Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-23 / 250. szám
1987. október 23., PÉNTEK NOGRAD 3 / Nyert csata vagy vesztett ütközet? II. Orvosi ellenőrzés — hetente A Balassagyarmati Faipari Kisszövetkezetben idén 17 millió 400 ezer (forint értékben gyártanak lakáskiegészítő kisbútorokat. A 15-féle termék az ország minden pontjára eljut. Képünkön az új terméket — videoállványt — szereli Horváth Tamás és Li- tavszki Pál. —RT— Vállalkozás főmunkaidőben A gyakorlatlanság azonban csak az egyik, amit kölöncként cipel még magával a bátonyterenyei ruhagyár kollektívája. Van más is, ami fékezi a lendületet, s ez a feltűnően magas hiányzás ! Női üzem lévén, a ruhagyár egészében is magas a táppénzes százalék, ám a bátonyterenyei ebből is magasan kiemelkedik. — Kevés a siker, sok a bosszúság, sértődősek, ingerlékenyek az emberek •—• így látja Dropka Béláné szb-titkár. — Ha úgy érzik, tele már a pohár, mennek az orvoshoz. Az egyik körzetből például eljött az üzembe az orvos megnézni, milyen körülmények közt dolgoznak itt az emberek, hogy nem bírják idegekkel... ! A vállalat már megtette az első lépéseket főállású üzemorvos foglalkoztatására. Addig is hetente tartanak felülvizsgálatot a gyárban. Egyelőre , annyi eredménnyel, hogy a felülvizsgálati nap előtt hirtelen megcsappan a táppénzeslétszám, utána a sorok „visz- szarendeződnek”. A betegszázalék mértéke egyébként nem az átszervezés „folyománya” : feltűnően magas volt a déliás időkben is. Akadnak napok, mikor a szalaglétszám 45 százaléka hiányzik! Fodor Tibor gyárigazgató, a mai kimutatást teszi elém: a délelőttös műszak 312 emberéből 52-en vannak távol, zömmel fizikai dolgozók. A szoknya- (kismama-)szalagon majdnem 41 százalék a hiányzók aránya! A szalagvezetőknek naponta meg kell vívniuk a csatát az üres helyek betöltéséért. Veres Imréné, a blézerszalag vezetője tehát korántsem tanúsít elnéző magatartást. — Van, aki már délelőtt közli, másnap nem jön, beteg lesz. De akad, aki már ma tudta, s mindenki füle hallatára ki is jelentette, hogy karácsony és szilveszter között ágynak dől! — háborog a talpraesett fiatal- asszony. — Hogy mit tudnak mondani az orvosnak, amire egyből kiírja őket, fogalmam sincs. Nézzen szét, olyan most is a csarnok, mintha csak amolyan tingli-tangli módon menne a munka. Vannak is emberek, meg nem is... — Mi a véleménye a szalag fegyelméről? — Lehet még javítani rajta, az az igazság. A cigire haragszom, főleg, ha úgy kell a dohányos után menni, mert áll a szalag. Múlt hónapban öt igazolatlan hiányzás volt. Csak beüzentek, hogy „anyanapot” tartanak, pedig megmondtuk, előre kell szólni! Előfordult, hogy szabadságra mentek, pedig senki nem engedte el őket. Ilyet nem lehet csinálni! Veresnének igaza van. Ilyet már csak azért sem lehet csinálni, mert az eredeti terv szerint, ez év végén megszűnik az átképzési támogatás, s azt követően mindenki annyi bért visz haza, melyet munkájával megkeres. (A vállalat hat hónapi meghosszabbítást kért, döntés azonban még nem született.) — Az enyém már szeptember végén megszűnt — tudatja Illésvölgyi Jánosné varrónő. — Hogy úgy mondjam, most már magamnak dolgozok. Illésvölgyi né, a legjobb szakemberek közé tartozik, mégsem nyugodt. — Eddig jól kijöttem — közli. — Nem mondom meg, mennyire, rossz szájize ne legyen emiatt senkinek. Mégis nagy a bizonytalanság bennem is. Nézze, jön az új adó, jelentős áremelésre számíthatunk, megszűnik az átképzési támogatás. Nekünk nagyon összejött most minden... Megfogja a könyököm, a varrógépéhez vezet, kis papírlapot szed ki a csipeszből: — Látja, mi van rajta? Ebből a mostani blézerből műszakonként 169 darabot - kell kibélelni az előírt hát- vanszázalékos teljesítményhez. S hol van még a száz százalék, a 282 darab?! Az emberek megnézik a normát, s egyszerűen elalélnak, akkora számokat látnak! Sokan úgy vélik, lehetetlen, amit kérnek, képtelenek megcsinálni! (Dropka Béláné, szb-titkár: — Én már akkor is itt voltam, amikor a harisnyagyár vett át bennünket a kézműtől. Nem hittük mi sem, hogy napi 6—700 harisnyát meg lehet varrni. Idővel mégis megcsináltuk! Ezt magyarázom én is váltig az embereknek: legyenek nagyobb türelemmel, akár a saját, akár mások munkájáról van is szó!) Persze nehéz a türelem annak, aki a piacról él. Ná- gel Jánosné varrónő elhatározta: ha jövő év tavaszán sem megy jobban a munka, felmond. Az átképzési támogatás rendszerébe beépített ösztönző elem neki kárára van: kevesebb a pénze, mert teljesítménye is a szalag átlaga alatt van. — Legutóbb 1260 forintot tudtam a saját munkámmal bekeresni, de támogatással együtt is háromezer forinttól kevesebbet vittem haza — panaszolja Nágelné. — Annál a szörnyű fekete blézernél napi kétszáz gallért tudtam rögzíteni, és négyszázat kellett volna. Háromszor is kértem a műhelyfőnököt, vegye lejjebb a normámat, de nem vette. Szeptemberben egyébként összesen hárman mondtak fel, ma azonban (október 12.) ketten is egyszerre. Előző héten szűnt meg számukra az átképzési támogatás. Mindketten azt mondták, egyelőre nem helyezkednek el sehol, ha teszik is, akkor sem darabbéres munkán. Egyikük beteges unokáját gondozza majd, a másik férje Ígéretére hagyatkozott, miszerint az majd eltartja őt. — Érezve a kisebb-nagyobb kudarcokat, valóban sokan odavágják, legfeljebb majd elmegyek! — továbbítja tapasztalatait Balázs Ottó- né, a pártszervezet titkára. — Meggyőződésem, hogy a többség nem gondolja ezt komolyan. Az emberek értékelik, hogy a ruhagyár eddig minden Ígéretét valóra váltotta, értékelik a csodálatos gépeket is, de hiába, ha ritkán van részük sikerélményben ! — Hogyan segíthetnek ebben a helyzetben a kommunisták? — Elsősorban személyes példamutatással. A napi, eleven kapcsolatot különösen fontosnak tartom. Minél többet az emberek közt lenni, meghallgatni a valódi vagy vélt sérelmeket, választ adni rájuk. Helyi kibontakozási programunkban pedig azt javasoltuk, hogy a gyárvezetés külön is foglalkozzon az elmaradókkal, a fegyelmezetlenekkel. Legyen mindenki tisztában vele, mik a követelmények vele szemben, mennyi ideje van, hogy felnőjön azokhoz, s ha nem teszi, milyen következményekkel kell szembenéznie. — Aki nyugtalan, íaeges, türelmetlen, annak általában azt szoktam mondani: egész fenékkel kell a széken ülni! — teszi hozzá az szb-titkár. — Ügy nem lehet új szakmát megtanulni, megszeretni, hogy közben fél lábbal kívül van az ember! Nincs, mi teljesen fehér, vagy egészen fekete lenne. Sok a gond a bátonyterenyei gyárban, az úttörő vállalkozás keserves erőpróba mindannyiuk számára. De óriási a fejlődés is, noha ezt a munkások kevéssé érzékelik. A belga üzletember azonban, végigjárva a gyárat nem puszta udvariasságból mondta: — Fantasztikus, hogy mit produkáltak itt néhány hónap alatt az emberek. Minőségben, fegyelemben szembetűnő a változás! Gondos munkára valló, szép termék kerül ki a kezük alól, s ez a legfontosabb! Kaszás Józsefné dr. vállalatigazgató sem kesereg. Ellenkezőleg. — Akárki akármit mond, meggyőződésem, hogy minden bajunk dacára is — csatát nyertünk! Ha megfogadtuk volta sokak tanácsát, és nagy szériás belföldi termeléssel kezdtük a tanulást, ma teljesítményszázalékunk is a duplája, a tervezettnek megfelelő lenne. De mire jó az, ha áltatjuk magunkat, becsapjuk egymást is? Addig kell a nehézségekhez hozzáedződni, amíg az átképzési támogatás tart. A bátonyi termékkel elégedettek a külföldi vevők, a mi dolgunk most az, hogy az eredményhez vezető úton elsimítsuk a rögöket. Ezen dolgozunk. A munka még nem ért véget. .. Szendi Márta (Vége) Letisztulóban vannak azok a szélsőséges nézetek, amelyek a szocialista mun. kaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat, a korábbi évtizedekben elért sikereket az utóbbi években megpróbálták leírni, mondván: formálissá vált az egész mozgalom, nem találta meg helyét, szerepét, az új gazdasági követelményrendszerben. A nemrég lezajlott szakszervezeti napok eg/ik igen érdekes témája volt a szocialista munkaverseny, és a szocialista brigádmozga- lom megújítása, illletve az újszerű lehetőségek fel- használása és továbbfejlesztése. Érthető, mert olyan, a gazdasági és társadalmi kibontakozást segítő, nélkülözhetetlen alkotóerőről van szó, amit a szocialista munkaversenyben és a szocialista brigádmozgalomban tömörült kétmillió dolgozó jelent az országban. Egyértelmű, hogy a mozgalom régi formájában és tartalmában megyénkben sem tud már hozzájárulni a következő nehéz esztendők szerteágazó, bonyolult, önállóságot, kezdeményezést megkövetelő gazdasági és társadalmi feladatainak sikeres megvalósításához: a stabilitáshoz, majd a kibontakozáshoz. Még akkor sem, ha vannak, akik azt vallják, s talán bizonyos mértékben igazuk is van, hogy a még használható elemeket át kell menteni, s meg kell őrizni. Hagyni kell a mozgalmat, hogy önmagára találva, meglelje új tartalmi és formai jegyeit, helyét a köz- gondolkodásban oly módon, hogy a tanulás és a szocialista együttélés igen megkopott háttérbe szorított igénye jól beépüljön azokba az új vállalkozási formákba, amelyek már most jelzik,, hogy s megújulás sokat ígérő, de magán viseli az újjal járó bizonytalanság jegyeit is. Az új vállalkozási formák, a megújulási szándék most is a legjobbak- nál, a kezdeményezőknél jelentkezik. Erre utalnak a már meglévő és kialakulóban lévő vállalkozások. Jellemzőjük az önszerveződés. Ilyen álapon jöttek létre az autonóm munkacsapatok a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Mindkét fél — vállalat és brigád — kötelező vállalkozási szerződés alapján tevékenykedik, több brigád a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A Volánnál havonta értékelik, ki alkalmas a legjobb brigádcímre. Tovább színesíti a vállalkozási lehetőségek palettáját a másutt alkalmazott pályázati rendszer, valamint a formálódó belső vállalkozási rendszer. Ez utóbbi 100—150 főből álló egység, amely önállóan belső átszervezést hajt végre, a termelés és gazdálkodás feladatainak elvégzésére. Ezt a megbízást versenytárgyalás útján nyerik el a legtöbbet ígérő vállalkozók. Bármelyik új, kibontakozó formát vizsgáljuk, egyben mindegyikük megegyezik: a főmunkaidő becsületét kívánja visszaadni jobb munkaszervezéssel, magasabb színvonalú irányítással, hatékonyabb gazdálkodással, a termékek minőségének javításával. Az eszmecserén szóba került, hogy a termelésre, gazdálkodásra és a jövedelmezőség növelésére irányuló kizárólagos koncentrálás, eleve kizárja a tanulásra való ösztönzést, az ezzel kapcsolatos igény felkeltését,- teljesítését. Erre vannak, akik úgy válaszolnak: a vállalkozásban foglaltak teljesítése másként el sem képzelhető, mint a szakmai hozzáértés növelésével, a több szakma elsajátításával, a tudás sokrétűségének bővítésével, illetve felhasználásával. Tovább folytatva a gondolatot, a folyamatos a tanulásra való ösztönzés pedig kialakíthatja, megformálhatja a korszerűbb felfogást visszatükröző és mindig az adott időszakra utaló, szocialista módon élő embertípus kialakítását. Általában egyetértés van, abban, hogy nem az új vállalkozási formáktól, a nekik biztosított lehetőségektől kell félteni a vállalkozó kedvű fizikai és műszaki dolgozókat, hanem azoktól az akadályoktól, amelyek zavarják az önmegvalósítást, gátat emelnek a kibontakozáshoz. Ezek között említhetjük, hogy az új vállalkozási forma nincs kellően szabályozva a Munka törvénykönyvében, tisztázatlan a szakszervezet szerepe a bérkérdésben. Választ vár például: lehet-e nem szervezett dolgozó tagja a vállalkozásnak? A vállalkozókat, a kezdeményezőket zavarja a kényelmesek, a restek részéről megnyilvánuló irigység. Sőt, néhol a „kiváltságos” jelzővel próbálják fékezni vállalkozókedvüket. Egy dolgot feltétlenül szükséges megjegyezni: Nem mozgalomról, hanem önmegvalósítást garantáló vállalkozásról van szó, méghozzá a főmunkaidőben. — Venesz — A Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyárának előgyártó üzemében korszerű optikai letapogatóval rendelkező automata lángvágó berendezésen készítik az NSZK-exportra kerülő acélszerkezetek elemeit. A Rába mérlege Új termékek, hatékonyabb foglalkoztatás A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban — a most elkészült értékelés szerint — az év első háromnegyed évében több mint 18,5 milliárdos termelési értéket állítottak elő, ami egy milliárd forinttal több mint a múlt év azonos időszakának termelése volt. A létszám ugyanakkor hét százalékkal csökkent; a fejlődést új, termelékeny berendezések üzembe állítása, a számítógépes termelésirányítás bevezetése, s a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása' tette lehetővé. A vállalat konvertibilis elszámolású exportja 10,4 százalékkal nőtt a tavalyi hasonló időszakbelihez képest. A korábbinál több futóművet szállítottak az Amerikai Egyesült Államokba, és újabb piacokat is meghódítottak ezzel a gyártmánynyal. A dízelmotorból több mint 19 ezer készült háromnegyed év alatt, csaknem ezerrel több mint 1986 októberéig. Időarányosan teljesítették a motorpótalkat- rész-gyártás tervét, ami erre az évre több mint másfél milliárd forint értékű alkatrész elkészítését irányozza élő. A tehergépkocsi-gyárban már túlvannak az ezredik jármű összeszerelésén. Rövidesen nagyobb szállítmányt indítanak Kínába, ahová az idén még több száz új konstrukciójú Rába kamiont szállítanak. Légpárnás betegágy A tartósan ágyhoz kötött betegek helyzetét és ápolóik feladatait könnyíti meg az Angliában készített újfajta „légpárnás” ágy. Ez öt csoportban elrendezett összesen 21 légpárnából áll, s minden csoport feszessége és dőlésszöge külön- külön beállítható. A légáramlás hőmérsékletével az ágyé is szabályozható. A veríték elpárolgását segítő anyagból készített légzsákokban egy-két sebességi fokozatú, csendes működésű, 0,55 kW-os motorú ventillátor tisztított levegőt keringtet. Az ágy nagypn alkalmas rá, hogy benne égési sebeket viselő betegek, az intenzív osztályok betegei, és idős, magatehetetlen betegek feküdjenek.
