Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
I 1987. november 21., SZOMBAT NOGRAD Kulcsrakész lakatüzem Munkában Sisa Jánosné (baloldali tefvétel) és a lakatszerelők. Jobbról az első Csordás Istvánná — Június elsejétől gyártjuk a lakatokat — mondja Verner István, aNógrádmar- cali Madách Imre Termelő- szövetkezet ipari főosztályának vezetője- — Azért vágtunk bele, hogy munkát adjunk a nődolgozóinknak. A mezőgazdasági üzem anyagi lehetőségeit tekintve, nem kevés pénzbe került a vállalkozás beindítása. Csak a BRG volt szécsényi gyáregységének 20 millió forintot kellett fizetni a gépekért, a szerszámokért, a félkész és a befejezetlen termékekért, az alapanyagokért. Az épületek átalakítása, bővítése újabb milliókkal tetézte a kiadásokat. Ám befektetés nélkül nincs haszon. — Az idén még inkább ráfizetéssel számolunk — folytatja a szakember. — Előreláthatóan a kiadások egymillió forinttal haladják majd meg az árbevételt. Jövőre viszont már ötmillió forint nyereséget kellene hoznia az üzemnek. Érthető az óvatos fogalmazás. Mindenkinek tanulnia kell még a lakatgyártást. Jelenleg 70 százalék körüli a normateljesítés. Ám ez az arány egyre javul. — Két és fél-három ezer TUTO és GOGI lakatot készítünk naponta — feleli érdeklődésemre Rózsavölgyi István üzemvezető. — Az első hónapban mindössze az egyharmadát produkáltuk- Ügy gondolom, hogy januárra elérhető lesz a célul kitűzött napi ötezer darab. Ügyesek, szorgalmasak a mi asszonyaink. A foglalkoztatottak létszáma ötvenöt. Szinte mindenki régi tsz-tag. Kivétel az a négy gépbeállító, aki a BRG volt szécsényi gyáregységéből jött át dolgozni. Tállai Károly említi: — Miután megszűnt ott a lakatgyártás, nem tudtak a szakmámnak megfelelő munkát biztosítani. Válaszút előtt álltam: fejest ugróm az ismeretlenbe, vagy kikérem a munkakönyvemet? Az utóbbi mellett döntöttem, s jól tettem. Itt szívesen fogadtak, ráadásul ezerötszáz forinttal növekedett a fizetésem. Igaz, utaznom kell. Azt a kétszer húsz kilométer buszozást naponta viszont ki lehet bírni. Továbbra is nyitva az ajtó az érdeklődők előtt, kellenének a vasas szakemberek. A termelésben ugyanis 300-fé- le szerszámot használnak, ám mindössze ketten vannak szerszámkészítő és -javítók. Tizenöt embert szándékoznak felvenni, s létre kívánják hozni a gyorsjavító bázist. — Hogy mit csináltam ez-, előtt? — ismétli meg a kérdést Sisa Jánosné, majd megadja a választ: — Mezőgazdasági munkát végeztem. Ez nehezebb — int fejével az előtte magasodó présgép irányába. — Legalább is most még az. Elsorolja: heti váltásban, délelőtt és délután jár műszakba. Szegecseket gyárt. A betanulási időre 20 forintos órabért kapott, ahogyan mások is. Most már teljesítménybérben van, igyekeznie kell, ha keresni akar. Márpedig ki az a bolond, aki ellensége volna a pénzének?! Hajt tehát, szinte mind a nyolc órát itt tölti a gép mellett, ám mégsem halad úgy, ahogy szeretne. De majdcsak belejön. Elvégre kapálni is meg kellett tanulni. .. Átmegyünk a szerelőrészlegbe. sokféle alkatrészből itt állítják össze a lakatokat. Szalagrendszerben dolgoznak az asszonyok. Megállók Csordás Istvánná mellett, s elnézem, amint gyors egymás után nyitja-zárja a lakatokat. Minden alkalommal sikerült a művelet, ami azt jelenti: nincs selejt. A végeredmény szempontjából tehát: kulcsra kész a vállalkozás. Kérdezem az 52 éves jó beszédű asszonyt: milyennek ítéli meg a mostani munkájukat, az új életüket? — Szokni kell hozzá a szemnek, a kéznek — válaszolja. — De mindenekelőtt lelkünk mélyén kell megbarátkoznunk a gondolattal, hogy most már ipari munkával keressük a kenyerünket. Húsz évig dolgoztam a mezőgazdaságban, itt mindössze pár hónapja vagyok. Ott porosak voltunk, izzadtunk, máskor áztunk, fáztunk, itt olajosak vagyunk, de nem kell tartanunk a mostoha időjárástól. Ott zsákoltunk, negyven-ötven kilókat cipeltünk, itt csak a néhány dekás lakatot kell felemelnünk. Szóval jobbra fordult a sorsunk. Remélhetően később pénzben is utolérjük önmagunkat. Munka van és lesz is bőven- Ezeket a lakatokat ugyanis sehol másutt nem gyártják hazánkban. Olyan jelentős iránta a kereslet, hogy az értékesítés nem lehet gátja a tervezett termelésnövekedésnek. — Az idén tízmillió, jövőre már ötvenmillió forint értékben akarunk lakatot gyártani — közli Verner István. — Ehhez mintegy egymillió-négyszázezer lakatot kell készítenünk. A feladat nagy, a sikeres végrehajtás érdekében jobbítanunk kell a munkavégzésen és javítani az anyagellátáson. Bízunk terveink valóra váltásában. Szeretnénk a téesz jövő évi árbevételét az idei százhúszmillióról százhatvanmillió forintra emelni, s ehhez az ipari főágazatnak az ez évi ötvenmillióval szemben már kilencvenmil- lió forinttal kell majd hozzájárulnia. Kolaj László Fotó: Bencze Péter Előkészületek az árváltozásokra Tej, kenyér leltározás alatt is Mint ismeretes, jövő év január elsejétől a fogyasztási cikkek körülbelül 80 százalékának az ára megváltozik. Az átlagosan 8 százalékos áremelkedés az adózási rendszer megváltozásával függ össze: a legtöbb terméknél ugyanis lényegesen megnövekszik az adókulcs, emellett megszűnnek a központi ártámogatások, s ezt nem ellensúlyozza az adó alapjául szolgáló termelői árak és kereskedelmi árrések csökkenése. Így a fogyasztói árakba beépülő új általános forgalmi adó az árváltozások 75 százalékánál áremelkedést jelent majd. A termelők folyamatosan tájékoztatják új eladási áraikról a nagykereskedelmi vállalatokat, s ezek december elején árjegyzékekben közük kiskereskedelmi partnereikkel a régi és az új nagykereskedelmi árakat, valamint az ajánlott fogyasztói árakat, amelyeket szintén kiszámítanak. A kiskereskedelmi vállalatok döntő többsége feltehetően ezt a jegyzéket fogja felhasználni az átárazásoknál. A fogyasztási cikkek átárazása az üzletek feladata. Az árjegyzékeket, illetve árindexeket december tizediké után megkapják, s előkészíthetik az év végi leltározási munkálatokat. A területileg illetékes szakigazgatási szervek összehangolják a leltározások, átárazások időpontját, azaz gondoskodnak arról, hogy egy időben, egy-egy adott körzetben ne minden üzlet zárjon be. Az eddigi elképzelések szerint - az iparcikk - és a ruházati üzletek mintegy fele karácsony után kezdi meg a leltározást, s újév után az első munkanapon már úgy nyit ki, hogy az új árakon értékesíti áruit, másik részük csak január első napjaiban leltároz. Az élelmiszerüzletekben kevesebb idő szükséges az átárazáshoz, illetve a leltározáshoz, s a vállalatok a tanácsokkal együttműködve ezt is körültekintően szervezi meg. Tejet, kenyeret sok olyan üzetben is árusítani fognak, ahol dolgoznak a leltározáson, átárazáson. Bár az árazógépeket forgalmazó kereskedelmi vállalatok ebből a most különösen szüséges eszközből az idén lényegesen többet bocsátanak a kiskereskedelem rendelkezésére, számos terméknél — különösen az aprócikkeknél — a vásárlóknak számítaniuk kell arra, hogy csak a gyűjtőcsomagoláson, vagy a konténereken tájékozódhatnak az új fogyasztói árakról. Az úgynevezett hatósági, rögzített árak jegyzékét december közepén kapja meg a kiskereskedelem, s a fogyasztókat a sajtó, a rádió és a televízió útján a szokásos módon tájékoztatják majd. (MTI) II tanácsok és gazdálkodó szervek együttműködése a fan^PCnb tevékenysége jelle- Idllűkalin güknek, feladataiknak megfelelően csak akkor lehet igazán sikeres, ha sokoldalú, szoros kapcsolatot alakítanak ki a lakossággal és a településeken működő gazdasági, társadalmi szervekkel, különböző intézményekkel. Az együttműködés jelentősége az utóbbi években felértékelődött, bár szerepe mindig is számottevő volt. A felfokozott figyelem teljesen érthető, hiszen az életkörülmények alakulása, a környezeti kultúra javítása, településeink fejlesztésének összehangolása nem csupán a tanácsi munka szempontjából fontos, hanem az ott élő, dolgozó emberek hangulatát, elégedettségét, is befolyásoló tényező és közvetlenül, vagy közvetve a termelés feltételeit is alakítja és formálja. De az sem hagyható figyelmen kívül városaink, községeink életében, hogy milyen eredményes a gazdálkodó és egyéb szervek tevékenysége, mert ennek érzékelhető hatása van a környezetre. . Kölcsönös tehát a tanácsi és nem tanácsi szervek érdeke, mindenki számára előnyös a sikeres, tartalmas, sokoldalú együttműködés, melyet a megye politikai, tanácsi testületéi is széleskörűen ' ösztönöznek, szorgalmaznak A közelmúltban például a Nógrád Megyei Tanács tervgazdasági bizottsága az erre a célra létrehozott albizottság jelentése alapján tekintette át a tapasztalatokat és tett javaslatot a további feladatokra. Ennek alapján arról szólhatunk, hogy a VI. ötéves terv időszakában a kölcsönös egymásrautaltság és érdekközösség alapján bővült a koordináció, számottevő tartalmi elemeinek gazdagodása is. A tervkészítésben összehangoltabbá vált a közös célok megismerése, az alternatívák egyeztetése, valamint az erőforrások reálisabb számbavétele. Növekedett a tervkonzultációkba bevont vállalatok köre, ahol nemcsak középtávú, hanem éves tervegyeztetésekre is sor került. Kölcsönösen együttműködtek a fejlesztési, munkaerő-gazdálkodási, irányítási és átképzési, valamint az építési kapacitás lekötésében jelentkező feladatok megoldásában. Az együttműködésnek számottevően javuló, tartalmi gazdagodása ellenére fékező hatásai is jelentkeztek. Ilyenek: néhány helyen a tanácsok — a jogszabályi előírások ellenére — nem egyformán ítélték meg az együttműködés fontosságát. Nem megfelelően töltötték' be aktív szerepüket a koordináció szervezésében, hiányzott a megfelelő program a gazdálkodó egységeknek. Ugyanakkor a gazdálkodó egységek , egy része nem ismerte fel, hogy a termelési tevékenység nem képzelhető el a munkatevékenység és a település együttfej lődése nélkül, mivel az üzemek dolgozói egyben a települések lakói, közérzetük visszahat a termelésre is. Ebből a szemléletből adódóan további ellentmondások is felszínre kerültek. Ennek ellenére az együttműködés erősödése számottevően hozzájárult a VI. ötéves terv teljesítéséhez. Tanácsaink többségében kedvezően használták ki a nem tanácsi szervekkel való kooperációs lehetőségeket. így a középtávon tervezett feladatokhoz 436 millió forint átvételére került sor, mely 60 százalékkal több az előző tervidőszakénál. A vállalatok, szövetkezetek 214 millió forintot adtak át a tanácsoknak, szemben az előző tervidőszak 129 millió forintjával. Az átcsoportosításokkal együttesen rendelkezésre álló átvett pénz mintegy 55 százalékkal haladta meg a 330 millió forintos előirányzatot. Beruházási célokra ebből 246 millió forintot fordítottak, a felhasználható keret közel 50 százaiéit. A tanácsok részéről — vállalatoknak — átadott beruházási célú pénzeszközök jól segítették kommunális és lakossági ellátásunk javítását. A vállalati fejlesztési célok realizálásához tanácsaink mintegy 329 millió forinttal járultak hozzá, végleges átadással. Figyelemre méltó az építőipar kapacitásfejlesztésének és gazdálkodási stabilizálódásának elősegítése. Ugyanakkor a tanácsok lakásbérlő-kijelölési jogot biztosítottak, mérsékelték a telekhasználati díjakat, gondoskodtak a vízfelhasználási, szennyvíz- elvezetési többletigények, óvodai férőhelyigények kielégítéséről. A gazdálkodó szervek koordinációs pénzeszközeinek bevonásával javult a lakóövezetek közművesítése, bővült a kereskedelmi és szolgáltató hálózat is. A kistelepülések hároméves kereskedelmi rekonstrukciós programja keretében 188 üzletből 111 korszerűsítésére, illetve bővítésére került sor. A korszerűsítések 23 százaléka a balassagyarmati, 14 százaléka a rétsági körzetben valósult meg. A rekonstrukciókat a SZÖVOSZ 27 millió forinttal támogatta. A lakossági szolgáltatás fejlesztésében is jelentős — a megyei 58 millió forintos SZOFA-alaptámogatáson túli — a koordinációs gazdasági támogatások aránya. A középtávú 115 millió forint szolgáltatás-fejlesztési beruházásokhoz háttérerőt jelentett' az ipari szövetkezetekben az OKISZ 20 millió forintos pályázati úton biztosított segítsége. Üj szolgáltatóházak átadására került sor Salgótarjánban, a Mérleg úton és a Beszterce-lakótelepen. Ezen túlmenően korszerűsítésre került az ipari szövetkezeti szolgáltatóhálózat. A társadalmi összefogás intenzifikálása a társadalmi munkavégzésben nyilvánult meg a leghatékonyabban. A jó szervező-, moz- gosítómunka eredményeképpen a tanácsok, a gazdálkodó szervek és a lakosság együttműködése erősödött. A végzett társadalmi munka értéke elérte a 2 134 millió forintot, amely a tanácsi pénzeszközöket 14 százalékkal bővítette. A fokozódott aktivitás eredményeként az egy lakosra jutó megyei átlag 1985-ben 2270 forint volt, amely háromszorosa az 1980. évinek. A szélesedő társadalmi munkamozgalom jól segítette a gyermekintézmények fejlesztését, út-, járdahálózat bővítését, a vízellátás javítását, valamint a lakóterületek környezetének szépítését. A VII. ötéves terv első évében az együttműködési megállapodásokat a gazdálkodó egységekkel — a legtöbb területen — újra megkötötték. Salgótarjánban 13 gazdasági szervvel kötöttek megállapodást, a VI. ötéves tervben szereplő hét egységgel szemben. A keretszerződések előkészítése során kifejeződött gazdasági helyzetünk nehézsége, az érdekegyeztétések bonyolultsága. A gazdálkodó egységek bizonyos mértékig anyagi támogatásukat csökkentették, az eddigieknél nagyobb mértékben került előtérbe a társadalmi munkaakciók szervezése és végzése. Továbbra is fő szempont a megállapodásokban a lakáshoz juttatás elősegítése. (Salgótarjánban kiemelkedő az SKÜ 137 vállalati bérlakásának tanácsi kezelésbe való átvétele, 8 millió forint vállalati átutalt pénzeszköz ellenértkeként.) A gyárak egy része környezetszennyező berendezéseinek kiváltását tervezi A tanácsi utak felújításához, karbantartásához, földutak kiváltásához is van koordinációs gazdasági segítségnyújtási készség. Az egészségügyi és szociális feltételek további fejlődésének támogatásában, az orvosi rendelők felszereltségének segítésében is részt vállalnak a gazdasági egységek. A síküveggyár patronálja a Gorkij-lakótelepi öregek napközi .otthonát, az ötvözetgyár Rónabányán és Rónafalun élő időskorúak szociális étkeztetésének megoldásához térítésmentesen szállítási eszközt biztosít. A bölcsődei és óvodai intézmények patroná* lására egyre szélesebb körű brigádvállalások történtek. Az oktatási-közművelődési, sportkapcso- latok a legszélesebb körűek és legkiterjedtebbek az együttműködési megállapodásokban. Bevált gyakorlat az „Egy iskola — egy üzem” és az „Egy osztály — egy szocialista brigád” mozgalomra való alapozás. Jelentős az iskolák, művelődési házak számítógépesítése, melyhez a gazdálkodó szervek szintén támogatást biztosítanak. A vállalkozásokban találkozhatunk sportpályák létesítésével, valamint a verseny- és tömegsport anyagi finanszírozásából való részvállalással. Tanácsaink egy része nem fordított kellő gondot a kooperáció folyamatos szervezésére, a kölcsönös előnyök és feladatok igazolására. A tanácsok kezdeményezéseiben, a gazdálkodó szervek egv része — döntően szemléletben! hiányosságok miatt — egyoldalú előnyökre való törekvést lát. A koordináció forrásnövelő lehetősége mellett nem fordítottak elég gondot annak költségcsökkentő szerepére, tapasztalható volt az együttműködés leszűkítése csak fejlesztési feladatokra. a gazdasági egységek részéről a kötelezettségtől való viszalépés, vagy a szerződésben vállaltaktól eltérő teljesítés. A gazdasági egységek hosszabb távú együttműködés megkötésére nem vállalkoznak, a támogatás többségében egyszeri, alkalomszerű. Nem minden tanács készített a társadalmi munka végzésére tervet, s emiatt kevésbé tudtak programot adni a vállalati, szövetkezeti kollektíváknak. A munkaerő-gazdálkodás még nem vált a vállalati tevékenység szerves részévé, a munkaügyi szakemberek képzése nem elég célirányos. Mindezek a kritikai elemek egyúttal az* is jelzik, milyen sok tartalék van a kommunális és környezetvédelmi szolgáltatások, az egészségügyi, szociális ellátás, az oktatás, közművelődés, az ifjúságpolitika, a testnevelés és sportfeladatok, az energiagazdálkodás, a munkaerő-gazdálkodás, a létesítmények közös hasznosítása terén. Az együttműködés javításához a megyei tanács szakosztályai konkrét ajánlatokkal adtak kellő ösztönzést. Dr. Varga József, a rétsági pártbizottság első titkára *
