Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
8 NOGRAD 1987. november 3., KEDD Ünnepi tiles NI o s z k u a b a n (Folytatás a 7. oldalról.) a kapitalista gazdaság alapjaiban lezajlott technológiai és szervezési átalakulások is. De nemcsak erről van szó. Ha a múltban lehetséges volt a szocialista és kapitalista államok szövetsége a fasiszta veszéllyel szemben, akkor vajon nem lehet-e ebből bizonyos tanulságokat levonni a jelen számára, amikor az egész világ a nukleáris katasztrófa fenyegetésével. az atomenerget ika biztonságának szükségességével és ökológiai veszélyekkel találja szemben magát ? Mindezek teljesen valós, vészterhes dolgok, amelyeket nem elég csak felismerni. hanem gyakorlati intézkedéseket is követelnek. Továbbá: képes-e a kapitalista gazdaság militarizá- lódás nélkül fejlődni? E kérdés kapcsán eszébe jut az embernek a japán. a nyugatnémet és az olasz ..gazdasági csoda" Igaz. amikor a ..csoda" véget ért. ezek az országok ismét a mi !i tar izmushoz. fordultak. Tisztázni kell azonban, hogy ez a fordulat mennyiben eredt a modern monopoltőke alapvető működési törvényeiből. és milyen szerepet játszottak benne a já- íulékos körülmények: az Egyesült Államok hadiipari komplexumának ..fertőző példája", a ..hidegháborús” helyzet, presztízsmeggondolások, a saját katonai erővel való rendelkezés igénye (hogy a konkurensekkel számukra érthető nyelven lehessen beszélni), valamint az az óhaj. hogy a ..harmadik világba" való gazdasági behatolást erőpolitikával támasszák alá. Bárhogyan történt is. sok országban sor került a modern kapitalista gazdaság minimális katonai költségvetések mellett megvalósuló gyors fejlődésére. Ez történelmi tanulság marad. A kérdést természetesen más szemszögből. akár az ellenkező oldalról is megközelíthetjük. Az Egyesült Államok gazdasága a háború óta folyamatosan a mili- tarizmusra orientálódott és támaszkodott. Kezdetben ez látszólag ösztönözte, de később a források ilyen. a társadalom szempontjából terméketlen, szükségtelen pocsékolása csillagászati államadóssághoz és más rendellenességekhez vezetett. Kiderült, hogy a túlzott mi- litarizálás végső soron az ország helyzetének romlásához vezet, és megrázza más országok gazdaságát is. A New York-i tőzsdén és a világ más tőzsdéin nemrég kitört, majdnem hatvan éve példátlan pánik — súlyos kórtünet, komoly figyelmeztetés. A harmadik momentum — a fejlődő országokkal fenntartott egyenlőtlen, kizsákmányoló viszony. A „második” (mesterséges) természet létrehozásában elért fantasztikus újdonságok ellenére a fejlett kapitalizmus nem volt képes és ma sem képes meglenni a fejlődő országok tartalékai nélkül. Ez '— objektív valóság. A történelmileg kialakult nemzetközi gazdasági kapcsolatok felszámolására tett kísérletek veszélyesek, és nem biztosítanak kiutat a gondokból. Zsákutcába vezet az idegen erőforrások újgyarmatosító módszerekkel történő felhasználása, a multinacionális vállalatok önkényuralma, az eladósodás, a milliárdos, nyilvánvalóan kifizethetetlen tartozások is. Mindez súlyos problémákat szül a kapitalista országokon belül is. Igen sokféle spekuláció létezik: lényegük viszont ugyanaz — a harmadik világ országait tennék egyfajta bűnbakká a nehézségekért, többek között a vezető nyugati országokban végbemenő életszínvonal- csökkenésért is. Néha kísérletek történnek a nemzeti egység soviniszta alapon történő megteremtésére: arra. hogy megpróbálják a munkásságot partnerként bevonni más országok kizsákmányolásába: elérni, hogy a munkások megbékéljenek az új ..kapitalista modernizáció" politikájával. Az ilven. s az ehhez hasonló kísérletek nem szüntetik meg magát az. alapproblémát. csak néha ideiglenesen tompítják az. élét. Az egyenlőtlen csere továbbra is megmarad és végső soron robbanáshoz vezethet. E lehetőséggel, úgy tűnik, ma már kezdenek számot vetni egyes nyugati vezetők. A kiutat viszont egyelőre csak a tüneti kezelésben keresik. Napjaink nemzetközi gazdasági kapcsolatainak újszerűségét. a végbemenő politikai folvamatok lényegét .még nem mértük fel teljes egészébep. De ebben az irányban kell haladnunk, mivel a végbemenő folyamatok objektív törvényszerűségekként jelentkeznek. Két út lehetséges: vagy a csőd. vagy az új gazdasági világrend kialakítására irányuló közös törekvés, amelynek során egyformán figyelembe kell venni minden egyes fél érdekeit. Az ilyen világrend kialakításához vezető út úgv tűnik a ..leszerelés a fejlődés érdekében" koncepció megvalósítása révén' rajzolódik ki. Ily módon a harmadik kérdésre adandó válasz keresése közben azt látjuk: a helyzet nem tűnik megoldhatatlannak. Az ellentétek ebben a szférában módosulhatnak. Ennek érdekében viszont tisztában kell lenni a realitásokkal és az új gondolkodásmód szellemében kell cselekedni. Ez megkönnyíti a biztonságosabb világ megteremtése felé vezető utat. Egyszóval ezen a téren is történelmi választás előtt állunk, amelyet az egységes világ, és egymással összefüggő törvényszerűségei diktálnak. Van még egv döntő fontosságú-körülmény. A mai világ szerves összetevője a szocializmus, amelynek története 70 éve kezdődött, s amely világrendszerré válva meghatározta a XX. század arculatai. A szocializmus napjainkban fejlődésének új szakaszába lép, újfent bizonyítva a benne rejlő lehetőségeket. Könnyű belátni, hogy a békés egymás mellett élésnek milyen hatalmas tartalékai rejlenek csupán a Szovjetunióban folyó átalakításban. Lehetővé téve a legfontosabb gazdasági mutatók terén a világszínvonal elérését, az átalakítás képessé teszi a világ e hatalmas és gazdag országát arra, hogy kox’áb- ban nem tapasztalt módon kapcsolódjék be az erőforrások és a munka nemzetközi megosztásába. Az ország hatalmas tudományos-technikai és termelési potenciálja a világgazdasági kapcsolatok eddiginél lényegesen jelentősebb részévé válik. Mindez alapvető módon bővíti és megerősíti a béke és a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének anyagi hátterét. Ez a másik nagyon fontos vonása az átalakításnak, ez határozza meg a helyét a modern civilizáció életében. A béke javát szolgáló objektív folyamatokat befolyásolni fogja az osztályharc, és a társadalmi ellentétek más megnyilvánulásai. A munkásmozgalom élenjáró erői keresik az utat az osztályharc magasabb politikai szintre emeléséhez. A munkásmozgalomnak nagyon bonyolult új és változó körülmények között kell tevékenykednie. Üjszerűen vetődnek fel nemcsak a tömegek gazdasági érdekeinek és jogainak védelmével kapcsolatos kérdések, hanem a demokráciáért, többek között a termelésben megnyilvánuló demokráciáért vívott harcnak a kérdései is. A munkásoknak gyakran partneri viszonyt ajánlanak, de olyat, amely nem teszi lehetővé számukra, hogy beleszóljanak a leglontosabb üzleti kérdésekbe és szabadon válasszák meg a vállalatok irányítóit. A nyugati világban egy sor elmélet létezik arról, hogy a munkásosztály eltűnőben van, már teljesen felszívódott a középrétegben, társadalmilag teljesen átalakult stb. A munkásosztályon belül valóban nagy és jelentős változások mentek végbe. Az osztályellenség azonban hiába próbálja nyugtatgatni magát, hiába próbálja meg dezorientálni és félrevezetni a munkásmozgalmat. A munkásosztály, amely új körülményei közepette is számbeli fölényben levő erő, képes döntő szerepet játszani, különösen a történelmi sorsfordulókban. Ennek indítékai különbözőek lehetnek. Az egyik lehetséges ok a gazdaság féktelen militarizálúsa. A technológiai forradalom új szakaszára való, katonai alapon történő áttérés erős katalizátorként szolgál, annál is inkább, mivel ez a háborúhoz vezető út, érinti a lakosság minden rétegét, s olyan tömeges tiltakozást vált ki. amely túlnő a gazdasági követeléseken. Ily módon az uralkodó osztály, a monopoltőke képviselői választás elé kerülnek. Meggyőződésünk — és ezt megerősíti a tudomány is —. hogy a termelés jelenlegi technológiai és szervezettségi szintjén igenis lehetséges a gazdaság demilitarizálása. Ez a megoldás egyúttal a békét is szolgálja. Ugyanez a helyzet a fejlett és a fejlődő országok közötti kapcsolatokban meglévő válság következményeivel. Ha a helyzet a robbanás küszöbére jut és lehetetlenné válik a harmadik világ további kizsákmányolása, akkor nagyon éles politikai kérdésként vetődik fel annak a rendszernek az elfogadhatatlansága és tűr- hetetlensége, amely nem képes e kizsákmányolás nélkül élni. A kapitalizmus ebből a szempontból is választás előtt áll: vagy a robbanásig élezi a helyzetet, vagy figyelembe veszi a kölcsönös függőségben élő, egységes, az érdekek egyensúlyát megkövetelő világ lényegéből következő törvényszerűségeket. Véleményünk szerint a kialakult helyzet alapján a törvényszerűségek figyelembevétele nemcsak szükséges, de lehetséges is. Annál is inkább, mivél ebbe az irányba hatnak a „harmadik világban” működő erők is. Divattá vált a nemzeti- felszabadítási mozgalmak hanyatlásáról beszélni. Ám szemmel láthatólag itt is a fogalmak szándékos összezavarásáról. a helyzet új vonásainak figyelmen kívül hagyásáról van szó. Ha arra a lendületre gondolunk, amely a politikai függetlenségért folytatott harc szakaszában volt tapasztalható. nos áz valóban gyengül. Ám ez természetes is. Áz új. a ..harmadik világ” jelenlegi fejlődéséhez szükséges lendület még csak most formálódik. Ezt pontosan látni kell. és nem szabad pesszimizmusba esni. Azok a tényezők, amelyekből ez a lendület kialakul, különbözőek. Közéjük tartozik az az erőteljes gazdasági folyamat, amely időnként paradox formákat ölt. Például néhány ország a gyengén fejlettség vonásait megőrizve a nagyhatalmak szintjére kerül a világgazdaságban és a világpolitikában. E tényezők közé tartozik a nemzetek kialakulása és a valóban nemzeti államok megszilárdulása során születő politikai energia. A megsziláhduló nemzeti államok sorában jelentős helyet foglalnak el a forradalmi rendszerű országok. E tényezők közé tartozik a szegénység és a gazdagság kiáltó ellentéte a lehetőségek és a valós helyzet eltérése miatti növekvő harag. A fejlődő országok államközi kapcsolatainak konszolidálódását tükröző szervezetekben egyre kifejezettebben és aktívabban érződik a sajátszerűség és az önállóság ereje. Többé- kevésbé ez minden ilyen szervezetre jellemző, s ezek száma nem kevés: az Afrikai Egységszervezet, az Arab Liga. az ASEAN, az Amerikai Államok Szervezete, a Latin-amerikai Gazdasági Szervezet, a dél-csendes-óce- áni fórum, a dél-ázsiai regionális együttműködés szövetsége, az iszlám konferencia szervezete és különösképpen az el nem kötelezettek mozgalma. Ezek a szervezetek az adott szakasz ellentmondó érdekeinek, szükségleteinek, követeléseinek, ideológiáinak, törekvéseinek és előítéleteinek sokszínűségét tükrözik. E szervezetek, jóllehet, máris a világpolitika jelentős tényezői, még nem tárták fel lehetőségeiket. De hatalmas potenciálról van szó, és még az elkövetkező fél évszázadra is nehéz megjósolni. hogy milyen eredményeket érnek el. Egy azonban világos — ez egy egész világ, amely keresi az egész emberiséget érintő kérdések megoldásában való tényleges és egyenjogú részvételének szervezeti formáit. Ez a világ két és fél milliárd embert számlál. Megjósolható, hogy nemcsak a világpolitikára gyakorolt hatása fog rohamosan növekedni, hanem ugyanilyen mértékben növekszik a jövő világgazdaságának kialakításában játszott szerepe is. Bármily hatalmas is az ereje, nem a transznacionális tőke fogja meghatározni a ..harmadik világ” mozgásirányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkalmazkodni a nepek már megtörtént. . vagy most történő független választásához. S ezek a népek -és az őket képviselő szervezetek életbevágóan érdekeltek az új gazdasági világrendben. És még egy fontos mozzanat. A kapitalista világon belül az elmúlt évtizedek fejlődése szintén új társadalmi ellentmondásokat és mozgásokat - hívott életre. Ilyenek a nukleáris fenyegetés elleni. a környezet védelmében indított mozgalmak. a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, az olyan politika elleni harc. amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társadalmat. fellépés az új kapitalista modernizáció következtében egész ipari övezeteket sújtó bajok ellen. Ezekben a mozgalmakban milliók vesznek részt ösztönzőik és vezetőik a kultúra és a tudomány nagy hazai és nemzetközi tekintélyt, élvező kiemelkedő személyiségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszhat több ország politikai folyamatában — s van ahol befolyásukat növelik is — a szociáldemokrata. szocialista és munkáspártok, valamint a hozzájuk, hasonló. vagy kapcsolódó tömeg- szervezetek. Tehát minden mutató — a gazdasági, politikai, társadalmi mutatók — tekintetében azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik legalapvetőbbnek tartott a marxizmusban, azaz: a történelmi cselekvés megalapozottságával együtt növekedni fog azoknak az embereknek a tömege, akiknek ezt a cselekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társadalmi haladás, s egyben a béke legmegbízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a népek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történelem előterébe lépnek. Olyan helyzetbe kerültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végső soron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ezzel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jellemzőbbé válik az állandó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire veszik figyelembe a milliók. százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politikusok felelőssége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: ma az emberi tényező nem az embertömegek életének és tevékenységének, valamint szándékainak közvetett és többé- kevésbé esetleges eredményeként kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megértése nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika beláthatatlan, a saját ország és más országok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derűlátásunkat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésének távlatait illetően. Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfoglalt álláspontunk. Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, továbbra is minden szükségeset megteszünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tartsuk, ami kizárja. hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok talaján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak. és bármely országban dolgozzanak is, van egv közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harmadik, a Kommunista Inter- nacionáléról is. Még hátravan a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira. Az október által életre hívott Komintern nem csak az internacionalizmus és a forradalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és a nemzetiségek társadalmi haladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata került ki, a kötelesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ kizsákmányolt millióinak sorsa, akik meghallották e milliók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak áldozataivá. Ök voltak az elsők, akik a világ (Folytatás a 9. oldalon.) A taskenti textilkombinát 12 ezer dolgozója közül 10 ezer nő. A gyárnak új bölcsődéje és óvodája van
