Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. november 30., HÉTFŐ NOGRAD 3 Nézőpont Betétlap kontra cetli Van még valami mondanivalója, ami az ügyhöz kapcsolódik? — kérdezte a bírónő. — Igen, lenne — válaszolt a felperes. — Elvi kérdés volt számomra, hogy tisztázódjon a felelősség. Az anyagi kár sem két fillér, de sokkal bosszantóbb, hogy néhány perces művelet elmulasztása nyolc hónapig tartó huzavonát eredményezzen. Ha kitűzi a szélvédőfnre a betétlapot, vagy legalább valamiféle üzenetet hagy számomra, két hét alatt el is felejtettük volna az egészet. Persze megoldhatta volna röviden is. Kér egy be- tétlapot valakitől... Csakhogy a vétkes sofőr nyu­godtan ülhetne babérjain. Akkor szegődött mellé a sze­rencse, amikor miután észrevette kocsiján a sérülést fel­fedezte az ablaktörlő lapát alá dugott cetlit is. Egy ismeretlen sorstárs üzenetét láttam, tanúsíthatom! Ez erőt adott a továbbiakhoz, bár tudta, hogy így legalább háromnegyed évig húzódik majd e histó­ria. .. Alig múlt el .húsvét, amikor ez történt. Már másnap a biztosító nyomtatványát töltögette, s lobogtatta az ügyintéző előtt a tanúsító cédulát. „Sora van en­nek!” — kapta a választ. Nem volt türelmetlen: úgy vélte, az igazság az ő oldalán áll. Néhány hét után azért felemelte a telefonkagylót, s rákérdezett: mikor mehet a pénzért? Tette ezt, mert időközben a kocsi­ját kijavították az egyik szervizben — mellesleg röpke három nap alatt. A bájos női hang lemondóan közöl­te, hogy még mindig nem azonosították a rendszám alapján a vétkes járművet. Másfél hónap után behívatták. Hivatalos irat tu­datta, hogy a kárt okozó jármű a Mátra Volán tu­lajdona, s a gépkocsivezető a jelzett napon valóban az említett helyszínen járt, de nem ismeri el, hogy sé­rülést okozott volna a biztosító ügyfelének. Kárát a casco alapján megtérítik, viszont ha nem fogadja el, úgy polgári perben érvényesítheti az igazát. Irány az ügyvédi munkaközösség. Jelezvény, bead­vány, tanúsítvány. Várható fejlemények: per két hónap múlva, pénz jövőre. Telefon a tanúnak: to­vábbra is vállalja? Megnyugtató válasz. Elérkezik a nagy nap. A sofőr ideges, a vállalat jo­gásza tisztában van a következményekkel. „Ha tud­tam volna...” — elmélkedik a bűnös. Fegyelmitől félt, meg attól, hogy netán még nagyobb összeget varrnak a nyakába, mint egyszer, úgy tíz éve... Így viszont: perköltség, utazási költség, kamatok. Salgótarján sem marad meg szép emlékek helyszí­neként. .. T. Németh László 60 emeletes ház magasságú acélsziget a Kaszpi-tengeren Reális lehetőséget kap­tak az azerbajdzsáni tenge­ri kőolajbányászok a 150 méteres vízmélységekben való fúrásra is. Külön rendelésükre a bakui mély­tengeri szerelvények gyá­rában készül a Szovjetunió első — 60 emeletes felhő­karcoló magasságú — acél­szigete. Az óriás 13 ezer tonna lesz, háromszor aranyi, mint a jelenleg alkalmazott acél­talapzatoké. Csak egy ilyen rendkívül súlyos berende­zés tud ellenállni nagy mélységekben a Kaszpi- tenger hullámainak. Az új acéltalapzat — a korábbi emberkéz alkotta szigetekkel szemben — egységes blokkot képez. Ä tervezők elgondolásai sze­rint a különböző szinte­ken helyezkednek el a be­rendezéseket tartalmazó modulok, az energetikai alál- lomások, az egységes vezér­lőpult, továbbá a kőolajbá­nyászok normális munka- körülményeihez szükséges különféle szociális létesít­mények. Az év végéig a vállalat további három mélyvizi monoblokk gyártását kez­di meg. Ezeket szintén a Kaszpi-tengeri gazdag kő­olajlelőhelyeken állítják fel. Népfrontszámfetés Bátonyterenyén Bővülő kapcsolatok, színvonalas békemunka Elmúlt kétévi munkájá­val vetett számot a Haza­fias Népfront Bátonytere- nyei Nagyközségi Bizottsá­ga. A terület számos prob­lémával küzd, ezért a nép­frontbizottságok tevékeny­ségi köre is kiszélesedett: a többgyermekes cigánycsa­ládok, az időskorúak pat- ronálása, a póttanácstagok, a fiatalok bevonása a köz­életbe — a bizottságokra is ró feladatokat. A lakóhelyi demokrá­cia szélesítése érdekében az elmúlt évben hét város­körzeti tanácskozást tar­tottak, ahol a. megjelentek és a hozzászólók száma ki­emelkedően magas volt. A résztvevők nem csupán igényeiket, kéréseiket je­lentették be, hanem felaján­lásokat tettek a társadalmi munkára is. A népfrontbizottság és a fogyasztók 'nagyközségi tanácsa folyamatosan fi­gyelemmel kíséri az ellá­tás, a szolgáltatás helyze­tét. Ennek megfelelően foglalkoztak a magánerős­építkezés gondjaival, a gyógyszerellátás, a szolgál­tatások színvonalával, a gyermekruházati cikkek for­galmazásával. A nagyközségi népfront­bizottság az eredménye-- sebb munka érdekében az üzemekkel, szövetkezetek­kel való szorosabb kapcso­lat kiépítésére törekszik. A gépüzem Ságvári End­re Szocialista Brigádjával együttműködése folyama­tos, anyagi segítségnyúj­tás, társadalmi mupka, politikai fórumokon elő­adások lebonyolítása —for­májában. A környezetvédelemben, elsősorban fásítási, lom­talanítási és tisztasági ak­ciók szervezésével, lebonyo­lításával vettek részt. A hasznoshulladék-gyűj tés eredménye 300 ezer forint, amit középületek helyi­ségeinek karbantartására fordítottak. A KISZ-bizottsággal kar­öltve szervezték meg az ifjúsági és békenapokat. A Mátra-lakótelepen idősek és fiatalok találkozóját ren­dezték meg. Oktatási, ' köz- művelődési intézményekkel, szülői munkaközösségekkel jó a kapcsolatuk, az iskola- tanácsok megalakításának előkészítésébe is besegíte­nek. A békemozglomban elért múnkájukért az Or­szágos Béketanács által ala­pított emlékplakettet kap­ták. Finisben a Salgótarjáni Ruhagyár Kemény finis áll a Sal­gótarjáni Ruhagyár dolgo­zói előtt. Egyrészt a kész­termékek folyamatos ki­szállítása, másrészt a jövő esztendei zökkenőmentes átmenet kínál sűrű tenni­valót a kollektívának. Ez évi tervének elkészíté­sekor igen nagyot markolt a vállalat — számítva arra, hogy a bátonyterenyei gyár­ban esztendő végére a ter­vezett szintre futnak fel a teljesítmények. Miután azonban a bátonyterenyei kollektíva teljesítményszá­zaléka még jelenleg sem éri el az ötven százalékot, rá­adásul ez évben komoly anyagellátási gondokkal is küzdött a ruhagyár, az éves tervnek valamelyest híja marad. November 20-ig a tavalyi 396 millió forinttal szem­ben 434 millió forint értékű terméket értékesített a vál­lalat, csaknem tízszázalékos ráadást adva az előző évi teljesítményre. A késztermék értéke lényegesen megha­ladja az értékesítettét, hi­szen számos piacon a meg­rendelt mennyiséget egy­szerre fogadja a vevő. A raktárakban jelenleg is te­kintélyes készterméktételek várnak csomagolásra, illetve kamionra. Eddig 110 millió forintér­tékű ruhát adott el a vál­lalat szocialista piacon, a tavalyihoz mérten 36 száza­lékkal többet. A tőkésexport teljesítményfelfutása ennél is jelentékeriyebb, megköze­líti a 44 százalékot, ami ez ideig 122 millió forint érté­kű ruhagyári termék tőkés­piaci értékesítését jelenti. Év végéig a gyár tőkéspiaci, eladásai várhatóan elérik a 180 millió forintot, a terve­zetthez képest azonban így is tízmillió forintos lesz az elmaradás. Biztató jel azon­ban, hogy novembertől már tekintélyesen emelkednek a bátonyterenyei teljesítmé­nyek, s ha ez a folyamat tartósnak bizonyul, a kol­lektíva az eddigiektől na­gyobb mértékben járul hoz­zá a vállalati tőkésexport­hoz. A szocialista export-elő­irányzat teljesítését egész esztendőben anyagellátási gondok hátráltatták. A ha­zai alapanyag-szállítók ké­sedelmesen és több alka­lommal elfogadhatatlan mi­nőségben küldték a kelmét. A ruhagyár természetesen élt kifogásolási jogával, rek­lamációból azonban nem lehet ruhát varrni. A mű­szaki konfekcióra vonat­kozó rendeléseket hiányta­lanul teljesíti a vállalat, esztendő végére ezekből a termékekből 220 millió fo­rint bevételre számít. A hazai vásárlók rendelé­sei egész évben gyéren csur- rantak-cseppentek. Látva a, pangást, a ruhagyár eredeti tervét lejjebb vette, 28 mil­lió forintra módosította, rendelést azonban csak 25 millió forint értékű termék­re kapott. A belkereskede­lem érdektelensége mögött az a tény húzódik meg, hogy a jövő évi árváltozá­sok következtében a salgó­tarjáni partner áruit 90,5 százalékos árindexszel kap­ja majd meg. A feltétele­zést igazolja az is, hogy a jövő év első felére szóló ha­zai rendelések már a ko­rábbi, szokott mennyiségnek felelnek meg. Piacait, vevőkörét ez év­ben is bővítette a Salgótar­jáni Ruhagyár. Idén első íz­ben szállított Szaúd-Arábiá- ba, a most fiúblézereket vá­sárló partnere már a kö­vetkező esztendőre is el­küldte rendelését: Bővítette USA-beli felvevőpiacát, Európában pedig főként a a nyugatnémet piacon gya­rapodott vevőköre. Fotó: Bencze P. Hit felelnek a kisvállalkozások? Hdö és teljesítmény Zavarba ejtő ellentmondás, hogy ugyanakkor, amikor az ország egyik területén kevés munka jut az embe­reknek, másutt 12, 14, sőt 16 órát is dolgoznak na­ponta a munkások. Vannak, akik ' épp erre hivatkozva helyeselnék, ha a kisvállal­kozási formákat — vgmk-t, gmk-t, szakcsoportot — ad­minisztratív korlátok szorí­tanák kisebb működési tér.- re. Mondván, ha ezek keve­sebb munkát szívnának ma­gukhoz, több jutna máshová; egyenletesebb lenne a ter­melés elosztása. Igen ám, de a vgmk-kat foglalkoztató vállalati vezetők a dolognak a másik oldalát is látják. Szerintük: nem mindegy, hogy ki végzi a többlet- munkát! Mégpedig amiatt, mert korántsem mindenki képes jó minőségű produk­cióval kirukkolni. Elő-előfordul ugyanis, hogy a távolabb: kooperációban, vagy bérmunkában gyártott alkatrészek elfogadhatatlan minőségben érkeznek be a késztermékgyártókhoz. Ezért inkább a helyi szakgárdá­nak adják az alkatrészgyár­tás feladatát: kisvállalkozás­ban. így szavatolt a jó mi­nőség, egyszersmind embe­reiket is szorosabbban a vál­lalathoz kötik a kiegészítő jövedelem lehetőségével. Fokozódó terhelés Hosszan lehetne sorolni egyéb — régi és új — ellent­mondásokat a kisvállalkozá­sokkal kapcsolatban; egyik és másik oldalról egyaránt ésszerű érveket hozhatnak fel a vitapartnerek. Az azonban vitathatatlan: az országnak teljesítményre van szüksége, s a kisvállalkozá­sokban létrejöttek olyan tel­jesítmények, amelyek e for­mák nélkül „bennragadtak” volna az emberek kezében, fejében. Ma a nemzeti jö­vedelem 8—10 százaléka ezekben a kisszervezetekben jön létre. A mintegy ötvenezer kis­vállalkozás fontos szerepet tölt be a szolgáltatásban, emellett immár pótolhatat­lanul beépül az ipar szerke­zetébe, részt vállal a gaz­daságunknak vitaminként, oxigénként kellő exportban. E munkaközösségek nagy­arányú megszűnése nemcsak amiatt okozna gondot, hogy ebből a szférából kevesebb befizetés áramlana az amúgy is nyomasztóan deficites költ­ségvetésbe. Hanem amiatt is, hogy számos nagyvállalat fontos kooperációkat épített ki a kisszervezetekkel, így e nagyvállalatok termelése, exportja is, jókora zökke­nőket, fennakadásokat szen­vedne. Minderről azért kell most szót ejteni, mert egyes becs­lések szerint a kisvállalko­zásokat terhelő, jövő évtől várható elvonások miatt e szervezeteknek mintegy egy- harmada tönkremegy. E bo­rúlátó jóslatok azon alapul­nak, hogy a vállalkozói adó és a társadalombiztosítási hozzájárulás emelése, vala­mint az úgynevezett ellen- értékadó — más néven a kisvállalkozói munkákat igénybe vevő vállalatokat sújtó különadó — fenntartá­sa úgy megnöveli a kis­vállalkozások terheit, hogy ezek elviselésére e munka- csoportok jelentős részének már nincs elég tartaléka. Hol marad a verseny­semlegesség? Ha az elvonások százalé­kait önmagukban nézzük: egyszerű matematikai mű­veletekkel kiszámítható, megéri-e folytatni a tevé­kenységet, vagy sem. Ám emellett más, matematiká­tól független tényezők is befolyásolhatják a vállalko­zók elhatározását. Neveze­tesen: a tendenciák. Olyan folyamatok, amelyek évről évre fokozzák az e szférában dolgozók bizonytalanságér­zetét. Elég csupán az említett vállalkozói — korábban társasági — adó történetét áttekinteni. Még 1982-ben ez csak 3 százaléknál tartott. Később 10—12 százalékra ugrott fel, jövőre pedig több mint kétszeres emelkedéssel 25 százalékra szökik. E vál­tozások nincsenek összhang­ban a vállalkozásra biztató szavakkal — állapítják meg a kisvállalkozók. A másik elbizonytalanító körülmény az említett ellen­érték, vagy különadó fenn­maradása. Ezt 1985-ben lép­tette életbe egy miniszter- tanácsi rendelet. Lényege, hogy a vállalat, mely vgmk-t alkalmaz, a munkacsoportnak kifizetett pénz 20 százalékát ráadásként a költségvetésbe fizesse be. így a kisvállal­kozások úgy érezték: nincs versenysemlegesség, hiszen munkájukat külső tényezők drágítják meg 20 százalékkal a felhasználók számára. Hogy versenyképesek marad­janak, tetemes mértékben engedniük kellett áraikból. Idén remény ébredt, hogy az adóreformmal az effajta — a kisvállalkozások szem­szögéből érzékelt — hátrá­nyos megkülönböztetés alap­ját veszti, s megszűnik. Ügy tűnik azonban, hogy ez hiú reménynek bizonyult: a 20 százalékos különadó egyelőre fennmarad. Szükség van rájuk Az adóemelésekre, egyéb megszorításokra persze sok érthető indokot találni. Az említett különadó például azért jött létre 1985-ben, mert így akarta kisebbíteni a kormányzat a vgmk-mun- kákra kifizetett pénzt: vá­sárlóerőt. Ez nem sikerült, hiszen a vgmk-k könnyen gmk-ká alakultak, ezért is kellett a különadót rójuk is kiterjeszteni. Ám a vállala­toknak még ez is jobban megérte, mintha a még na­gyobb béradót kellett volna kifizetniük. Látható tehát, hogy egy­felől van egy kormányzati szándék, másfelől pedig a gazdálkodók reagálása. E kettő nem mindig esik egy­be. Épp ezért vetődött fel sokakban a kérdés: a kis­szervezetekre nehezedő ter­hek alatt is megmarad-e a vállalkozókedv, továbbra is létrejönnek-e, sőt növeked­nek-e az e szférától remélt, s égetően fontos teljesítmé­nyek? Sok múlik ezen a stabilizáció szempontjából is. M. P. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents