Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
TÁRSADALOMPOLITIKAI IRODALMI, MŰVÉSZETI FO.YGRAT I987|4 XXI. A nógrádi olvasók nem először találkozhatnak tesvérmegyénk a szibériai Kemerovo alkotóival. Baráti kapcsolataink legelején tudomást szereztünk az ott élő írókról, költőkről. Hamarosan megjelentek az első itteni fordítások is. Soha nem hallott, nem olvasott nevek, akik a soknyelvű szovjet irodalomban mégis megbecsülésnek örvendenek, szükebb pátriájukon tál is. Amit müveinek, nevezhető regionálisnak, de provinciálisnak aligha. A szülőföld szeretete azon a hőfokon ég bennük, ahogy azt az orosz klasszikusoktól megismertük. És ha ők szóltak erről az érzésről, bármely nép fia magára ismerhetett. VIKTOR KOBZAR: IRODALMI LEGIHID Az irdatlan távolság ellenére egyre bővülő együttműködésünk mérföldkövét jelentette a Találkozás cimü országos visszhangot keltett kétnyelvű antológia. Azóta a kemerovói szerzők megyénk folyóiratában, a Palócföldben, rendszeresen szerepelnek. Mint ahogy a kemerovoi testvérfolyóiratban - az Ognyi Kuz- basszban - szintén közölték a Polócföld szerzőinek munkáit. A nagy október 70. évfordulóján a két folyóirat között létesült „irodalmi légióiddal’' bővítjük tovább a kölcsönös ismerkedést — ezúttal a NÓGRÁD hasábjain. Laczkó Pál A klasszikusok és a maiak A könyvbarát Nos nézzük, hát igen: Gogol, „összes-’ száz rubelért. Puzihinnak. Megveszi. Hisz telepvezető. Hadd nevessen! Csak nehogy lecsukják, mielőtt elolvasná! Lermontov egy húszasért. Kár, hogy olyan fiatalon meghalt. Ha nincsenek azok a társasági cselszövések, biztos összehozom vagy tíz kötetet. Jeszenyin — hat kötet öt rubeljével. Az annyi mint harminc. Elég huszonöt, Konople,vának. Csak neki. Tanárnő, hadd örüljön, hogy olcsón hozzájutott. Ugyanis csak az általános iskolai kémia az egyetlen könyve. Kafka. Elkérhetek érte egy százast- Ez aztán író volt. Első osztályú áru. Szidorkinnak adom el. Biggyessze ki a Kopernikusz márkájú könyvespolcára. Külföldi áru a külföldi áruhoz. Pikul könyvét Dronkin- nak! Hanyagul a Zsiguli hátsó ülésére veti, hadd lássa mindenki, hogy művelt ember! Kár, hogy az arcán nem látszik! És ez a fekete tégla. A- h-ha! A Forsyte-Saga. Kár, hogy nem megy a többihez. Át lehet festeni, vagy elcserélném egy pepsicolás rekeszre. Druon: Az elátkozott királyok. Ez legalább kétszáz rubel. Megáll az emberben az ütő, ahogy elolvassa. Micsoda szenvedélyek, bűnök. Érdemes vele együtt olvasni a Büntető Törvény- könyvet, hogy miért mi jár. Le-be-vegy-nek! Kizárólag neki. A D betűs írókat gyűjti. Dosztojevszkij, Dol- matolvszkij, Defoe, Deka- merőn.. E-eegen! Mi van még? Versek? Ki veszi meg? Legalább húsz kilónyi. Reggel belevágom egy zsákba és elcserélem a Fejnélküli lovasra. Azért legalább huszonöt rubelt kapok. Ha lenne feje, a dupláját érné. Ez a szakállas öregúr, ő-őő... Hemingway, hol van? Á persze, a fiam elcserélte egv japán magnóra. Ügyes fiú. Lesz kinek átadni a stafétabotot. Mimrovszkajának kellene eladni a Shaw-t. Régóta keres valami normális könyvet, amelyikben az állam- , kölcsöneit tarthatja. Bulgakovot elcserélem egy márkás edzőruhára, azért kapok egy százast. így van rendjén. Homéroszt a nyugdíjasoknak! Olvasgassák, van idejük. Bárki bármit mondjon, a könyv az ember barátja. Atyák No, szép kis atyák vannak mostanában. Vagy tejesen eggyéíorr- nak a televízióval, vagy még a Golf-áramlat sem tudja őket hazasodorni esténként. Vászka, a hetes épület B lépcsőházában, csak trikóban és gatyában látta eddig az apját. Nem otthon, hanem a televízióban. Futballista az apja. Vászka anyja írt a férjének, hogy abban az öltözékben jöjjön haza, amiben a pályán rohangál, különben a gyerekek azt hiszik, hogy újból férjhez ment és új apukájuk van. És Petvka a szomszéd házból? Az ő apja színész, Hamlet szellemét játsza. Otthon meg föl sem néz az újságból... Még jó, hogy a színház előcsarnokában kint van a fényképe. No, szép kis atyák vannak mostanában. A sajátomról nem is szólva. Tizenhat éven aluliaknak nem ■ ajánlatos ránézni. A harminc év alattiaknak is csak gyertyafénynél. És azt is csak... A munkahelyén azt hiszik. hogy belebolondult az aerobicba. Még a melegítői elsőjére is ez van írva: ADIDAS; I LOVE YOU! Beszerző az apám. Ellátott bennünket Adidas-sal Úgy eladósodtunk, hogy azt sem tudjuk, miben járnak, az emberek moziba, vendégségbe. No, szép kis atyák vannak mostanában. Elmennek a sörözőbe, vagy elmennek egy másik asszonyhoz, és nem jönnek haza. Esküvő előtt virágot hoznak a választottjuknak, esküvő után hazahozzák a fizetésüket, aztán kifogásokat hoznak haza. A civilizáció hatására elveszítik egészségük nyolcvan százalékát. Szeretik -olvasgatni a Védjük a férfiakat rovat cikkeit. Örökre belesüllyednek a karosszékben egyhelyben forognak, de tudják, hogy a Föld gömbölyűNo, szép kis atyák vannak mostanában! De hol vannak a hősök, a férfiak? a vattát a füléből és meghallja. ahogy bemondom! — Hé polgártárs, ott az ablaknál! Hová viszi azt a gitárt, és a hozzá kötözött vasalót? Ahá. hónap vége... a bizományiba. — Hé. ki kiabált, hogy nem tűzifát visz a csomagjában? Apóka maga? Menjen helikopterrel. Az utat nem én építettem. — Hé. asszonyom! Mit ragasztott az ajtóra? Hirdetményt? Olvassa el hangosan ! — ..Férjet keresek, figyelmes. kellemes társaságot nyújtó, televíziót nem néző férfi személyében!-’ Köszönöm. Végállomás. Asszonyom, a hirdetéssel ne szálljon le, odamegyek önhöz! Életutak A trolin Szép egyetértésben fel- szállnak, szép egyetértésben bedobják az automatába a viteldijat, leszakítják a jegyet. Én bemondom a mikrofonba a következő megálló nevét. — Bácsikám harmadik megállója figyelem, méltóztassák bedobni a viteldíjat! — Fiatalember! Ne azzal a tízrubelessel hadonásszon! Már egy hónapja hadonászik vele. Keressen aprópénzt a zsebében, ne a bácsikáéban ! — Mamikám, ne üvöltözzön a fülembe, hogy melyik megálló ion! Vegye ki Idős Szabó István szobrai. Szidorov kiadja a könyvét. Ivanov az ételt adja ki az önkiszolgáló étteremben. Petrov fölment a Mount Everestre, Zjuzkin lement parizerért a Közértbe. Dus- kin magába zárkózott, Nye- mirov kitárulkozott. Matvuhint felveti a pénz, Lopuhov a kínos kérdéseket veti fel. Jegorov betört az élmezőnybe, Pocsecsujev egy lakásba. Szenykin új hivatást választott, Dukin új feleséget. Jokin tudományos kísérleteket folytat, Mokin züllött életmódot. Paramanov a varietében táncol, Vaszju- kov odahaza, ahogy a felesége és az anyósa fütyül. Szemjonov csatornás a sivatagban, Kurpuhin vermet ás másnak. Mindegyik házbeli fiú a maga útját járja. Bratka László fordításai. Nemes Lampért József grafikája. SZERGEJ DONBAJ Én, a fagyos nap testvére. A kerekeskút víztükrére Most fagy sző hálót, még puhát, És én. a fagyos nap testvére, Hótömbök közt, féléven át Hordok fagykoronát, füles Bundasapkámon, tövisest. Ha szél fúj, fehér éjszakákban, Előbb jön meg, mint Leningrádban, A jég szalmaszálként törik, Immár a meggyvirág virít, S egy vadrózsabokor nevet Vörösnyakkendös ünnepet. Hát én, a fagyos nap testvére Épp epret szedni indulok, S már fagy lehel a kút tükrére, Ni. fázós markomban huhog. VLAGYIMIR IVANOV A városépítő A messzi és nem olyan messzi tájakról, ezer felöl, segéllyel vagy segély nélkül itt sok ember letelepül. Az egyik, mert erre felé született, a másik a jó pénzt gyanítja, a hamadik meg azt. hogy jó fiú lett, a munkával most bizonyítja. De legtöbb az építkezésen a jóképű lány, a legény, kik faluról jöttek, merészen indultak a város felé. A helyiek, a szibirjákok t bólintva a falu iránt mondják: ..Hány menyasszont látokl Látják fiaim is tán-” És lassan, az alkonyt fényben, hol tréfálni mind de serény, a leváltott műszak jön éppen, mennyi remek vőlegény! Én itt kezdtem. Dolgos időmnek története, nagy sora van. E várossal magasra nőttem. Hát kihúzom büszkén magam. A verseket Konczek József fordította.
