Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-03 / 259. szám

1987. november 3., KEDD NOGRAD 9 Ünnepi ülés RRoszkunban A moszkvai Gyermekvilág áruházban — az átalakítás értelme az életszínvonal javítása (Folytatás a 8. oldalról.) különböző sarkaiból érkezve, Spanyolországban fegyverrel szálltak szembe a fasizmus­sal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népeik szabadsága és nemzeti méltó­sága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenek­előtt a szovjet kommunistá­ké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fa­sizmus megsemmisítéséhez. A kommunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a re­akció és a népbutítas ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az oda­adás emberei ők. Nem csak egyesek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetet­len elvhűség szervez és tö­mörít egységbe. A Komintern, a Tájékozta­tó Iroda, sőt a kötelező dön­tőseket hozó 'nemzetközi ta­nácskozások időszaka el­múlt. De a nemzetközi kom­munista mozgalom él. A pártok teljesen és visz- szavonhatatlanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kong­resszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön sza­badultunk meg a régi be­idegződésektől. Mára azonban ez már megváltoztathatatlan realitássá vált. Ebben az ér­telemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen es megtörd it hatatlanul szintén mérföldkővé vált. Ügy vé­lem. hogy az átalakítás so­rán a testvérpártokhoz fűző­dő kapcsolatainkban ezt a gyakorlatban bizonyítottuk be. A. nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll. ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők A kommunista pártok a századfordulón mélyreha­tó változások közepette ke­resik új helyüket. Interna­cionalista mozgalmuk meg­újul. es a bizalom, az egyen­jogúság és az őszinte szoli­daritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet for­rasztja egybe. Ez a mozga­lom nyitott a párbeszéd, az együttműködés, a közös tevé­kenység. a többi forradalmi, demokratikus és haladó erő­vel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista moz­galom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus al­ternatívájának hordozója. a bekéért, a függetlenségért és országuk haladásáért, a föld valamennyi népének barát­ságáért legbátrabban és leg­következetesebben harcolók serege. Elvtársak! A világtörténe­lemnek a nagy október utá­ni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meg­határozó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés le­hetőségét, akik — csakúgy, mint mi — már több évtize­de viselik az állami felelős- 'séget a szocializmusért, a szócial izmus előrehaladásá­ért. Minden egyes szocialista ország sok érdekeset és hasz­nosat halmozott fel a szociá­lis. gazdasági és ideológiai feladatok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer. a gyakorlat által ellenőrzött útkeresése, összegyűjtött ta­pasztalatai az emberiség egé­sze számára jelentősek. A szocialista rendszer fel­kínálta a világnak vála­szait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította hu­manista és közösségi érté­keit. középpontban a dolgo­zó emberrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszer­zése és a kultúra előtt, meg­teremti a feltételeket az egyéni képességek és adott­ságok kibontakoztatásához. A szocialista országok né­pei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sok­éves gyümölcsöző együttmű­ködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szerve­zetek. termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kultu­rális intézmények érintke­zéseinek. családi és szemé­lyes kapcsolatoknak. sok ezer ember együttes munká­jának és tanulásának, soha korábban nem látott széles­ségű és nvíltságú. valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden jobban látszik. Ma­ga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üte­méről. a világszocializmus szerepéről kialakított elkép­zeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a világban végbemenő progresszív vál­tozás feltétlenül csak a szo­cializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség számára legfontosabb kérdé­sek felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik — meg­erősíti a világban végbe­menő haladás és a szocia­lizmus mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól látható az atomkatasztrófa megakadá­lyozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszo­nyokban. amelyek lehetővé teszik a különböző népek­nek. hogy nagy sikerrel véd­jék meg az általuk válasz­tott társadalmi-politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az ál­talánosan elimert elvek alaoján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség; a kor­mányon lévő párt felelős­sége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének hazafias szolgálata: gondos­kodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv — egymás tisz­telete. a komoly hozzáállás a barátok által elért vív­mányokhoz és kipróbált ta­pasztalatokhoz. az önkéntes, sokrétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egy­más mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista in­ternacionalizmus gyakorla­ta is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféle­ségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződ­tünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonossá­got. egyöntetűséget. Meg­győződtünk arról is. hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan ..modellje'4, amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésé­nek' kritériuma a különbö­ző szakaszokban és orszá­gokban — a tényleges sike­rek összessége és minősége a társadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átala­kításában. Tudjuk, hogy milyen ká­rokat okozhat, ha meggyön­gülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben eltérnek a kölcsönös elő­nyök és a kölcsönös segítség­nyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializ­mus általános érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg. hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szoci­alista országokhoz fűződő kapcsolataink. S természe­tesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST kere­tein belül, ' ami egyébként semmiképpen sem jelenti részvevőik elvi elkülönülé­sét a többi szocialista or­szágtól. A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politi­kában és az egyes szocialis­ta országokkal való együtt­működés összes többi szfé­rájában az a meghatározó, ami biztosítja a kölcsönös érdekek összeegyeztetését a szocializmusnak, mint egész­nek az érdekeivel. A szocia­lista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sok­oldalú együttműködés fej­lesztése — ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elvein­ket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászlajá­ra, ezek vezették harcra és termelési sikerre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan el­tökéltsége, öröme és szen­vedése — mindez testet öl­tött napjaink szocializmusá­ban, amely a forradalmi át­alakítás útján halad. S eb­ben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsa­pata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A marxista—leninista el­mélettel fe!vértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megta­nulta az új társadalom épí­tését, nem lett volna szo­cializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folya­matba a társadalmi élet minden szférájának megújí­tása, az ország társadalmi- gazdasági fejlődésének fel- gyorsítása. Az idő azt kö­veteli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi megújulás élén haladjon, kitartóan és követ­kezetesen növelje politiká­jának hatékonyságát, fejlesz- sze a demokratizálást a tár­sadalmi élet minden vonat­kozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelé­se — törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések’ határozzák meg. E szerep az elemzések és értékelések Kutatók a novoszibirszki mélységében, a politika át­gondoltságában, a cselekvé­sek határozottságában, vala. mint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszú tá­vú dolgok összeegyeztetésé­nek képességében rejlik. Ez a párt minden szer­vezete és minden egyes kommunista számára foko­zottabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek ala­kulása iránt. Pártunk közel húszmil­lió kommunistát — orszá­gunk felnőtt lakosságának egytizedét — tömöríti. Ha­talmas erő ez. A párt ható­ereje, az átalakításra gya­korolt befolyása azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. orszá­gos pártkonferencia előké­születei és lebonyolítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javítá­sához. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye. a lenini ügy sorsa. Ismét járatlan úton haladunk; ez különleges felelősséget ró a pártra, s mindannyiunk­ra Lenin szavaival élve: „...a forradalom ideje a cselekvés, a felülről és alulról való cselekvés ideje.” Ez az új típusú párt hagyo­mányos jellemzője, legelső lépéseitől kezdve. S ez követelmény a szovjet tár­sadalom élcsapatával szem­ben a szocializmus fejlődé­sének jelenlegi bonyolult, de sajátos, újszerűségében is lelkesítő szakaszában. atomkutató intézetben Elvtársak! Az emberi­ség igazi történelmének kü­szöbét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt het­ven év, a gazdasági meg­rázkódtatások és társadal­mi kataklizmák, amelyek a fasizmushoz, a második világháborúhoz, a .,hideghá­borúhoz", a fegyverkezési hajszához, a termonukleáris katasztrófa fenyegetéséhez és a globális válságokhoz vezettek, azt bizonyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tart­ja az emberiség jelentős ré­szét. S mégis, azt az idő­szakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bát­ran nevezhetjük különle­gesnek mind a földünk la­kói előtt álló társadalmi változások, mind pedig a feladatok átfogó volta te­kintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 októberéig élt. A szo­cializmus hatalmas, nö­vekvő, fejlődő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető utakat, s a valódi emberi kapcsolatok új ér­tékeit. Önzés helyett — kol­lektivizmus. Kizsákmányo­lás és elnyomás helyett — szabadság és egyenlőség. A kisebbség ön-kénye he­lyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztö­nös ^és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humanizmus növekvő sze­repe. Az elnyomás, viszály és háborúk helyett — az emberiség összefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek —, s nemcsak a mi orszá­gunkban — felelősek a civilizáció sorsáért és ma­gáért az életért a földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség tör­ténelmének tragikus epi­lógusává, vagy lelkesítő jö­vője kezdetévé válik-e majd. A XXI. század kezdeté­ig mindössze alig több mint 13 év van hátra. Né­pünk és az egész haladó emberiség 2017-ben a nagy október századik évfordu­lóját ünnepli. Milyen lesz a világ, ami­kor forradalmunk átlépi első századát, milyen lesz a szocializmus, milyen érett­ségi fokot ér el az orszá­gok és népek világméretű közössége? Nem fogunk ta­lálgatni. De kötelesek va­gyunk emlékeztetni arra, hogy éppen ma teremtjük meg a jövő alapjait. A mi kötelességünk — megőrizni utánozhatatlan civilizációnkat, magát az életet a földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyverek értelmetlen­sége felett, megteremteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fej­lődésének minden feltéte­lét. Látjuk a határtalan fej­lődés lehetőségét, megért­jük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem ri­aszt el bennünket — éppen ellenkezőleg — lelkesít, mi­vel magas emberi értékek­kel és mély értelemmel töl­ti meg az életet! A régi világot visszavon­hatatlanul magunk mögött hagytuk 1917 októberében. Egy új világ felé hala­dunk — a kommunizmus világa felé. Erről az útról soha sem térünk le! Mihail Gorbacsov beszé­dét követően a délutáni ülésen elsőként Konsztan- tvin Szinozerszkij, az SZKP veteránja, a Téli Palota ost­romának résztvevője, szólt a küldöttekhez. Öt követően Vlagyimir Csiszerov le- ningrádi brigádvezető, az SZKP KB tagja, az OSZSZSZK Legfelsőbb Ta­nácsának küldötte méltatta az ország minőségi megúj­hodásának lelkesítő távla­tait. Ezután a szovjet tudo­mány hetvenéves útját te­kintette át felszólalásában Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia el­nöke­Ezt követően kapott szót Wojciech Jaruzelski, Erich Honecker, Gustáv Husák és Mauno Koivisto. A szünetet követően az elnöklő Nyikolaj Rizskov először Alekszandr Kolesz- nyikov bányásznak, az SZKP KB tagjának adta meg a szót. Öt Edité Kup- csa lett iskolaigazgató kö­vette, majd még két külföl­di felszólalás hangzott el: Todor Zsivkov és Georges Marchais mondott beszédet. Az ünnepi ülés első nap­jának végén az úttörők, a szovjet ifjúság képviselői köszöntötték a Kongresszu­si Palotában a jelenlevőket. Ezután a szovjet párt- és állami vezetők megkoszo­rúzták a Lenin-mauzóleu- mot- Hétfőn este az ülés résztvevői és a meghí­vott vendégek ünnepi hang­versenyben gyönyörködhet­tek. Az ünnepi tanácskozás ma, moszkvai idő szerint 10 óra­kor folytatja munkáját. A Kreml Kongresszusi Palotá­ban, ma mond beszédet Ká­dár János, a magyar párt- és állami küldöttség veze­tője. \

Next

/
Thumbnails
Contents