Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-07 / 236. szám
2 NOGRAD 1987. Oktober 7., SZERDA Budapesti párbeszéd a kelet—nyugati kapcsolatok elmélyítéséért Szovjetunió: a 70. évforduló 2. Milliók forradalma A munkások seregének, a Vörös Hadseregnek egyik alakulata Petrográd utcáin (Fotó: APN-reprodukció) Befejezte kétnapos tanácskozását kedden Budapesten a kelet—nyugati párbeszéd elmélyítésén immár több mint negyedszázada munkálkodó bergedorfi vitakör, amelynek — sorrendben 83. — találkozójára a szocialista és a tőkésországok 36 kiemelkedő tudósa, politológusa. a közélet különböző területein tevékenykedő szakértője érkezett hazánkba. A kétnapos tanácskozás munkájában többek között részt vett és felszólalt Szű,, Földrengés jellegűnek" nevezte a lengyel gazdasági és politikai reformokról a héten várható bejelentéseket Jerzy Urban kormány- szóvivő. De arra figyelmeztetett, hogy a Lengyelországban folyó mély és radikális változások a földalatti ellenzék szélsőséges rekacióját váltja ki, s hogy az ország vezetése komolyan számol a jövőben terrorista jellegű kísérletekkel. amilyenekre immár kétségtelen tárgyi bizonyítékok is vannak. Szokásos keddi varsói sajtóértekezletén Urban bejelentette. hogy a kormány elkészítette végleges reformtervezetét. amelynek főbb elképzeléseit korábban megvitatták a szövetséges pártok és politikai szervezetek. Kedden a LEMP KB Politikai Bizottsága tárgyalta. Csütörtökön kerül a LEMP Központi Bizottságának ülése elé, majd szombaton kezdi meg a vitát fölötte a lengyel parlament, a szejm. A csomag- és Kínában minden előkészület megtörtént a kommunista párt XIII. kongresszusára, amely október 25-én nyílik meg Pekingben — jelentette be kedden Csao Ce- jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, az államtanács elnöke. Csao Ce-jang, a KNDK parlamenti küldöttségével Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar- Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke táviratot küldött Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének és Wiíít Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 38. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének. A társadalmi-gazdasági fejlődés kimagasló eredményeit, a békét és társadalmi haladást, az európai enyhülés és együttműködés ügyét szolgáló aktív külpolitika megbecsülést és növekvő nemzetközi tekintélyt biztosít az. NDK-nak. rös Mátyás, az MSZMP Közr ponti Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Helmut Schmidt, az NSZK volt szövetségi kancellárja. Radomir Bogdanov professzor, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és Helmut Sonnenfeldt profeszor, az egyesült államokbeli Brookings egyetem tanára. A budapesti találkozó eszmecseréi. vitái a kapcsolatok alakulásában meghatározó reformprogram — Urban szerint — az 1982-ben kezdett reformfolyamat folytatása lesz. mégpedig annál lényegesen következetesebb és radikálisabb formában. A gazdasági reform első szakasza — mondotta — csak részben jelentett eltérést a korábbi gazdasági modelltől, és a félmegoldások jellemezték. A második szakaszra a gazdasági és politikai reformok egysége nyomja majd rá bélyegét. Elsősorban az önkormányzatot és a demokráciát szélesítik. Változni fog az állam szerepe és az ország társadalmi és gazdasági életében való közvetlen beavatkozásának mértéke. Átszervezik a politikai intézményrendszert, nyíltabbá. demokratikusabbá teszik a közéletet, kiterjesztik az állampolgárok szabadságjogait. Visszaszorítják a kormánynak a vállalatok gazdálkodásába való közvetlen beavatkozását, s egyben módosítják szervezeti felépítését és összetételét is. tartott találkozó alkalmával elmondotta, hogy a Központi Bizottság kongresszusi beszámoló jelentését a közelmúltban megtartott ülésén megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság Politikai Bizottsága. Kínai pártforrások szerint a KKP Központi Bizottságának 7. plénuma október 19-én ül össze. Megelégedésünkre szolgál, hogy országaink széles körű együttműködése — közös céljainknak és érdekeinknek megfelelően — eredményesen járul hozzá népeink barátságának erősítéséhez. A jövőben is következetesen munkálkodunk gyümölcsöző kapcsolataink elmélyítésén. E jelentős ünnepen szívből kívánunk önöknek és az NDK baráti népének további sikereket hazájuk felvirágoztatása, a béke és a haladás érdekében végzett tevékenységükben. ☆ Az NDK megalakulásának 38. évfordulója alkalmából Sarlós István, az Ország- gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK népi kamarája elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban köszöntötte NDK-beli partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. (MTI) szerepet játszó négy kérdéskör körül'kristályosodtak ki. Nagy sikerű előadás hangzott el a tanácskozáson a Szovjetunióban folyó átépítésről, az ország belpolitikai törekvéseiről. A referátumok sorát Sonnenfeldt professzor előadása zárta a szovjet átalakulás egyesült államokbeli fogadtatásáról. A bergedorfi vitakör budapesti találkozója kedden nemzetközi sajtótájékoztatóval ért véget. Sevardnadze— Sanguinetti találkozó Igen érdekesnek és mélyrehatónak nevezte kedden a Julio Maria Sanguinetti uruguayi elnökkel folytatott tárgyalását Eduard Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter, aki dél-amerikai körúton jár és Montevideóban tartózkodik, átadta a köztársaság elnökének Mihail Gorbacsov üzenetét. Ebben az SZKP KB főtitkára moszkvai látogatásra hívta meg, és állást foglalt a két ország, a két nép közti kapcsolatok bővítése mellett. Sevardnadze és Sanguinetti. valamint Sevardnadze és Ig- lesias külügyminiszter tárgyalásain a leszerelés és a fejlődés összefüggéseire, a leszerelés és a fejlődő országok adósságproblémájának kapcsolatára fordították a legnagyobb figyelmet. — A kereskedelmi kapcsolatok bővítésére különösen a gazdasági együttműködés új formái révén kínálkoznék nagyobb lehetőség — mutatnak rá szovjet hírforrások. Emlékeztetnek arra is, hogy ez nehéz terület, mivel az Egyesült Államok ellenzi a Szovjetunióval fennálló viszony építését. Washingtoni nyomásra uruguayi részről várhatóan nem írják alá a Szovjetunió által javasolt halászati megállapodást, jóllehet, ilyen együttműködésre a szomszédos Argentína már vállalkozott, sőt. maga szorgalmazta ezt. A februári polgári demokratikus forradalom után, az Oroszországi (bolsevik) Szociáldemokrata Pártnak mintegy 24 ezer tagja volt. Az illegalitásból előjőve a párt, miután hozzáfogott a tömegek között folytatott legális politikai és szervezőmunkához, elsősorban a munkásosztály aktív képviselőit fogadta soraiba. Tagjainak száma április végére már meghaladta a százezret: tömegpárt lett belőle, az orosz- országi proletariátus tömegpártja. A bolsevikok végezték mindennapos munkájukat a szovjetekben, a szak- szervezetekben, a hadseregben, városon és falun egyaránt, politikailag nevelték a tömegeket, s azon igyekeztek. hogy létrehozzák a munkásosztály és a szegényparasztság szövetségét, a szocialista forradalom győzelméért vívott harc döntő erejét. Június 18-án (július 1-én) békés tüntetésre került sor Petrográdon, amelyen több mint 500 ezren vettek részt, és követelték, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek. Az ideiglenes kormány utasítására és az eszer— mensevik vezetők tudtával fegyveresek támadtak a tüntetőkre. A megtorló intézkedések időszaka következett, letartóztatási parancsot adtak ki Lenin ellen, akit bíróság elé akartak állítani. Lenin most is kénytelen volt illegalitásba vonulni. A hatalom az országban mindenütt az ellenforradalmi ideiglenes kormány kezében összpontosult. Lenin ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a pártnak harci taktikát kell változtatnia. Meghatározta a fegyveres felkelés irányvonalát, mert meggyőződése szerint a harc volt az egyetlen eszköz ahhoz, hogy a kialakult körülmények között a forradalom győzelemre jusson. Javasolta, hogy vegyék le a napirendről a Minden hatalmat a szovjeteknek! jelszót, amely korábban a forradalom békés fejlődésének irányvonalát fejezte ki, de meg volt győződve róla, hogy, ha a szovjetek megszabadulnak a kispolgári pártok káros befolyásától, akkor a dolgozó emberek hatalmának megteremtéséért folytatott harc igazi szerveivé fognak válni. A nyár derekán általános társadalmi, gazdasági és politikai válság tört ki az országban. Megkezdődött a kispolgári, opportunista pártok eszmei és szervezeti széthullása. A forradalom előkészítése során egvre növekedett a bolsevik párt ereje és ösz- szeíorrottsága. Októberben a párttagok száma mintegy 350 ezerre nőtt, a párttagok 60 százaléka élvonalbeli munkás volt. A párt, amelyet elszakíthatatlan kötelékek fűztek a tömegekhez, teljes harci készültségben várta a soron következő döntő ütközeteket. 1917. őszére Oroszországban megértek a szocialista forradalom győzelmének feltételei. Szeptemberben Lenin a fegyveres felkelés előkészítésének feladatát tűzte a párt elé, mint gyakorlati célt. Óva intette a párt Központi Bizottságát, hogy a hatalom „megragadása4’ érdekében összeeskü- vősdihez kezdjen. Lenin szerint a felkelés csak akkor lehet sikeres, ha nem ösz- szeesküvésre. nem is a pártra, hanem az élenjáró osztályra és a nép forradalmi lelkesedésére épül. Egyúttal konkrét tervet dolgozott ki a petrográdi felkelés lebonyolítására. A párt Központi Bizottságának október 10-i (23-i) konspirativ ülésén megvitatták a fegyveres felkelés kérdését. Az előadói beszédet Lenin tartotta, aki előtte való nap illegálisan tért visz- sza Finnországból Petrográd- ba. Tíz szavazattal kettő ellenében (Kamenyev és Zi- novjev) a Lenin-féle határozati javaslatot fogadták el, amely kimondta, hogy minden feltétel megérett, és a felkelés immár elkerülhetetlen. A következő napokban megválasztották a felkelés katonai vezetőségét is. Az októberi felkelésben jelentős fegyveres erők álltak a bolsevik párt mögött, élükön a petrográdi vörösgárdával, amelynek létszáma a harcok során 40 ezer főre nőtt. A forradalom e fegyveres élcsapatát több százezer vörösgárdista volt még hajlandó támogatni Oroszország többi városában. A petrográdi helyőrség forradalmi katonáinak száma a felkelés kezdetén meghaladta a százötvenezret. A bolsevikok oldalára átállt balti flottában több mint nyolcvanezer matróz és mintegy hétszáz hadi-, s kisegítő hajó teljesített szolgálatot. Tekintélyes katonai ütőerőt jelentettek ezek az alakulatok a forradalom oldalán, s mögéjük több millió katona sorakozott fel a fronton és a hátországi helyőrségekben. Legfőbb támaszukat azonban a munkások és a szegényparasztok jelentették szerte az országban, akik készen voltak rohamra indulni a kapitalizmus ellen. Az ideiglenes kormány ugyancsak összpontosította az ellenforradalom fegyveres erőit, a bolsevikok azonban jelentős túlerőt alkottak e csapatokkal szemben. Az ideiglenes kormány kilátástalan helyzetbe került. A döntő eseményekre október 24-én (november 6-án) került sor. A Szmolnijba érkeztek a II. összoroszországi .szovjetkongresszus küldöttei, s oda irányítottak több vö- rösgárdista osztagot, forradalmár katonákból és matrózokból álló egységet is. A városba vezető utakat védő helyőrségi csapatoknak parancsot adtak, hogy egyetlen ellenforradalmi egységet se engedjenek Petrográdba. Október 24 (november 6- án) este Lenin megérkezett a Szmolnijba, és személyesen is átvette a fegyveres harc vezetését; a forradalmi erők megkezdték mindent eldöntő támadásukat. Tervszerűen foglalták el Petrográd stratégiai pontjait. Reggelre a főváros a felkelő nép kezébe került. November 7-én reggel a forradalmi katonai tanács elfogadta az „Oroszország polgáraihoz!” kezdetű felhívást, amelyet Lenin szövegezett, s amely tudtul adta, hogy megdöntötték az ideiglenes kormányt. A. Szirotkin Sevardnadze máig tartózkodik Uruguayban. majd Kubába utazik.----tMai kommentárunk 1 A pekingi látogatás Budapesten és Pekingben egyidöben, hétfőn jelentették be, hogy Kádár János, az MSZMP főtitkára a közeli napokban a Kínai Népköztársaságban tesz hivatalos, baráti látogatást. Pekingben. nemzetközi sajtóértekezlet keretében fejtették ki, hogy az október 10. és 14. közötti látogatás logikus következménye és egyben betetőzése a két ország és a két párt kapcsolataiban az utóbbi tíz évben beállt gyors fejlődésnek. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1978. decemberi ülésén vizsgálták felül a korábbi két évtizedben követett türelmetlen, ultrabalos politikát, s hirdették meg a gazdasági és társadalmi megújulás, a szocialista törvényesség és a demokrácia megszilárdítása irányvonalát. Az új politika széles körű nemzetközi nyitással párosult, kezdetben még csak lassan, majd egyre fokozottabban megélénkültek a kapcsolatok Kína és az európai szocialista országok, így hazánk között is. Különösen a Kínai KP 1982-ben tartott XII. kongresszusát követően aktivizálódtak a majd húsz éven át szünetelt érintkezések. Ezt a folyamatot a gazdasági szakemberek. társadalmi és tömegszervezetek képviselői kölcsönös látogatásai, a kereskedelmi, a gazdasági, illetve kulturális kapcsolatok erősödése jellemezte. Az államközi kapcsolatok normalizálódását, illetve fejlődését követően rendeződött a viszony a Kínai KP és az MSZMP között is. Ehhez adott fontos jelzést a Kínai KP Központi Bizottsága, amikor táviratban köszöntötte a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusát. Az együttműködés kiemelkedő államásának tekintjük azt a látogatást, amelyet Csao Ce-jang, a párt Központi Bizottságának megbízott főtitkára, az államtanács elnöke az idén júniusban tett hazánkban. Csao Ce-jang és Kádár János akkori megbeszéléseit követően mindkét fél joggal vélekedett úgy: a látogatással a pártok együttműködése új fejlődési szakaszba jutott, s az államközi kapcsolatok is magasabb szintre emelkedtek. A Kínai KP vezetője, miniszterelnök a nyárelőn Magyarország mellett felkeresett több kelet-európai országot is, s a körút valamennyi állomásán hasonlóan vélekedtek a kapcsolatok fejlődéséről. Ugyancsak előrelépésnek lehetünk tanúi, noha még nem ilyen mértékben, a szovjet—kínai viszonyban is. Mindezek a fejlemények elválaszthatatlanok a szocialista országokban, így magában Kínában is érvényesülő reformfolyamatoktól. Rendkívül fontos időszakban, mindössze két héttel a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusát megelőzően látogat most Kádár János Pekingbe. A meghívás időzítése önmagában is jelzi, hogy a vendéglátók milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Magyarországhoz, az MSZMP-hez fűződő kapcsolatoknak, a kölcsönösen előnyös együttműködésnek. Nem kétséges, hogy az esedékes tárgyalások újabb ösztönzést nyújtanak pártjaink és országaink gyümölcsöző kapcsolatainak elmélyítéséhez, népeink hagyományos barátságának erősítéséhez Ortutay L. Gyula Jelentős gazdasági és politikai reformok várhatók Lengyelországban Csao Ce-jang bejelentése Üdvözlő távirat
