Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31., SZOMBAT NOGRAD 5 Beszéljük meg! Erkölcsi és anyagi ösztönzők a tanintézetekben Ma még minden területen, minden szakmában — így az iskolai nevelő-oktató munkában is — célszerű fokozni az öntudatból eredő ösztönzés mellett, az anyagi érdekeltséget. Ha a nevelő-oktató intézményeket — az alsótól a felső fokúig —, úgy tekintjük, mint a termelőerők termelője, akkor az itt jelentkező érdekeltségi szféra még bonyolultabb, sokkal több ellentmondást rejt magában. Egy termelőüzemben viszonylag „könnyű” megítélni például a szakismeret, a szakmai felkészültség fokát, a továbbképzés fejlődését, miután ez a termelésben „azonnal", vagy folyamatosán ható tényezőként jelentkezik. Nem így van ez g tanulóifjúság nevelésében, oktatásában dolgozó pedagógusoknál. A pedagógusok — az óvónők, tanítók és tanárok — nagy része nem oklevélszerző továbbképzésnek tekinti a tanulást, a szakmai ismeretek bővítését. Ezért az önkéntesség, a kötelező- ség és az anyagi érdekeltség elveinek kidolgozása nem volt mindig egységes a megyékben, s a közigazgatási körzetekben. Nyugodtan és felelősséggel állapíthatjuk, hogy az eddigi pedagógus-továbbképzés rendszerével kapcsolatban az egyik lényeges probléma az volt, hogy az ösztönzők szerepét nem emelték ki. A Nógrád Megyei Tanács elnökének erre vonatkozó utasítása alapján — a művelődésügyi szakigazgatási szervek és az irányító tanácsok — a korábbi évek gyakorlatát továbbfejlesztve, több intézkedést tettek. Az intézkedéseknek egyértelmű konzekvenciója — már az eddigi tapasztalat is bizonyítja —, hogy az iskolákban, tanintézetekben magasabb szintű lett a nevelés-oktatás színvonala, jobban alkalmazkodott a gyakorlati élethez, a megye iparszerkezetéhez. Impozáns eredményeket tud felmutatni Nógrád megye a számítástechnika fejlesztésében, ami nélkül elképzelhetetlen a termelés korszerűsítése, a számítógép-vezérlésű, nagy teljesítményű berendezések elterjesztése az üzemekben. Ezért a pedagógusok erkölcsi és anyagi ösztönzésére megfelelő intézkedéseket hoz az egész országban, valamennyi tanács művelődésügyi szakigazgatási szerve, annak ellenére, hogy a bérfejlesztési és jutalmazási lehetőség nem jobb, mint a termelőágazatokban. Sok kisebb településen élő nevelő kap és kapott telket és vissza nem térítendő építési kölcsönt. Ez a „falusi” nevelők letelepedését jelentős mértékben segítette, ill. segíti. Ezen túlmenően — saját bérkeretből is — támogatják a letelepedni kívánó nevelőket. Az 1985-ben megjelent oktatási törvény alkalmazása kapcsán az alsófokú tanintézetekben sem maradtak tétlenek a szakszervezeti bizottságok és az állami vezetők. Sok helyen módosították a jutalmazási és kitüntetési irányelveket, s a megfogalmazott dokumentációkban — melyeket a nevelőtestületek határozatai is megerősítettek —, a színvonalasabb nevelő-oktató munka érdekében helyet kapott a pedagógustovábbképzés fontossága, s annak differenciált erkölcsi és anyagi elismerése. A szép eredmények ellenére, itt is szólni kell arról, hogy némelykor, néhány helyen elemi dolgok — főleg a gondolkodásban, a pedagógusok megítélésében mutatkozó zavarok — is gátolják a, tanítók, tanárok erkölcsi 'és anyagi elismerését. Az ilyen helyeken a tanácsi vezetők inkább a pénz hiányát, mint az elismerés fontosságát hangsúlyozzák. Elkerülhetetlen, hogy konkrét lépések történjenek — főleg helyi erőforrásokra támaszkodva —, hogy az oktatás, a nevelés letéteményesei a pedagógusok, nyugodt körülmények között dolgozhassanak, még nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesüljenek. Mint például Nógrád és Baranya megyében, vagy Budapesten, ahol az életkörülmények javítása érdekében — a kormány rendeletéit nem várva — saját erőből is megfelelő támogatást kaptak, az alsó és középfokú tanintézetekben dolgozó pedagógusok. Gyenes László tanár, Bátonyterenye Ha útra kél az őszi szél... ■ Bencze Péter képriportja Nagydíjas a Szamárköhögés Chicagóban Nagy magyar siker született a csütörtökön véget ért 23. chicagói filmfesztiválon. A rendkívül erős mezőnyben Gárdos Péter Szamárköhögés című filmje nyerte el a nagydíjat, az Arany Hugót. A film korábban már a montreali film- fesztiválon is sikerrel szerepelt. Az Ezüst Hugó díjat a híres szovjet rendező, Tengiz Abuladze Vezeklés című filmje kapta meg. A legjobb rendezés díját Alain Resnaisnek ítélte oda. Gárdos Péter két évvel ezelőtt már díjazott lett Chicagóban, akkor Uramisten című filmjéért a legígéretesebb rendezőként Ezüst Hugóval jutalmazták. A 23 versenyfilm között ott volt Alain Resnais Meló, Ettore Scola A család, Bo Widerberg Kigyóút című filmje és több más, máris nemzetközi hírnevet szerzett alkotás. A nemzetközi zsűri, amelynek elnöke az ismert filmszínésznő, Leslie Caron volt s amelynek munkájában Makk Károly is részt vett, nagy elismeréssel szólt a fiatal magyar rendező alkotásáról. A Reader című chicagói lap „revelációs erejűnek” nevezte a Szamárköhögést. A film az 1956-os eseményeket egy kisgyermek látásmódján keresztül mutatja be. A lap külön méltatta Töröcsik Mari játékát a nagyánya szerepében, továbbá a gyermekszereplők alakítását. A fesztiválon a dokumentumfilmek versenyében bemutatták Dér András és Hdrtai László Széplányok című művét. Versenyen kívül vetítették Makk Károly Játszani kell című alkotását. Cifra idők nyomában ^ llhlpB Alapítványok városa... ötven évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiáját. A cím mellett kis képen két dolog azonnal látható. Az egyik, hogy valamiféle régi kúriaépület került mai megbecsülésbe, a másik, hogy e megmentett épület előtt egy férfi mellszobra áll. .. A kúria az úgynevezett Csillagféle ház, a gyarmati hely- történeti gyűjtemény és könyvtár épülete — valóságos őrház a forgalmas út mentén. Egy város szellemi múltjának és máig érő, foly- tatható értéktisztelő, értéket teremtő hagyományának őrhelye. Körülötte mai és tegnapi kubusépületek a modern gyarmati városkép részei. Szabó Zoltán úgy tett ötven évvel ezelőtt, mint a sivatagi madár, aki-ami nem látja, amit nem akar. Tette, amiért tette — lelke rajta utólag is. A jóra való restség városának nevezte egy helyütt Balassagyarmatot. Hát, ha így lett volna való* ban! — akkor most miről beszélgetnék a városi (és környéki) honismereti munka egyik gyarmati megalapítójával, mai szervezőjével, a fáradhatatlanul dolgozni tudó és másokat is lendíteni- bátorítani képes Kovalcsik Andrással?! Balassagyarmat jó ideje a gyűjtemények, hagyatékok és az alapítványok városa is, miközben megmarad iskolavárosnak. A kettő a legszorosabban összefüggött mindenkor (ötven évvel ezelőtt is), hiszen az első ajándékozók között volt például a most újra kiadott (nyolc kötet a magyar családok történetéről) Nagy Iván tudós író-kutató-történész Gyarmat szülötte. Az ő hatalmas mértékű és értékű dokumentum- tára, könyvtára alapozta meg a Palóc Múzeumot. A sort a múlt századtól, Nagy Ivántól hosszan kellene folytatni, s mindig ugyanoda jutnánk; a város iskoláihoz, tehetségre-képességre figyelő tanáraihoz, a hálás tanítványokhoz, akik, amikor már hírre emelkedtek, ide tértek vissza hagyatékaikkal, alapítványaikkal. A városnak és közönségének, a szellem épülésének nyújtott támogatásaikkal. Ezért miközben őszinte örömmel tiszteleghet az ember (ha gyarmati, ha nem) a városi és országos közügyet szolgáló keletkező értékek folytonos megléte előtt, tudnia kell; ez! is gyarmati hagyomány. Folytatódik sok minden érték a maiak által. E kisded dolgozat élén említett férfi mellszobra Kondor Ernő emlékét idézi. A magyar kabaré megalapítójáét, a népszerű dalszerzőét, aki mostanában „készül” megtérni Gyarmatra, kedves városába felesége és lánya hagyatéki ajándékozása révén. Ez valóban a legújabb, mert még csak készülődő újdonság, de ami már itt van! Arról szólni talán Kovalcsik András balassis tanár, a honismereti, várostörténeti munka vezetője a legilletékesebb. De hiszen, éppen a szürkének és restnek mondott ötven évvel ezelőtti város szellemi, pedagógiai, társadalmi talajából hajtott ki mindaz, amiről itt most beszélhetünk. Itt van mindjárt Ligeti Lajos író, utazó, világhírű orientalista keletkutató tudósunk, aki századunk balassagyarmati hírességei közül kétségtelenül a legmagasabbra jutott, s aki, sajnos, nem érhette meg azt az ünneplést, amelyet pedig éppen az idén, a tudós 85. születésnapjára készített elő a város. Ligeti professzortól számos emléket őriz máris (leveleket például) Kovalcsik Vas Agnes, a helytörténeti gyűjtemény és könyvtár kezelője munka közben. hagyatékok példaerejükkel is szolgáinak, hogy tenni mindig érdemes...” tanár úr és a város figyelme sem kerüli majd el a tudós utazó szülőházát. Éppen tőle vezet a szál Jeszenszky Kálmánhoz, akihez Ligeti Lajos a világ minden tájáról üdvözlőlapokat írt utazásai közben, mert mindenkor szükségesnek tartotta, hogy egykori pártfogóját, Gyarmat talán legismertebb egykorvolt apátplébánosát, a Madách Társaság (létrejött a Nemzeti Intézet hagyományai nyomán, ha később, a végefelé rossz fordulatot is vett) alelnökét, későbbi díszelnökét mindenünnen és mindenről értesítse. A szegedi egyetemen éppen a napokban, a gyarmatiak jelenlétében, adták át a tudománynak Ligeti profesz- szor szakkönyvtárát az ő szorgalmazására létrehozott altajisztikai tanszéken (török, mongol, tunguz, mandzsu nyelvrokonság). A helytörténeti gyűjtemény és könyvtár az idén tízéves. A városi honismereti kör erről a talajról nőtt ki, s a körből fejlődött rokonvirágként a hagyományban a most antológiával jelentkező Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság —, de ez csak valóban néhány összefüggés, mert miközben ezeket sorolom tudom azt is, hogy mindenhez köze van a művelődés házának, a zeneiskolának és minden más helybeni intézménynek is! Lehetett idő, amikor mindez a lekicsinylés, vagy ami sokkal rosszabb, az előítélet nyűgében kínlódva született. Mára példa országosan is... Csupán felsorolásszerűen a továbbiakban; Esze Tamás történész, gyarmati fiatalemberként, 17 évesen kezdte azt a kutatómunkát, amin a város és környékének irodalmi vonatkozásait gyűjti ösz- sze. Sok ezer név és mű adataiból áll a városnak ajándékozott gyűjtemény. Űjab- ban a vonatkozó könyvek, művek felkutatásán dolgoznak. A Horváth Endre-hagyaték több részletben került a városhoz, a neves grafikus és pénztervező hagyatéka, majd az ehhez kapcsolódó egymilliós Rebmann- féle alapítvány (több célt segít az elérésében minden évben) is a városhoz kötődik jó ideje. A Balassi gimnáziumban több kisebb-nagyobb alapítvány működik; a Balassi Bálint (rövidesen a család beleegyezésével, Ligeti Lajos) pedagógiai díj például, vagy Dóró Imre 140 ezer forintos ösztöndíja a matematika és a nyelvek tanulásában (Dóró balassis öregdiák, a gyarmati öregdiákok egyesületének alapító tagja 1908), a Kiss Gyula- és a Németh Béla-díjak, amelyeket egy-egy osztályközösség helyezett takarékba 10—20 éves érettségi találkozóján stb. A már említett Jeszenszky Kálmán-hagyaték kézzel írt naplókat, verseskötetet, újságcikkeket, beszédeket tartalmaz a múzeum helytörténeti tárában, s egyben kitűnő lehetőséget rejt a régi Madách Társaság reális szellemrajzának megalkotására! Mollináry Gizella hányatott sorsú írónőnek egyetlen könyve sem volt eddig közkönyvtárban fellelhető (Gyarmaton élt a Tanács- köztársaság alatt, be is bör- tönözték baloldalisága miatt), mára teljes sort talál az olvasó a helytörténeti könyvtárban tőle is. Megye- ry Sári párizsi színésznő gyerekkorában kötődött ide, hagyatéka ugyancsak a várost gazdagítja, s ugyanez történik napjainkban a New Yorkban élő Mohácsy József íróval is... T. P. L. Képek: Bencze Péter A helytörténeti gyűjtemény legszebb része a Horváth Endre-hagyaték gazdag enteriőrje-berendezése.
