Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-30 / 282. szám
2 NOGRAD 1987. november 30., HÉTFŐ ■ ■ Ünnepi tanácsülés Pécsett Közelgő francia elnökválasztás Díszpolgárrá avatták Áczél Györgyöt Ünnepi tanácsüléssel köszöntötte szombaton felszabadulásának 43. évfordulóját Pécs városa. A hagyományokat követve ebből az alkalomból kitüntették azokat, akik kimagasló munkájukkal hozzájárultak a város és környéke fejlődéséhez, lakóinak anyagi és szellemi gyarapodásához. Pécs tanácsának határozata alapján a város díszpolgárává avatták Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatóját, akinek életútja csaknem négy évtizede kötődik Baranya és a megyeszékhely életéhez. A ■ árosnak több ciklus óta országgyűlési képviselője is. A díszpolgári cím adományozásáról szóló oklevelet és emlékérmet az ünnepi ülésen Piti Zoltán, a megyei város tanácsának elnöke nyújtotta át Aczél Györgynek. A kitüntetéssel azt a tevékenységet ismerte el a város tanácsa, amellyel a politikus az országosak mellett a helyi ügyek megoldását segítette. Az állampolgárok problémáinak gondos képviseletével, a város fejlődését — a felsőoktatás, a tudományos munka, az egészségügy, a közművelődés, a kultúra feltételeinek javítását — szolgáló munkásságával is nagy tekintélyt és megbecsülést szerzett a pécsiek körében. „Pro űrbe Pécs” Emlékéremmel tüntette ki a városi, tanács a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanárainak és diákjainak közösségét a városért végzett kiemelkedő társadalmi munkájukért és kulturális tevékenységükért. Ugyancsak „Pro űrbe” Emlékérmet kapott Romhányi György nyugalmazott orvos- professzor az egyetemi képzésben és az egészségügyi ellátás fejlesztésében szerzett érdemeiért, valamint Tóka Jenő, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vezérigazgatója Pécs uránvárosi lakónegyedének fejlesztését szolgáló közéleti és vezetői munkásságáért. A kitüntetettek nevében a város új díszpolgára mondott köszönetét. Sevardnadze nagyköveteket fogadott Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton Moszkvában fogadta Meyer- Landrut nyugatnémet nagykövetet. A találkozót a diplomata kérte, aki átadta Kohl kancellár Mihail Gor- bacsovnak szóló személyes üzenetét. Sevardnadze és a diplomata megbeszélésén szó volt nemzetközi kérdésekről Elhalasztották Kenneth Kaunda zambiai elnök tervezett romániai látogatását, mivel gépe a rossz időjárás miatt nem tudott leszállni a bukaresti repülőtéren — jelentette az Agerpres, román hírügynökség. Kaunda szovjetunióbeli baráti munkalátogatása befejeztével szombaton utazott el Leningrádból. A tervek szerint egy napra megállt volna Bukarestben. A román fővárosban azonban A Bejrútban pénteken szabadon bocsátott két francia férfi, Jean-Louis Normandiai és Roger Auque szombaton délután hazaérkezett Franciaországba. Párizs Orly repülőterén Jacques Chirac miniszterelnök fogadta a kiszabadult túszokat, akik 629, illetve 317 napot töltöttek az emberrablók fogságában Libanonban. A 36 éves Norman- din az Antenne—2 francia tévéállomás világosítója, Auque pedig szabadfoglalkozású újságíró. A francia kormány köszönetét mondott Szíriának a túszok kiszabadulása után. Nyoma veszett egy délkoreai repülőgépnek vasárnap Burma légtere fölött. A KAL légitársaság Bagdadból Szöulba tartó 858 jelzésű járata Burma területe fölött még rutinjellegű rádiókapcsolatba lépett a rangúm repülőtérrel, de Bangkokba, ahol üzemanyag-felvétel céljából kellett volna lan. dolnia, már nem érkezett meg, s azóta sem sikerült kapcsolatot létesíteni vele. Szöulba közép-európai idő és a kétoldalú kapcsolatok néhány problémájáról. Sevardnadze ugyancsak szombaton fogadta Ashwin ausztrál nagykövetet is. A diplomata kérésére létrejött találkozón a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések között mindenekelőtt a Hawke ausztrál kormányfő szovjetunióbeli látogatásával összefüggőekről volt szó. (MTI) a nagy köd és a hóesés miatt, gépe nem tudott landolni, ezért a két fél megállapodott: elhalasztják a zambiai államfő romániai hivatalos baráti látogatását, és újabb időpontját majd később egyeztetik. A zambiai elnöki gép ezután Szófiába repült, ahol sikeresen leszállt. Az útiterv szerint Kaunda Addisz Abebába utazik tovább, ahol az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletén vesz részt. (MTI) Jelentések szerint a két férfit Bejrút Szíriái ellenőrzés alatt lévő részén találták meg, miután kiszabadultak a magát „Forradalmi igazságnak” nevező szervezet fogságából. E szervezet iráni kapcsolataira utalva Chirac miniszterelnök repülőtér;! beszédében megemlítette, hogy most már „el lehet indulni az Iránnal fenálló nézeteltérések és a két ország viszonya rendezésének útján”. A kormányfő határozottan tagadta azokat az állításokat, hogy váltságdíjat fizettek volna a foglyokért. szerint 12.20-ra várták. A burmai főváros repülőterének a pilóta semmiféle rendellenességet nem jelzett. Dél-Koreában attól tartanak, hogy a repülőgép lezuhant. A szöuli televízió a légitársaság egyik illetékesére hivatkozva azt jelentette, hogy a gépet talán légikalózok kerítették hatalmukba, de ezt a lehetőséget egyelőre semmiféle körülmény sem támasztja alá. (MTI) Hawke a Szovjetunióban Leningrádba érkezett vasárnap Robert Hawke, Ausztrália miniszterelnöke. Hawke a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, s a hivatalos moszkvai program megkezdése előtt a vasárnapot Leningrádban töltötte. Robert Hawke a városi tanács vezetőivel rövid megbeszélést folytatott, majd Leningrád nevezetességeivel ismerkedett. A piszkar- jovói temetőben megkoszorúzta a II. világháború le- ningrádi áldozatainak emlékművét. Hawke a tervek szerint ma kezdi meg hivatalos programját Moszkvában. Csapatkivonás Kambodzsából Nemzetközi jelentőségű, fontos, politikai lépésnek minősíti az újabb kambodzsai csapatkivonást vasárnapi kommentárjában a Pravda, s emlékeztét arra, hogy idén 20 ezer vietnami önkéntes — a tavaly kivont csapatok létszámának kétszerese — hagyja el az országot, a teljes kivonás pedig a tervek szerint 1990-ben valósul meg. A kambodzsai nemzeti megbékélés politikájának eredményeit értékelve a szovjet lap utal arra, hogy most Battambang tartományból vonnak ki két vietnami hadosztályt, ahol korábban elég nyugtalan volt a helyzet az ellenforradalmi erők tevékenysége következtében. A kivonásnál külföldi újságírók, s most első ízben külföldi katonai megfigyelők is jelen lehetnek, ellenőrizhetik az önkéntesek távozását hazájukba. Phnom Penben készek építő párbeszédet kezdeni az összes khmer csoportulással — kivéve természetesen a polpotistákat — hangsúlyozza a Pravda, s hozzáfűzi: az összes kambodzsai' erő konszolidációja felé vezető úton rendkívüli jelentőségű lesz Hun Sen kormányfő és Szihanuk herceg közelgő párizsi találkozója. A kambodzsai probléma békés rendezéséhez, a zsákutcából való kijutáshoz nagymértékben hozzájárulna egy nemzetközi konferencia megtartása, amelyben valamennyi érdekelt fél és állam részt venne. Nyilvánvaló, hogy ezen a fórumon Kína is fontos szerepet játszhatna, csak rugalmasságra és megértésre van szükség — állapítja még végezetül az SZKP KB központi lapja, emlékeztetve, hogy a csap>atkivonás a jó szándék újabb gyakorlati megnyilvánulása a Kambodzsai Népköztársaság részéről. Elhalasztották Kaunda romániai látogatását Megérkeztek Párizsba a kiszabadult túszok (MTI) Eltűnt egy dél-koreai repülőgép Minden hétre egy öt hónap múlva elnököt választ Franciaország. Az alkotmány értelmében ugyanis hét esztendeig tart egy elnök mandátuma. A szocialista párti Francois Mitterrand-t még 1981-ben, a franciák elsöprő többséggel választották meg köz- társasági elnöknek. A győzelem olyan átütőerejű volt, hogy az új államfő azonnal feloszlatta a parlamentet és idő előtti választásokat írt ki. S a jobboldal tehetetlenségébe és kudarcaiba belefáradt franciák valóban elsöprő többséghez juttatták a baloldal pártjait a nemzetgyűlésben, TÁRSBÉRLETI KÖTÉLHÜZÁS A szocialista párt öt esztendő alatt sokat tett az ország felvirágoztatásáért. Nem tudott azonban megbirkózni a munka- nélküliség problémájával, sőt, az öt év alatt lényegesen nőtt is a munka nélkül maradtak száma, eközben áz inflációs ráta emelkedett, ami maga után vonta a vásárlóerő csökkenését. Főként ez a három tényező játszott közre, hogy a szocialista párt az 1986- os parlamenti választáson — bár Franciaország legnagyobb pártja maradt — mégsem tudott annyi szavazatot összegyűjteni, amennyi parlamenti többségét is biztosította volna. Ezt a szövetségre lépett jobboldali pártok szerezték meg, s így 1986 márciusában az új-gaulleisták vezetője, Jacques Chirac alakíthatott kormányt. A jobboldal hatalomra jutása igen bonyolult helyzetet teremtett. A köztársaság elnöke a baloldalról érkezett — más eszmékkel és elképzelésekkel, mint a jobboldali kormány és annak tagjai. De ezt a különös Franciaország történetében is először kialakult politikai társbérletet — bár kemény ütközetek folytak a miniszterelnökség és a? elnöki palota közt — valójában mindkét fél igyekezett fenntartani. Chirac tudta, hogyha törésre kerül sor, csak alulmaradhat. Mitterrand-nak ugyanis módjában áll a kormányt feloszlatni és új miniszterelnököt’ kinevezni. Chirac ezzel szemben csak bosszanthatta és megalázhatta az elnököt, de el kell tűrnie jelenlétét, a minisztertanácson, vétóival egyetemben és az ellen sem tehet, hogy Mitterrand a mindenkori elnökök hagyományos joga értelmében irányítsa és megszabja a francia kül- és katonapolitikát. Ugyanakkor Mitterrand helyzete sem volt ■ egyértelműen könnyű; cs;ak személyeket cserélhetett, de a választáson győzelemhez jutott jobboldali pártokat semmiképpen sem „válthatta le”. A kötélhúzás szinte a Chirac-kormány megalakulásának percétől tartott. A közvélemény ezt a küzdelmet olykor lélegzetvisszafojtva figyelte. Chirac láthatóan gyorsan és határozottan próbálta megsemmisíteni a szocialisták 5 esztendős kormányzásának vívmányait. Talán nagyobb rokonszenvet ébreszt, ha nemcsak rombol, hanem épít is. Mitterrand viszont mindenképpen rokonszenvet ébresztett, ahogy elnöki posztján őrködött az ország álMegfigyelők jó esélyt adnak az elnöki vetélkedésben Raymond Barre korábbi miniszterelnöknek Charles Hernu, volt szocialista párti hadügyminiszter, aki alaposan belekeveredett a titkos iráni fegyverszállításokba talános érdekét véve alapul vétói megfogalmazásakor. CHIRAC MEGTÉPÁZOTT TEKINTÉLYE A jobboldali gőzhengert végül is egy jelentéktelennek ígérkező esemény nem várt fordulata állította meg. Amikor egy esztendővel ezelőtt a diáktüntetések kirobbantak, mindenki, Chirac is, azt hitte: nyolc hónap előtti győzelmére támaszkodva olyan hatalom és erő birtokában van, hogy szembefordulhat a diákokkal: lesöpörheti követeléseiket, rohamrendőrei pedig véresre és békülékenyre' botozhatják őket. Chirac azonban elszámította magát. Egy nem egészen elvethető reform ^elleni diákmegmozdulás — a jobboldali reagálás hatására — a rendszer elleni megmozdulássá nőtt. Benne öltött testet a fiatalokban élő nyugtalanság és aggodalom , jövőjük • iránt. A diákáiegmozdulá- sok szinte véget sem értek és egy olyan vasutas- sztrájk rázta meg az országot, amelyhez hasonló kevés volt Franciaország történetében. Ettől kezdve Chirac népszerűségi százalékszáma a közvélemény-kutatásokon egyre esett, s ennek logikus következményeként a Mitterrand iránti bizalom stabilizálódott, majd a mutatók emelkedni kezdtek. A bizonytalanná vált politikai talajon Chirac lefékezte a tempót, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, visszavonta a ■ felső- oktatási reformjavaslatot, és egy sor más elképzelését sem igyekezett mindenáron, még az elnökválaszbotrány tási kampány előtt kérész* * túlhajszolni. Ilyen körülmények közt érkezett el a szeptember, amikor a francia iskolákban és a politikai életben is új év kezdődik. De ezt az évadnyitót nemcsak a lefékezett politika és a megtépázott tekintély jellemezte, mindehhez járult a jobboldali szövetség lazulása is. Chirac mellett, — aki soha nem titkolta, hogy a miniszterelnöki posztot ugródeszkának tekinti az elnökséghez — további trón- követelők sorakoztak fel. Köztük olyan politikusok is, — például Raymond Barre —, akinek tekintélye mérkőzött a hivatalban lévő miniszterelnök népszerűségével. Másrészt a jobboldali szövetségen is repedések támadtak, egyre több vita robbant ki és mindennapossá váltak a sértődött véleménykülönbségek. ATOK-SZITOK HADJÄRAT Az új-gaulleista párt, hogy mindezeken úrrá legyen és magához ragadja a kezdeményezést is, új taktikát kezdett. Ettől számíthatjuk a minden hétre egy botrány periódusát. A Nucci-ügy — amelyet elsőként fújtak fel nagyra és igazán látványosság — azt a célt szolgálta, hogy a választásokon politikailag megvert szocialista pártot erkölcsileg is lejárassák. A rendkívül szerteágazó botrány főszereplője az utolsó szocialista párti kormány együttműködési minisztere, aki meglehetősen könnyelműen bánt a rá bízott pénzzel, s ha maga nem is vett el, legalábbis bizonyíthatóan, az állami pénzekből, ezt megtette kabinetfőnöke. A szocialisták replikája nem maradt el. Kiderítették, hogy rádió- és televízióállomásokat felügyelő független főhatóság egyik jobboldali tisztségviselője, hivatali beosztásával visszaélve, egy kifejezetten jobboldali személy kezére játszotta az egyik magánrádiót. Még el sem ültek ennek az ügynek a hullámai, a jobboldal újra támadott. Elővették a Luchaire-dossziét, azaz az Iránnak szóló fegyverszállítások ügyét és ebben nemcsak a volt hadügyminisztert, Charles Hernu-t próbálják kikészíteni, hanem mérgezett nyilakat lőttek az Elysée-palota felé is. Az átok-szitok hadjárat természetesen nem dönthet el semmit. Ezreket, tízezreket talán befolyásol, de amikor a szavazók, a jelöltek közül választanak, sokkal inkább az dönt majd, hogy milyen programot javasoltak. De ezek az elképzelések ma még alig-alig ismertek. Többen jelezték már indulási szándékukat, de változatlanul nem tudni: indul-e másodszor is Francois Mitterrand. Ezt ugyanis a mai helyzetben perdöntőnek lehet mondani. De Mitterrand csak akkor jelölteti magát, ha biztosnak tudhatja győzelmét. De öt hosszú hónap még hátravan. S, a 150 nap alatt 150 fordulat történhet. Másrészt Mitterrand esetleges félreállása a lehetőségek újabb tucatját teremti meg. Ezért öt hónappal a menetrendszerű elnökválasztás előtt csak azt lehet tudni, hogy nagyon mozgalmas hónapok előtt áll Franciaország, nagyon kemény belpolitikai összecsapások várhatók, s ugyanakkor a legképtelenebbnek vélt alkuk, megegyezések létrejöttén „sincs jogunk” meglepődni. Önody György
