Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
IRODALOM K ietlen, sötét külvárosi utca. Mindössze két- három sápadt fényű lámpa hunyorgott. Félénken, ahogy a fiú a mellette lépkedő lányra. Sokáig sétáltak szótlanul, s közben arra gondolt, hogy mondani kellene valami nagyon szépet, megfogni a kezét, átölelni. .. — Leszállt az éj — bökte ki váratlanul. — Csöndesen, feketén, mint biciklijéről a fáradt kéményseprő... — Hogy micsoda? —torpant meg a lány, hátra csapva szőke copfjait. — Olyan furcsákat mondasz néha.. . Én egészen mást szeretnék neked mondani — magyarázkodott magában —, de úgy látszik, ahhoz gyáva vagyok, azért találok ki ilyen őrültségeket.-*• Jobb, ha nem kísérsz tovább, mert Pepe bizonyára most is ott ólálkodik a házunk körül. Még megöl. . . — Miért ölne meg? — nézett meglepetten a lányra, fázósan összehúzva keszeg vállán rövidke kabátját. — Mert mindig íéltékenv- kedik, meséltem már. Egy részeges vadállat, ráadásul kétszer akkora, mint te. Belém van zúgva, de engem nem érdekel, utálom, mert erőszakos, és feszt bűzlik a piától. Vagy te is szeretsz? — ühüm — bólintott fülig pirulva a fiú, s úgy érezte. egyszeriben mázsás tehertől szabadult meg, hiszen beválthatta, amit érez, anélkül. hogy- szegényesnek tűnő szavakkal, kusza mondatokkal kellett volna bajlódnia. — Akkor jó. Akkor sokkal erősebb leszel, ha bunyóra kerülne a sor, mint amilyen valójában vagy. Most nem írtál verset? Igaz, a múltkorit sem igen értettem, de azért nagyon szép volt. mert nekem írtad — búgta a lány, s belekarolt a vékonyka fiúba, keskeny vállához dörgölve szőke fürtjeit. — Késed van? — Az minek? — Mindjárt odaérünk. Gondolod, hogy puszta kézzel is el tudsz bánni vele? Akkor az a lényeg, hogy gyors legyél. Pepe nagyon erős, de lassú, és hétszentség, hogy most is piás. Lábbal dolgozz, ököllel nem bírod leteríteni. Az ágyékába rúgj, az a leggyengébb pontja a rohadéknak, s ha két- rét görnyedt, akkor a fejét... A fiú megborzongva hallgatta, a nadrágjába töröl— Na, szívódj fel gyorsan, kiskomám, te meg fogd be a pofád, szerelmem, ne dumálj marhaságokat! A fiú bénultan állt, szinte el sem jutottak a tudatáig a hústorony recsegő szavai. Nyelvével félénken megsimogatta ajkán az előbbi vad csók nyomait, s a vészesen feszülő csendben — ki tudja miért? — azon tűnődött, hogy talán nem is őrültség az éjt meg a kéményseprőt egy hasonlattal összeházasítani. .. Koloch Elek. A gy ara getve izzadó tenyerét. Azután megpróbálta rendezni gondolatait, elképzelni az esetleges összecsapás mozdulatait, de valójában még remegő tagjainak sem tudott parancsolni. — Félsz? — súgta a lány, amikor már egészen közel jártak. Nem válaszolt. Bevallani szégyellte volna, hazudni meg nefn akart. — Várj, ettől bátrabb leszel! — Hirtelen megállt, magafelé fordította a fiú sovány, csontos arcát, s megcsókolta vadul, szinte harciasán. — Ott áll a kapu előtt. Látod? Ott, az akácfának támaszkodva. Csak arra ügyelj, hogy te legyél a gyorsabb! Az ágyékát célozd! Érted? Az ágyékát... — Ki ez a nyikhaj? — mozdult meg egy jókora árnyék, amikor odaértek. — A vőlegényem! — sziszegte gyűlölködve a lány, mire Pepe egy darabig értetlenül meredt hol rá, hol a vékonvka fiúra. Aztán lomhán eléjük lépett. — Süket vagy öcsi? — reccsent rá újra Pepe. — Az anyád paraszt istenit, hát nem érted! — Lapátnyi mancsával lassan előre nyúlt, s két ujja közé szorította a vékonyka fiú orrát. Könnybe borult a szeme, de némán tűrte. A félelem a fájdalomnál is nagyobb, erősebb tud lenni, villant át az agyán, mert hiába szeretett* volna ordítani, a torkára Csomósodó félelem nem engedett utat a hangnak. Azt mondta, az ágyékát célozzam — pislogott nagyokat elkeseredetten. — Ha a térdemet felrántanám, pont ágyékon találnám, azután meg lejbe rúghatnám... De nem rúgott. Meglendítette vékony karját, s pofon vágta az * orrát szorongató alakot. Gyönge, erőtlen ütés volt, mégis valahogy hatalmasnak tűnt a csattanés a csöndes éjszakában. Még akkor is visszhangzott a fülében, amikor lesújtott Pepe hatalmas ökle. A kerítés mellett, a nyirkos fűben tért magához. Derékig felgyűrt szoknya, meztelenül fehérlő combok, odaadó és ritmusos vonaglás, halk sikolyok és állatias hör- gés. A lány most is vadul csókolt, harciasán... — Csak néhány pillantást vetett az akácfa mellett ölelkező párra, s visszahanyatlott, mintha újabb ökölcsapás érte volna. Pepe recsegő hangjára eszmélt fel ismét: — Rugdoss életet ebbe a kis nyikhajba, osztán hajtsd haza a francba, mert ha én rúgok bele. .. No, majd holnap beszélünk a hülyesé- geidrül is, amiért efféle kis bunkókra vetemedel újabban. . . — Hé! Mi van veled? — hajolt a fiú fölé a lány. — Hé! Kelj már fel! Nehezen tudott talpra állni, s közben kétszer is lerázta magáról a szőke szépség segítő kezét. — Megérdemelted! —Sziszegte a lány, olyan gyűlölettel, mint amikor azt mondta: „A vőlegényem!” — Gyáva alak vagy. Érted? Gyáva! Köszönd meg nekem, hogy nem vert agyon! Tényleg gyáva vagyok, gondolta a fiú, vérző orrát, sáros nadrágját töröl- getve. Az isten talán azért is teremtette az éjszakát, hogy a sötétség mögé rejthesse könnyeit a gyenge, szégyenét a gyáva, őszinteségét, aki szeret. .. Elrejteni és elfelejteni. Lehet, hogy csak ennyi az egész? — Nem — nyögte —, nem lesz ez mindig így.. . — Micsoda? — kérdezte a lány. — Hát ez.. . Mert, ha majd az öreg vekker mutatója beleakad a sötétségbe és felhasítja, lecsordul ide is némi fény... — motyogta. s bizonytalan léptekkel elindult a kietlen, külvárosi utcán. Mindössze két-három sápadt fényű lámpa hunyorgott az éjszakában. Értetlenül, ahogy a távolodó fiú után a lány. Vasarely művei Budapesten és Pécsett Budapesten. az óbudai Zichy-kastélv e célra átalakított egyik szárnyában májusban nyílt meg a Vasarely Múzeum és Alapítvány. Vasarely, mint Vásárhelyi Győző pécsi születésű grafikusművész 1930-ban 22 évesen hagyta el Magyarországot. Párizsba ment, ahol reklámgrafikusként tevékenykedett. Miközben tanulmányokat készített egy soha meg nem valósult szabadiskola tanmenete számára. Rajzai a geometrikus absztrakció jegyében születnek. Feltűnnek közismert témái, a zebrák, a vonalábrázolások. És megjelennek Vasarely művészetének tudományos és egyszerre játékos elemei. Festeni a 40- es években kezdett. De sikereit csak jóval később aratta. Ám amikor a világhír szárnyra kapta, Vasarely nem maradt meg elit művésznek, művészetét a mindennapi élet céljainak szolgálatába állítatta. Amikor a szülőhazából érkezik kérés, soha sem tagadja meg; Pécsnek, szülővárosának múzeumnyi alkotást adományozott, saját és felesége. Claire Vasarely, valamint képzőművész barátainak munkáiból. Á győri színház külső díszítését, a Déli pályaudvar plasztikáját, a herendi porcelángyár párizsi kiállításának védnökségét és plakátját v— mind ajándékul adta. Jelentősen támogatta a budapesti Nemzeti Színház felépítését. Támogat minden humánus kezdeményezést. Mint írja: ..műveimnek körülbelül egynegyede az eredetiekből és a kiadványokból adomány formájában a kevés anyagi lehetőséggel rendelkező múzeumok és közösségek tulajdonába kerül. Háborúellenes, fajgyűlöletellenes. éhségellenes, gyermekvédő és bizonyos politikai egyesületeké lesz... a mindenféle ajándékokról, és adakozásról nem is beszélve..." Néhány éve a Szépművészeti Múzeumban láthatta a hazai közönség azokat a Vasarely-műveket, amelyeket budapesti alapítványának adományozott. Vasarely mindig is bőkezűen szórta szét a világba életművét, bocsátotta köztulajdonba gondolatait, koncepcióit, eszméit, elveit és munkáit. Múzeumalapító gesztussal, alapítványok létesítésével járul hozzá a vizuális kultúra terjesztéséhez. 1976-ban — pécsi múzeumával egvidőben — nyílt meg aixen-provencei-i alapítványa, műhelyekkel, előadótermekkel, kiállítási részekkel, Vasarely tervei, és elképzelései szerint. Budapesti alapítványának saját életművét tartalmazó részét, 400 művet, 1982-ben- ajándékozta Magyarországnak. Ebben fiatalkori akadémikus rajzai, grafikai tanulmányai, reklámgrafikái, különböző korszakainak produktumai, a plasztik® abc, a színesváros-teória dokumentumai szerepelnek. „Az a törekvés vezetett — nyilatkozta amikor három éve a francia Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozataival tüntették ki életművéért —, hogy egy abc-t teremtsek a festészet számára... ez az abc lehetővé teszi, hogy integrációs kapcsolatot teremtsünk a festészet és az építőművészet között... Ez szerintem parancsoló szükségesség is, hiszen a városokban mindenütt elburjánoztak a sivár, egyhangú lakótelepek.” Budapesti alapítványa is hasonló célokért alakul. Számítógépes rendszerrel összeköttetésben áll majd a franciaországi kutatóközponttal. „Az ott elért eredményeket felhasználják, és továbbfejlesztik, hazai viszonyokra alkalmazzák. Itt is dolgozik majd egy kutatógárda, amelynek feladata a módszer további kollektív kiteljesítése lesz”. K. M. Zebrák 1939—60 Biadan 1959 Vega — Sakk 1968—69 MEZEI ANDRÁS: BOLDOGSÁG Csak a konyhában volt meleg. Szobánk mindig hideg volt. Mindig vacogtam, mégse fáztam, mert jobbat még meg nem éltem. És bizony rongyos is voltam, és mégse voltam soha rongyos, mert azt láttam, hogy minden jó nadrág, ing eleve foltos. Néha megszúrt a szalmazsákból kifúródó törekes szalma —, de nem éreztem, hogy szúrt volna, mert nekem az volt: zsák szalma. Apám részegen jött haza. Várta a villanyszámla. Kihallatszott tölünk a csend. Bennünkrekedt a lárma. A zálogház nem messze volt. Anyámnak jegygyűrűje volt. Apámnak jegygyűrűje volt. A zálogház jómessze volt. A szoba nem kapott napot. A konyha nem kapott napot. Világosság félhomály: szoba-konyha így ragyogott. Karácsonykor is jókorán volt villanyoltás, hát bedunyháztam. Mindig megtapadt némi fény szemhéjamon —, azzal is láttam. PARDl ANNA: A szív romantikus megközelítése Mintha holtág lehetne a tengerben a szív olyan mintha meteoritmérnök ásna mozgásába eget a szív olyan mintha a görög tragédiákból az ellentétek egységét elfogadná a szív olyan mindig jóra törekszik és a rossztól alig ver a szív olyan sok-sok fényévre elszáll ha szeret de a földet se tagadja meg a szív olyan mindig tiszta zsebkendőt töröl le a vérről de a sok salakot is elhordja a szív olyan áruházakban lát spirálködöt a magyar anyanyelvűségtől sokféle gravitációt a szív olyan a belső elintézetlen ügyeket mindig visszapörgeti a szív olyan a legsúlyosabb legág- rólszakadtabb klorofill naphatásra bajsötétet asszimilálni a szív olyan Idősíkra odaállítja az idősokkokat a szív olyan felemelt két karja a vivő és verőér mindig az életet üdvözli a szív olyan V
