Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

IRODALOM

Iszlai Zoltán:

\

Szeptember Máltán

A

z özvegyen maradt idős patikusné leemelte a stelázsi fölső polcáról a temetőben pihenő Vince József kiszolgált vulkánfibe- rét. Letörölgette; előbb Mos- hatba mártott vizes rongy- gyal. Azután — puha ílanell- darabkával — kifényesítette a felületét. Áttörölgeitte fehér cipőkrémmel a nehezen járó zárat. Elővette a herendi bon bonni ére-ből a kulcsát. Megforgatta a mind simábban engedelmeskedő -szerkezetben. A koffert átvitte a bespalettázott ebédlőbe. Barnásszürkén szerénykedett rajta, még a világválság utáni évekből, a velencei szálloda címkéje.

— Meglásd, édes Marikám, eljutunk mi még egyszer Olaszországba. Sőt. A lovagok szigetére. Máltára is átruccanunk. Egyenesen a napfényes Szicíliából.

Így vigasztalta magukat egyetlen — lábatlan — fiuk balesete után. a hosszú esztendők alatt az ura. A lovagok iránt még gyerekkorában lobbant föl a szenvedélye. Előbb az Úri casino könyvtárából, majd a városka kolcsönkönyvtárából. később. ahogy fordult a történelem. távkölcsönzéssel valamennyi fővárosi könyvtárból elolvasott és kijegyzetelt minden müvet, amely a máltai lovagok hosszú történetéről szólt, vagyis legalábbis velük állt kapcsolatban.

A kisvárosban hire ment a gyógyszerészsegéd úr szenvedélyének. Történelmi gyűjteményét néha még ajándékozó kuncsaftok is gyarapították az idők folyamán. A nagy háború alatt, a bombázások — s mellesleg a máltai angol katonakórház virágzása — korszakában Vince József, az önálló patikus kincsei a pincében, ládázva várták a jobb napokat,

A ládák nem. a könyvek túlélték meg a gyógyszertár államosítását is. Csak eppen Vince bácsi kapott eg.v-két főnököt. Hozzájuk éppúgy türelmes és lovagias volt. minit a betegekhez, ha bebekopogtattak éjfél után kettőkor — vagy háromkor — a hullámos vasredőny elhúz-, ható kisablakán.

Meg nem volt egészen nyugdíjban, mikor egy este zárás előtt sebbel-lobbal be- támrtott a farmernadrágot viselő. hires gyógyszerfogyasztó Iboly, a szemközti új IBUSZ-kirendeltségről.

— Józsi bácsi! Utazást szervez jövő tavasztól Málta szigetére az IBUSZ. Itthagyom az új prospektusunkat magának.

Vince József kiadta a Pi- polient. persze szigorúan receptre a nyúzott macskához hasonlító kisasszonynak. Mindkét szemhéja remegni kezdett, amikor a blokkolás után kezébe fogta a fényes papíron készült, több színnyomású ajánlófüzetet. Hajszolta. sürgette volna a perceket. hogy hazamehessen tgy s mást ellenőrizni a térképei között.

Az. utazás ára kimondhatatlanul magas volt. Feleségével együtt nem is merték majdnem egy hétig fölemlíteni. Józsi bácsi várhatóan elég közepes nyugdíja, még a rádolgozás remélhető összegével együtt is többéves takarékoskodást igényelt. Egyedül menni a nyugdíjas gyógyszerész nem óhajtott. Marika ez irányú célzásait hallatlanná tette.

Fogytak a hónapok. Gyűlt az útravaló. az árak emelkedtek. olyan bizonytalan körvonalakat öltöttek. A

nagy utazás azon a tavaszon mégis kézzelfogható közelségbe érkezett.

No. Marikám — karikáz- ta be a legújabb színes prospektusból Vince József a horribilis summát —. idén röpülünk.

Még nem kásásodon a hó, de már jelentkeztek. Az asz- szonvkénl is karikás szemű Ibolykával kétszer ellenőriztették, hogy tudomásul vették-e a központban az ö határozott szándékukat.

— Meleg volt a nyár, Marikám. Ártana néked a dús páratartalom. Sebaj, szeptember legvégén megyünk. Ha lesz is közben sirokkó, akkor is elmondhatjuk majd. hogy alaposan meghosszabbítottuk a nyarunkat — kuncogott Józsi bácsi.

Kicsit aggódott, persze li- tokban. Márikának újabban, a szíve rendetlenkedett. Hirtelen költözött be kertjükbe a tavasz. Az évelő virágok puha földjének lazításakor Józsi bácsi nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a száraz és sziklás Máltára sok helyütt hajókkal hozatták a tehetősebb lovagok, például Szicíliából, a termőföldet.

A hétfő délutánt a máltai jegyzeteknek szentelték. Kendkívüli adásnapkor sem kapcsolták be a tévét. A törökökről, a nagymesterekről, a fiatal.- hódító Napóleonról, az angolok vállalkozásairól beszélgettek. A miniszter- elnök kijelentéseinek jelentőségen Józsi bácsi hosszasan eltöprengett. Mind gyakrabban álmodtak a bástyákkal körülvett óriás kikötőről. ahol majd körülpöfög velük egy vászontetős kirándulóhajó.

egérkeztek az Ú1 levelek. Folytak a megbeszélések a szomszédokkal a háziállatok gondozása ügyében. Május huszonkilencedi- ken délután három órakor maga Ibolyka támasztotta a téglakerítés mellé a biciklijét. Értesíteni jött Marika nénit a váratlan eseményről.

— Ne 'tessék megijedni. Józsi bácsit be kellett szállítani a kórházba a patikából.

Marika néni napokig álldogált a kórházi folyosón, amikor kiküldték. Aztán megint az ágy szélére ült. és vigasztaló szavakat keresett.

— Józsikám, még van elég időnk. Nemsokára meggyógyulsz — hajtogatta a semmibe nézve, csak úgy magának.

A temetés után bement Ibolykához.

— Előkészítettem a pénzt, Marika néni. Csak itt kell aláírni — mondta tapintatosan a barnára sült fiatalasszony. a papíron nyugtatva kék lakkos körmű mutatóujját.

— Csak az egyik jegyet veszem vissza. Ibolykám. Én megvek — válaszolta Marika néni, Megszámolta a visz- szakapott összeget.

Volt. aki helyeselte elhatározását. Akadt, aki lebeszélte, hogy útra keljen. Augusztusban mégis kikerült a vulkáníiber a spájzból. Marika átgondolta, miket visz. Otthonkát. műanyag szálas kartonruhát. nappalra a drapp fűzős szandálját, estére a sötétkék szoknyát. a blúzokat. Fürdőruhát nem készített, bár a szálló az értesítés szerint a tengerpartra nézett.

Kicsit prob lémázat 1 a

kosztümmel. Végül lemondott róla. Megelégedett a bevált orkánkabáttal. Józsi bácsi könyveiből hármat választott. Mindenikbert négyszínű volt az aláhúzás.

Utazás előtti délutánján kiment a temetőbe a szerszámaival. A sír lassan süppedt. A követ hazatérte után óhajtotta fölállíttatni.

A repülőtér utasai főleg középkorú emberek voltak. Hangosak, magabiztosak. Jött néhány mama vagy papa is a frissen érettségizett gyerekével. A kikötőt így hát felülről pillantotta meg. a meltóságteljesen ereszkedő repülőgép fedélzetéről.

Amikor a művészi írizu- rás, mély tjangú légikisasz- szony bemondta, hogy a MALÉV különjárata; megérkezett La Valetta repülőterére. Marika néni azt is megpróbálta kitalálni, hol tarthatták fogságban utasaikat a tévéből megismert terroristák ezen a pici kis térségen.

Líviának hívták a szállodai szobatársát, betöltötte a hetvenet. Reggeli előtt fölvette jól szabott fürdőruháját. Nagyot úszott a tengeröbölben. Este pókhálószövetből viselt nadrágós együttest. Eljárt szórakozni a fiatalabbak kai.

Marika reggel es vacsora után egyedül mendegélt a szép hajlású parti sétányon. Amíg nem jött el a közös kirándulás ideje, a forróság elöl a hallba húzódott. A hotel távol esett Valetta kikötőjétől. és egy-két órás autóbuszútra a csodás kisvárosoktól. Józsi bácsi kedvenceitől.

Egy-egy sárgás kőtömbökből épített, furcsa erkélyű. lapos tetős új nyaralóról mégis eszébe jutott a Málta- kép, amit öregkoruktól anv- nvit dédelgettek otthon. A lovagok nyomát néhány emléktárgy őrizte. Kisméretű páncélos babákat, üvegbe ontott címereket, szépmívű kapukopogtatókat lehetett vásárolni a csinos, boltocskában. a többi szuvenír között.

A második hét közepén előállott a régimódi autóbusz. Elvitte a lengyel és a magyar csoportot az ezerszer látott kikötőbe, az erődítmények koszorúzta olajos vízig. Tele volt nagy fehér, piros es zöldesszürke hajókkal, mint régen. A kirándulóhajócskán angolul és németül bemondták a különböző nevezetességeket.

Az impozáns székesegyházban Marika elővette táskájából a külön műanyag dobozkában őrzött, kissé megolvadt gyertyáját. A legvirágosabb oltár előtt meggyűj- totta. A sétára kapott szabad időben a gyülekezőhely előtt egy olajfa alatt ült, a fényesre kopott kőpadon.

Akármerre nézett, csillogó kirakatokat, vásárolgató vagy bámészkodó embereket látott. A fővárosi üzletekben íélember nagyságú páncélos lovagokat is lehetett volna kapni.

tthon az első útja a sírköveshez vezetett.

— Sinai úr! Mindkettőnk nevét írja ki, azt óhajtom. Fölülre pedig, az uram neve fölé. jó mélyen vésse be ezt a fajta keresztet.

Átnyújtotta a meglepő súlyos üveg levélnehezéket Sinai sírkövesnek. A teteje felől nézve háromszorosára nagyítva látszott az aljára festett jókora, vörös máltai kereszt.

Szokatlan

kiállítás

Hangulatképek

a Budai Várról

Még a trópusi látványosságokhoz szokott kubaiak álla is leesett Manuel Mendive festőművész legújabb kiállításának megnyitóján: a havannai - Kegyelem-templomtól elindulva, majd végesteien végig a tengerparton elnyúló Malecónon — a közbeeső utat bárkákon meg- téve a havannai öbölben — csak úgy özönlött a joruba táncot járó, daloló tömeg. A színpompa is az afrokubai joruba törzs ízlésvilágát tükrözte.

Manuel Mendive, az immár világhírű naív festő tervezte ezt a párját ritkító népünnepélyt: a nigériai jo- rubák hagyományaiból merített hozzá ihletet. Maga a — két hónaposra tervezett — kiállítás (címe: „A nézni tudó szemnek") a kubai nemzeti múzeumban nyílt meg a nyárutón.

De maradjunk még a színes forgatagban. A művész tervezte a jelmezeket, és saját kezűleg sminkelte ki a résztvevőket: a kubai nemzeti balett táncosait és muzsikusait.

Minden telis-tele a tisztaság. a szeretet, az álmodozás, a tenger, a víz és a halak szimbólumaival: Mendive leljes motívumkincse felvonul. Fantázia szülte figurák, térig emberi, félig állati lények. háromkeblű nők. két- lalhosszú férfiak. Mendive — míg a szürrealista állatseregletet lervezte — mindig Éroszra kacsingatott.

Festett már vászonra, szövetre. mintázott szobrokat a legkülönfélébb anyagokba. Mindig újabb és újabb anyagok után kutat. s különös előszeretettel fest be mindent. ami él és mozog körü- otte. Tetőtől talpig .kidekorálta az ünnepélyes megnyitó több száz résztvevőjét. Meg a két bárányt — a jo- iuba körmenetek elmaradhatatlan kellékeit — is kimázolta.

Helyben vagyunk: bőrre, s szőrre lesleni. nos ez Mendive kedvenc foglalatossága. Most azt forgatja a fejében, hogy a záróünnepélyre joruba- színekkel ékesíti fel a kubai szimfonikus zenekar művészeit, akik ez alkatomból Handel Vízizenéjét adják elő.

A 43 éves Mendive egyébként téllábú. Egyik lábát baleset következtében vesztette el. ö az első kubai művész. aki a képzőművészetet az előadó-művészettel és a látványos megjelenítéssel elegyíti.

Jövőre Párizsban és Velencében fog vendégszerepelni a Musée National d'Art Moderne. illetve a biennálé vendegeként.

A havannai nemzeti múzeum számára készült előadásain Mendive úgy fest az (iö testre, férfiakra és nőkre, akár a vászonra: arcokat

pingúl a hasukra, folyondár- szérűén festi a harsány színeket, rituális jelképeket. De az a legnagyobb élvezete, ha a kidekoráít emberi test mozgásba lendül, táncra perdül — akár afrokubai zenére. akár modern zenére.

Tüköreffektusokkal szobrai és festményei között táncoltatja az élő műtárgyakat; azt szeretné talán, ha közönsége leltöltódne a lélekvándorlásban hívő jorubák rejtélyes rítusaival.

Legújabb kiállításán Mendive gyerekeket is felékesít a néger törzs kedvenc színeivel.

A művész békeharcnak tartja ténykedését, s azt szeretné. ha hozzájárulna a kubai nép hagyományainak feltárásához. Az ország kulturális vezetése támogatásáról biztosította Mendive törekvésed.

Rit;ó Tibor képriportja