Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-31 / 257. szám

1987. október 31., SZOMBAT NOGRAD 3 Amit a statisztika jelez Szociális szempontból kiemelt rétegek Családok Személyek s z á m a 1- Alacsony (2600 Ft/fő/hó alatti), egy főre jutó sze­mélyes jövedelemmel ren­delkezők 14 300 37 500 2. Három- és többgyermekesek 3 400 17 300 3. Cigányok 4 400 19 100 4. Veszélyeztetett fiatalok — gyámhatóság nyilván­tartása alapján 1693 — iskolák nyilvántartása alapján — 1936 5. Testi-szellemi fogyatékosok — 4 600 6. Rokkantak és megváltozott munkaképességűek 7 600 7. Nyugdíjasok és szociális járadékosok 30 900 51 000 Amit mondtunk Egységesebb szemléletet és gyakorlatot Az elmúlt hetekben szá­mos fórumon terítékre ke­rült a szociálpolitika, s jó néhány figyelemre méltó megállapítás elhangzott. Ezek közül elevenítünk föl néhányat. „Szükségesnek tartjuk, hogy olyan szemlélet és gyakorlat alakuljon ki, amelyben tükröződik a szo- \ cialista állam azon köteles­sége, hogy minden tagjának i biztosítsa az alapvető lét­feltételeket... A társadalmi - és tömegszervezetek, egye­sületek kapjanak ösztönzést az időskorúakkal, mozgás- képtelenekkel való foglal­kozásra... Lehetőséget látunk ■ abban hogy a települése­ken a tanács által megvá­sárolt, üresen álló családi házakat felajánlják állami 1 gondozott fiataloknak... Je­lentős erőforrások szaba­dulnának fel, ha követke­zetesen érvényesülne a tar­tási kötelezettség. Az állam- igazgatási szervek bátrab­ban kezdeményezzék a szü­lőtartási kötelezettség meg- < állapítását...” (KlSZ-fóru- mokon hangzott el). „A lakosság egészségi ál­lapotában észlelhető kedve­zőtlen folyamat okai har­minc-negyven százalékban az életmóddal, húsz-huszon­öt százalékban környezeti tényezőkkel, közel egyhar- mad részben az emberek biológiai adottságával, s csak a fennmaradó arány­ban az egészségügyi ellátás feltételeivel hozhatók ösz- szefüggésbe... Még jelenleg is minden második férfi és minden harmadik dolgozó nő ingázik... Több mint hatezer ember dolgozik egészségre ártalmas munka- körülmények között... Az el­következendő nyolc-tíz év­ben meg kell állítani a szív- és érbetegségek okoz­ta halandóság romló ten­denciáját... Elsősorban a mikroközösségeket, a csalá­dot, az ifjúságot és a mun­kahelyi kollektívákat kell öntevékenységre sarkallni.” (A megyei egészségmegőr­ző programból). ....Míg a vállalatok 1981— 8 6 között csaknem megdup­lázták szociálpolitikai kia­dásaikat, addig az 1990-re előirányzott felhasználósuk várhatóan csak a szinten- tartásra, vagy még erre sem elégendő. Ügy is fogal­mazhatunk. hogy a vállala­ti magatartás sem lehet más, mint a társadalom egészéé, követi a gazdasá­gi helyzet bizonytalanságá­ból adódó lépéseket.” (Szak- szervezeti tanácskozáson hangzott el). Amit tenni kell Több mint hetvenolda- , las a megyei szociálpoliti­kai program, amelynek fe­ladati részéből válogattunk néhány fontosabbat: — Az egészségügyi osz­tály irányító- és szervező- munkájával segítse az idős­korúak területi és gondozási központjainak társulásos előkészítését, létrehozását és rendeltetésszerű működését. — Az 1986-ban megkez- , dett folyamat folytatásaként ütemesen bővíteni szükséges a cigánycsalád-gondozói há­lózatot. — ... a jelentősebb helyi ■ tanácsoknál meg kell vizs­gálni a komplex családvé­delmi csoportok (osztályok) . létrehozásának feltételeit 1 — Kezdeményezni kell a hivatásos nevelőszülői há­lózat kiterjesztését... — Meg kell vizsgálni... a középfokú szociális szak­emberképzés, illetve kiegé­szítő képzés bevezetésének lehetőségét Balassagyarma­ton. — A megváltozott mun­kaképességű dolgozók és fogyatékosok foglalkoztatá­sának biztosítására elő kell készíteni a salgótarjáni szo­ciális foglalkoztató létesíté­sét. — A tartósan elhelyezked­ni nem tudók, illetve a hát­rányos helyzetben lévők szociális biztonságát megte­remtő foglalkoztatás érdeké­ben, a városokban meg kell szervezni a közhasznú mun­kavégzést. Kerekasztal-beszélgetés a szociálpolitikáról |jrm _ rA ___- ___________1 ■ 1________ K i sgcjiI 9 rászorultakon ■ MM ~ ♦ M ' I I \ ''*#Í7 1 H Ha gazdasági-társadalmi feszültségeink sokasodnak, ugyanakkor anyagi forrása­ink szűkösek, alaposabban kell mérlegelni: kit támogas­son a köz pénze? Jótékony­kodás ez? Vagy a társadal­mi újratermelés szerves ré­sze? S mi várható: az álla­mi juttatások befagyasztá­sa, vagy az erre költendő összeg növelése? Nem csupán a szociális támogatásra szorulók számá­ra izgalmas kérdések ezek, mert mindannyiunkat érinte­nek. De milyen alapon? Mi az elosztás elve, rendje? Mi­lyen új vonások várhatók az elkövetkező időszak szociál­politikájában? Ezekről a kérdésekről váltottunk szót a NÓGRÁD kerékasztalá­nál Sára János, a Nógrád Megyei Tanács tervosztályá­nak vezetője, Sarló Béla, a szakszervezetek megyei ta­nácsának titkára, Vanya Nó­ra, a Hazafias Népfront tár­sadalompolitikai tanácsának titkára, Fazekas Jánosné, a megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetője és Szandai László, a KISZ Nógrád Me­gyei Bizottságának munka­társa részvételével. Akár az igazgató is kaphat támogatást — Meglehetősen zavaros a szociálpolitika köznapi értelmezése. Vannak, akik szegénységi segély rend­szernek tekintik, mások összekeverik a gazdaságpo­litikával. Akad, aki a sze­rény jövedelműek megsegí­tésének eszközét látja ben­ne... Mi hát a szociálpo­litika? Sára János, — Valóban a legszélsőségesebb fogalmak élnek a köztudatban, már­pedig nagyon lényeges a szociálpolitika tartalmi je­gyeinek egyértelműsítése, hiszen ennek alapján kell a pénz felhasználásáról dön­teni. A megyei tanács nem­régiben vitatta meg és fo­gadta el a középtávú szociál­politikai programot. Ebben az alapvető feladatok kö­zött említette, hogy az intéz­ményhálózat révén, a rászo­rultság elve alapján, mérsé­keljük az egyének és a csa­ládok közötti demográfiai, foglalkoztatási okokból, vagy egészségkárosodás miatt ke­letkezett indokolatlan jöve­delmi különbségeket. To­vábbi lényeges szempont, hogy biztosítsuk az általá­nos létfenntartáshoz a tár­sadalmilag elismert alap- szükségleteket, amennyiben az egyének és a családok er­re önhibájukon kívül kény­szerülnek. Tartalmi megkö­zelítés ez, ennélfogva nem kizárt, hogy akár egy igaz­gató, egy főorvos is juthat olyan helyzetbe, hogy „rá­szorul” a szociálpolitikára, például azáltal, hogy elveszí­ti munkaképességét. Sarló Béla: — Az emberi gondolkodás mindig segély­centrikus volt, legalábbis a szakszervezeti munkában. Ügy érezzük, hogy túlságo­san tágra vettük a szociál­politika fogalmát, ami az­tán a pénz szétforgácsolását is jelentette. Mire gondolok? Például az üzemi étkeztetés­ben támogatjuk azt is, aki ugyanabból a gyárból tizen­öt-húsz ezer forintot visz haza, meg az a dolgozó is ugyanannyi kedvezményt kap, akinek az átlagfizetése nem több három-négy ezer forint­nál... De mondhattam volna az üdülési kedvezményeket is. Miért ne mehetne a nagy jövedelmű üdülni önköltsé­gen, a háromgyermekes csa­lád pedig ingyen? Ezekkel azt akarom bizonygatni, hogy differenciálnunk kell. Jóval erőteljesebben és igaz­A beszélgetés résztvevői (jobbról bálra): Szandai László, Sára János, ' Fazekas Jánosné, Sarló Béla, Vanya Nóra és Tanka László. MHHHHRHmHhnrHHHHHHRBmHHmMMMHHHMHMMII^^HHMMMMHMMMMNÍMHHMNM ságosabban, a rászorultság elve alapján. Aztán van itt egy másik szemléleti problé­ma is, amelyet főként az aktív korosztály vet föl. Le­egyszerűsítve úgy fogalmaz­zák ezt meg, hogy a szociál­politika, az egészségmegőr­zés teher... Megfeledkeznek ilyenkor arról, hogy ezek ugyanakkor nem kis mérték­ben visszahatnak a társada­lom teljesítőképességére, mintegy „hosszú távú beru­házásnak” tekintendők. Vanya Nóra: — A fogalom egyértelműsítését nehezíti, hogy nem is oly régen társa­dalmunkban még általános nézetként uralkodott: a szocializmusban a gazdaság fejlődése megold minden ne­hézséget. Nincs szükség kü­lön szociálpolitikára, s az en­nek megfelelő intézmény- rendszerre. Aztán az élet bebizonyította, hogy ez a szemlélet tarthatatlan. Van-e nálunk szegénység ? — Sajnos, a gazdaság fejlődése nem oldott meg minden nehézséget, ha iro­nizálni akarnék, azt mon­danám, inkább a nehézsé­gek számát szaparította. De a valóság annél komolyabb, hiszen egyes rétegek, csa­ládok, egyének olyan hely­zetbe kerültek, hogy min­dennapi megélhetési gon­dokkal küszködnek. Tu­dunk-e róluk? Vannak-e és milyen arányban Nóg­rád megyében, úgyneve­zett szegények, akik a lét­minimum határán tengőd­nek? Szeretnék konkrét számot hallani erről. . Fazekas Jánosné: — Vé­geztünk nemrégiben egy igen alapos felmérést az idősko­rúak körében, s 12 286 olyan személyt találtunk, akiknek alig valamivel több mint két és fél ezer forintból kell havonta megélniük. Hetven éven felüliek, többnyire ma­gára hagyottak, gyors se­gítségre van szükségük. Ezért őket tartom a legkiemeltebb, vagy nevezzük úgy: a „sze­gényrétegnek”. Sára János: — Vitatkoz­nék ezzel a számmal, sze­rintem több! Becsléseink szerint mintegy harminc­hétezerre tehető azoknak a száma, akik a létminimum határán tengődnek. Hiszen nem feltétlenül kell „meg­várni” a nyugdíjt ahhoz, hogy az ember önhibáján kívül ilyen helyzetbe jusson. Em­líthetném a fogyatékosokat, a rokkantakat, a megválto­zott munkaképességűeket. Vanya Nóra: — Szerintem is a legsürgősebb segítség- nyújtásra itt van szükség. De még tovább tágítanám a kört, hiszen jó néhány nagy­család, cigánycsalád él olyan körülmények között, amely mai viszonyok kö­zött tarthatatlan. — Nézzük, mit lehet tenni értük? Kinek a fel­adata ez? Egyáltalán, meny­nyi pénzünk van rá? Több vagy kevesebb, mint a ko­rábbi években? Sára János: — Ami a költ­ségeket illeti, évről évre jó­val többet fordítunk szoci­álpolitikára. A mostani öt­éves tervidőszakban bő két­százmillióval többet, mint a korábbi időben. De nem is ez a lényeg, hanem, az, hogy racionálisan használjuk föl! Valóban a legfontosabb te­rületek, személyek kapják. Meglehet, néhol jócskán csök­ken az összeg, másutt szin­ten marad, ahol pedig szük­ség van rá, ott jelentősen emeljük. Fazekas Jánosné: — Meg­különböztetett figyelmet kapnak az állami munká­ban a nagycsaládosok, az időskorúak, a fogyatéko­sok, illetve a csökkent munkaképességűek, vala­mint a társadalmi beillesz­kedéssel küzdők. Szandai László: — Mi sem nézzük ölbe tett kéz­zel a feszítő gondokat. Elő­ször felmértük a helyzetet, lehetőségeinket, aztán meg­határoztuk feladatainkat. Tizenhét pontból álló ja­vaslatot adott a megyei testület a középtávú szoci­álpolitikai programhoz. Eb­ben például az egységes szervezeti-irányítási rend­szer kialakítását, a család­centrikus szociálpolitika megvalósítását, az ifjúság érdekeinek szem előtt tar­tását szorgalmaztuk. "Pél­dául a lakáskérdésben azt az alapelvet tartjuk köve­tendőnek, hogy a szociál­politika ne a lakásformát, hanem egyértelműen a la­kásban élő családokat tá­mogassa, a mindenkori jö­vedelmi és szociális hely­zet alapján. Mit tehetnek a KISZ-esek? Tervezzük a lakóterületi fiatalok köré­ben az alapfokú szociális szervezők képzését, akik a helyi szociálpolitika, hu­mán szolgáltatások nyújtá­sában segíthetnek. Gyűj­téseket, közösségi munkák vállalását ösztönözzük, pá­lyázatokat hirdetünk, s az érdekvédelmet erősítjük. Tanszersegély a „kocsma­hivatalnak"... Sarló Béla: — Két dől- got nagyon fontosnak tar­tok: az egyik a helyi ön­állóság erősítése, a másik a természetbeni jüttatások előtérbe kerülésé. Arra gondolok, hogy egy-egy ta­nácsi szerv, vállalat kol­lektívája döntsön: kit, mennyiben, hogyan támo­gat ? A bányászok, a kohá­szok, a kábelgyáriak pél­dául a kommunista műsza­kokért kapott pénzt nyug­díjasaik megsegítésére aján­lották fel..., A természet­beni juttatást azért tartom fontosnak, mert, sajnos, az élet azt igazolta, hogy a pénzbeni támogatások jó részét nem arra fordította a „rászorult”, amire kap­ta. Előfordult, hogy a nagy­mamának adott pénz az unoka, a családnak jutta­tott tanszersegély pedig a „kocsmahivatal” bevételét gyarapította- Ezért fontos, hogy ne pénzt, hanem pél­dául tanszert, ruhát, kol­légiumi elhelyezést kapjon. Vanya Nóra: — A nép­frontnak egyfelől jelző sze­repe van: közvetíti a tár­sadalmi véleményeket, prob­lémákat az illetékeseknek, intézkedést kér. Másrészt konkrét lépéseket teszünk. Ezek közül említem, hogy alakulóban van a nagycsa­ládosok egyesülete (időköz­ben meg is alakult. A szerk.) amely az érdekképviseletet is ellátja majd. Aztán lét­rehozzuk a fogyatékos gyermekek szüleinek a klubját, segítünk a képzés­ben, a fölkészült, hozzáértő szakembergárda kialakítá­sában . .. Olykor azonban figyelmen kívül marad, hogy mennyiben tehet sor­sának alakulásáról a csa­lád, az egyén? Milyen fe­lelősséggel tartozik? Erre a tudati-szemléleti tényező­re bizony kevesebb ener­giát fordítunk, holott szá­mos problémát, feszültsé­get ezáltal elkerülhetnénk, megelőzhetnénk. Sára János: — Igen éles hangnemben vetették föl ezt a problémát az embe­rek a társadalmi vitákon. Mondván, hogy a szociál­politika eredményessége nagymértékben függ attól, hogy az érdekeltek meny­nyire azonosulnak a hely­zetükön javítani szándéko­zó célokkal. Milyen mér­tékben vállalják saját bol­dogulásuk előmozdítását, a periférikus helyzetből való kilépést? Ezért azt javasol­ták, hogy az állami gon­doskodás és a társadalmi összefogás mellett szerez­zünk szigorúbban érvényt az állampolgári felelősség­nek, a hatósági eszközöket következetesebben alkal­mazzuk. Ügy gondolom, hogy most, amikor az élet- színvonal általános csök­kenésével kell számolnunk, amikor a közkiadásokra egyre kevesebb jut, gond- jaink-bajaink szaporodnak, szóval most különösen fon­tos a szociálpolitikai mun­ka föntebb említett elvei­nek következetes megva­lósítása. Hadd tegyem hoz­zá: nem lesz könnyű fel­adat! Az oldalt írta: Tanka László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents