Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

1987. október 7., SZERDA NOGRAD 3 Adótájékoztató Hogyan adóznak a mezőgazdasági kistermelők? A mezőgazdasági kister­melők adószabályai 1976 óta vannak érvényben. Eredeti­leg a rendelkezés 150 ezer forint árbevételig nem adóz­tatta a jövedelmeket, s ezt a határt 1987-ben 300 ezer fo­rintra emelték fel. A kister­melők ezenkívül fizetnek földhasználati, traktor-, ló- és boradót stb. Az adóreform alapelve az, hogy a mezőgazdasági ter­melés sajátosságait vegye fi­gyelembe: a magas kocká­zatvállalást, a jelentős be­fektetési igényt, a nagy mun­karáfordítást és az idény­szerűséget. Ezeknek a sajá­tosságoknak a mérlegelése mellett az adórendszernek is méltányolnia kell az élel­miszer-termeléshez fűződő érdekeket. A mezőgazdasági kistermelésből származó csa­ládi bevétel évi 500 ezer fo­rintig adómentes, ha az me­zőgazdasági alaptevékenység és nem vállalkozás. Az utób­bi esetben a vállalkozási adó szabályai érvényesülnek. Az 500 ezer forintos csa­ládi árbevétel indokoltságát sokan megkérdőjelezték, mondván, hogy ez a mező- gazdasági kistermelők adózá­si kedvezményezettségét je­lenti más, szintén társadal­milag szükséges tevékenysé­get folytatókkal szemben. A mezőgazdasági szakértők szerint a kistermelők árbe­vételarányos nyeresége kb. 15 százalék, tehát az 500 ezer forintos árbevétel 72 ezer forint éves jövedelmet jelent, s ez egy házaspárra számítva több mint 37 ezer forint, tehát 33 százalékkal alacsonyabb, mint a 48 ezer forintos adómentes jövede­lemhatár. A kistermelők nem részesülnek alkalmazotti kedvezményben sem, és a jövőben is fizetnek földhasz­nálati adót. A mezőgazda- sági kistermelőket a mező­gazdasági tevékenységükből származó éves bruttó árbe­vételük alapján három cso­portba sorolták. 1. Az első csoportba a kis jövedelmű termelők tartoz­nak, azok, akiknek éves ár­bevétele családonként 500 ezer forint alatt van. A fel­mérések szerint idetartozik az országosan másfél millió kistermeléssel foglalkozó csa­ládnak több mint 90 szá­zaléka. Nekik a mezőgazda- sági tevékenységből szárma­zó jövedelme 1988. január 1- jétől mentes lesz a személyi jövedelemadó alól. 2. Közepes jövedelműeknek tekinti a jogszabály azokat a családokat, amelyeknél a me­zőgazdasági termékértékesí­tésből származó éves árbevé­tel 500 ezer forint fölött van, ám nem haladja meg a két­millió forintot. Ebbe a kate­góriába a kistermelők 4—5 százaléka tartozik. Náluk a jövedelmet — az árbevétel 500 ezer forintot meghaladó részénél — a központilag meghatározott ráták alapján számítják ki. Az állattenyész­tés alacsonyabb jövedelme­zőségű, így itt általában az árbevétel 10 százalékát tekin­tik jövedelemnek. A nyeresé­gesebb növénytermesztési, kertészeti termelésnél a be­vétel 30 százaléka a számított jövedelem. Az imént említett jövede­lemhányad alapján kiszámí­tott jövedelmet — azaz a személyi jövedelemadó alap­ját — egyenlő arányban megosztják a felnőtt (16 éven felüli) családtagok kö­zött, függetlenül a termelés­ben történő részvétel nagy­ságától. Az 500 ezer forint évi for­galom alatti kistermelők nem fizetnek személyi jöve­delemadót, ezért jövedelmük terhére viselik a vásárlásai­kat terhelő forgalmi adót. Az 500 ezer és a kétmillió forint közötti árbevételű kis­termelőknek lehetőségük van arra, hogy a számláikat qgszegyűjtve visszaigényel­hessék az adóhatóságtól az általuk kifizetett forgalmi adót. Az élelmiszer-önfo­gyasztás miatt azonban csak az ÁFA 3000 forintot meg­haladó részét igényelhetik vissza ténylegesen. 3. Nagyjövedelműnek te­kinti az adótörvény azokat a mezőgazdasági „kistermelő­ket”, akiknek éves árbevé­tele a kétmillió forintot meg­haladja. Ök az egyéni, csa­ládi és társas vállalkozókra az egyéb tevékenységeknél is alkalmazott vállalkozói adót s az általános feltételek sze­rinti személyi jövedelemadót fizetik. (Következik: Kik fizetnek vállalkozói adót?) Nézőpont Egyhangúan, uíta nélkül Egyetlen hozzászólás, kérdés nem hangzott el a szécsényi tanácsülésen egy olyan közérdekű téma tárgyalásakor, mint a szociálpolitika. Persze, írhatnám, hogy X. helyen tizenegy fölszólaló volt, ám senki nem mondott semmi újat az elő­terjesztéshez képest. Így még elismerést is érdemelne a szécsényi „némaság”, hiszen a testületi tagok nem rabolták el egymás idejét, nem untatták a hallgatóságot,, gyorsan megszavazták a dokumentumot, s máris jöhetett a következő napirend. Csakhogy szociálpolitika napjaink legégetőbb kérdése. A hatósági osztályvezető, dr. Véreczki József húsz oldal­ra sűrítette a tapasztalatokat, s a további lehetőségeket. Hogy közérthetőbb legyen a téma, még hét táblázat is szemléltette a helyzetet. Megkérdeztem, véleménye szerint mi az oka a néma fogadtatásnak. Azt válaszolta, talán túl alapos volt az előterjesztés, nem hagyott nyitva kérdése­ket, nem tartalmazott alternatívákat, választási lehetősé­geket. A városi KISZ-bizottság korábban testületi ülésen vitatta meg a témát, s több módosító javaslatot tett. Ezek egy része teret kapott, más része nem. Mondom a jelen­lévő KISZ-esnek, ezt miért nem tette szóvá, miért nem tájékoztatta a tanácstagságot a KISZ-bizottság állásfogla­lásáról. Vállvonás a válasz. Aztán megkeresem a benczúr- falvai tanácstagot, ő aztán gyakran hozzászól ezeken a ta­nácsüléseken, nem rejti véka alá a véleményét. . . Benczúr- falván pedig igen magas az időskorúak aránya, sok a se­gélykérő, a rászorult. „A beleszólásom nélkül is megkapják, ami jár nekik”, így a tanácstag véleménye. Nem tetszik a dolog a városi tanácselnöknek sem, „összefoglalójában” el is mondja több aktivitást remélt. Félreértés ne essék: sem jogom, sem lehetőségem nincs arra, hogy minősítsem Szécsény Város Tanácsát.'Hiszen ezt elvégzik ők maguk. De legfőképpen a helyi választó- polgárok. Ugyanakkor, a teljes képhez tartozik, hogy szá­mos olyan fórumon voltam, ahol, mondhatni késhegyig menő viták zajlottak. Mégsem mehetünk el a dolog mellett szó nélkül. Annál is inkább, mert néhány nappal később Balassa­gyarmaton egy másik testületi ülésen ért hasonló meglepe­tés: negyedórát kellett várni arra, hogy megérkezzen a huszonharmadik tanácstag, s meglegyen a határozatképes­ség! Holott szintén olyan témáról volt szó, amely jövőnk meghatározó tényezője lesz: az adóigazgatásról, az új sza­bályokról, a tanácsi teendőkről. Mielőtt bárki azt gondol­ná, hogy a tanácstagi munka az állandó ülésezésből áll, hadd jegyezzem meg, évente négy-öt ilyen tanácskozás van. Közéleti tevékenységet vállalni — nem kötelező. De, ha valaki kimondja az igent, onnantól kötelessége azt tisz­tességgel végezni. S, amíg ezt ellátja — képviseli lakóte­rülete közösségét —, addig „nem engedheti meg magának", hogy közömbös legyen. Hogy távol maradjon a testületi fórumokról. Hogy véleményét a folyosói beszélgetésekre korlátozza. Ez már nem magánügy. A koz érdekével, dolgaival, pe­dig senki nem tehet kénye-kedve szerint. Bár, ha megko­pott is felelősségszavunk, a súlya megsokszorozódott. Egye­lőre azonban, nem tartunk attól, hogy a terhe alatt sokan összeroskadnak... Tanka László Höolajkutatás — műholdakkal A földfelszínt letapogató és a pontos műholdtérképek készítéséhez felvételeket szolgáltató mesterséges hol­dak újabban kőolajforrások után is kutatnak. Az angliai Lancester egyetemen kidol­gozott új eljárással a „ha­mis színtechnikával” fel­fedezhetik a kőolaj kiáram­lásáról árulkodó, a környe­zetnél kissé nagyobb hő­mérsékletű, melegebb ten­gerszakaszokat. A tenger- mélyi kőolaj források kiáram­lásának térségében kb. 1 fokkal melegebb a tengervíz. Ötletgazdák a szövetkezetekben A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek országos újí­tási versenyén — a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium értékelése sze­rint — Győr-Sopron, Nógrád és Hajdú-Bihar megyéket megelőzve, Szolnok megye bizonyult a legjobbnak. A közös gazdaságai egy év alatt 405 dokumentációt nyújtottak be, és ezekből 353-at már a gyakorlatban is hasznosítanak. Az alkal­mazott szabadalmak, ötletek népgazdasági haszna megha­ladta a negyvenmillió forin­tot. Valamennyi hozzájárul a takarékosabb, jövedelmezőbb termeléshez, így országosan is érdeklődésre tarthatnak számot. A legjobb ötleteket eddig több mint 600 mező- gazdasági üzem, termelési egység, intézmény vette át. Az újítók alkotásai között vannak kombájndiagnoszti­kai műszerek, fedélzeti kom­puterek, ultrahangos rág­csálóriasztók is. Üj ötlet született az erőgépek üzem­anyag-fogyasztásának méré­sére, ellenőrzésére, a folyé­kony műtrágya kiszórásának gazdaságos megoldására, a növényvédelmi technológiák tökéletesítésére is. Hás a mérce... II szakmai önállósodás útján a pásztói nyomda Reinonn István betanított gépmester és Magyar Györgyné számítógépes leporellógyártó- gépen dolgozik. — Két év híján két évti­zedes a múltunk. A jelen­legi gazdánkhoz ugyan csak 1984. január elsejétől tarto­zunk, ám azóta több kedve­ző változás történt, mint az azt megelőző jóval hosszabb időszakban. Igaz, más mér­cével is mérnek bennünket — mondja Tótfalvi Sándor, az Állami Nyomda pásztói gyáregységének nyomda­mérnöke, a gyártás-előkészí­tés és -programozás vezető­je. Végigsétálva a gyáregysé­gen, lépten-nyomon tetten érhetjük a fejlődést. Több területen az eddiginél kor­szerűbb gépek üzemelnek, s a dolgozók is szívesen be­szélnek róla, milyen pozití­vumok következtek be az életükben. A növekvő köve­telményekről pedig csak any- nyit: az idei anyagmentes termelési értékterv 59 mil­lió, a nyereségterv 39,8 mil­lió forint elérését irányozza elő a százötven főnyi mun­kásgárda számára. Szűts Károly évtizedeken át tanárként kereste a ke­nyerét, aztán úgy alakult a sorsa, hogy 1983-ban a nyomdánál kötött ki. A for­makészítésben dolgozik, a tizenhat tagú pártalapszer- vezet szervező titkára. — Egy alkalommal már megfogalmaztam, szerintem mi minden szükséges eredmé­nyeink javításához. El­mondtam: meg kell gyorsí­tani a műszaki fejlesztést. Előbbre kell lépni a vezetők és a szakmunkások képzésé­ben, az utánpótlás biztosí­tásában. A korábbinál jobb ösztönzési rendszert kell ki­alakítani. Ezzel párhuzamo­san elengedhetetlen mind­annyiunk rendszeres tájé­koztatása a gyáregység tén- nivalóiról. — Végezetül, de nem utol­sósorban: törekednünk kell a takarékosságra, a költségek csökkentésére, fel kell tár­nunk és hasznosítanunk tar­talékainkat. Nos, valameny- nyi részterületen történtek lépések, kezdeményezések, s az intézkedések együttes hatásának köszönhető, hogy gyáregységünk az eddiginél önállóbban és sikeresebben képes végrehajtani a felada­tait. Dancsi Gáborné formaké­szítő csoportvezető gyer­mekfejjel került a pásztói nyomdába, itt szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. Most is tanul, munkatárs­nőivel egyetemben, csak most már nem ülnek be az iskolapadba. — Az ofszet-formakészí­téssel ismerkedünk — emlí­ti a fiatalasszony. — Telje­sen más ez a munka.* Tetszik nekünk, csináljuk. Augusztus 20-ra már ezzel az eljárás­sal készítettük a plakáto­kat. Kísérőnk, Tótfalvi Sán­dor így foglalja össze az eddigi fejlesztéseket: — Létrehoztuk az ofszet- , formakészitési bázist. Űj fo- topolimer nyomóformákat állítottunk rendszerbe. Kap­tunk egy reprodukciós fény­képezőgépet. Íves ofszet­nyomógépeket és számítógé­pes leporellógyártó rotációs gépet helyeztünk üzembe. El­végeztük a korábbi gaz­dánktól, a Rákóczi Nyomdá­tól örökölt rotációs, magas- nyomású gépek főjavítását. A könyvkötészet számjegy­vezérlésű egyenes és há­romkéses vágógéppel, auto­matikus perforálógéppel, fűző- és hajtogatógéppel gaz­dagodott. Reinonn István végzettsége szerint ugyan gépmester, a számítógépes leporellógyár­tó gépen viszont csak beta­nított gépmesterként dol­gozhat. Hiába, a kellő gya­korlatot meg kell szereznil — Kitűnő ez a gép — di­cséri a masináját. — Nincs vele semmi gond. Igaz, ki­zárólag külföldi papírt hasz­nálunk, mert a magyar gyártmányú papírnak eny­hén szólva is rossz a minő­sége. Teljesítmény után ka­pom a fizetést, úgy, hogy megéri hajtani. Kedvező hó­napban megkeresem a tíz­ezer forintot. A szintén a gépre osztott Magyar Györgyné Csepelről jött Pásztora. Megtalálta a számítását, hazaviszi havon­ta az ötezer forintot. A lá­nya, a menye szintén a nyomdát választotta munka­helyéül. A könyvkötészetben sok a fiatal és a nő. Egyikük, Zeke Lászlóné elújságolja: — A gyáregységből tizen­heten jártunk könyvkötő­tanfolyamra és szereztünk szakmunkásoklevelet. A ta­nultakat most hasznosíthat­juk, mert sok az új munka. Dudásné Juhász Erzsébet veszi át a szót: — Nézze — mutatja —, most éppen matematika- zsebkönyvet kötünk. Előtte osztálynaplót, énekfüzetet, énekkönyvet, a MALÉV me­netrendjét kötöttük. Nagyon szép naptárakat is készítet­tünk. Egyszóval, bőven van megrendelésünk, csak győz­zük teljesíteni. Szántó Józsefné kapcsoló­dik a beszélgetésbe: — Sokat kell túlóráznunk, de vállaljuk. Inkább legyen sok munkánk, minthogy ácsorogjunk. Kitűnő nálunk a közösségi szellem, odafi­gyelünk egymásra. Éppen ma vagyok 34 éves, a munka­társnőim már felköszöntöt­tek. Persze, csak szárazon — nevet —, mert az ünneplés­re majd a műszak után ke­rítünk sort. A pásztói nyomda alappro­filja az ügyviteli és keres­kedelmi nyomtatványok ké­szítése. Űjabban azonban a vonzáskörzetben levő válla­latok, intézmények, egyedi igényű nyomtatványait is itt gyártják. Esküvői meghívók, névjegykártyák nyomásának sincs akadálya, hiszen az effajta szolgáltatás is pénzt hoz. A vállalkozás ma már alapkövetelmény, tartják a gyáregység vezetői, s ekkép­pen cselekednek. Az udvaron állunk, előt­tünk egy új épület beton­alapzata látható. — Itt építjük fel az új raktárbázist. Klubhelyiséget is létesítünk, mert szükség van rá. A beruházás 10 millió forintba kerül. A ré­gi raktárba a könyvkötésze­tet akarjuk áttelepíteni — magyarázza Tótfalvi Sándor. Az önállósodás útját járja tehát a pásztói nyomda. Ez egyet jelent a nagyobb fele­lősséggel, a növekvő köve­telményekkel. Nem könnyű az új igényeknek megfelel­ni. Ezért is következett be személyi változás a gyáregy­ség-vezetői poszton. Lángos Gyula kinevezése garancia a további fellendülésre. A kötészet asszonyaira, köztük Dudásné Juhász Erzsébetre, ------------------------------------------­Szőke Istvánnéra, Szántó Józsefnéra, nagy feladatok bárul- Fotók: Bencze Péter nak ezekben a hetekben. -------------------------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents