Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
Műemlékvédelmi kiállítás Bőrünkön a betűk Harmincéves az a rendelet, amellyel életre hívták az Országos Műemléki Felügyelőséget. Noha az intézmény, és a feladat, amelyet ellát, jóval korábbi. 1872- ben alakult meg a Magyar- országi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága. Jószerivel a dátumtól számítható a hazai intézményes műemlékvédelem. Hogy most mégis az utóbbi harminc esztendő került előtérbe, annak az a minőségi változás az oka, amely ezekben az években történt. Ezekről az eredményekről szól igen sokoldalúan a Három évtized — tíz évszázadért című fotókiállítás, amelyet az Országos Műemléki Felügyelőség székházában rendeztek a felügyelőség munkatársai. Budapesten a kiállítás november végéig látogatható? (nyitva szombaton és vasárnap is), de tervezik, hogy néhány vidéki városban is bemutatják. A tárlat, miközben gyönyörű színes felvételeket vonultat fel magyarországi várakról, kastélyokról, templomokról, középületekről és lakóházakról, híven számot ad műemlékvédelmi politikánk erőfeszítéseiről, eredményeiről. Az 1906-ban közzétett első műemlékjegyzék még csak az Hollókő, népi épület együttes Némethi Kálmán (írói nevén Némáti) nevének említésével zártam egy héttel ezelőtt ugyanezen a helyen az ágasvári Csörgőlyuk-bar- langról szóló beszámolómat. Hely és idő hiányában, akkor éppencsak megemlítettem, hogy a szécsényi születésű (1855) tudós-kutató, író önkéntes száműzetésben élt egy évig a legendáktól valósággal hemzsegő híres ágasvári barlangban a múlt század végén, s hogy jómagam tulajdonképpen az ő szellemét követve törtem nem kis erőfeszítéssel a mélybe Manga Mihály tarjám barlangász — Manga János etnográfus-író unokája — segítségével. Az izgat és érdekel ma is, hogy mit keresett éppen ott? Ahol barlangászaink szerint egy érdekfeszítő „rejtély”, az úgynevezett szuperkocka ékelődött be a barlang kő- dzsungelébe... Kedves és rendkívül figyelemre méltó levelet eredményezett máris az említett kis beszámolóféle. Aki küldte, maga is elhivatott kutatója mindazoknak, akik különféle lexikonokban és monográfiákban szerepelnek hírességként, és valamilyen módon kötődnek Szécsény- hez (amint Némethi Kálmán is kötődik születésével például). Nem kértem ugyan engedélyét arra, hogy név szerint említhessem, mégis 1711 előtt emelt épületek védelmét tartotta szükségesnek- Védelmen kívül hagyva például a barokk, vagy a századforduló építészeti alkotásait. Ma az 1948-ban épített Engels téri pályaudvar a védettség alatt álló legfiatalabb épületünk. A legrégibb pedig a prehistorikus szabolcsi földvár. Hogy mi minden történt a műemlékvédelem legutóbbi harminc esztendejében, azt csak címszavakban tudjuk fölsorolni. Az ötvenes évek végén megindult a népi építészet, a falusi települések műemléki szempontú kutatása, védendő épületeinek kiválasztása. A világon elsőként Magyarországon fogalmazták meg a történeti városközpontok megőrzésének fontosságát. (Buda, Sopron, Eger, Kőszeg, Győr, Pécs, Szentendre). Sopron városközpontjának rekonstrukciójáért 1975-ben a világon elsőként nyert Európa-aranyér- met. 1980-ban készült el a magyarországi kastélyok, kúriák megmentését célzó program, amelyhez központi keretből is jelentős összegeket biztosítottak. Minderről a kiállítás úgy tudósít, hogy a harminc év helyreállítási munkáiból minden évre kiemel egyet. K. M. Sopron, ó-zsinagóga megkockáztatom nevén is említeni, mert ismeretlenül is példaszerűnek tartom Cal- csik Zsolt nemes szenvedélyét, ahogy egy nagymúltú város egykor volt szellemiségét aprólékos erőfeszítés- sel-kutatással összehívja egy sajátos monográfiában. És már most, és azonnal szükségesnek tartotta, hogy mindazt megossza velem és rajtam keresztül az olvasóval, amit Némethi Kálmánról eddig megtudott, de az igazi kutató szenvedélyével „kapta fel azt a nyomot” is, amit én hagytam meggondo- latlanul-elégtelenül az írás végén. Hogy ugyanis, ez a múlt században született, s különcnek „tisztelt” figura megközelítőleg egy évet élt le (most már tudom, mert jártam ott magam is), hihetetlenül zord körülmények között az ágasvári hasadék- barlangban. Hogy erről írjak még valamit... Elébb azonban engedtessék meg, hogy Galcsik Zsolt adataival szolgáljak némi rövidítést eszközölve; Némethi Kálmán postafelügyelő, postaigazgatósági könyvtárőr Selmecen kitüntetéssel érettségizett, tanári alapvizsgát Bőrünkön a betűk címmel — a tervezett időnél jóval későbben — megjelent a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság szépirodalmi antológiája Balassagyarmaton, a városi tanács kiadásában. Az antológiát Banos János szerkesztette, jól. ügyelve a belső szerkezeti arányokra. Nem utolsósorban pedig arra, hogy az irodalmi társaság Magunk részéről szívesen ajánljuk az antológiát a Nógrádban élőknek, úgy is, mint a lokálpatriotizmus egyik lehetséges szellemi megnyilvánulását. Ügy is, mint a helyi mecenatúra figyelmet érdemlő eredményét. Ügy is, mint a megye irodalmi életében való tájékozódási lehetőség jóllehet nem teljes, de fontos dokumentumát. Persze, jelentős sajátosságokkal. Ezek közül mindenekelőtt az Ipoly-parti városhoz való szellemi kötődést emelem ki, mint meghatározó tényezőt. Van mihez kötődni. Az utóbbi néhány évtizedet leszámítva a nógrádi irodalmi hagyomány jó része éppen Balassagyarmathoz fűzhető, amely a 18. század végétől e század közepéig Nógrád megye székhelye. Dr. Szabó Károly 1972- ben jelentetett meg Balassagyarmaton egy könyvet Balassagyarmat az irodalomban címmel, amelyben összefoglalja a városhoz köthető irodalmi hagyományt, emlegetve sok máson kívül Madách Imrét, Mikszáth Kálmánt, Bérczy Károlyt, a cseh Bo- zena Nemcovát, Komjáthy Jenőt, Szabó Lőrincet, Vihar Bélát, Jobbágy Károlyt, Polgár Istvánt, a ma Francia- országban élő Nyéki Lajost és másokat. Közülük a balassagyarmati születésű Jobbágy Károly a jelen antológiában meghatározó súllyal van jelen. Verscsokrán kívül különös érdekességgel bír Az élet zaPesten tett, honvédtiszti tanfolyamon Nyitrán vett részt, nevelősködött nyolc évig, 1894-ben díjnok lett a budapesti postaigazgatóságon, közben külföldön végzett tudományos kutatásokat, a század elején volt könyvtárnok ugyancsak a postaigazgatóságnál. Kossuth Ferenc miniszter megbízásából külföldi nagy könyvtárakat tanulmányozott (később gróf Zichy János kultuszminiszter is kiküldte), az első világháború előtt a posta történelmét kutatta, számos nyelven beszélt (közöttük kínain is), 1920-ban halt meg... Mindez azonban — úgy tűnik, más oldalról nézve —, hogy tisztán pótcselekvésféle volt részére nem mentes némi kényszertől, családi hatástól, mert a „nagy” Bo- rovszky (s ezt már én tenném hozzá az ő nyomában járva) egészen máshova teszi a hangsúlyokat Némethiről szólva. Borovszky megyéről szóló monográfiája kiadás előtt áll amúgy. Tehát, mit mond az általa szerkesztett nógrádi monográfia a mi különcünkről? Az egyetemen, ahol bölcsészetet tagjainak törekvéseit reprezentatív módon mutassa be, sokszínű válogatást nyújtson át az olvasónak. A kötethez Baranyi Ferenc írt előszót, a többi között utalva arra, hogy ez a válogatás nem a teljességre törekszik, feladata a társasághoz tartozó szerzők, prózaírók, költők és képzőművészek jellegadó műveinek közkinccsé tétele. jától a halál csöndjéig című önvallomása, amely — egyebeken túl — emeli a kötet dokumentatív értékét is. Az önvallomás keserű hangvétellel fejeződik be. A korábban hangos sikereket elért költőt 60 éves születésnapján Balassagyarmat díszpolgárává választotta, akkor már úgy érezte, kiszorult a mai költészetből. Vallomásának ez a része kínzóan őszinte. Ügy vélem, e „magánügynél” lényegesen izgalmasabb annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy vajon a Jobbágy Károly és mások által korábban oly nagy sikerrel művelt verstípus, azaz a napi politikához és társadalmi folyamatokhoz közvetlenül kapcsolódó költészet miért szorult meglehetősen egyértelműen háttérbe napjainkra. Annyi mindenesetre világosnak tetszik, hogy körülbelül a hatvanashetvenes évek fordulója tájékán e költészet társadalmi környezetének alapvető változása kezdődött meg. A reformfolyamatok indulását hamarosan megtorpanás, visz- szarendeződés követte. Ideológiailag szintén ambivalenciák alakultak ki, differenciáltabbá vált a világ, amelyet hagyományos eszközrendszerével ez a fajta köllészettípus már nem volt képes adekvátan kifejezni, következésképpen válságként élt meg. Más irányzatok kapcsán, más szempontból szintén mind sűrűbben merült fel a líra válságának kérdése, ami tanult, dijat nyert Rousseau- ról írt tanulmányával. Több helyen nevelősködött, 1886 87 között tanította gróf Zichy Gyula pécsi püspököt, természetesen fiatal korában (innen a kapcsolata a Zichy ekkel valószínűleg), foglalkozott a Rohonczi- kódex néven ismert „Magyar imádságok” ősírásának megfejtésével, 1889-től vegetáriánus, 1890 decemberétől a következő év októberéig élt az ágasvári barlangban remeteként (ilyen előélettel!), öccse közbenjárásával került a postához, de mindvégig nemzettörténeti tanulmányokat folytatott, 1897-ben Kairóban is járt, ahol a pogánykori hun—magyar vallás eredetét s a Kézai krónika nemzeti hagyományának igazolását kereste. Foglalkozott a hieroglif és az ékírásos irodalommal és a Hiung-nu írásos emlékekkel, mert úgy vélte, hogy a hun és a Hiung-nu közös eredetre vezethető vissza... A magyar ősírás megfejtésének kísérletei után következett az ágasvári baregyébként a líratörténetben egyáltalán nem számít újdonságnak. Napjainkban pedig, amikor történelmi léptékű világgazdasági átrendeződésnek vagyunk tanúi s ebben Közép- és Kelet-Eu- rópa társadalmai és lépés- kényszerbe kerültek, az érték- és az értékelési válság — más szférákhoz hasonlóan — a szellemi, ezen belül az irodalmi életben is megjelenik. Természetesen nem közvetlen analógiákról van szó. Ügy gondolom azonban, hogy az emberi, a társadalmi, a nemzeti identitás kérdései a mai folyamatoknak is részét jelentik, következésképpen a művészetek — bennük az irodalom — változatlanul fontos feladatok vállalására kényszerülnek, függetlenül e törekvések értékelésében jelentkező anomáliáktól. Mindez Jobbágy Károly önvallomása kapcsán merülhet fel az irodalmi folyamatok iránt érdeklődő olvasóban, jóllehet a költő elsősorban élettörténetéről szól. A Bőrünkön a betűk elsősorban a fiatalabb, a most jelentkező nemzedékek tagjainak antológiája, jóllehet a fiatal jelző a már hosszabb idő óta általános hazai irodalmi — és nemcsak irodalmi — állapotoknak megfele* A gazdag verstermésen belül a már említett Jobbágy Károlyon kívül Zonda Tamás költői szerepkeresése komoly gondolatiságot hordoz, a verseiben felvetett kérdések ma több költői nemzedéknek is kérdései, így egy ma virulens közérzet lírai dokumentációiként is .felfoghatók. Némiképp pri- mérebb élményanyaggal dolgozik Ádám Tamás, Kará- csondi Imre, Radnai Ketykó István. Eszközhasználatuk ugyan különböző, mindenképpen érdemes azonban figyelni a képalkotókészség gazdagságára, helyenként üdeségére, illetve bizonyos, Beszélő iájak Egy „különc” üzenetei lang. Nem tudhatjuk egyenlőre, hogy Némethi ott milyen nagy területet járt be; egy év nagy idő teljes, vagy majdnem teljes magányban. Nem tudhatjuk, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták, hogy látta vagy nem az a kőtömböt, amelyről szavahihető szakemberek (barlangászok) állítják, hogy létezik és megmunkált, más anyagú, a környezettől elütő valaminek látszik az egykori vulkán mélyében. Ha igaz, hogy került oda? Vagy legenda lenne az egész? A Mátra minden pontja legendákhoz köthető; Ágasvárról ugratta lovát László király és egészen Verebélyig szállt; • a közeli Tarról indult Zsig- mond királyunk idejében Tar Lőrinc, aki eljutott az írországi kénes barlangba, a pokol tornácára, ahol látomásai voltak és látomásait le is írták ott helyben latin nyelven. Ma már ez is hozzáférhető, s nem csupán lovagkori, de irodalmi érték is egyben. Vidróczki erre minden fa mögül kinézde- gél, de beszéltem olyan emberrel is — róla majd külön lően sok esetben a harmincas, a negyvenes éveiken, vagy még azokon is túl járó életkorú szerzőket takar. A szerzők törekvései és eredményei változatosak. Prózában Onagy Zoltán, az üt Eridanusban és a Vénusz beteg című műveiben fölvetett kérdésekre keresi a választ Kérdések két galamb sorsáról stb. című elbeszélésében is. Ebben egy adott értelmiségi, nemzedéki közérzet adekvát kifejezésével találkozunk, nem utolsósorban kitűnően kezelt stíluseszköztár alkalmazásával. T. Pataki László Lidércláng című monodrámája az 1984- es Madách-pályázaton második díjat nyert, azóta több bemutatót ért meg. Nyomtatásban itt olvashatja először az érdeklődő. A szerző Ma- dáchné, Fráter Erzsébet kapcsán érdekes pszichológiai folyamatot rajzol fel, a többi között érintve a társadalmi környezet és az önpusztításra való hajlam sajátos találkozásának következményeit. Matuz Gábor és Uj- laky Attila primérebbnek tetsző élményanyaggal dolgozik groteszk hangvételű írásaiban. Különösen Matuz Gábor Lépéselőny című tárcanovellája jelzi előre a várható további értékeket. az egész nemzedéket is érintő gondok iránti nyitottságra. Csikász István versei sorolhatóak leginkább az antológia helyi élményfoganta- tású termése közé, a választott szűkebb haza, Balassagyarmat vállalása itt programként jelenik meg a lapokon annak minden közvetlen lelkesültségével és napi kisvárosi gondjával. Az antológia illusztrációs anyagát a Komjáthy-körhöz tartozó hivatásos és amatőr képzőművészek, Farkas András, Réti Zoltán, Csemnicz- ky Zoltán, Nagy Márta, Kar- mann János művei jelentik. T. E. fejezet szól rövidesen —, aki az ántivilágban az Ágasváron „kutászkodva”, talán kincsekről szóló legendák is ösztönözték minden korban az embert az errefelé ásásban, lovassírt talált társaival együtt, és a sírban álló helyzetben lelték meg a lovast és lovát, már ami megmaradt belőlük. . . Van-e összefüggés a különös összetételű és formájú szuperkocka és az errefelé ismert Rudolf trónörökösről szóló legenda valamint Némethi Kálmán itteni reme- téskedése között például ? Mit „tud” maga a kocka? Ha ugyan nem érzéki csalódás az egész, és valóban létezik faragott élekkel a hegy gyomrában. Ferenc József császár és magyar király fia, Erzsébet tragikus sorsú (őt megölték) királynő gyermeke, 1889. januárjában Mayer- lingben ifjú barátnőjével lett öngyilkos, de mondják errefelé, hogy egy időben itt bujdosott csuhásan, keresztet formázó ágasbottal járt, felnyúlt a szilváért, és akkor látszott az aranytetoválás a karján „Rudolf volt, a boldogtalan. . Némethi Kálmán lett volna? Vagy ő járt Rudolf nyomában? •T. Pataki László Lokálpatriotizmus Képalkotókészség
