Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

1987. október 26., HÉTFŐ NOGRAD 3 Importpótló ipari kapcsok Az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzemében elkezdődött a 10 31 típusú ipari ka­pocs gyártása. Elsősorban a bútoripar részére készülnek ezek a típusú ipari kap* esők. Jövő évben más típussal is bővíteni kívánják ezt a gyártmánycsaládot. —Tácsik Nóra— Az idegenforgalom gyorsmérlege Legtöbben Ausztriából Növekvő bevételek Az Országos Idegenfor­galmi Hivatal most közzé­tett értékelése szerint az év első kilenc hónapjában 15 millió 575 ezren keresték fel hazánkat, 2,1 millióval többen mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az elő­rejelzéseknek megfelelően még szeptemberben, tehát az utószezonban is fokozó­dott az érdeklődés Magyar- ország iránt. Ebben szerepe volt a kedvező, nyárias idő­járásnak is. Ez alatt az egy hónap alatt csaknem két- millióan látogattak hoz­zánk, egyharmadával töb­ben, mint tavaly ilyenkor. Továbbra is a szocialista országokból érkezik hozzánk a legtöbb turista, de a tő­késországokból dinamiku­sabban emelkedik a forga­lom. A rubelelszámolású or­szágokból 9,7 millióan láto­gattak Magyarországra, 6,4 százalékkal többen mint ta­valy januártól szeptember végéig. Az idén is Csehszlo­vákiából jöttek a legtöb­ben, több mint 4 millióan, bár ez kissé alatta marad a tavalyinak. Megugrott azonban a szeptemberi cseh­szlovákiai forgalom, ekkor ugyanis 43 százalékkal töb­ben érkeztek, mint egy év­vel korábban. Erőteljesen nőtt a Lengyelországból ér­kező forgalom, megközelíti a 2,9 milliót a lengyel tu­risták száma. A korábbiak­hoz képest jóval többen jöttek az NDK-ból is, szá­muk meghaladja a másfél milliót. A nem szocialista orszá­gok közül a legtöbb láto­gató továbbra is Ausztriá­ból érkezik hozzánk, az idén eddig összesen mintegy 2,4 millió, csaknem 38 száza­lékkal több mint tavaly ilyenkor. Erőteljesen nő az NSZK-beli turisták érdeklő­dése is Magyarország iránt, megközelítőleg egyharmad- dal nőtt a látogatóforga­lom. Olaszországból más­félszer annyian keresték fel hazánkat mint az elmúlt év első kilenc hónapjában. Élénkült a holland, a svájci és a francia beutazóforga­lom is. Az Egyesült Álla­mokból és Kanadából ösz- szesen 113 ezren látogattak Magyarországra. Jugoszláviából az elmúlt kilenc hónapban 1,6 mil­lióan érkeztek hozzánk, csaknem 40 százalékkal töb­ben mint tavaly ilyenkor. A magyarok utazási ked­ve sem csökkent az idén, szeptember végén összesen csaknem ötmillióan látogat­tak külföldre, mintegy 10 százalékkal többen mint ta­valy ilyenkor. A legtöbben — csaknem 4,3 millióan — a szocialista országokat ke­resték fel. Az idegenforgalmi bevé­telekről még nincsenek pontos adatok, de bizonyos, hogy ezek is a tervezettet meghaladóan alakultak. A Főt über bátoayterenyei gyáriban ebben az évben 54* millió forintoe árbevételt terveznek. Képünkön Krasznai Gábor éa Szabó István víztároló berende­zést készít. Kazári export az ADIDAS-nak A SENIOR Váci Kötött­árugyár kazári gyáregysége kiemelkedően magas tőkés­exportot teljesített az év első kilenc hónapjában. A nyugatnémet ADIDAS-cég részére 243 ezer darab, il­letve garnitúra sportruhá­zati cikket szállított ki, sa­ját alapanyagos exportként. E tétel értéke 107,4 millió forint, ami időarányosan 50 százalékkal több, mint a tavalyi teljesítés és 12,5 százalékkal jobb mint a tervezett* eredmény. Ennek megfelelően, a III. negyedévre meghirdetett céljutalmat maradéktalanul kifizették a dolgozóknak. A premizáltak között megkü­lönböztetett figyelem és el­ismerés illeti meg a varró­nőket, akik jelentős több­letmunkát vállaltak a siker érdekében. A kazári gyár­egységben az egy fizikai dolgozóra jutó termelési ér­ték idén 16,8 százalékkal növekedett. A kibontakozás Versenyt futnak az idővel az élgépesek — Van-e valami gon­dunk? — ismétli meg a kér­dést Tóth Imre, a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat 5. számú gyárának főmérnöke, majd így folytatja: — Sajnos, rop­pant rohan az idő. Nagyok a feladataink, 128 millió fo­rint az árbevételi és 17 mil­lió forint a nyereségtervünk. Az első fél évet jól zártuk, ám a harmadik negyedév­ben elolvadt az előnyünk, mert minden erőnket az új termékek gyártásának meg­kezdésére kellett összponto­sítanunk. Most már egyenes­be kerültünk, s feltétlenül teljesíteni akarjuk a köte­lezettségeinket. Úgyhogy ver­senyt futunk az idővel... A pásztóiak úgy tartják: a változás éve 1987. az életük­ben. Két okból is. Egyrészt: a több lábon állásra törek­szenek. Másrészt: növelik gyártmányaik skáláját, ki­lépnek a megszokott élgépes termékstruktúrából. Céljaik eléréséhez kellenek az új, jól eladható gépi berendezé­sek. — Malomipari részegysé­geket állítunk elő — mond­ja a szimpatikus szakember. — Vállalatunk exportálja azokat a konténermalmo­kat, amelyekhez mi készít­jük az acél vázszerkezetet. A kukorica darálására szolgá­ló malmokba előtörő gépet is beépítenek, mellyel a ter­mény csírátlanítását végzik el, s e gépeket is a mi gyá­runk gyártja. Részt veszünk a hazai malomipari rekonst­rukciókban, s a nagykállói- aknak olyan vágóasztalokat szállítunk, amelyeket eddig csak tőkésimportból lehetett beszerezni. Az új termékekre való vál­tás zökkenőkkel járt, holott ebben a gyárban köztudot­tan jó a szakembergárda. Persze, nem is a szakérte­lemmel volt baj. — Induláskor kézi hegesz­tővel hegesztettük a konté­nermalom többtonnás acél­vázszerkezetét — említi Ju­hász Gábor, a Lovász József lakatos szocialista brigád vezetője, a munkálatokkal megbízott csoportvezetője. — Képzelheti, micsoda em­bertelenül kemény próbaté­tel volt. Lassan is halad­tunk. Örömünkre a karban­tartók „barkácsoltak” ne­künk egy vonalhegesztőt. Az­tán minden egyes acéldara­bot kézzel kellett lemérnünk. Most már vannak összeállító sablonaink. A felsorolást folytathatnám... A lényeg: mostanra megtanultuk a gyártást, de még jobban aka­runk dolgozni... Hírneves munkásközös­ség vezetője ez a fiatalem­ber, aki mellesleg NB I-es kézilabda-játékvezető és a helybeli lánycsapat edzője. A jelenleg tíztagú kollek­tíva ugyanis korábban a Tröszt kiváló brigádja címet is elnyerte. A brigád a hat­vanas évek közepén alakult, s Juhász Gábor 1974-től a vezetője. Többre és jobbra törekvő emberek alkotják a gárdát, négyen rendelkez­nek gimnáziumi, vagy szak­középiskolai érettségivel, s szinte mindannyian kaptak valamilyen szakmai kitünte­tést. — Mondom, még jobban akarunk dolgozni — ismétli meg a kijelentését a brigád­vezető. — Igaz, jól felfogott érdekünk fűződik hozzá. Mert év végéig húsz vázszerkeze­tet kell legyártanunk, s az idő nagyon szorít bennünket. Nincs más választásunk, mint, hogy szombaton, oly­kor vasárnap is dolgozzunk. Nem beszélve a nyújtott mű­szakokról. Szóval, hajtunk, ezzel szemben senki nem morog. Tudjuk, komoly üz­let tétje forog kockán. A si­keres teljesítéssel az elkö­vetkezendő éveket is meg­alapozhatjuk, remélhetően ismét kapunk majd megren­deléseket. Szarvas János csoportveze­tő brigádja a válogatóaszta­lokat és az előtörő gépeket gyártja. Nem véletlenül bíz­ták a fontos munkát a kol­lektívára, alkalmas az elvég­zésére. A Gagarin nevét vi­selő kilenctagú csapat a Vál­lalat kiváló brigádja címet is kiérdemelte. Maga a cso­portvezető régi „motoros” a szakmában, kereken negyed évszázada tartozik a vasa­sok nagy családjába. — Kezdetben mi is sokat küszködtünk — jegyzi meg. — Olyannyira sürgetett ben­nünket az idő, hogy nem értünk rá a prototípust el­készíteni. Rögtön a null­szériával kezdtük a gyár­tást. Menet közben derült ki, hogy nem egészen meg­valósíthatók a tervek. Mu­száj volt azokat módosítani. Most már nincs ilyen szak­mai gondunk. A tömlők, a porzsákok beszerzésének problémája is megoldódott. Szépen haladunk, egyre lej­jebb srófoljuk a gyártási időtartamot. Ez a brigád is jó szak­emberekből áll. Hárman érettségiztek. Többen ren­delkeznek több szakmával. Bizonyosak lehetünk tehát benne, hogy elkészül év vé­géig a megrendelt 20 előtörő gép és a 27 vágóasztal. — Nehézsége ellenére is örülünk az új munkának — közli Szarvas János. — Néz­ze meg ezt a vágóasztalt — mutatja, milyen tetszetős. Kész alkotás! Egyikünk sem bánja, ha a jövőben is ilyen precíz munkát igénylő fel­adatokat bíznak majd ránk. Legalább kiélhetjük szakmai szenvedélyünket. Kolaj László Újra veszélyeztető radioaktív részecskék A trópusi tengerek iszap­fenekében élő Cellianassa nevű vakondrákok fel-fel- túrják a homokot és az iszapot. Egyetlen állat na­ponta 2 kg-nyi üledéket is megmozgat. Amikor több mint 30 évvel ezelőtt az amerikaiak a Csendes-óce­án Mashall-szigeteinek Eni- wetol- és Bikini-korallzáto­nyain atombomba-kísérle­teket végeztek, a radioaktív hulladék egy része lerako­dott a tengerfenéken. Azó­ta már erre a radioaktív ré­tegre fiatalabb üledékek ré­tegződtek rá. Egyesült államokbeli ten­gerbiológusok megállapítot­ták: az eme korallzátonyok közelében élő vakondrákok a tengerfenéket olyan mé­lyen feltúrják, hogy a ra­dioaktív részecskék felke­rülnek az iszap felszínére. A siker kötelezettsége „Ha egy gyárigazgató tíz intézkedése közül hét jó, há­rom pedig rossz, s az a hét jó döntés bizonyíthatóan töb­bet hoz a vállalat konyhájára, mint a három tévedése, ak­kor azt a vezetőt nem szabad bántani. Sőt, mi több, támo­gatni kell, mert a sikeres emberek közé tartozik’... Tyű, de korszerű felfogás! — vélhetnénk, holott semmi újdonság sincs az előbbi eszmefuttatásban. Ugyanis kerek húsz esztendővel ezelőtt hangzottak el az alábbi mondatok az egyik megyeszékhelyünk pártiskoláján, ahol — az 1968-as gazdaságirányítási reform bevezetésére készülve — elő­adást tartott egy ismert nevű közgazdász. Akkor vala­mennyi hallgatója, köztük e sorok írója is úgy vélte, hogy néhány év alatt majd valósággá válnak a mélyen igaz, tartalmas gondolatok. Mekkora tévedés! A két évtized elrepült, s ez ügyben úgyszólván ott tar­tunk, mint annak idején. Ez derült ki a minap is, az Ipari Minisztérium egyik sajtótájékoztatóján, ahol Ádám Antal főosztályvezető-helyettes, az innovációs ügyek is­mert hazai szakértője, hirtelen kifakadt- Furcsa felfogás uralkodik nálunk a siker kötelezettségéről. Eszerint Ma­gyarországon nem létezik olyan vállalkozás, amely nem „jött be”. S ha mégis volna ilyen —, mert persze, hogy van —, akkor el kell titkolni, mint valami bűnt. Szinte vért kell izzadni, ha jelentést írunk... Mintha csak 1967-be csöppentünk volna vissza hirtelen, ezt követően megszólalt a főosztályvezető-helyettes mun­katársa, Kámory Ferenc, a következőt adva elő: Az ame­rikaiak felmérést végeztek az ipar innovációs jellegű vál­lalkozásainak sorsáról. Megállapították, hogy minden száz ilyen kezdeményezésből még a gyártmányfejlesztési sza­kasz előtt elvérzik több mint ötven. A továbbiakban is ki­hullik a „rostán”, vagy 35 — csupán 15-ből lesz ipari ter­mék. De még ebből a 15-ből is csak 2—3 ér el nagy si­kert. Igaz viszont, hogy a siker olyan átütő erejű, hogy annyi profitot hoz, amely eltartja a veszteséges vállalko­zásokat is. Az amerikai tőkések szerint ez a valós arány. Vagy — kissé árnyaltabb fogalmazásban — ugyanazt halljuk visz- sza, amit a mi közgazdász professzorunk mondott húsz esztendővel ezelőtt. Ha már az USA-beii kapitalisták is „megerősítik” a marxista közgazdász véleményét, akkor talán elhihetjük, s levonhatjuk a szükséges következtetéseket. Elsőként talán azt, hogy éber szemmel kell figyelni menet közben a vállal­kozások sorsát, azokat is, amelyek nem bizonyultak piac-, vagy életképesnek. Lehetnek, sőt vannak olyan akciók, amelyek képletesen szólva átmenetileg inkubátort igényel­nek (hogy mást ne mondjunk: néhány évig még nyuga­ton is valóságos inkubátor alatt tartják az innovációs parkokat), az inkubátorelv azonban csak kivétel, amely erő­síti a szabályt, a következetes szelekciót. A termelési és termékszerkezet-váltást „is”, amelyről tíz éve beszélünk már. A második következtetés már a káderpolitikára vonat­kozik, nevezetesen: nem szabad a fejét venni a vezetőnek, ha téved. Ha azt mondjuk, hogy a siker mércéje a pluszok és mínuszok egyenlege, akkor tartsuk be azt a aranysza­bályt. Mellékgondolatok nélkül, nem elfelejtve, hogy a vi­lágtörténelem eleddig egyetlen embert — egy római pápát — ismer, aki ki merte hirdetni az önmaga csalhatatlansá- gát. Ne várjuk el hát a kommunista, elkötelezett gyár- igazgatóktól, hogy valami hasonló barátsággal hetven- kedjenek. „Érjük be” annyival, hogy eredményesen, a köz­vagyont is gyarapítva, a műszaki fejlesztésre is gondolva, gazdálkodnak, hiszen ez — nem kevés! Valahogy így ekkép­pen értelmezzük a siker kötelezettségét. Végül, a legfontosabb talán az őszinteség. Meguntuk már a képmutatást. Ha elsóztuk a levesünket, akkor ne hümmögjünk, mondjuk ki, hogy rossz ízű, netán ehetetlen, mert különben nem hisznek nekünk. Még akkor sem, ha valóban ízletes az ebéd. (M. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents