Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

Olvasónapló Én Kassák Lajos vagyok A Kozmosz könyvek Nyitány a 21. századhoz szerkesztősége az utóbbi években egyre több figyel­met fordít az irodalmi is­meretterjesztésre is. Lassan rejtett sorozattá lesznek például azok a kötetek, amelyek sorában most az Én Kassák Lajos vagyok megjelent. A korábbi, Rad­nóti Miklóssal, illetve, Kosz­tolányi Dezsővel foglalkozó könyvek után ennek is az a célja, hogy kritikákból, ta­nulmányokból, emlékezé­sekből választott részletek segítségével, megfelelő ösz- szekötő szöveggel mutassa be az alkotó életfáját és életművét — nemcsak a kö­zépiskolás-korosztály. ha­nem minden érdeklődő ré­szére. A Kassák-kötetet Feren- czi László írta és állította össze. Az olcsósága ellené­re is vonzó kiállítású mű a centenárium alkalmából je­lent meg. sajnos alacsony példányszámban. Az ilyen­fajta kiadványokra ugyanis nemcsak a megjelenés hó­napjaiban lenne szükség, hanem esztendők múlva is. Az irodalomtanítás, az iro­dalmi ismeretterjesztés szempontjából ezek a leg­hasznosabb típusú könyvek, nemcsak áttekintést es tá­jékoztatást adnak, hanem további olvasásra is ösztö­nöznek. S tekintve, hogy Kassák Lajos néhány mű­ve a középiskolákban köte­lező anyag, s feltételezhető. hogy a fiatalok ettől függet­lenül is tartósan érdeklőd­nek az avantgarde legna­gyobb hazai művésze iránt — bizony szinte semminek látszik az 5300 példány. Kassák Lajos számára vi­szonylag hosszú életút ada­tott (1887—1907). Sikerekben is volt része, mégis az. egyik legküzdelmesebb és leghá- nyatottabb út az övé. Mély- ijől indult az érsekújvári patikaszolga és mosónő fia,' s küzdelmes munkásévek, konok önképzés útján jutott el az irodalomig. Megtehet­te volna azt is, hogy a szá­zadelő másodrangú munkás­irodalmához illeszkedjen, azt is, hogy a Nyugat-moz­galom tagja legyen — hi­szen a Nyugat is befogadta —, ő azonban a maga útját akarta járni. Célja: „Ha egyszer kimondhatnám azt, ami bennem van! Az em­bert és sorsát. Az embert, aki egy a világgal. Ha egy­szer kimondhatnám magam, aki egv vagyok az emberek­kel és egy vagyok a világ­gal." S ebből a célkitűzés­ből születik meg — az eu­rópaival szinte egy időben — a magyar avantgardemoz- galom, amelynek lelke prog­ramjaival és folyóirataival mindvégig maga Kassák Lajos. Talán túlzónak tet­szik az állítás: ha nincs Kassák. nincs magyar avantgarde sem. Valami lett volna persze, de sokkal je­lentéktelenebb. A huszadik századi ma­gyar irodalom főáramát a Nyugat indulásától mind­máig azok a klasszicizáló jellegű tendenciák adják, amelyek a modernista és az avantgardeáramlatok is­meretében, azokat asszimi­lálva klasszicizálnak. S bármennyi volt is a látszó­lagos és a valóságos ellen­tét a táborok között, a lé­nyeges egymásrautaltságuk, egymást kölcsönösen inspi­ráló hatásuk. Ebben a dia­lektikus mozgásban kétsze­resen is megkerülhetetlen Kassák Lajos életműre: nemcsak saját táborának volt- vezére, hatott a más táborbeliekre is. S így nem­csak arról beszélhetünk, hogy a kései Kassák költé­szete klasszicizálódott, ha­nem arról is. hogy az egész életmű a magyar irodalom klasszikus értéke lett. Ezt — ezt is — bemutat­ja Ferenczi László munká­ja. Viszonylag gazdag anyag­ból válogathatott, s csak helyeselhető, hogy a legfon­tosabb írásokat, mint pél­dául a Babits—Kassák-esz- mecserét 1916-tól. szinte tel­jesen közreadja. Kár vi­szont, hogy a Kassák-mű befogadásának utolsó húsz esztendejéről, a halál utáni időszakról nem készült egy ónálló fejezet. Rendkívül tanulságos lenne az az utó­élet is. amelynek ez a könyv is egyik állomása. (Kozmosz könyvek) Töprengető Ember és környezet A legnagyobb nehézségek egyike, melyekkel az ember­nek élete minden szakaszán újra, meg újra meg kell bir­kóznia, hogy mihez fogjon barátaival, akik iránt el­vesztette érdeklődését. (Somerset .Maugham) Sokszor gondoltam akkor arra, hogy. ha netán egy kiszáradt ja üregében ké­ne élnem, s nem foglalkoz­nék semmi mással, csak az­zal, hogy fejem fölött egyre a kék eget nézném, idővel azt is megszoknám. (Albert Camus) ☆ Volt ebben valami vonzó: képzeletben olyan tájakon, olyan emberek között, olyan életkörülmények között él­ni, amiket és akiket soha­sem ismert. (Heinrich Böll) ☆ Még a legjobbak sem ta­nulnak meg maguktól sze­retni, hogy túltegyük magun­kat főképp az emberek os­tobaságán, a szeretetnek olyan titkát kell őriznünk, amelyet a világ mar nem ismer. Amíg nem találjuk meg újra azt a titkot, addig hátba változtatjuk meg az emberi viszonyokat. (Francois Mauriac) Gyűjtötte: Havasházi László Ránki Györgynél 80. Zenei életünk kiválósága, Ránki György, a Kossuth- díjas művesz és világszerte ismert komponista csak ok­tóber 30-án ünnepli 80. szü­letésnapját. Az új évad szá­mos meglepetést tartogat vele kapcsolatosan a közön­ség részére. A meglepetés lényege: az idős művész legújabb munkáinak bemu­tatása szerzői estéken. Kodály Zoltán tanítványa volt a zeneakadémián 1926 és 1930 között. Jóval ké­sőbb Párizsban folklórta­nulmányokat folytatott előbb André Schaefínernél. majd Londonban is. Zeneszerző­ként sikeresen először a film területén mutatkozott meg. Ki ne emlékezne olyan kísérőzenéire, mint amilyeneket a Körhinta, az Édes Anna vagy a Pár lé­pés a határ című filmekhez komponált. Sokoldalúságá­nak bizonyítéka a műfaji változatosság. Opera? Musi­cal? Szimfónia? Kamaraze­ne? Oratórium? Vokális művek? Versenyművek? Valamennyiben tudott re­mekelni. Bizonyíték erre Madách Imre drámai köl­teményének. Az ember tra­gédiájának zenedráma­változata: az Andersen me­séje nyomán Károlyi Amy szövegére irt remek mun­kája. a Pomádé király új ruhája vagy az Egy szere­lem három éjszakája című színpadi munkája Hubay Miklós—Vas István libret­tójára. Ki győzné mindet felsorolni! Erre tudunk vá­laszolni: a közelgő születés­nap alkalmából ugyanis a Zeneműkiadó angol nvel- ven jelentette meg Ránki Gvörgy valamennyi eposzá­nak jegyzékét, s eljuttatta a ' ilág minden tálára. Az :<Téh kofnrionálf alko*ásókról beszélgettünk Ránki Györgv- gvel. es arról L faggattuk, mi f véleménye saját élet­művéről. — Az utóbbi kérdésre ta- ’an úgv tudnék felelni, hogy nyilván kétféle igény­nek szolgáltam különböző kompozícióimmal — vála­szolta friss hangián Ránki. — Egvrészt népszerűbb ré­tegbe tartozó zenét is ír­tam. mint amilven például a Lúd apó me«éi 1985-ből. az igényesebb vonal pedig a történelmi tablóké. a szimfóniáké, a kamaramu­zsikáé. Ami a kérdés első születésnapja előtt A Zeneműkiadó kiadványá­nak címlapja Kánki György portréjával felét illeti. közölhetem, hogy a nyáron fejeztem be legújabb, kórusra és zene­karra írt művemet. Címe: Nyitány a 21. századhoz. Alcíme: Bábel tornya. Ez századunk esztelen túlépít- kezésére, nyelv- és foga­lomzavaraira céloz. A nyi­tány fúgatétele pedig a ter­mészet, társadalom és tör­ténelem ezredfordulóra re­mélt megújulását igyekszik ábrázolni. Mondanivalóját a kórus tolmácsolja: agape, alleluja. Ez a görög szó nemcsak az egyetemes sze- retetet jelenti, de magába foglalja az emberszeretetet is, a 21. századra utalva: ..Láték új eget. új földet..."’ Ezt a munkámat október 18-án a zeneakadémián mu­tatják be. — Színházban milyen Ránki-művet hallhatunk majd? — Az 1987, 88-as évad má­sodik felében Operaházunk balettkara bemutatja azt a balettkomédiát, amelyet jó­val korábban, pontosabban 12 évvel ezelőtt Wiesbaden- ben játszottak először. A címe: Varázsital avagy a halászok háborúja. Egv Zo- la-novellából született. 80. születésnapja alkal­mából hadd idézzük most a hazai zenetudomány értéke­lését Ránki György művé­szetéről: ..Zenéjének az ér­zékletesen plasztikus, a^ab- lont messze kerülő, mégis világos és közérthető nyel­vezet ad egyéni színt és ízt". K. K. V. G. G. NAGY ILI AN : Kgy udvaron két öregasszony Csillagot mozdít üst föle görnyed füstbe kendőzve lózik a lekvárt t — Juditnak es Áronnak — pattog a tűzben a muzsikás szikra menyecske-arcú társait Diófa sárgul hevítő táncra hívja levelet hullat Mozdul az asszonyok karjaiban az őszi kertre a munka örök mutatója lassul a bogár sejtről sejtre jár az erő f megerednek jövőnk a szivükhöz igazítva aszalyba neműit patakok Csodának ennyi is elég Pörögve hull a légy a pusztulásban s fecskék gyűlnek az utcán hogy építkezzen az ének begombolkozik u rét sóhajtok tavaszra várva sünöcske búvik avarba lustán csillagot mozdít a lélek Beszélő tájak Kutatóárok Garábon „...Te más vagy! Te itt szü­lettél..." — mondta a kör­nyék helyneveit gyűjtőnek néhány évvel ezelőtt Gará­bon Gyurcsó Imre bácsi. És elvezette a gyűjtőt arra a pontra, ahol ha leás valaki, azonnal megtalálja egy nyolc- száz évvel ezelőtti monostor alapjait. Mások is jártak — ,,1engök-!engők" — Garábon az évtizedek alatt. A garábi ember csak hallgatta. mit mondanak arról a kevésről, amit egyáltalán tudhatnak, hogy „ugye. itt volt valahol a premontreiek rendháza...". de nem törte össze magát a segítséggel. Talán a kertjé­nek békéjét féltette. Talán az idegenek iránti bizalmat- lanság fogta vissza. Ez a munka, ez a helynev- gyűjtés. amelyet a népfront pártolt fel évekkel ezelőtt országos méretekben: ez a tüzetes vizsgálódás és a sze­rencsés találkozás is kellett ahhoz, hogy ma. közel a ga- labi öreg templomhoz (éppen felújítják minden izében, félretett regi oltárát is visz- szahelyezik). egy szép kert dicilái alatt Bodnár Katalin és Majcher Tamás régészek irányításával komoly kutatás folyik egyház- és' kultúrtör­ténetünk egyik jelentős em­léke után. Jómagam két év­tizede jártam erre először, s akkor meg élt itt lent az is­kola a hegyek között. Délután érkeztünk, s ahol az út a lalu belseje' fele elc­sen elkanyarodik. néhány idős garábival beszélgetve, hallottunk a rendház iitt-ott látható köveiről. Az iskolá­ban még megtaláltam a taní­tót. nevére nem emlékszem, csak arra. hogy meglehetősen fiatal férfi volt. megfontolt beszédű, lelkes, belülről fü­tött ember, aki arról beszélt, hogy milyen iskolai kertel müveinek a gyerekek. es, hogy mennyire nem hátrány itt élve tanulni... Később, évek múlva ugyan­azon a katedrán már más1 találtam, egy nyugdíj előtt álló tanítónőt, aki. ha lehet. még erősebben hitt a kisis­kolákban rejlő valóságos ne­velési értékekben és mindent úgy rendezett maga es gye­rekei körül idefent a Macs­ka-hegy közelében, hogy ne legyen más, csak szép és em­lékezetes az iskolai élet meg­szerzett ismereteivel együtt minden gyerek számára Ma ott már senkit sem találnék. De a régi monostorról min­denki beszólt mindenkor. Látni azonban nem látta senki. hiszen egyes véle­mények szerint valójában soha sem kutatták helyei az évszázadok alatt. Must végre a megyei múzeumiak pár­tolták fel ez1 az akár szen­zációval is kecsegtető mun­kát. hiszen talán mégis jó nyo­mon jár az. aki itt egy hon­foglalás kori települést is megsejt", s pláne, ha még meg is találja eppen a mo­nostor. rendház kőmarad­ványai nyomán. Állunk a fiatal diófa alatt, a kutatóárkok négyszögében, a két régész már szedelöz- ködik. vége a napnak, a la­pátos helybeli segítők még elszívnak egy cigarettát, az­tán elköszönnek ők is. hogy holnap folytassák. Két nap annyit haladtak, Bodnár Ka­talin véleménye szerint, amennyit nem remeitek! A sekely árkok mélyen a fel­vonulások irányait jelzik a kis szakaszok, holnap, hol­napután átmennek a szom­széd kertjébe, de előtte még Margit nénivel kell szót ér­teni, aki érthetően a kertjét is félti, de legfőképpen szé­pen termő diófájának gyö­kerei iránti aggódása hajija ki a kertbe napnyugtakor. Nem kell mélyre menni az ásással sajnos, mert nincs lejjebb semmi már. A mo­nostornak valóban csak az alapkövei léteznek, nem ká­rosulhat a dió gyökérzeté' sem. Elképesztően vékony földréteg Jedle a maradvá­nyokat. A kövek hátán min­denütt éles nyomokat ha­gyott a korábbi szántások ekevasa, s. aki itt 1 szántott garábi ként. szinte biztosra vehetően tudván tudta, mi fö­lött jártatja lovát, mibe mé­lyíti ekéjét. Az élet törvénye mindig erősebb a múltak em­lékezeténél. Folyik a szó. míg parázslik a cigaretta, hogy honnan hozhatták, a rendbe­liek a meszel, a követ, hol lehetett a kútjuk. a temető­jük, s hogy volt itt még egy templom is a régi rendház és a mai barokk között va­lahol. Aztán ki-ki ásót. csá- kánvt emelve elköszön. Amerre a nap nyugszik, kékesen megölő fényben áll­nak a cserháti hegyek egy­másra torlódó kontúrokkal. Fz a látvány talán mégis maradandóbb minden ra­kott kőfalnál, ezt láthatta, amikor kilépett a rendház vastag falai közül, szegény jó Ambrus testvér, prépost, akit kemény ostorozó prédi­kációiért — ami a rendre amúgy is jellemző volt min­denkor — jó hatszáz évvel ezeiötl a batkai,-sunyi, t ar­aijai—hollókői (későbbiekben lett Hollókő Váralja) parasz­tok egy este itt helyben na­gyon megszorongattak. ..Támadtak ekkor. mint ragadozó kutyák" szól egy 1343-ban kelt jelentésíéle a majc! veibe forduló esemény­ről. De aztán minden lecsen­desedett. a bűnösök méltó módon bűnhődtek és még sok idő telt el prédikációs jár- kalásban: a világi papok kö­telező segítésében, a kolos­tori elet elmélyülésében, a tanulmányok és a lelki élet egyesi lésében, az evangéliu­mi hitvallásban az évszáza­dok során anyamonostorrá emelkedett garábi rendtagok köreben. Morbert, a rendalapító, hol­land nemesi család sarja, egy időben pompakedvelő életet élt. később papi pályára ke­rülve udvari méltóságok kö­rében forgott, ott volt Ilii­ben V. Henrik császár kísé­retében Rómában a pápá­nál. két évre rá nem fogadta el a püspöki széket a csá­szártól. Visszavonult Sieg- burg kolostorába szembefor­dult a xanteni káptalan élet­stílusával. lemondott javada.1. mairól, birtokairól, vándor- prédikátorként járta az or­szágot. mezítláb, vezeklőru­hában. Még később letelepe­dett Franciaországban. Pré- rnontré völgyében, húsz kilo­méternyire Laontól, ott ala­pította rendjét, innen a ne­vűk is. ö maga 1134-ben már ha­lott. életében is számtalar rend alakult a szigorú ágos- tonrendi alapokon állva küzdve más egyházi felfogá­sokkal. Néhány könyv, amely me. gyénket érinti vagy éppen­séggel Nógrádot tárgyalja szűkszavúan intézi el a dol­got. Tulajdonképpen kévéi az írott anyag is — épper ezért lehet jelentős egy mai holnapi garábi kutatás, fi Kökényes—Radnót nemzet, séghez tartozó fehérvári pré­post. Mendinus hozta be t premontreieket Garábra egyes adatok szerint 1171- ben (mások 1179-ről írnak] mái állt a garábi monostor Este a (űznél meg elvitat­kozgatunk arról, hogy épper a premontreiek települte! mindig már lakott helyre, : hogy itt, körülöttünk, ezer éves magyar település n.yo mait őrzi a föld. Még ez ii lehetséges. T. Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents