Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-13 / 241. szám
2 1987. október 13., KEDD I _ * Erich Honecker ma Belgiumba látogat Ma kétnapos hivatalos látogatásra érkezik Belgiumiba Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke. Fogadja őt Baudouin király, tárgyal Wilfried Martens miniszterelnökkel, Leo Tindemans külügyminiszterrel, a képviselőház és a szenátus elnökével és látogatást tesz Liege-ben és Gand- ban. Erich Honecker látogatása alkalmából a Le Drapeau Rouge a Belga Kommunista Párt napilapja egész oldalas interjút közöl Günther Mittaggal. Az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kifejti: azt a tényt, hogy a látogatásra az euro- rakéták felszámolásáról szóló szovjet—amerikai megállapodás, valamint az EGK— KGST kapcsolatfelvétel és kölcsönös elismerés küszöbén, azaz a katonai, politikai és gazdasági enyhülés légkörében kerül sor, Erich Honecker, a más-más társadalmi berendezésű országok közti kereskedelmi kapcsolat és politikai együttműködés elmélyítésére kívánja kihasználni. (MTI) Csökkent az HSZK kereskedelme a KGST-vel Veszített jelentőségéből az utóbbi években az NSZK számára a KGST-országok- kal folytatott kereskedelem. A müncheni IFO gazdaságkutató intézet jelentése szerint 1987 első fél évében az NSZK KGST-országokba irányuló exportja 11,7 milliárd nyugatnémet márka volt, ami -a teljes kivitel 4,5 százalékának felelt meg. 1983-ban a nyugatnémet kivitelnek még 6,1 százaléka, tavaly viszont már csak 5,1 százaléka irányult a KGST- országokba. Csökkent a KGST-orszá- gokból származó nyugatnémet import is: 1987 első hat hónapjában 9,8 milliárd márka volt, a teljes behozatal 4,8 százaléka. 1983-ban az arány 6,7 százalék, és tavaly is még 6 százalék volt. Meglehetősen nagy eltérés van az egyes ágazatok között: a KGST-országokba irányuló kivitelen belül tavaly is csaknem 7 százalékos volt a gépek és berendezések részaránya. Továbbra is jelentős, 14,6 százalékos a vas- és acélipari termékek részesedése, főként a Szovjetunióba irányuló eladások révén. A vegyipari termékek aránya 5 százalék. A KGST- országokba irányuló nyugatnémet beruházási javak kivitele az IFO szerint 1983 óta viszonylag stabil, évi 10 milliárd márka körül mozog — írja az IFO. (MTI) Kambodzsai fordulat Hazahívja a fegyveres ellenzék vezetőjét a kambodzsai kormány, és a legmagasabb állami méltóságot ajánlja fel neki. Norodom Szihanuk herceg, a Phnom. Penh-i kormány ellen harcoló három csoportosulás közös emigráns kormá- nyának feje eszerint újra elfoglalhatná a kambodzsai államfői széket. A napokban jelentették be, hogy novemberben újabb vietnami egységeket vonnak ki Kambodzsából. Nyolc éve alatt nem történt annyi előrelépés a kambodzsai kérdés rendezésében, mint most néhány hónap alatt. Az: indokínai ország kormánya most már nem a fegyverekkel, hanem békés, politikai eszközökkel akar megoldást találni a hatalom dolgában. Egy-két hét leforgása alatt olyan lépéseket tett, amelyeket a megfigyelők — a korábbi sziklaszilárd álláspont ismeretében — kisebbfajta szenzációként értékelnek. Kambodzsa 1978—1979. fordulóján vált „kérdéssé”. Akkor döntötték meg a szomszédos Vietnam csapatainak segítségével a 3 millió lakost módszeresen kiirtó, szélsőbalos Pol Potot, akit legfőbb bűntársaival együtt utóbb távollétében halálra ítéltek. Az új kommunista kormány azonban nem tudott zavartalanul hozzálátni az előző rezsim által valósággal romba döntött ország helyreállításához, mert Pol Pót erői, a vörös khmerek fegyveres ellenállásba kezdtek, s ebben külföldi segítséget is kaptak, öt évbe telt, mire a kormánycssapatoknak és a vietnami fegyveres erőknek sikerült ellenőrzésük alá vonni a thaiföldi határ menti kambodzsai területeket. Közben a három ellenzéki csoportosulás 1982-ben külföldön szövetségre lépett, és emigráns kormányt alakított, amelyet nagyon sok ország ismert el Kambodzsa kormányaként. Ezek az országok az ENSZ-ben évente határozatot szavaztak meg, amely sürgette a külföldi csapatok kivonását Kambodzsa területéről. A fordulat ez év nyarán állt be, miután a Phnom Penh-i kormány meghirdette a nemzeti megbékélés politikáját. Szükség volt erre, hiszen — mint azt a helyi sajtó kommentárjai is elismerik — a csaknem 9 év alatt a kormányzat jobbára csak katonai téren ért el sikereket, s az ország helyreállításához a konfliktusban álló kambodzsai felek ösz- szefogására volna szükség. Júliusban előbb Vietnam és ^z ASEAN-t képviselői Indonézia között született megállapodás arról, hogy kötetlen találkozót tartanak a kambodzsai kormány és az ellenzék képviselői. Hét egykor magas rangú, ellenzéki kambodzsai személyiség konkrét javaslatot is tett egy ilyen találkozóra Phnom Pennhnek, amit az szeptemberben el is fogadott. A tárgyalási hajlandóságot támogatta Vietnam és a Szovjetunió is. Végül múlt csütörtökön jelentették be hivatalosan is, hogy a törvényes kambodzsai kormány hajlandó a vörös khamerekkel is tárgyalni, lényegében előfeltételek nélkül, csupán egy kikötéssel: hogy sem magával Pol Póttal, sem legközelebbi cinkosaival. Norodom Szihanuknak, az emigráns kormány fejének, egykori kamodzsai államfőnek pedig — akit 1970-ben jobboldali államcsíny döntött meg, és aki azt követően került szövetségesi kapcsolatba a vörös khmerekkel — „magas posztot ajánlott fel az államirányítási apparátusban”, ami minden jel szerint az államfői tisztet jelenti. Az SPK hivatalos kambodzsai hírügynökség kommentárja azután ki is mondta, hogy „ha Szihanuk herceg az ajánlatot elfogadja, akkor visszakapja azt a vezető szerepet, amelyet korábban játszott”. Ez volt az első alkalom, hogy Phnom Penh konkrétan vezető posztot ajánlott fel a nagy nemzetközi tekintélynek és hazai népszerűségnek örvendő Szihanuknak. Scipiades Iván Szovjetunió: a 70. évforduló . 7. Á népgazdaság első lépései Gorbacsov beszédei szerbül „Peresztrojka” címmel megjelentette Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtitkárának 1986—1987-ben elhangzott összes beszédét, beszámolóját, cikkét és nyilatkozatát szerbhorvát nye.- ven a belgrádi „Centar” Kiadó. A fényképekkel gazdagon illusztrált kötet Zágrábban horvátszerb nyelven is az olvasók kezébe került. Ezzel egyidejűleg kerültek a jugoszláv könyvpiacra három kötetben Georgij Zsu- kov marsall emlékiratai. Bővül a román—albán kereskedelem A román—albán kereskedelmi forgalom 5—6 százalékos bővülését irányozza elő a két ország jövg évi kereskedelmi jegyzőkönyve, amelyet Bukarestben írtak alá* A felek megelégedéssel nyugtázták a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulását, a kölcsönös áruszállítások bővülését. Megállapították, hogy sikerül elérni az idei 40 millió rubeles célkitűzést. A jegyzőkönyv értelmében Albánia növeli a villamosáram-, a króm- és rézércszállításokat. A tervek szerint elkészül a román szakemberek részvételével Albániában épülő motorola jgyártó üzem. Szárcetakisz Bulgáriában Todor Zsivkovnak, a bolgár államtanács elnökének meghívására hétfőn délben hivatalos látogatásra Szófiába érkezett Hrisztosz Szárcetakisz, a Görög Köztársaság elnöke. A görög államfő október 15-ig tartózkodik Bulgáriában. Zsivkovval folytatandó tárgyalásain várhatóan a két ország együttműködésének fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről lesz szó. A bolgár—görög kapcsolatokat a különböző társadalmi rendszerű országok jó együttműködése példájaként emlegetik a Balkán-félszigeten, s a két ország egy sor világpolitikai kérdésben egyetért vagy hasonló álláspontot foglal el. Athén támogatja például a Balkán-félsziget atom- és vegyifegyver-mentesíté- sének eszméjét, amelyet mindössze néhány napja szorgalmazott Szófiában Zsivkov és Ceausescu. A bolgár—görög magas szintű találkozó jelentőségét mindenképpen növeli, hogy a bolgár—román közös közlemény olyan javaslatot is tartalmazott, amely szorgalmazza a félszigeten fekvő országok állam- illetve kormányfőinek találkozóját az említett és más kérdések megtárgyalására. (MTI) A világháború, a polgár- háború és a külföldi intervenció után Oroszországban nagyon visszaesett a gazdaság. Az ipari termelés 1920- ban az 1913. évinek hetedére csökkent, az ország körülbelül annyi vasat öntött, mint a XVII. század elején, I. Péter idején; a szén-, és olajtermelés megfelelt a XIX. századinak; a textilgyárak huszonkétszer kevesebbet termeltek, mint 1913- ban. Az emberek fáztak és éheztek a fűtetlen lakásokban, az országot járványok sújtották. Tombolt az infláció, 1921-re a rubel értéke 1913-hoz képest 13 ezredrészére csökkent. Rendkívül súlyos volt a közlekedés helyzete: a vonatok egy hét alatt tették meg azt a távolságot, amihez korábban egy napra volt szükség. A gyárak többsége állt, megbomlottak az ország körzetei, a falu és város közötti gazdasági kapcsolatok. Az emberek otthagyták az ipari központokat. A gazdasági újjászületés lenini programja a GOELRO- terv nemcsak az elmaradottság felszámolását, hanem a szocialista termelési-technikai bázis megteremtését is célozta. A bolsevikok megértették, hogy az új társadalom nem korlátozódhat a gazdaság múltbeli színvonalának helyreállítására. Lenin kezdeményezésére 1920-ban létrehozták az oroszországi villamosítási állami bizottságot, amelynek élére a forradalmár tudós, Krizsanovszkij került. Ez a bizottság dolgozta ki a történelem első 10—15 évre szóló gazdasági tervét. Előirányozták 30 erőmű felépítését, ezek az 1913-as villamos energia mennyiségének csaknem tízszeresét adják majd. A GOELRO értelme azonban ennél szélesebb. Lenin azt tartotta, hogy ez a terv alapjaiban megváltoztatja Oroszország gazdaságát, s feltétlenül szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez is. Arról van szó, hogy az ország gazdaságát nagyipari technikai bázisára tereljék át és falun létrehozzák a kooperáció felső fokát jelentő gazdaságokat, vagyis, hogy elérjék az egész népgazdaság szocialista átalakítását. A szovjethatalom első népgazdasági terve kifejezte a társadalmi termelés új célját. A GOELRO minden feladata végső soron az emberek életének javítását szolgálta. A rendkívül nehéz gazdasági helyzetben a terv nemcsak az ipar újjáépítését irányozta elő, hanem azt is, hogy 10 év alatt az 1913-as szint kétszeresét érjék el. A gazdaság szerkezetének lényegesen meg kellett változnia, Oroszország fontos lépést tett ahhoz, hogy alapvetően agrárországból ipari állammá váljon. H. G. Wells, az ismert angol író 1920-ban érkezett Moszkvába, beszélt Leninnel Oroszország villamosításáról, amit utópiának tartott. Leninnek lett igaza. Hogyan tudta a fiatal köztársaság teljesíteni az elképzeléseket? A dolgozók hatalma a politikában, a termelőeszközök társadalmi tulajdona a népgazdaságban, a kollektív szellem és a kölcsönös segítségnyújtás az emberi kapcsolatokban, — ez alapozta meg az ország szocialista fejlődését. A terv- gazdálkodás előnyei megmutatkoztak abban, hogy lehetővé vált az erők összefogása a legfontosabb irányokban. A szovjet ipar a bővített újratermelés alapján válságok nélkül fejlődött. A népgazdaság gyakorlatilag 1926-ban talpraállt. A nemzeti jövedelem 3 százalékkal meghaladta a háború előtti, 1913-as színvonalat. 1921-ben még csak annak 38 százaléka volt. Az iparban dolgozók száma elérte a 2,5 milliót, ez a háború előttinek a 91 százaléka, de még nagy volt a munkanélküliség. A nemzetgazdaság felélesztésében rendkívül nagy szerepe volt az 1921-ben Lenin kezdeményezésére elfogadott új gazdaságpolitikának, a NEP-nek. Ennek keretében engedélyezték a kisebb magánvállalatokat, a kereskedelmet, egy sor gyárat és üzemet bérbe adtak, megjelentek a külföldi koncessziók. Ezzel egyidejűleg folyt az ipar átalakítása: létrejöttek a trösztök, bevezették a gazdasági elszámolást. Végrehajtották a pénzreformot, ami rendezte az ország pénzügyi helyzetét. A NÉP először a tőkéselemek megélénküléséhez vezetett, sőt, felmerült a kérdés: „ki, kit győz le.” MiVel azonban a népgazdaság legfőbb összetevői a szovjethatalom kezében voltak, végül győzött a szocialista termelés. Már áramot adott a kasi- ri, a saturi, a nyizsegorodi erőmű. A földeken 10 ezer, egyelőre külföldön vásárolt traktor dolgozott, mert az országban 10—12 évvel azelőtt nem volt fejlett gépgyártás, modern vegyipar és nagy építőipar, külföldről kellett behozni gépeket és csöveket, finom szálú gyapotot és kaucsukot, sok más termékkel együtt. A párt XIV. kongresszusán, 1925 decemberében úgy döntöttek, hogy előnyben részesítik a termelőeszközök gyártását, a nehézipar fellendítését, vagyis, meghirdették az iparosítás politikáját. A Szovjetunió előtt az a feladat állt, hogy megteremtse az ország gazdasági függetlenségét a tőkésállamoktól, szilárdítsa védelmi képességét —, mégpedig külső támogatás nélkül, mert az ország nem kapott külföldi kölcsönöket, hiteleket. De képes volt mozgósítani és átcsoportosítani a szűkös belső felhalmozási forrásokat a hatalmas munka finanszírozására. A szovjet kormány 1926— 27-ben több mint egymilli- árd rubelt fordított az ipar fejlesztésére. A dolgozók siettek az állam segítségére: 1927-ben bocsátották ki az első 200 millió rubeles ál- lamkölcsönt. Az első évtized alatt az ipari termelés 11 százalékkal haladta meg az 1913-as színvonalat, más- félszeresére emelkedett a villamos művek kapacitása. A szocialista szektor aránya a kisiparban és a kereskedelemben állandóan növekedett. A harc következő szakasza az első ötéves terv volt, amelyet 1929 májusában fogadtak el. Ez a GOELRO- terv természetes folytatása és kiegészítése volt. A nyugati bankárok egybehangzóan állították, hogy a fiatal köztársaság öt év alatt nem tud elérni olyan eredményt, amihez más államoknak évtizedekre volt szükségük. Az ipari termelést 2,8-szeresére tervezték emelni, ez a háború előttinek több mint háromszorosát jelentette. A beruházások 78 százalékát költötték a nehéziparra: másfél ezer nagy gyárat kellett létesíteni, felépíteni 42 erőművet. Az első ötéves tervet 4 év és 3 hónap alatt, 1933. január 1-re befejezték. Az éves fejlődési ütem a világon egyedülálló volt — átlag 15 százalék. A munkanélkülieket elhelyező utolsó hivatal 1930-ban szűnt meg. Megváltozott a- Szovjetunió gazdasági térképe. Csökkenni kezdett a szakadék a szövetségi köztársaságok között, a szellemében internacionalista állam központilag átirányította a beruházásokat az elmaradott körzetekbe. A közép-ázsiai köztársaságok költségvetésének kiadásait nemegyszer 80—90 százalékban az országos költségvetésből fedezték. Szakmunkások, mérnökök, pedagógusok, orvosok, tudósok indultak oda, hogy segítsék a nemzeti káderek kinevelését, megteremtsék az ipart, előmozdítsák a mezőgazdaság fejlődését. A gyors ipari fejlődés eredményeként megváltozott az ipar és a mezőgazdaság aránya. 1932-ben az ipari termelés adta már a szovjet népgazdaság összteljesítményének 70 százalékát, szemben az 1928-as 48 százalékkal, vagyis a Szovjetunió ipari nagyhatalommá vált. Az iparból végleg kiszorultak a tőkéselemek, uralkodóvá vált a szocialista ipar. A tömeges kollektivizálással a kolhozok és a szovhozok lettek a fő mezőgazdasági termelők. Ez azt jelentette, hogy az országban lerakták a szocialista népgazdaság alapjait. A. P. Orvosi Hobel-díj Heves harcok a tamil fegyveresekkel Az indiai békeerők vasárnap’ fokozták támadásaikat a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű csoport állásai ellen Sri Lanka északi részén. Katonai források közölték, hogy az összecsapásokban mintegy százhúsz tamil fegyveres vesztette életét. Az indiai katonák közül tíz esett el, a sebesültek száma megközelíti az ötvenet. A leghevesebb harcok Jaffna környékén voltak. A békeerők hétfő reggeli jelentések szerint jelentős mennyiségű fegyvert zsákmányoltak az elfoglalt állásokból, s megsemmisítettek egy tamil fegyver- és lőszergyárat. Velupillai Prabhakaran, az LTTE vezetője levelet írt Radzsiv Gandhi indiai kormányfőnek, s az esetleges polgári áldozatokra való tekintettel kérte az offenzíva leállítását. Azzal vádolta meg Üj-Delhit, hogy katonai műveleteivel megsértette a békeszerződést. Az indiai külügyminisztérium szóvivője ennek kapcsán leszögezte: kormánya okult a korábbi keserves kudarcokból, s most nem áll szándékában bevonni az LTTE-t a válság rendezésének politikai folyamatába. A tamil csoport az utóbbi hónapban a meghiúsulás veszélyének tette ki a békeegyezményt. Arra törekedve, hogy katonai főszerepét politikai uralommá változtassa, több száz embert — tamil vetélytár- sakat, majd szingaléz lakosokat — gyilkolt halomra. (MTI) Egy japán tudósnak, To- negava Szuszumunak ítélték oda az idei orvosi Nobel- díjat — jelentette be hétfőn délelőtt a stockholmi Karo- linska Intézet. Az Egyesült Államokban dolgozó japán genetikus a 2 175 000 svéd korona értékű díjat azokért a felfedezéseiért kapta, amelyek genetikailag megalapozzák az antitestek sokféleségének keletkezését. Ezek a felfedezések nemcsak elméletileg fontosak hanem javíthatják a védőoltáskezeléseket és biztonságosabbá tehetik a szervátültetéseket.
