Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
4 NOGRAD 1987. november 21., SZOMBAT A szigorúbb mérce * JVEM TUDOM, MIÉRT KÖVETTEM EL A törvény egyformán ítél, a bírói mérlegelésnek Is kereteket asab a jogszabály. A* élet azonban ezerszer bizonyítja: a mindennapok embere a hasonló ügyekről sokkal íágabb határok között mozgó véleményt mond. Elítéltek egy besurranó tolvajt? Kit foglalkoztat ez, az érintetteken kívül? Az ügy akkor fajsúlyosabb, ha az elmarasztalt embertől vállalása és megbízatása alapján a megszokottnál is szigorúbb normákat kér számon a közvélemény. A hangulat jelentésként Is' felfogható szerkesztőségi posta arról is tudósít: mi foglalkoztatja az embereket. Ilyen, kíváncsiságról árulkodó levél is akad a küldemények között: „Tisztelt szerkesztőség! Szeretnénk olvasni az újság hasábjain a Pásztón megtarI tott tárgyalásról. Zagyi Lászlódéról. Okulásnak, hogyan nem szabad élni társadalmunkban.” A Pásztói Városi Bíróság dr. Hegedűs János tanácsa Zagyi Lászlóné Pádár Máriát, Pásztó, Kishegy út 21. szám alatti lakost kilenc rendbeli lopás büntette, egy rendbeli lopás vétségének kísérlete, egy rendbeli sikkasztás bűntette és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül egyévi és hat hónapi szabadság- vesztésre, a közügyek gyakorlásától háromévi eltiltásra ítélte. A szabadság- vesztést börtönben kell letölteni. A nyílt tárgyaláson hozott ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentett be enyhítés, a büntetés próbaidőre való felfüggesztése végett. Ennyi az ítélet, amely az elsőfokú eljárás után nem jogerős. S,- hogy egy lopási ügy névtelen levél tárgya, hogy az esetről suttognak és pletykálnak Pásztón — nem egyszer azt is megfogalmazva, hogy „elkenik az ügyet’’ —, annak az elkövető személye az oka. Zagyi Lászlóné ugyanis a bűncselekménysorozat elkövetésekor pedagógus volt, a 38 éves, főiskolai végzettségű asszony a kisegítő iskolában a foglalkoztató iskolai csoportot vezette. Ugyanakkor az intézet párt- ailapszervezetének titkára volt, 1986 szeptemberétől. A tárgyaláson, a vádirat ismertetése után a két kiskorú gyermek édesanyja ezt mondta: — A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam valamennyi bűncselekmény elkövetésében. Mindehhez hozzátette: „Konkrét indökot mondani nem tudok”. Zagyiék 1980- ban költöztek a pásztói Kishegyre, utánuk . rendezkedtek be a szomszédok. A tárgyalási dokumentumok szerint Zagyiné felidézte, hogy 1984 telén valaki a fóliasátruk ajtaját bosszúból kinyitotta, s mintegy hatvanezer forint értékű zöldség tönkrement. „Anyagilag megviselt az eset, ezután kezdődtek a lopások” — vallotta a vádlott. Tekintsünk azonban időben a fóliasátornál is mesz- szebbre. Zagyi Lászlóné tíz éven keresztül volt a hasz- nosi óvoda vezető óvónője. 1984. szeptember 1-én került a pásztói kisegítő iskolába. Vezető óvónőként hatáskörébe tartozott a napközis konyha vezetése is, elsősorban az anyagbeszerzés és a -kiadás. Ezzel kapcsolatban elismerte, hogy a bizonylatokat nem megfelelően vezette. Egyrészt a kevés időre hivatkozott, a másik érvelés szerint „egyéb rendezvényeket így kellett kigazdálkodni". Az őszinte, beismerő vallomás kitért a lopásokra is. A cselekmények pontos részletezésére nincs hely, csaknem valamennyiben közös azonban, hogy ismerőshöz, szomszédhoz a nyitott ajtón, vagy a lábtörlő alatt, ablak- párkányon és szögön hagyott kulccsal surrant be. Némely helyre többször is, magához véve a megtalált készpénzt és aranyékszert. Mindent összevetve: az okozott kár összege meghaladja a kétszázezer . forintot. Íme, néhány jellemző eset. B. L.-né szomszédja volt Zagyinénak, ismerte a szokásait, így azzal is tisztában volt, hogy nyitva az ajtó. — Nem tudok pontosan visszaemlékezni, hány részletben vettem el pénzt, arany nyakláncot és medált, tény, hogy többször vpltam bent náluk, összesen 14 ezer forint készpénzt vettem el, valószínű, hogy az aranyat Salgótarjánban értékesítettem. Arra sem emlékezik pontosan Zagy iné, hogy P. L.-né lakásában hányszor járt. A vizsgálat azonban feltárta, hogy 35 ezer forint készpénzt, több mint hétezer forint értékű ékszert lopott el. — Közel lakunk G. S.- néhez. Megfigyeltem, hogy a teraszajtó állandóan nyitva van — folytatódott a vallomás. Az okozott kár pedig 15 220 forint. A hasznosi P. S.-né lakását az elmúlt év májusában „látogatta meg” Zagyi Lászlóné. — Ismertem a családot, a kisfiú és a kislány hozzám járt óvodába — vallotta a vádlott. Elismerve egyben azt is, hogy 22 ezer forintot, 11 ezer forint értékű ékszert vett el. Oly módon, hogy az ajtó melletti kis- párkányon talált kulccsal besétált a lakásba. Aztán 1986. november 1-én, véget ért a különös sorozat, Zagyi Lászlónét A. M. lánya tetten érte. A vizsgálat elkezdődött, s lábra kapott a pletyka: eltussolják az ügyet. Valójában Zagyi Lászlónét rövid úton leváltották párttitkári tisztségéből, kizárták a pártból. Amikor az ügy nyilvánvaló lett, gyorsan megszabadult tőle a kisegítő iskola is. Erről a következőket mondta Havasi Károlyné igazgató: — Amikor három nap nem jelentkezett dolgozni, elküldtem a munkakönyvét, vállalva az esetleges munkaügyi vitát is. Erre Azonban nem került sor. A pedagógus személyi adatai között most ezt rögzítették a bíróságon: háztartásbeli. S, hogyan vélekednek róla? B. L.-né: — Jó viszonyban voltunk, fel sem tételeztünk volna róla ilyesmit. Hasonlóképpen nyilatkozott P. L.-né is, aki még hozzátette: „Amikor az aranytárgyak eltűntek, éppen Zagyi Lászlónénak mondtam el...” T. M.-né: — Mi Zagyinéra nem gyanakodtunk, rendes asszonynak ismertem. A bírósági iratok között található a munkahelyi jellemzés is, amely többek között leírja: az áthelyezéssel odakerült Zagyiné a munkához, a tantestülethez rövid idő alatt alkalmazkodott, pedagógiai munkáját igyekezett jól ellátni. Kitért a jellemzés arra is, hogy munkájáért, társadalmi tevékenységéért több alkalommal jutalmat, soron kívüli béremelést kapott. Negatív irányú változást az 1986— 87-es tanév első felében tapasztaltak, amikoris munkáját elhanyagolta. A kisegítő iskola igazgatója, Havasi Károlyné szemmel láthatóan nem örül a tudakozódásnak, s ezt meg is értem. Ök megtették a szükséges lépéseket, a bűn- cselekményeket megítélni azonban „nem az intézmény dolga”. Mindenesetre, amikor kiderült, hogy a pletykáknak alapjuk van, Havasiné határozottan intézkedett: nem lehet ez az ügy a központi téma. — Amikor kiderült az egész, a kollektíva és a párttagság tisztességes tájékoztatást kapott — mondja az igazgatónő. — De 154 gyerekünk van, azokat kell ellátni és oktatni, a továbbiakban nem Zagyiné az ügy. Igen, az ügy a továbbiakban a másodfokon eljáró bíróságé. Megy oda az akta — elbírálandó az enyhítést szorgalmazó fellebbezést, s iratok azt is tartalmazzák, hogy Zagyi Lászlóné munkaibére havi hatezer forint volt. A vagyoni bizonyítvány tanúsága szerint pedig a Kishegy út 21. számú ház értéke kétmillió forint... Végezetül még egy mondat a vádlottól: — Ismétlen, nem tudok konkrét választ adni arra, hogy miért követtem el sorozatosan ezeket a bűncselekményeket. Erre a kérdésre tehát nines válasz. Egyértelmű azonban a felelet arra: miért kísérte a szokottnál is nagyobb érdeklődés Zagyi Lászióné ügyét. A jásztél beszélgetések tanúsága szerint azért, mert a párttagtól és párttitkártól többet vár a környezete, botlását. törvénysértését pedig szigorúbban minősíti. Az ügyben van tehát immár több ítélet is. A bíróságit megelőzte a szervezeté, amely megvonta a bizalmat és kizárta a pártból a törvénnyel összeütközésbe került Zagyi Lászlónét. A szerkesztőségnek elküldött levélben pedig ott van a kimondatlan tény is: a közösség bizalmából tetemeit embernek nem engedmény jár, ellenben szigorúbb a mérce. Kelemen Gábor ■■■■■■■■■■■■■ 1 Első képünkön Eduárd Tanyenko, az „Északi szuvenírek” népi iparművészeti egyesülés tagja új szobrocskáját rozmár csontból faragja. A második felvételen rozmárcsontból készült metszet, bálnavadászatot ábrázol. Csukotkai csontfaragók A Csukcs-félszigeten, amely a Szovjetunió északkeleti részén, 86 ezer négyzetkilométernyi területet foglal el, van egy kis település, Uelen. Messze földön híres csontfaragó művészek élnek itt, akiknek munkáit sok ország kiállításain csodálhatták meg az érdeklődők. Uelenben van az „Északi szuvenírek” népi ipar- művészeti egyesülés, amely a híres csukcs művész. Veh- vol nevét viseli. Az ueleni mesterek művészete már régóta Csukotka egyik legjellegzetesebb jelképe. Műveik megtalálhatók Moszkvában, Leningrádban, Párizs és Montreal, New York és Tokió állandó kiállításain. A sarkkörön túli természet szépségei, a föld, a víz, az égbolt, a sarkvidéki ember és szokásai olyan tisztán, visszafogottan jelennek meg az ueleni csontfaragók munkáiban, hogy minden egyes darab teljes valóságában, hűen tükrözi észak igazi hangulatát. Az eszkimók és csukcsok ősi művészete — a csontfaragás — minden bizonynyal azokra a régmúlt időkre vezethető vissza, amikor a vadászok különféle furcsa állat- és madárrajzokkal díszítették az * elejtett rozmárok agyarait. A mai fiatal mesterek nemcsak folytatják, hanem továbbfejlesztik, gazdagítják elő4, deik szép hagyományait. A munkás színjátszás úttörői A Salgótarjáni Kohá- " szati Üzemek színjátszó együttese — mai nevén a Petőfi kohászszínpad — a napokban ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasfinomító olvasóegyletének kebelében 1887. április 2-án alakult meg a színjátszógárda, s Csányi József rendezésével júniusban előadták a Vadgalambot. Tagjai teljesen öntevékenyen, csekély anyagi támogatással kezdték meg — országosan elsőként — a munkásszínjátszást... A műkedvelők életében, a pezsdülést az egykori színész, Honti Lajos hozta meg, aki a vállalathoz szegődve a millennium évében nagy energiával összetoborozta a színjátszókat, s előadták A betyár kendője című népszínművet. Néhány éves kedvező szakasz után, az első világháború következtében a műkedvelők munkája is visszaesett... A műkedvelő színjátszás egyik legeredményesebb szakasza 1939-től 1944-ig tartott. Erre az időszakra megérlelődtek a feltételek, s megfogalmazódott egy színvonalasabb, tartalmasabb színjátszómunka igénye. Ennek érvényesítése érdekébe korszerűsítették a csoport vezetőségének a munkáját, új funkciók szerveződtek. s ezek . többségét fiatalok töltötték be. A második világháború egyre nyomasztóbb és kilátástalanabb helyzetében a szórakozást jelentő műkedvelés búfeledtető műsorai iránt növekedett meg a közönség érdeklődése. A felszabadulás nem találta együtt a színjátszó csoportot. Tevékenysége csak 1945 második felében kezdett rendszeresebbé válni. Ez egy lelkes embernek, Jancsár Sándornak a nevéhez fűződik, aki szinte egyedül szervezte meg újra a csoportot, és a város fel- szabadulása első . évfordulójára rendezendő bemutatót. így történt, hogy 1945. december 25-én az együttes bemutatta Háy Gyula Isten, császár, paraszt című színművét. A színjátszók tevékenysége, a velük szemben támasztott kultúrpolitikai igény szükségessé tette a csoport munkájának szervezettebbé tételét, a régi bevált gyakorlatnak a szocialista fejlődéshez való igazítását. Üj alapszabályt dolgoztak ki, amiben rögzítették: a csoport Petőfi Sándor nevét veszi fel. Az 1848—49-es polgári forradalomra és szabadságharcra való emlékezés alkalmából az olvasóegylet a színvonalas szerjplések jutalmazására Petőfi- és Munkadíjat alapított. A színjátszó-szakosztály újjáalakulásától kezdve fontos feladatának tekintette — az acélgyári, a városi és környékbeli szereplései mellett — a kistelepüléseken történő fellépést is. A fel- szabadulást követő három évben például huszonöt- ezer néző előtt szerepeltek. A z olvasóegylet 1949-ben ” megszűnt, s az intézményt a szakszervezet vette át kezelésre. Ezzel újabb fellendülés következett be a munkában. Biztosabb lett a színjátszócsoport élete is, tervszerűbb és több anyagi, művészeti, szakmai ideológiai támogatást kaptak. Igen sokat jelentetek a csoport életében az országosan szervezett fesztiválok és seregszemlék. Munkában és sikerekben igen gazdag évek következtek. A csoport számos találkozón vett részt emlékezetes sikerekksl, és többször voltak házigazdái a vasasszínjátszók fesztiváljának. Ebben az időszakban munkájukért két elismerő kitüntetést kaptak: 1955. április 4-én a Szocialista Kultúráért kitűntető jelvényt, majd 1962-ben a Kiváló színjátszó-együttes címet. A nagy múltra, sok-sok sikerre, elismerésre visszatekintő munkásszínjátszás 1962 után — a munkásszínjátszás országos hanyatlása részeként — fokozatosan visszaesett. Ebben a visszaesésben nagy szerepst játszott a közönség érdeklődésének csökkenése. Hozzájárult ehhez a színjátszók elöregedése, az utánpótlás hiánya. Az új megyei, városi művelődési központ 1966-ban történő felépülésével lényegében megszűnt az acélgyári művelődési ház színházpótló szerepe és tevékenysége. A hatvanas, hetvenes ** években — de napjainkban is — tovább folyt — és folyik — a „birkózás” a hagyományos színjátszás és az új felfogású irodalmi színpad között. Az eredmény végtére is az lett, hogy a színjátszók megpróbáltak alkalmazkodni és újítani. Nagyon nehezen sikerült, hiszen számuk egyre fogyott, s az utánpótlás csak csordogált. Ámde a hagyományoktól elkötelezett „öreg” színjátszók, időnként kiegészülve néhány lelkes fiatallal, még számos szép sikert értek el. Változott a felfogás is. Az egész estét betöltő darabok helyett a különféle alkalmakhoz illő rövid színjátékokat, egyfelvonásosokat mutattak be. Szívesen vállaltak fellépéseket az ünnepségeken, de az irodalmi szinpad jellegű produkciókkal szinté párhuzamosan színelőadások betanulására, s bemutatására is sor került. A hazai munkásszínjátszás életében ritka eseményre, centenáriumra ’ készülődő Petőfi Kohász Színpad . — tevékenységük jellegének változását nevükben is kifejezik — kis létszámú tagsága nagy izgalommal várja a november végi ünnepi évfordulót. A csoport minden erejét összeszedve illő módon készül ünnepére. De készülnek mindazok — az ország legkülönbözőbb tájain —, akik valaha is tagjai voltak snnek a nagyhírű csoportnak. Pádár András
