Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
1987. december 18., PÉNTEK NOGRAD 3 Befejeződött az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) kibontakozzon és a társadalmi élet részévé váljon az együttműködés. Tapasztalataink szerint a kedvezőbb helyzet kialakulásához az egyházakon belül lezajlott mélyreható változások is hozzájárultak. Széles körű teológiai munkával újraértékelték a társadalomhoz való viszonyukat, korszerűsítették az egyházak belső életét szabályozó törvényeiket. Elfogadták, hogy a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása, vala* mint az állampolgári jogok és kötelességek nem állíthatók szembe egymással. Ezután emlékeztetett arra, hogy az egyházpolitikai viszonyaink további javulását tette lehetővé a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között 1964-ben kötött részleges megállapodás, amelynek nyomán a magyarországi katolikus egyház és a Szentszék, valamint kormányunk és a Vatikán közötti kapcsolatok fejlődésnek indultak. Hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalanul érvényesül; a k'ala- ku'lt helyzet összhangban áll. a helsinki megállapodásokkal. és jó feltételeket biztosít a továbbfejődéshez is. Államunk tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, ugyanakkor közös érdekünk, hogy olyan személyek kerüljenek az egyházak vezető tisztségeibe, akik egyben közös hazánk állami törvénye5! betartják és az arra való buzdítást is kötelességüknek tartják. Ezért szükséges egyes egyházi állások betöltéséhez előzetes állami hozzájárulás. Az egyházak papjai, a világi és egyházi vezetők beiktatásuk alkalmával állampolgári esküt tesznek. A magyarországi egyházak hitelveik alapján mindén hazai és nemzetközi fórumon fellépnek a béke. a leszerelés, a társadalmi igazságosság, a népek közötti bizalom erősítése, a párbeszéd és az együttműködés mellett. Az elmúlt időszakban több nemzetközi egyházi szervezet Magyarországon tartotta rendezvényeit. Miklós Imre beszámolt az egyházak szociális tevékenységéről, amely jól kapcsolódik a kormány és a társadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszeréhez. Elmondta: az egyházak részt vállalnak az egészségmegőrzés nemzeti programjának megvalósításából, és aktív szerepet játszanak a testi és szellemi fogyatékosok és a rászoruló idős emberek felkarolásában. A magyarországi egyházak fontos szerepet játszanak a határainkon túl élő magyarsággal meglévő kapcsolatok alakításában és az anya- nyelv megőrzésében. Ugyanakkor kellő fiigyeimet fordítanak arra, hogy a hazánkban élő hívő nemzetiségi lakosok anyanyelvükön gyakorolhassák vallásukat. Szólnunk kell a felsoroltakon kívül arról is, hogy társadalmunkban helyenként még tapasztalható a vallási türelmetlenség és felfelbukkan a faji előítélet. E nézetek képviselői — mutatkozzanak azok akár egyházi, akár világi részről — elfelejtik, hogy az alkotmányos előírások nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelentenek. Ezeket a törekvéseket mélységesen elítéljük. Megszüntetésük következetes politikai munkát és, ha szükséges, határozott törvényes fellépést is követel tőlünk. Ügy gondoljuk, hogy e káros jelenségek leküzdése alkotmányos kötelessége az állami és egyházi vezetőknek, minden, hazáját szerető, nemzetünk egységét féltő honfitársunknak. Miklós Imre ezt követően az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységéről, feladatairól, ügyrendjéről beszélt. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kitért arra is, hogy az állam az egyházak személyi és dologi kiadásainak fedezéséhez évi 75 millió forint összegű rendszeres pénzügyi támogatást nyújt. Az államsegélyek folyósítására vonatkozó megállapodások hatálya 1968 végén lejárt. Kormányunk azonban az egyházak kérésére úgy döntött, hogy az államsegélyt változatlan ösz- szegben 1990-ig tovább folyósítja. A támogatás nagyobb részét az egyházi vezetők saját hatáskörükben osztják el. Az államsegély összege gyakorlatilag nem változott, viszont reálértéke jelentősen csökkent. IndoVastag Ottilia (Rétság) és dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet (Balassagyarmat) nógrádi képviselők a költségvetés vitájának szünetében, Jakab Róbertnéval, a 'Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkárával, országos listán megválasztott képviselővel. — Képék: Kulcsár — koltnak tartjuk ezért, hogy megvizsigáljuk az államsegély további folyósításának és reálértéke megőrzésének lehetőségeit. ☆ Kürti László (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 2. vk.), a Tiszán inneni református egyházkerület püspöke hangoztatta: az állam és az egyház viszonyának alakulása csak folyamatában, fejlődésében értékelhető helyesen. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke rámutatott: Alkotmányunk 63. paragrafusa biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlását. Szakács József (országos lista), a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke elmondta, hogy a hazánkban kisebbségi egyház közösségei, hívei, a mai társadalomban kapták meg létük alapjának jogát, a vallásszabadságot. Kiss Józsefné (Veszprém m., 3. vk.), a Balatoniőkajári Balatonfői Termelőszövetkezet könyvelője elmondotta, hogy az állam és az egyházak korrekt partneri együttműködése nagyon sok küzdelem és türelmes, szívós munka eredménye. Ezután Berecz János (Sza- bolcs-Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kapott szót. Bizalom nélkül nincs közös cselekvés Berecz János felszólalása Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz János. — Én például egyházi értelemben nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája hasznos ennek a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebben. Bizalom nélkül, magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nélkül — nehéz élni. A Központi Bizottság titkára köszönetét fejezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tárgyaló ülésszakán is alkalmat talált az állam és az egyházak viszonyának megvitatására. Most számol az egész ország, költ-* ségvetést készít minden család, közösség, intézmény és munkahely. Számoljuk, mennyivel kell összébbhúznunk a nadrágszíjat. Lényegesnek tartom, hogy mégis véleményt cserélünk egy mindnyájunkat érintő, de nem feltétlenül mindennap tárgyalt témáról is. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, sikeres évékről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társadalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az elmúlt 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Érdektagolt társadalomban élünk, különböző érdekek mozgatják az egyes közösségeket. Ezért az állam és az egyház együttműködése jó példa arra: lehetséges a politikai megértés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának felelőssége vezérel mindnyájunkat. A beszámolót azért tartom különösen értékesnek, mert méltó volt ahhoz a gyakorlathoz, amely a megelőző tíz év tapasztalataival együtt harminc éve jellemzi az állam és az egyház együttműködését. Ez olyan alapelvek" vallja, ég azt kéri az egyházaiktól is: minden nemzetközi kötelezettséget úgy teljesítsünk, hogy az a nemzet hasznára váljon, ne gyengítse, hanem erősítse nagy társadalmi céljainak megoldását. Mi nem akarjuk alapértékeinket megváltoztatni, s ezt másoktól sem várjuk el. Ár» a dialógusnak akkor van értelme, ha gazdagodunk általa, felismerünk valami újat, átveszünk valamit, amire szükségünk van munkánk folytatásához. Hadd mondjak el egy történetet. 1978 májusában, Atlantában, az Egyesült Államokban jártam. Meglátogattam a Martin Luther King központot. Kísérőim jelezték, hogy találkozni fogok Martin Luther King édesapjával, aki magyarországi és csehszlovákiai látogatásra készül, de — viszonyainkat nem ismerve — attól tart, hogy valami baj éri. Nyugtassam meg — mondták. Amikor találkoztunk abban a templomban, ahonnan fiát utolsó útjára kísérte, az első kérdése ez volt: elmehetek-e nyugodtan hozzátok és Csehszlovákiába? Én azt mondtam: szavamat adom, önnek semmi bántódása nem lesz. Ez megnyugtatta, mert volt benne hit, bizalom az ember iránt. S, aztán, amikor a látogatás végén kis uzsonnára hívott meg, azt kérdezte: kérhetem-e az úr áldását az étkezésnél? Kérte, majd hozzátette: nem lesz neked ebből bajod? Ezt azért mondtam el a tisztelt Háznak, hogy alátámasszam: többet kellene tudnunk egymásról, és akkor jobban bízunk egymásban. Mert bizalom nélkül nincs közös cselekvés, amely sok súrlódással, kínlódással is jár. De a legfontosabb az, hogy hűek maradjunk elveinkhez és a gyakorlatban úgy járjunk el, hogy minden becsületes ember meggyőződésétől függetlenül jól érezze magát ebben az országban. A Szabalcs-Szatmár megyei 6. számú választókerület képviselőjeként is kértem szót, most mégis engedjék meg, hogy jelenlegi tisztségemből eredően pártom meggyőződését fejezzem ki: az a politika, amelyet az állam és az egyház kapcsolatában eddig követtünk, tovább szélesedik és gazdagodik, s javára válik a szocialista Magyarország felépítésének, hozzájárul népünk lelki egyensúlyának fenntartásához — mondotta végezetül Berecz János. ■ír Bíró Imre (országos lista), római katolikus kanonok, az OBT katolikus bizottságának főtitkára felszólalásában kiemelte: valamennyi magyar állampolgár fontosnak tartja a társadalmi közmegegyezést, amelynek egyik fontos, összetevője az egyház és az állam kapcsolata, az egyház- politika. Szentágothai János (országos lista) nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos tanácsadója arról beszélt, hogy bajaink forrásának fő oka az emberek fejében keresendő. Nem megnyugtató ugyanis érzékelni, hogy évszázados etikai értékek és normák nem tartoznak az emberi magatartás magától értetődő szabályozói közé. Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi, a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke felidézte a magyar történelem azon eseményeit, amelyek lehetővé tették a zsidók egyenjogúsítását Magyarországon. Nagy Gyula (országos lista), a magyarországi evangélikus egyház püspök elnöke a magyar egyházak jelenlegi állapotát jellemezte. Dr. Velkey László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod megyei gyermekkórház igazgató főorvosa felszólalásában a hitoktatás kérdésével foglalkozott. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója hangsúlyozta: a Magyarországon is honos történelmi világvallások azért is jelentősek, mert összefonódnak a világtörténelemmel és a magyar történelemmel. Miklós Imre válaszában mindenekelőtt örömmel nyugtázta, hogy egyetértés csendült ki a magyar egyházpolitikával kapcsolatban. Megköszönte a felszólalásokat, amelyek kiegészítették a beszámolót, értékes gondolatokkal járultak hozzá a további munkához. Határozathozatal következett. Az Országgyűlés az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. r Állásfoglalás a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról re épül mint a kölcsönös tisztelet, a megoldásra érett kérdések bölcs kezelése, a nehézségek számon tartása és a tennivalók programba foglalása. Ezért a beszámolót elfogadásra ajánlom, hogy most már az Országgyűlés által is megerősítve folytathassuk ezt a politikát, az állam és egyház együttműködését. Mi kommunisták úgy értékeljük, hogy egyházpolitikánk megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikájának. A XIII. pártkongresszus határozatából két mondatot idéznék: , .Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a haza sorsáért érzett felelősségre épül.” Azt htezem. ez minden lényegest tartalmaz. Mi azt, kívánjuk, hogy a magyar egyházak összefogva támogassák a szocialista magyar nemzet egységét, nagy céljaink megvalósítását. S ehhez nem megosztottság, hanem kölcsönös türelem, megértés szükséges. Igaz ez nemzetközi értelemben is. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt A határozathozatalit követően, az Országgyűlés — Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Ország- gyűlés külügyi bizottsága elnökének előterjesztésében — állást foglalt a december 7. és 10. között megtartott washingtoni szovjet— amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatban: A Magyar Országgyűlés nagyra értékeli a washingtoni szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeit. Történelmi jelentőségűnek tartja, hogy közös elhatározással1 első ízben szerelik le és semmisítik meg a nukleáris fegyverek két kategóriáját. Ügy ítéli meg. hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolásálról aláírt egyezmény, valamint a hadászati támadófegyverek radikális csökkentésére vonatkozó elvi megállapodás rendkívül fontos lépés a leszereléshez, a tartós biztonság megteremtéséhez vezető úton. A csúcstalálkozón elért megállapodások reményt keltenek, hogy az emberiség végleg megszabadulhat az atomfegyverek fenyegetésétől. A közösen kimunkált döntések egyben jobb lehetőséget teremtenek a Varsói Szerződés és a fJATO hagyományos fegyverzetének és más tömegpusztító eszközeinek, fegyveres erőinek jelentős csökkentéséhez. Ä szovjet—amerikai kapcsolatokban új fejezetet nyitó washingtoni találkozó, a két nagyhatalom közötti partneri viszony és együttműködés kibontakozása elősegíti a konstruktív párbeszédet, a kelet—nyugati kapcsolatok általános fejlődését. Az Országgyűlés — a magyar közvélemény nevében is — örömmel üdvözli és támogatja a szovjet—amerikai megállapodásokat, amelyek jól szolgálják valamennyi nép alapvető érdekeit. Az Országgyűlés és a magyar kormány úgy értékeli, hogy az elért eredmények meggyőzően bizonyítják az új szovjet külpolitikai irányvonal, a realitásokra épülő rugalmas békekezdeményezések helyességét. Kifejezi reményét, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a másik fél érdekeivel is számoló következetes erőfeszítései a jövőben is támogatásra találnak az Egyesült Államok és szövetségesei realista politikai köreiben és a világ közvéleményében. A Magyar Népköztársaság továbbra is minden lehetséges módon hozzájárul a fegyverzetkorlátozás és leszerelés ügyéhez, a háborúktól mentes világ megteremtéséhez, a népek és államok közötti jó viszony és megértés erősítéséhez, a helsinki folyamat el őrelend ütéséhez, a gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez. Ez felel meg a szocialista Magyarország legalapvetőbb érdekeinek, ez biztosíthatja, hogy a magyar nemzet békében, biztonságban építhesse jelenét és jövőjét.' ☆ A nyilatkozat egyhangú elfogadását követően, az elnöklő Sarlós István emló» keztette a képviselőket arra, hogy a szeptemberi ülésszakon ifjúsági és sport állandó bizottság létrehozásáról döntöttek, s indítványozta ipost e bizottság megalakítását, tagjainak és tisztségviselőinek megválasztását. Az indítványt az Országgyűlés elfogadta. Az Országgyűlés ifjúsági és sport állandó bizottságának elnöke, Géczi István (Budapest, 49. vk.), titkára Pölösné Krizsán Ildikó (Budapest, 60. vk.) lett. A bizottság tagja lett Nógrád megyéből dr. Szilágyi Tibor képviselő. Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.), a Vecsési Ferihegy Tsz üzemgazdasági osztályvezető-helyettese a Ferihegyi repülőtér környékének zajvédelme ^tárgyában interpellált a közlekedési miniszterhez. | Urbán Lajos közlekedési miniszter válaszát a képviselő nem fogadta el. Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyettese kérdést intézett a volt Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), az Országgyűlés elnökét kérdezte: miért nem jelent meg az Országgyűlés idei, szeptemberi vitáját közreadó kézikönyv. Sarlós István válaszában egyetértését fejezte ki a kiadvány megjelentetésével kapcsolatban. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ár- hivatal elnöke Szalai IsV vánnénak (Vas m., 1. vk.), a Lakástextil Vállalat művezetőjének a költségvetés vitájában elhangzott felvetésére reagált. Ezzel véget ért az Országgyűlés téli ülésszaka, amelyen Sarlós István, Cser- venka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt.
