Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
Olvasónapló Hitek és hiedelmek története Miért marad el az elemzés, az értelmezés, a vita? Meditáció a filmklubmozgalom lehetőségeiről Illyés Gyula posztumusz könyvét kézbe venni akkor is örömteli és izgalmas, ha eleve tudjuk, hogy ez a mű töredékes. A szerző élete során több önéletrajzi jellegű regényt írt. (Regényt tehát, s nem önéletrajzot.) Ezek közé tartozik a hetvenes évek végéről a Beatrice apródjai, amely az 1919 ősze és 1921 tavasza közti időszakot dolgozta fel. E mű folytatásául kezdett íródni A Szentlélek karavánja. Egy interjúban Illyés a következőket mondotta e korszakról: „...a magyar nép XX. századi legsorsdöntőbb esztendeiről, ahol minden nagy bajunknak a forrása van, a szellemi élet nem adott méltó ábrázolást. Nem tudjuk, hogy mi történt, értve úgy, hitelesen nem tudjuk, mert hisz még történetileg se tudjuk világosan: mi is történt a magyarsággal 1918 és 192ö között. Erre én is - izgatottan kíváncsi voltam és — vagyok." A személyes érdekeltség tehát nemcsak életrajzi, hanem' szellemi is. A részvétel és a felelősség. a felelősségtudatos részvétel hatja át Illyés könyvének sorait, amelyekben természetesen nemcsak a több mint hatvan évvel ezelőtti történések vannak jelen, hanem az a hatalmas hordalékanyag is, amelyet az azóta is görget magával. Illyés műve annyira kéziratosán maradt ránk, hogy Száraz Györgynek nemcsak szöveggondozói, hanem szerkesztői munkát is kellett végeznie. Illyés ugyanis nem folyamatosan írta művét. Kidolgozott egyes részleteket, olykor több változatban is, másokról csak vázlatos feljegyzéseket készített. Így a mű mai formájában olyan, mint egy szakavatottan helyreállított, középkori műemlék: vannak ép részei, ezeket az építész jelzésszerűen „kiegészítette", s így képet alkothatunk magunknak az egészről is. Félreértés ne essék: Száraz György nem szöveget írt, „csak" szerkesztett, s ezzel nemcsak elolvashatóvá, hanem befogadhatóvá is tette ezt a töredékes művet. A tizenkilenc éves, éppen érettségizett fiatalember, legnagyobb magánéleti gondja az volt, hogy milyen kenyérkereső foglalkozást válasszon. Nem a különböző szellemi munkák, hanem a fizikai és a szellemi munkavégzés között ingadozott, mert az előbbiben, a két- keze által elvégezhetőben jobban bízott, Voltaképpen édesanyja döntött abban, hogy legyen egyetemista. Nemcsak kenyérkeresö munkaként, hivatásként is félt ez a fiatalember attól, hogy értelmiségi, pontosabban író legyen. Szinte menekült előle. E regényhős fiatalembernek — és nemzedéktársainak — legnagyobb közéleti gondja ebben az időben a forradalmárlét hogyanja volt: „Megvolt a szent bizonyosságunk, hogy mienk a holnap, akármilyen is a távlata, egyelőre. Mert akármiken is át, végül a jó győz.” S ebben a szellemben döntenek a társadalmi akció mellett. Illyés itt beszél először részletesebben arról a röplapakcióról, amely csoportjuk leghíresebb tevékenysége volt, s amelynek következtében menekülnie kellett a letartóztatás elöl. Igen érzékletes képet kapunk arról is, hogy milyen jelentős hatással volt rájuk a bécsi emigrációból Lukács György, s arról is, hogy milyennek látta egykor és később az író a filozófust. A hangsúly mégsem a személyeken van. Amint a szerző maga írta. könyve „Elsősoron: eszmék hitek és hiedelmek — története". S bár szándéktala- nul. de erősíti ezt a mű töredékes volta is. Belefeledkezhetünk Illyés plasztikus helyzetábrázolásaiba. feledhetetlen alakrajzaiba, de közben mindegyre figyelmeztet a meg-megszakadó szöveg a töredékességre. S. így valóban a gondolatra kell figyelnünk. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Vasy Géza Készülődés a könyvvásárra A hazai könyvműhelyek már javában készülnek a könyvkiadás egyik legjelentősebb kereskedelmi akciójára. a téli könyvvásárra. A tervezett kiadványok között jó néhány olyan mű is helvet kapott, amely az elmúlt években gyorsan elfogyott a polcokról. Az Európa Könyvkiadónál folytatják Graham Greene válogatott műveinek kiadását. Az Égtájak 1987-es kötetében — a hagyományoktól eltérően — több kisregény-terjedelmű elbeszélést is megjelentetnek. A filmklubok sajátos közéletisége, nyilvánossága világszerte vonzza azokat az értelmiségieket, fiatalokat, akik fórumot keresnek új gondolatok, új művészi vagy azokkal összefüggő politikai törekvések megvitatására. Mi sem látszik természetesebbnek, hogy azok a filmművészek, esztéták. teoretikusok. akik napjaink újításpárti filmescsoportjához tartoznak, nemcsak, hogy szívesen látják a filmklubok tevékenységét, de közvetve vagy közvetlenül segíteni is próbálják a klubokban formálódó munkát. Az 1986-ban újjászerveződött Magyar Filmklub Szövetség egész tevékenysége, kiteljesedő hatása példázza ezt a törekvést. A megélénkült, központi kezdeményezés- íendszer hatására általában észrevehető, hogy egyetemi városok mellett kisvárosokban és falvakban is újraszerveződik a filmklpbos közélet. Jó esetben szorosan összefoghatok a filmforgalmazási vállalatok, iskolák, közművelődési intézmények erőforrásai a cél érdekében: a filmklubok keretei között legyen jelen egy-egy olyan alternatív filmkínálat, amely a mozik játékrendjétől elkülönülten sajátos rétegigényeket elégít ki. Legyen mód iilmklub.'s keretek között megismerni a Magyar Filmintézet közreműködésével forgalmazható filmtörténeti kuriózumokat, ritkaságokat, és legyen mód olyan kortársi műalkotások csokorba állítására, közös megvitatására. amelyek izgalmas mai kérdéseket új módon tárnak fel,1 ábrázolnak, vagy ilyen igényű rendezők munkásságát reprezentálják. Nógrád megyeben évadról évadra újjászerveződben mintegv tucatnyi filmklub tevékenykedik rendszeresen, s még egvtucatnyi búvárpa- takszerű alkalmisággal. Elfárad. kifullad a szervezet, majd 1—2 év múlva újult erővel, új tagokkal kezdi a munkát megint. Kohéziós erővé növekszik 3—4 filmszerető értelmiségi szándéka, ambíciója, és az érdeklődök különböző nagyságú köre vállalja az együttműködést, csatlakozik, elígérkezik a közös élményekhez, közös vitákhoz. A hétköznapok sajátos gondja, problémája, hogy a közös élmény után igen gyakran elmarad az elemzés, értelmezés, vita. Nem jut idő. energia arra, ami az élmény katarzisán túl legjobban gazdagíthatja a személyiséget: az álláspontok, vélemények ütköztetésére. Néhány héttel ezelőtt az NDK filmklubmozgalmának vendégeként volt módom tapasztalni, milyen óriási jelentőségű közéleti fórummá válik egy-egy filmklub nyílt vitája. Mennyire közművelődési. politikai kérdés, hogy egy-egy művészfilm. egy-egy dokumentummozi nyomán az emberek úgy foglaljanak állást: van közöm hozzá, az én ügyem is, amiről itt szó van! Belátható, hogy az emberi kapcsolatok minőségében, közéleti, közösségi szerep-, feladatvállalás gondjában is nagy lehetőséget hagyunk kihasználatlanul. ha egy-egy film után nem marad együtt a ..csoport" egy jóízű beszélgetésre. Az emberi kapcsolatok minőségét, a változás, a változtatás szükségességét egyszei übb fokon úgy is értelmezhetjük. hogy a klubvitán megtanulunk kulurál- tan szót váltani, szót érteni egymással. De úgy is: együtt, közösségben teremtünk, formálunk magasabb igényeket emberi viszonyainkban. Természetesen ezekről a fontos problémákról elsősorban a felnőttíilmklubok körében van értelme „felnőtt módra" beszélnünk, a gyermek-, az iskolai filmklubok esetében a mércét más témakörökben kell magasabbra helyeznünk. A megbízható ízlés megformálásában, az esztétikai élménybefogadási képességek, elemi nevelési lehetőségek kihasználásában kell gazdagítanunk az iskola, a család hatásait! Nógrád megyében Salgótarján mellett elsősorban Pásztó. Balassagyarmat. Nagybáfóny a filmklub- mozgalom bázisa, de várhatóan az új kezdeményezéssel Szécsény is azzá válik. Talán egyedülálló kuriózumnak számítható a salgótarjáni Múzeumi Mozgó, ahol filmklubos keretekben pár éve jelentős érdeklődéssel formálódnak sorozatok. Filmtörténeti ritkaságokból éppúgy, mint különleges tematikák köréből. Bizonyára elérhető lenne, hogy a nagyjából stabil törzsközönség egy része a bemutatók után vitákra, beszélgetésekre is együttmaradjon! Valószínű. —, ahogy sok más helyen is — ez az ambiciózus szervező személyiség jelenlétének vagy hiányának a függvénye. Be kell látni: kevés az elkötelezett, filmértő, filmszerető. filmklubos aktivistánk! S akik együtt dolgoznak is velünk, gyakorta úgy érezhetik, nem kapnak elég segítséget az elemi nehézségek leküzdésében, a hatékony propagandában. Kevés a szakmai információ, a tudatos szándékú képzés, továbbképzés. Jelentős hiányt pótolt a szakmai továbbképzésben az egyhetes salgótarjáni klubvezetői tanfolyam az idei nyáron, ahol Heves, Borsod, Nógrád megyei klubos munkatársaink vehettek részi. Színvonalas szakmai előadások, változatos film- és videobe- mutatók igyekeztek pótolni az évtizedes hiányokat. Jó volt látni a pedagógusok. a népművelők, a főiskolások, a felnőtt értelmiségiek hatalmas ambícióit; közkinccsé kell tennünk újra a jó művészfilmet, a progresszív dokumentációt! Természetesen: a filmklubban! S természetesen a mozik, az iskolák, a művelődési házak értelmes összefogásával. Ügy tűnik. Nógrádban, 1987—88-ban reális várakozás lehet: a közművelődés. az oktatás különböző hálózatai képesek együtt tervezni, dolgozni a filmklubmozgalomért. a íilm- esztét:kai nevelésért. Erdős István A nógrádi várnak már csak néhány köve dacol a múló idővel, de a természet barátainak így is kellemes élményt nyújt körbejárása. (Kulcsár József felvj Beszélő iájak Kerekberek és a többiek Az emöef. aki a táj mellet úgy rohan el, hogy fogalma sincs , arról — mit lát, ma egyre ismertebb „típus". Az ember, aki így él (mondhatnánk tudatlanul), nem tud visszanézni semmire, csak előre lát. Ahhoz, hogy irányt se tévesszünk, meg haladjunk is minden módon. nem elég előre meredni. Néha hátra is kell nézni. Vagyishát kellene, ha lenne mire, ha meg tudnánk nevezni nevén is a tájat körülöttünk. Ami meg azonos a történelemmel. Mindenhonnan ugyanaz az élet szól: a közös sors közös nyelvén. A tájba beivódott a történelem, a kisebb-nagyobb földdarabok, hegvek-völ- gyek, dombhátak és mezsgyék nevével. Nógrádsápon például a Tatárka, ahol korai honfoglaláskori leleteket találtak, de ahol tulajdonképpen mindig is „kutász- kodtak" (így mondja a palóc) az évszázadokban, mert persze a legendák is oda kötözték az ember érdeklődését a nevekkel együtt, ahol élt. A régiek még ismerik ezt a történelmi nyelvet, ismerik a hegyek-dom- bok-völgyek, a számtalanszor tagosított földek nevét — az újak, a maiak már csak elvétve. Gyűjteni kell, amíg nem késő! Minden táj történeti táj is egyben. Szomszéd Andrással, a Nógrgd Megyei Levéltár szakemberével néhány napia arról beszélgettünk, hogy milyen utakat járt be eddig a legújabb gyűjtés, s hol látható viszonylagos elmaradás a többiekhez képest? Ö és Ördög Ferenc készítette azt a részletes útmutatót (módszertanit), amelyet körbeadtak a földrajzi nevek gyűjtésére vállalkozóknak nálunk is a megyében. Ezt a semmivel sem pótolható és a tizenkettedik órában lévő munkát éppen azok segítik minden módon, akik pontosan tudják, mit jelent megőrizni vagy ellenkezőleg — mit jelentene elveszíteni, örökre elfelejteni a másoktól oly gyakran és nagy hangon számon kért, de itthon sokáig lebecsült magyarságtudatot éppen a földrajzi nevek ködbeveszése révén. A népfront élen jár ebben a munkában — egyik ösztönzője és mindenoldalú segítője a gyűjtésnek, kezdeményezője mindenütt az országban, amiként a levéltárak, nálunk Varga László igazgató és az egész intézmény is áldozatos munkát vállal az előrehaladásért. Éppen ők azok, akik tudják; hihetetlen gyorsasággal megy tönkre még az is, ami már mágneses tárolókon rögzített érték, de pusztul minden módon más is, amit nem sikerül időben és jól megőriz- ni-megtartani. Nógrád megye a földrajzi nevek gyűjtésében — bárhogy forgatjuk is, így van — nem áll az élen a megyék között! És vannak részek, ahol mintha elakadt volna az adatgyűjtés, vagy ami még érthetetlenebb; a már felgyújtott nevek nem érkeznek be időben a levéltárba. Pedig a munka összesítése még hátravan, a teljes kör nélkül hiába volt minden eddigi erőfeszítés. . . Más munkája sem hasznosul, amíg valamennyi eredmény nem kerül oda, ahova ezt szánták, kérték (időre) a szerződések szerint. A térképet is nézve: a megye déli, nyugati részeiből Berkenye—Szendehely, Nézsa azután a Mátra környékéről, Mátraterenyéről és Pásztó—Csécse térségéből várják erősen a begyűjtött földrajzinév-„termést" a levéltáriak, akik érthetően nyugtalanok a késések miatt, hiszen az összesítés a teljesség igényével készülhet csgk el. Zala kezdte a sort már 19til-ben. Akkor merült fel a gondolat, és kapott azonnal társadalmi támogatást éppen a népfront oldaláról is, de aztán már 1964-ben, tehát három év! elteltével megjelent a Zala megye földrajzi nevei című könyv. Két évtized alatt majd minden megye (amiként erről beszámol a már említett módszertani útmutató) hozzálátott a munkához; nálunk a hetvenes évek közepén indult a Nógrád Megyei Levéltár azóta elhunyt igazgatójának, Schneider Miklósnak a vezetésével a népfront és a megyei tanács támogatásával a volt pásztói járás területén egy úgynevezett próbagyűjtés. Annak az eredményei csak részben hasznosíthatók. Ezzel nagyjából azonos időben és magánkezdeményezésként a régi szécsényi járás területén dolgozott Visnyainé Tóth Katalin, de aztán a máshol is jelentkező magánkezdeményezések az intézményi összefogás hiányában végűi is nem hasznosultak „zalai módon. . így lett, e felismerésből és még jó időben (hiszen ma is elérhetők még azok, akik a sok hánvattatású táj közvetlen környezetükben álló részeit nevén nevezik), a megyei levéltár e nagy munka összefogója, bázisa. A tudományos ellenőrzésről is gondoskodtak; ezt a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, s Ördög Ferenc tudományos főmunkatárs látja el legfőképpen. A munka azért szépen halad, ha kisebb megtorpanás látszik is a legutóbbi időben, sajnos, éppen a „finisben”, amikor a legjobban rohan az idő. Pesty Frigyes, aki 1864-ben vállalkozott arra, hogy a földrajzi neveket összegyűjtse, egészen biztosan nagyobb gonddal küzdött, hiszen a mai önkéntes gyűjtők minden segítséget megkapnak, kaphatnak: ennek újbóli és ak|ir azonnali igénylésére is biztatja őket megyénkben Szomszéd András is! Éppen nyolc tételből all amúgy az az átvételi elismervény, amelyben feltüntették — milyen nélkülözhetetlen segédeszközöket adnak a gyűjtőknek (térképek, útmutató, törzslapok, gyűjtőlapok stb). Pesty kérdőívekkel „operált". de mert minden tájon nem lehetett egyforma alaposságú, lelkes (amiként a mai példa is mutatja) segítője a helybeli papok, kántortanítók, jegyzők személyében — nem is lehetett egységesen értékes és jó az eredmény. Ceredröl példának okáért jó munka érkezett már akkor is: Pócsa nagy Mihály bíró volt az egyik elmondó a kérdőívek alapján. Éppen az esetleges eredményre példa azonban, hogy miközben Kiste- renyén vagy négyszáz! földrajzi név várt gyűjtésre — az a régi mindössze vagy harminc-negyven leírására vállalkozhatott csupán. A mai áldozatos és értő segítők között találjuk a megyei földhivatal igazgatóját, Bartus Istvánt is, aki szó szerint a legnagyobb jó szándékkal áll a munka mielőbbi bevégzése mellett. Sok nevet kellene felsorolni a gyűjtők, tanácsi vezetők köréből, és meg is érdemelné valamennyi. Az idő sürget, a történelemnek nincs basicnyelve. . . T. Pataki László
