Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

1987. november 28., SZOMBAT NOGRAD 3 Otthon kattog a varrógép Három bedolgozó egy munkás? Szakmai szeretet a tanműhelyből Mily sokat is jelent, ha fiatal szakembcrjelöl tjeink jól felszerelt tanműhelyekben, felkészült, a diákok által ked­velt szakoktatóktól tanulják meg jövendő mesterségüket. A kedvező feltételek megteremtésével nemcsak a szakmunkás- tanulók képzésének színvonala ' emelhető, hanem a fia­talok munkához való viszonyát is kedvezően befolyásolhat­ják. A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál esztendők óta folyik az esztergályosok képzése, a külön e célra kialakí­tott tanműhelyben a gyár a saját más üzemek szakember­szükségletének érdekében foglalkozik a fiatalokkal. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregy­ségében is korszerű körülményeket alakítottak ki a varró­nők oktatására. 'Csak első évfolyamos hallgatóik száma meghaladja ia 70 főt, a felsőbb osztályosok már a termelés­be is bekapcsolódnak. — Kulcsár József — töröm eist« az építőipar Elkészül a 60 ezer lakás Korszerűsített vasúti pályák A korlátozott anyagi te­hetőségek miatt a szüksé­gesnél jóval kevesebbet for­díthat a MÁV a vasúti pá­lyák felújítására, átépítésé­re, karbantartására. Az idén összesen 180 kilométeren ke­rülhetett sor pályakorszerű­sítésre, ennyire futotta a be­ruházási keretből. A mun­kákat úgy rangsorolták, hogy a legtöbb erő a legnagyobb forgalmat lebonyolító törzs- hálózati vonalakra jusson, még annak árán is, hogy egyes kis forgalmú mellék­vonalak állapotában esetleg további romlás következzék be. Több jelentősebb munka is befejeződött ebben az év­ben, így például a Rákos— Pécel közötti vonal mind­két vágányának átépítése. Ezen a szakaszon lehetővé vált, hogy akár 160 kilomé­teres óránkénti sebességgel közlekedjenek a szerelvé­nyek. Ugyancsak befejező­dött a Szabadbattyán—Lép- sény közötti vonalszakasz teljes átépítése: itt a koráb­bi 80 helyett' 120 kilométer­re nőtt az- elérhető sebes­ség. Korszerűsítették a le­romlott állapotú pályát Hat­van és Selyp között is: itt az idén a jobb vágány áté­pítésére került sor (a bal vágányt az elmúlt évben újí­tották fel). Miskolctól Felsőzsolcáig ugyancsak az idén építették át mindkét vágányt. Diny- nyés és Székesfehérvár kö­zött a napokban fejezték be a jobb vágány átépítését, ez­zel és a korábbi felújítások­kal lehetővé vált. hogy Tár­noktól Lepsényig azonos tí­pusú pályán (vasbeton alj­zatú, hézagnélküli sínen), 120 kilométeres sebességgel köz­lekedjenek a vonatok. A bedolgozás azok közé a műfajok közé tartozik, amelyek nálunk mindeddig nem tudtak meghonosodni, E foglalkoztatási formában a munkavállaló a gazdasági egységtől kapott alapanya­gokból otthonában állít elő félkész, vagy készárut. Különösebb gazdaságossá­gi számítások nélkül is könnyen megállapítható, az effajta munkakapcsolat mindkét félnek kedvező. A vállalat egyebek között megtakarítja a rezsiköltsé­get, a bedolgozó pedig a la^ kásán, a családi, és a ház­körüli teendők teljesítése mellett kereshet pénzt. E szerint a bedolgozásnak napjainkban kellene igazi fénykorát élnie. Volt-e va­laha nagyobb jelentősége a beruházást nem igénylő új munkaalkalmaknak? S te­kinthető-e mellékes szem­pontnak, hogy a kereső fog­lalkozást a családi terhek család általi vállalásával egyeztethetjük össze? — Ha ebből a gyermek­ruhából megvarrok egyet, huszonhárom forintot kere­sek —t— mondja özvegy Pe- tyerák Istvánné, nézsai la­kos, a konyhában felállított Lucsnik varrógépen sorako­zó, kiszabott kelmékre mu­tatva. — Van jobb, meg rosszabb is. Mikor milyet kapunk. Átlagosan havon­ta 1800—2000 forintot kapok a munkámért. Petyerákné 1973-tól dol­gozik a budapesti Haladás Textilipari Szövetkezet be­dolgozójaként. Napi 4—6 óra hosszat varr, attól függ, milyen sürgős a munka. A mostanit egy hét múlva szál­lítják, addig meg kefl csi­nálnia. A varrógép melleit találják a késő esti, a szom­bati és vasárnapi órák is. .Emellett két idős szülőről gondoskodik, állatot tart és a kertben is dolgozik. — Sokat töprengek azon, hogy csináljam-e, mert egy­re igényesebb holmikat hoz­nak, gyakran cserélődnek a termékek. Mire belejönne az ember egy-egy termékbe, máris újat kap. Gyakori, hogy nincs folyamatosan munka. Az előnyei mellett tehát sok hátránya is van a bedolgozásnak. A Hatex tizennégy éve foglalkoztat bedolgozókat — Jelenleg három csoportban — a térségben. Nézsán ti- zenketten vannak, havi jö­vedelmük 1500—300 forint. — Volt időszak, amikor ötvéTnketten is dolgoztak a faluból a szövetkezetnek — mondja Kucsera Istvánné csoportvezető. — Ma már csak családi okokból vál­lalnak itt munkát. Most is vennénk fel bedolgozókat, de alig akad jelentkező. Aki teheti, az inkább ingázik. A korábbihoz képest nagyob­bak a minőségi követelmé­nyek ; a munkák többsége gyakorlott varrót igényel. Hetente szállítják a kész­terméket és hozzák az újabb kiszabott kelméket. A dol­gozók saját gépeiken dol­goznak, ezért a szövetkezet tíz százalék rezsiköltséget fizet. ' Negyedévenként hív­ják fel a bedolgozókat mun­kahelyi tanácskozásokra, a különböző szociális juttatá­sokból sem maradnak ki. Ennek ellenére számuk fo­gyatkozik. Korábban a térségben több gazdaság is foglalkoz­tatott bedolgozókat,/ nap­jainkra azonban a legtöbb­jük megszüntette ezt a mun­kavállalási formát. A gaz­dasági vezetők szerint el­sősorban azért, mert a be­dolgozó általában rendkívül alacsony kategóriájú beta­nított munkát végez, és ezt is egyre kevesebben. A visszaesés másik oka, hogy a vállalatok többségé­nél is annyi csak a munka- alkalom, amennyi a mun­kaviszonyban állóknak kell. Ami pedig a szakértelem hiányát, mint akadályt il­leti, úgy vélik, hogy a be­tanítási idő nem fizetődik ki számukra. Pluszmunka a bedolgozást megalapozó szervezés is. Bizonyára közrejátszik a csökkenésben, hogy a bedol­gozás nálunk eredendően szociális indíttatású volt. Ezért általában a bedolgo­zók kiszolgáltatottnak érzik magukat, úgy vélik, hogy a vállalat nem tekinti ókét „igazi'’ dolgozójának. Rá­adásul a kereset jóval át­lag alatti. Erről győz meg Bállá Jánosné, a szécsényi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke is: — A . szövetkezet 330 dol­gozójának 70 százaléka be­dolgozó. Keresetük 500—4000 forint között mozog. Sok esetben attól is függ, hogy kinek milyenek a családi körülményei. Akad közöt­tük olyan, aki az ötszáz fo­rintos határért, a társada­lombiztosítási jogosultsá­gért vállalja ezt a formát. A bedolgozói hálózatot a jövőben is fejleszti a szö­vetkezet, ha a piaci igények is indokolják. A hátrányokat, a jógi sza­bályozást illetően még na­gyon sok a feladat. El kel­lene tüntetni a vállalati és a bedolgozók közötti kü­lönbségeket. Jól érzékelteti a helyzetet: a jóléti és a kulturális alap képzésénél három bedolgozó számít egy munkásnak ... Kiirányi János Bár még van idő szilvesz­terig, az építők is lassan összegzik egész éves terme­lésüket, tevékenységüket. Ez a feladat az év hátralévő időszakában már párhuza­mosan halad a napi teen­dőkkel és tart egészen 1988- ig, amikor ez az ágazat is megváltozott feltételek kö­zepette kezdi újra a mun­kát. Hogy nehezebb vagy könnyebb lesz-e jövőre épí­teni, azt nehéz lenne meg­jósolni. Az azonban ■ bizo­nyos, hogy azok a vállala­tok,. amelyek eddig is ered­ményesen gazdálkodtak, nem kerülnek rosszabb hely­zetbe. Hogy mi várható az egész ágazatban, azt nagyban be­folyásolja az idei évzárás is. Az előzetes adatokból az látszik, hogy egyes területe­ken túl is teljesítik az elő­zetes terveket a vállalatok, máshol viszont lemaradnak a korábbi elképzelésektől. Fürgébbek a kicsik A kivitelező építőipar építési-szerelési' termelése várhatóan megegyezik a tervvel, ami a tavalyi telje­sítményhez képest 3 száza­lékos növekedést irányzott elő. Hogy a munkák értéke mennyivel nagyobb, mint korábban volt, azt jól érzé­kelteti az az adat, hogy a vállalatok pénzügyi ered­ménye már fél évkor is ma­gasabb volt az egész év­re tervezettnél, és az idei év végére előreláthatóan el­éri a 17 milliárd forintot. Érdekesen alakul a kis- és nagyszervezetek munka- megosztása. A számokból az is látszik, hogy folytatódik az a tendencia, amelynek során a szövetkezetek, a különböző munkaközössé­gek folyamatosan növelik termelésüket, a vállalatok viszont az idén 2 százalék­kal termelnek kevesebbet mint tavaly. Ebben szere­pet játszik a munkaerő sa­Jó eredményeket mondhat magáénak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek újító- mozgalma. Az iroda falán egyenletesen emelkedik a grafikon görbéje, amely azt jelzi, hogy egyre több és egyre nagyobb gazdasági eredményt produkáló újí­tási javaslatot alkalmaznak a gyárban. ☆ Király Istvánt munkahe­lyén, a központi műszerész­műhelyben keresem, de vé­gül a lágyítókemence fel­újításánál találok rá, ahbl kollégáival tanakodik a fel­merülő gondok megoldásán. — Ez is újítás? — Igen, ezt a 40 szálas horgany zókemencét alakít­juk át egy kicsit újító, tár­sammal Oravecz Istvánnal — feleli a 175-szörös újító, aki kétszer kapta meg az újító arany fokozatot. Eddigi ötle­tei több mint 3 millió fo­rint gazdasági eredményt hoztak. — A kemencét 20 import gázégő fűtötte, ami­hez természetesen rengeteg szerelvény tartozott és na­gyon gyakran meghibásodott. Ezeket most nyolc magyar gázégővel helyettesítettük. Így jóval egyszerűbb, átte­kinthetőbb. S miután keve­sebb égőről van szó, a hiba is ritkább lesz. — Mennyi hasznot holt ez az újítás a gyárnak? — Még kalkulálják. Azt azonban tudjuk, hogy im­portanyagot váltunk ki, játos mozgása is. Az irány ma is ugyanaz, mint ta­valy volt: a szakmunkások az állami vállalatoktól a ki­sebb, mozgékonyabb, egyre többet vállalkozó szerve­zetek felé tartanak. Az új létesítmények ará­nya magasabb, mint ameny- nyit a tárca előzetesen várt. Ez a felújítások, a karban­tartások rovására valósult meg, és azt a beruházói ma­gatartást példázza, hogy még az idén — viszonylag ked­vezőbb feltételek között — igyekeztek úgy elkölteni 'a pénzüket, hogy nagyobb ér­tékű épületekbe fektették. Ennek következtében 1,5— 2 százalékkal több új léte­sítmény készül az idén, a fenntartásokra viszont He­vesben 30, Veszprém me­gyében pedig több mint 50 százalékkal kevesebbet for­dítottak a vártnál. A legtöbben a lakását­adások statisztikáját bön­gészik. Ebből az látható, hogy szeptember végéig az idei szerződésekben vál­lalt új otthonoknak a két­harmadát átadták. A telje­sítés tehát ütemesnek mondható, legalábbis üte­mesebbnek a korábbi éve­kénél. A 21 663 szerződés várhatóan mind teljesítés­sel zárul, és ha ehhez hoz­závesszük, hogy a magán­építkezések is nagy lendü­letet vettek az idén — a jö­vő évi anyagár-emelkedés hírére —, akkor várhatóan elkészül az országos lakás- építési terv alsó értéke, a 60 ezer új otthon. A csődhelyzet határán Az eddig meglehetősén szép palettán van azonban egy fehér folt: az export­teljesítések. Most már lát­szik, hogy minden igyeke­zet ellenére sem érik el az idei 88,5 millió dolláros tervet, körülbelül 10 mil­energiamegtakarítást érünk el, és a huzal sokkal jobb minőségben hagyja el a ke­mencét, mint eddig. — Melyik újítására em­lékszik a 'legszívesebbben? — Elgondolkodva kutat fejében az elmúlt 25 év újí­tásai közt, majd így válaszol: — Talán legbonyolultabb és ezért legélvezetesebb munka a huzalpácoló kör- darupályája volt. Üjítótár- saim mellett a Távközlési Kutató Intézet és Híradás- technikai Alkatrész Gyár is részt vett a savas, gőzös kör­nyezetben gyakorta meghi- básodó importalkatrészek ha­zaiakkal való helyettesítésé­ben. — Mondja, hogy lesz va­lakiből újító? — Általában az időseb­bek viszik a mozgalomba az embert, de ez még nem elég. Szeretni kell a műszaki dol­gokat, érdeklődőnek lenni és mindig a jobbításon gondol­kozni. ☆ Tóth Gyula a kovácsoló­gyár lakatos csoportjának vezetője. 1954-től dolgozik ebben a műhelyben és tíz év múlva innen szeretne nyugdíjba menni. Tizenhat éve adta be első újítását, azóta pedig még 124-et, ami­ért megkapta az arany fo­kozatot. Sajtológépeket és lég­kalapácsokat tartunk kar­ban és újítunk fel — mond­ja Tpth Gyula. — Javasla­lióval kevesebbet sikerül csak exportálni az építők­nek. Szépíti viszont az arányt, az építőanyag-ipar, amelynek termékei egyre sikeresebben veszik fel a versenyt a nyugati piaco­kon. Nemcsak azok, ame­lyek vegyes vállalati for­mában készülnek, külföldi technológia alapján, hanem olyan, eddig fantáziátlan­nak tetsző termékek is, mint a homok, a szalagparketta. Márpedig ezek eladásával sikeresen kísérleteznek a vasiak, a kecskemétiek. A magasépítő-ágazat ha­gyományosan. „nehéz hely­zetiben Van. Az idén sem könnyebb a dolguk, a pénz­ügyi hiány több is, mint ta­valy volt, 1,3 milliárd forint. Ezt az összeget viszont ke­vesebben „hozták össze"’, ami jelzi, hogy a gyengén gazdálkodók vagy csődbe mentek már, vagy pedig feltornászták magukat az alacsony hatékonyság szint­jéről egy biztosabb megélhe­tést nyújtóra. Több új gép Ezt látszik igazolni az is, hogy a fizikai dolgozók teljesítménye több mint 5 százalékkal növekszik az ágazatban, az átlagbérek és átlagkeresetek emelkedése viszont ennél jóval több, 7—8 százalék is lesz. A jövőre való felkészü­lés látszik abból, hogy az építőipari vállalatok a ter­vezett 2.7 milliárd forint­nál jóval többet, 3,1 mil- liárdot fordíthattak saját beruházásaikra. Ebből a pénzből a legtöbben a gép­parkjukat újították fel. Az építőanyag-gyártók már nincsenek ilyen szeren­csés helyzetben, mert pél­dául a tégla-, és cserépipar alacsony jövedelmezősége, folytonos eladósodása lát­tán a bankok nem adnák pénzt új beruházásaikhoz. Sz. K. taim leggyakoribb témája a gépek műszaki színvonalá­nak emelése, munkavédelmi jellegű átalakítása és a ja­vítási idők csökkentése. — Melyik újítását tartja a legjelentősebbnek? — Éveken keresztül javí­tottam egy bugaollót, amely- lyel az alkatrészeket dara­bolják a továbbfeldolgozó gépek számára. Mindig el­kopott egy bélés, háromha­vonta rendszeresen két he­tet vett igénybe a javítása. Ezt az alkatrészt váltottam ki egy léghengerrel. Most két évig is elmegy, csak a nagy felújításoknál kell igazítani rajta. Vagy egy ellenütésű kalapács pneumatikus ve­zérlésre történő átalakítása. Szervóberendezéssel műkö­dött azelőtt és akármit csináltunk, folyt az olaj. A kiváltással megszűnt a hi­balehetőség és a gép sok­kal megbízhatóbb mint ko­rábban. — Hogyan jut eszébe egy- egy új megoldás? — Van, ami évekig tartó fejtörést okoz. És egyszer csak otthon, barkácsolás köz­ben beugrik a megoldás. Máskor ránézek és máris lá­tom az egyszerűsítési lehe­tőséget. i— Mi ösztönzi az újításra? — Sokat számít a díj is, de aki csak ezt tartja szem előtt, abból soha sem lesz jó újító. A munkánk köny- nyítése az, ami engem erre késztet. (mészáros) Ésszel el az újító

Next

/
Thumbnails
Contents