Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. október 3., SZOMBAT NÖGRÄD S 6fSZfiJt/ft MEG | Napirenden: Az oktatási törvény Mas látószögből Az oktatási törvény életre hívásának okát kutatni lényegében belelátni, érvé­nyesülését figyelemmel kísérni történetisé­gében is jó szemet igénylő napirend. Üj- ság és szaktudomány, család és iskola méltán véli így átfogó reformra gondolva, a konkrét kibontakozásra koncentrálva. Törvénytiszteletünk minősége — éppen az elmúlt hónapok, hetek fontos esemé­nyeinek hatására — úi nemzeti mozzana­tokkal gyarapodott: a szabályteremtés tái’- sadalmasodása végül is a megvalósítás személyesedtsében nyer igazi szocialista tartalmat. Mint ahogy az oktatási törvény „tudása ' is a nevelés sok tényezőjének összehangolódásában mutatja meg saját arcát. Az idei tanévnyitás tantestületi értekez­leteit vizsgálva többnyire aktiv pedagógiai önszabályozás.' :: részese: szemtanúi lehe­tünk. Leginkább neveiét, gyakran szülői minőségben, vezetői vagy pártmunkást megbízatásban. Jó. hogy a szerepkörök folyamatosat", változnak, cserélődnek, így önvizsgálatuk igazsága is folyton mérlegre kerül. Persze a tanév haladtával a mérleg serpenyőjét már nem a törvény rendelke­zéseinek. nem is a helyi döntések súlyá­nak kell megtöltenie, hanem a nevelő-ok­tató munka gyerekekhez találó eredmé­nyeinek. Ehhez a természetes követelményekhez nagy. országos elhatározások átérzése is felsorakoztatott bennünket. Múlt tanévi elő­készületeink. vitáink, konfliktusaink sok­félesége szeptemberben higgadtabb hatá­rozottságban, sok tantestület komoly mun­kakedvében tisztult le. Előbbre léptek á rangsorolásban az iskolai jó közérzet olyan feltételei, mint a legyelem, a tanítási órák védelme, egymás megbecsülése. A pedagógiai es társadalmi munkaprog­ramokban a belső ellenőrzés, értékelés alapjaként került be a nevelői munkatel­jesítmények megítélése. Mintha az ön­megvalósítás jogos igénye elsősorban a ta­nulók személyiségének kiteljesítésében, a tehetségkutatásban, -gondozásban jelent­kezne erősebb pedagógusi ambíciókkal. Ezek az összetett, sokszorosan humanizált tervek és rendszerek szabadságukat, idő­szerűségüket a törvény pontjaival is iga­zolhatják. Csakhogy most már nem a keresgélő önigazolások, hanem a cselekvések sürge­tő ideje járja. A tantestületeken belüli egymásrautaltság felismerése rendező elvvé vált a helyi konfliktusok megoldá­sában. az ország erőfeszítéseinek hivatás­tudatta] való támogatásában. Az elkészült jó, vagy esetleg gyengébb működési szabályzatok ereje is abban rej­lik, hogy a kollektivizmus elvét akarják a gyakorlatban személyes felelősséggé ala­kítani. Persze különböző szinteken és mér­tékben. Első fokozatként tanév elején a szak­tárgyi, osztályfőnöki munkaközösségek öntudatra ébredését figyelhettük meg. Túlzás lenne mindegyiket alkotócsoport­nak nevezni, de készenlétük, szervező- végrehajtó elmozdulásuk a fejlődés pers­pektíváját ígéri. A helyi társadalmi ön­igazgatás szükséglete mutatkozik meg kö­vetelményeikben, tiltásaikban. amelyek­kel a saját kereteiken belül szeretnék a tanulás, a tudás becsületét emelni. Ezeket az értékes közösségi és egyéni vonásokat intézményében már több igaz­gató felismerte, és nem csak teret enge­dett, hanem élére is állt a megújulási fo­lyamatoknak. Vezetői körzetének feltéte­leit elsősorban a tantestületében látja, keresi. E tapasztalatok birtokában joggal véle­kedhetünk úgy, hogy belső tartalékaink felszabadítása mégiscsak a külső erők hatásrendszerében töltheti be igazán ,a maga szerepét. Az oktatásirányítás, a gaz­dasági és politikai intézményrendszer kor­szerűsítése az iskolában is a meglévő kényszerűségek csökkentését jelentheti. Például azt, hogy a nevelés orientáló, ér­tékközvetítő funkciója ne akadjon fenn ,:z orientálatlanság, értéktelenség régi örök­ségén: a szervezetlenségen, a bürokrácián, a nehézkességen. Az iskolák nagy része hosszú időn keresztül puritán feltételek között élt. Tudják, hogy még évekig se lehet ez más­képpen. Szükséghelyzetükkel azonban nem a helyzet pedagógiai átlényegítésével. meg'deolcgizálásával számolnak, hanem környezet kereső-formáló tevékenységgel. Ezekhez a nem könnyű megoldásokhoz pe­dig kell az éles szem. a szólni tudó száj. és a kezeket értelmes munkára vezérlő okos lej. Ma vitathatatlanul más látószögből te­kintünk az országra, az iskolára, az okta­tási törvényre is, mint akár egy .éve. A végrehajtó vakbuzgalom helyett igazi ér­téknek a helyzetfelismerő megvalósítást tartjuk. Hiszen a nevelés-oktatás eszköze­ivel szeretnénk szolgálni többek közölt a gondolkodás reformját is. Holecz Imréné. a pedagógus-párt vezetőség titkára Balassagyarmat Képek, naplók, viták Á hamisítás „művészete" Enyhén szólva parázs vita jellemezte azt a nemrégiben Bostonban tartott találkozót, amelyen körülbelül 30 ame­rikai és holland szakértő vett részt. Ám ezúttal nem politikai vagy kereskedelmi ügy állt a szócsaták közép­pontjában. hanem egy — el­ső pillantásra egyszerűnek tűnő — kérdés: valódinak lekinthető-e az az öt. külön­böző amerikai múzeumokban található Rembrandt-kép, amelynek eredetiségét az el­múlt hónapokban jó néhány művészettörténész kétségbe vonta. EREDETI VAGY SEM? Természetesen korántsem csupán esztétikai vagy kul- tűrhístóriai kötélhúzásról van szó, hiszen a dilemma mö­gött (Rembrandt vagy sem?) súlyos dollármilliók forognak kockán. A világhírű New York-i Metropolitan Múzeum vezetői számára sem min­degy. ki kell-e cserélni ed­dig féltve őrzött műkincseik mellett a feliratot: a hol­land szakemberek által ja­vasolt szöveg szerint ugyanis csak a ..Rembrandt-műhe- lyéhez tartozó ismeretlen al­kotó" tábla tekinthető jo­gosnak. Amint , az várható volt. az 6szmec.se! ért nem sikerült közös nevezőre jutni. Amíg a jelenlevő amerikai szakér­tők bizonyos stílusjegyekre hivatkoznak, s kitartottak az eredetiség mellett, addig a hollandiai székhelyű, 1969- ben alapitott Rembrandt­kutató-alapítvánv jelenlevő tagjai (más festészeti motí­vumokat értékelve nyomaté­kosabbnak) kétségbe vonták azt. Persze nehezen is lehetne mindez másként. Hiszen sok­szor korunkbeli vagy század eleji alkotók képei körül is bizonytalanság terjeng, hogy ne lenne ez így sok évszá­zaddal ezelőtt tevékenykedő mesterek esetében? Nyílt ti­tok. hogy napjainkban egy­re kiterjedtebb a műkincs- hamisítás szférája: a bűnö­zés e sajátossága festők egész sorát foglalkoztatja. MŰSZERES VIZSGÁLATOK Emlékezetes marad az a botrány is. amit Konrad Ko- jau. a Hitler-naplók szerzője kavart. A hírhedt figura, aki szélhámosságával súlyos presztízsveszteséget okozott az állítólagos dokumentumot közlő nívós nyugatnémet Stern magazinnak, ugyanis nem érte be e területtel, ha­nem a festmények világába is „átrándult”. Kedvenc mes­tere — nyilatkozta többször — Chagall, Van Gogh és Dali volt. Ügy tűnik egyébként, hogy az írásvizsgálat az elmúlt években rohamléptekkel fej­lődött, Részben éppen a Hit­ler-naplók ügye keltette hul­lámok nyomán több nyugati országban kiterjedt kutató­munka folyik — bár legtöbb­ször változatlanul „tisztán” bűnügyi vagy gazdasági te­rületen veszik igénybe a szakértőket. Elvégre olykor egy levél vagy akár egy alá­írás hamisítása, egy üzleti szerződés előre- vagy visz- szamenőleges datáiása is óri­ási haszonnal kecsegtethet. Esélyük mégsem túl nagy: ha a kérdéses okirat eljut a laboratóriumokba, manap­ság alig van esélyük arra, hogy az aprólékos műszeres, kémiai és kromatográfiás vizsgálatok ne fedjék fel a valóságot. HADAKOZÓ SZAKÉRTŐK A festmények és műalko­tások ügye persze más. Ott a vita általában nem az életkor körül zajlik, hiszen a mai keletű, ám középko­rinak álcázott, még oly töké­letes kivitelű képek hami­sításai is könnyen kiszűr­hetők. Az viszont, hogy a valóban 1630 táján festett alkotás kinek az ecsetvoná- sairói árulkodik, más kér­dés, s érthetően jóval tá- gabb teret hagy a művé­szettörténészek hadakozásá­nak. Egy dolog épp ebből ki­indulva, bizonyosnak tűnik: a Metropolitan Múzeum il­letékesei hosszabb távon is — vagy legalábbis, amíg va­lamilyen ellentétes értelmű, perdöntő bizonyíték fel nem merül — a számukra ked­vező döntést fogadták el. s a nagy hírű New York-i gyűjtemény leltárában a vi­tatott olajképek változatla­nul Rembrandt műveiként szerepelnek. E. E.- .:*• v % , ' •nW Cifra idők nyomában 1/ ti , / K onvvfnr IWII J T IMI ötven évvel ezelőtt írta Sza­bó Zoltán Cifra nyomorú­ság című szociográfiáját. Majd sorra járunk né­hány mai — amúgy meg nagy múltú — intézményt Balassagyarmaton, egy kü­lön „misét” azonban (ahogy mondani szokás) minden­képpen megérdemel a Ma­dách könyvtár. A régi ka­szinó épületének mai szel­lemisége, amely minden pontján alapvetően eltér azoktól az időiktől (1937— 36), amelyről a szociográfus író beszámolt érrejártában. Akkor ezek között a fa­lak között a kaszinózás két­ségtelenül létező előnyei mellett a legfőképpen egyet­len lap forgott közkézen, s ez nyilván a kártyalap le­hetett. Hogy aztán manap­ság milyen értéke van itt vagy inkább másutt (mert itt azért van) a Szabó Zol­tán által is említett olva­sottságnak: hogy ugyanis mire képesít, képesít-e leg- ..iább ma már a felfelé ju­tásra — hát. az bizony nagy kérdés. Talán ötven év el­teltével holnapra eldől. „Szép csak a múzeum■ könyvtára, de az halott” — irta kesernyésen a szerző harminchétben. A márvány- tjiblákról is említést tesz, hogy a vármegyeháza faiát díszítik és beszámolnak ar­ról: Mikszáth Kálmán, s előtte jóval Madách ette itt a vármegye kenyerét. Csak. a napokban zajlott e falak Között a Mikszáth-évíordu- 1 ós tudományos ülésszak, amelynek 1 megrendezésében — ismerve némiképp a dol­gok rendjét — a város kép­viseletében sok új irodalom­tudományi és főként hely­beli tag működött közre lel­kesen. Hogy aztán alábbhagyott volna bármikor errefelé a '..szent hevület” Madách ko­ra óta. ahogy Szabó írta — omagam nem hiszek ebben, legfeljebb koronként, mondjuk harminc-negyven ívvel ezelőtt, vagy még i lébb. mások voltak a tár­sadalmi célok és az akkor ..kötelező elvárások" min­denki előtt. Az új homlokzatú, új ren­deltetésű vármegyeháza meg igazi avatása-újranyi- tása előtt, lám csak. helyet adott egy méltán rangosnak nevezhető irodalomtudomá­nyi eseménynek, s ebben a rangot bízvást megtalálhat­juk abban is, hogy éppen Balassagyarmatra esett a választás, amikor a század- forduló prózáját tűzte napi­rendjére az országos tudo­mányos egyesület. .,Nógrád a közügyért” — valamikor ez a felirat díszí­tette komoly betűkkel a vármegyeházát, ma ezt ott hiába keresnénk, nem is il­lik most már oda. magam azonban megszavazok egy leiiratot, kiírásához nem is ragaszkodom (elég, ha tud­ja az ember), a vele szem­beni könyvtárnak. amely Madách Imre nevét viseli, és amely a címben olvas­ható. Nem egyszerűen könyv- kölcsönző hely ez az egykor­volt tükrös-füstös, bridzs- játéktól hangos vagy inkább i ppen attól halk kaszinó- cpület — sokkal inkább szellemi szervezője a város kulturális életének társaival együtt; az örökké helyszű­kében létező művelődési házzal. zeneiskolával. a nagyszerű értékeket kínáló (nem rejtő) helytörténeti gyűjteménnyel, amelyet Csil­lagháznak” nevez, jó né­hány patrióta bosszúságá­ra. a köznyelv, pedig sem :,/ alakja nem volt soha csilláig formájú, sem a tulaj- donosa-építője nem volt ;]ven nevű. ellenben — ha már szóba hoztam — a há­ború után egy ma is élő Csillag nevű embernek és családjának utalta ki lak­helyül a tanács, vagyis hát város. Csillag Ferenc ily módon épült be a város tu­datába. de ez egy másik, nem is érdektelen történet... A város kulturális ele­iének egyik központja a Marfach Imre könyvtár, a regi kaszinó épületé­ben. S akkor még ott a múze­um, küzdelmes, hol lefelé, hol felfelé ívelő múltjával, mai közművelődést szerve­ző erejével visszaszerzett várostörténetii rangjával, és akkor ott vannak még az egyre nagyobb számban mű­ködő alapítványok, amelyek hovatovább az ..alapítvá­ikielégítse, hanem fel is kelt- se az igényeket (saját meg­fogalmazásuk). Balassagyarmat körzeté­ből a. könyvtár szervezésé­ben az idén beérkezett 186 (!) pályázat, olvasói, amelyet a megyeiek hirdet­tek meg „A legnagyobb pa­lóc” címmel. Ez egy tény. A pályázatokból a gyarmati könyvtár mindössze 11-et, küldött tovább. Itt meg fel­rémlik az embernek, hogy. jó fél évszázada, egészen . pontosan 1928-ban. a Nóg­rád vármegyei Nemzeti In­tézet gyarmati ülésén kihir­detett pályázatra, amelyet Kovács Jenő, salgótarjáni ügyvéd ötven pengővel fi­nanszírozott. a megye két középiskolájának nagyszá­mú diákságából senki sem vállalkozott! A kiírt téma ez volt: Ba­lassi Bálint költészetének hatása irodalmunkra. „Mik- szath-műsorral vendégei vol­tunk a nagykürtösi meg­emlékezéseknek” —- olvas­ható egy mai leírásban, amely a gyarmati közkönyv­tár (de jó szó ez ide!) és körzetének féléves tevé­kenységéről szól. Számos, vagy inkább, számtalan, mű­sort állított össze és szerver zett-rendezett éppen ,je könyvtár, az említett Mik- száth-műsoruk, ma Cseszt- vén az ottani irodalmi na­pon is bemutatásra kerül, hogy a legfrissebb ágat is szemrevételezzük, de hiszep! A helytörténeti gyűjtemény a ve úgynevezett Csillag­hajéban kapott helyet. fii I I X - V1® 5 I * N * nyok városává” teszik ezt az ötven évvel ezelőtt ál­mosnak, porosnak, szürké­nek és főként hivatalnoknak nevezett várost. Iskolaváros inkább volt mindenkor, ma nemkülönben. De a könyv­l’ortlipszky könyvtárigazgató: >.Ave igény kielégítése mel­lett fontos az. igény fel­keltése. , tár jelenlétét majd minden­ben megtalálhatjuk, ami tegnap zajlott, és ami ma, meg holnap történik majd. Az olvasók száma — a körzeteket is figyelve — kö­rülbelül nyolcezer, ami a városi lélekszámot illetően (18 ezer) több mint 21 szá­zalékos, állandó jellegű kört jelent, s ez szerényen fo­galmazva „jónak xnondható". A könyvtárlátogatók száma majd ötvenezer, ami viszont azt is mutatja, hogy elérhe­tő a cél; a könyvtár ne csak Talán ezekben a percek­ben hagyja el a nyomdát (vegre) a könyvtár mellett? inkább a kebelében műkö­dő Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság első és önállóan létrehozott an­tológiája. A városi honisme­reti munka külön teljes „bekezdést” érdemelhet majd. hiszen pppert abból a körből nőtt ki a ma irodal­mi-képzőművészeti antoló­giát megjelentetni tudó Komjáthy-társaság stb. Aligha téved az ember,- ha újólag megfogalmazza,, . hogy a mai város (Balassa- , gyarmat) tudatosan és fele­lősei: tevékenykedő embe­rek összessége és már ré­gen nem jelképet, de külö­nösen nem újabb „címkét':’ kell keresni erre a városra, hanem azokra az arcokra kell gondolni, akik kiadják a mai Gyarmat Holdját és azokra, akik egyre bővülő körben e Hold udvarát je­lentik. Az egyik jó szellemiség) éppen a Madách könyvtár-, ban lakozik de lakozik evru refelé jóra törekvő sokr mindenki más is. sok min,- denhol máshol: értelmiségi, klubban. diákkávéházban,. gimnáziumban- és szakkör,: zépisko,Iában. múzeumban,, és a „városnál”, a mai tár--, sadalmi létezés gyarmati, székházaiban. — PAT — Kulcsár József képei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents