Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-22 / 249. szám
1987. október 22., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Nyert csata vagy vesztett ütközet? I. v ■ ■ ' y Folytassa, Ramsey úr! % *,$,,% ' «,£& '//''S, i* í ✓ '/ , ✓ ' ■ ^ V1/'' '/'''^ '' ' ' '■ > ? i, ' ■, , "■ A legigényesebb export- termékeket készíti idén januártól a Salgótarjáni Ruhagyár (harisnyagyárból lett) bátonyterenyei gyára. Kilenc hónap alatt mindössze egyszer kapott a kollektíva észrevételt egy próbaszállítmányként elküldött tételre — a hiba akkor is javítható volt. Egy ízben a kamionba bepakolt áru sorrendjét kifogásolta a vevő, ám nem tisztázódott, hogy Bá- tonyterenyén keverték-e meg a méret szerinti rendet, vagy útközbeni átrakodásnál. Eszerint tehát a bátonyterenyei kollektíva eddig nagyszerűen megállta helyét. A termékváltáskor kidolgozott felfutási terv szerint ez év decemberére százszázalékos teljesítményt ért el az új szakmát megtanult közösség. Az ütem szerint most 70—75 százaléknál kellene tartani, ám a gyári átlagteljesítmény ettől 20—25 százalékkal elmarad. A szabászaté a legmagasabb, szeptember végén azonban ott is csak 64 százalék volt. A három szalag pedig 43—45 százalékot ért el. Eszerint tehát a bátonyterenyei kollektíva nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket? Az élet azonban sokkal bonyolultabb, hogy akár egészen fehér, akár teljesen fekete lehetne. Igaz, a 180 fokos fordulatot megtett gyárban nem minden úgy történt az elmúlt egy “esztendőben, ahogyan azt előre eltervezték. Az okokat boncolgatva azonban a szálak sokkal messzebbre vezetnek, mintsem az elmaradó teljesítményért egyértelműen a kollektívát tehetnénk felelőssé. Sem a szabászok, sem a varrónők nem tehetnek róla, hogy a késedelmesén megkapott behozatali engedélyek miatt csak három hónappal a tervezett után indulhattak meg a gépek. Megint csak nem a gyári dolgozókon múlott, hogy a volt gazda, a harisnyagyár még tavaly decemberben is igényt tartott csaknem kétszáz emberre, s e tetemes létszámot egyszerre, januárban adta át a ruhagyárnak. Kétszáz harisnyagyártót egyszerre megtanítani ruhavarrásra — nos, ez a legnagyobb igyekezet mellett sem sikerülhetett. Volt, akivel két hónap elteltével tudtak először érdemben foglalkozni, hiszen a betanítók száma is véges. A betanításra egyébként a svájci—magyar szervezőcég, a CBS kapott megbízást. Akkor úgy tűnt, a legkiválóbb módszereket alkalmazza, mára azonban kiderült, az elvégzett munka nem nevezhető eléggé hatékonynak. Amit Davis úr, a cég szakembere elkezdett Bátonyte- renyén, azt most kollégája, Thomas Ramsey folytatja: újra oktatja a szabászokat, a meósokat, a termelésirányítókat és a betanítókat. A termékváltás minden kínját átélt és még most is átélő asszonyok pedig nem értik: miként lehet az, hogy nem haladnak gyorsabban, amikor pedig Davis úr úgy dicsérte őket? A kérdés — mindegy, hogy kimondják-e, vagy csak az idő múlásával egyre fokozódó idegességben jut kifejezésre — választ követel. — Hogy is mondjam, hogy ne sértsem a déliás önérzetet? — tűnődik el Kaszás József né dr., a ruhagyár igazgatója. — A tőkésexporttermelés más fegyelmet, szigorúbb rendet feltételez, mint amilyet a hazai piacra szánt harisnyák előállítása igényelt. A harisnyakészítés egyéni feladat, a ruhagyártás szalagmunka, ahol a legkisebb gikszer is megakasztja a folyamatot. Más dolog egy negyvenforintos harisnya- nadrágot elrontani, s más egy ezer forinttól is drágább holmit! A technológiai fegyelmet, a minőségi előírást ennek megfelelően kell megkövetelnünk ! Ugyanazon falak közt csaknem teljesen ugyanaz a kollektíva a korábbitól merőben más szokásokat, munkarendet, fegyelmet kénytelen megtanulni. S ez a tanulás éppen azoknak a leg- gyötrelmesebb, akik máshoz voltak hozzászokva! Gvfoacsi László a Déliában is termelési osztályvezető volt, most is az. Személye és beosztása maradt, munkája azonban alig hasonlítható össze a légivel. — Amit most csinálok, az jóval összetettebb — mondja a fiatalember. — A harisnyagyártásban menet közben is könnyűszerrel korrigálhattunk, most egy termék indításakor mindennek komplett együtt kell lennie. Régen szinte magától ment a verkli, most minden új feladatot meg kell mutatni az embereknek, gyakran úgy, hogy, aki megmutatja, az is akkor tanulja. A belföldi piacra készített tömegterméket importalapanyagból készült drága exportcikk váltotta fel. Akkor nagyobb rálátásom volt az egész termelésre, most oly gyakori a termékváltás, hogy csak győzzünk átállni! Soroljam még? — Az igazi termelésirányítás viszont éppen ez! — Ahogy vesszük. Azt például nem minősítem termelésirányításnak, mikor cérna után kell szaladgálni. A cérna méterre ki van mérve, miután azonban gyakran kell javítani, hamarabb elfogy. Zaklatottabbak a napjaim, s ez talán nem szükségszerű. Idővel, remélhetően beállnak majd a rutinszerű é'Témek. s akkor bizonyára könnyebb lesz. Gubacsi László szerint, akkor volna ideális a helyzet, ha —, mint Mózes a kőtáblára — felvésnék a technológiai előírásokat, s azoktól senki el nem térne. Ilyen azonban még egy gyakorlott kollektívában sincs, hát még itt! Szendi Márta (Folytatjuk) Bevétel a hulladékból is Új termékek — bővülő piac A balassagyarmati kábelgyár úgy határozott, hogy szeptember végére tetemesebb termelési értéket ér el, mint, amennyit éves tervének időarányos része megkövetelne. Eszerint dolgozott és nem is eredménytelenül: a három negyedévben 25 millió forintos termelési értéktöbbletet ért el az időarányoshoz képest, 70 millió forintos ráadást adva az előző év ilye.nkori teljesítményre. A nem rubelelszámolású export tíz százalékkal haladja meg a terv szerint szeptember végéig esedékes értéket, a szocialista export és a belföldi termelés viszont húsz, illetve három százalékkal elmarad attól. A számítottól alacsonyabb teljesítmény oka a harmadik negyedévben jelentkező PVC- hiány volt, mely sajnos még októberben is hátráltatja a munkát. így már kevés remény maradt az idei évre tervezett szigetelttermék- mennyiség teljesítésére. A konvertibilis export- előirányzat jelentős túlteljesítésében a török megrendelésre gyártott ötezer tonnás szabadvezeték-sodrat játszotta a főszerepet. A rendelést világbanki finanszírozású tenderen nyerte el a vállalat, a tételt a balassagyarmati gyár négy hónap alatt készítette el. A siker az egyszeri eredményen túlmutató jelentőséggel bír: a balassagyarmati kollektíva ugyanis a későbbiekben is szeretné lábát megvetni a világbanki finanszírozású piacon. Kilenc hónap alatt jelentős mennyiségű kábelgyári termék jutott el indiai, kínai, finn, svéd és liechtensteini vevők címére. A továbbfejlesztés eredményeként az 1 kV-os kábelből mintegy 35 millió forint értékű szállítmányt kaptak ez időben a svéd, osztrák, nyugatnémet és liechtensteini vásárlók. A következő évtói fogva belföldi és exportpiacokon is megjelenik a gyár a sodrott szigetelt légvezetékkel, az SLPE-szigetelésű kábelekkel és vezetékekkel, a lángálló PVC-szigetelésű kábelekkel, illetve az ötvözött alumíniumsodra tokkal. Idén is nagy figyelmet fordít a kollektíva a technológiai hulladékok feldolgozására, ismételt felhasználására, illetve magasabb feldolgozottsági fokú értékesítésére. A gyárban bevezetett komplex hulladékfeldolgozási rendszerrel ez évben is jelentős gazdasági eredményt értek el a balassagyarmatiak, elsősorban a PVC-hulla- dék újrafelhasználása, illetve az alumíniumhulladék értékesítése juttatja számottevő bevételi többlethez a kollektívát. Motorszabályozó áramkörök A motorszabályzó áramkörökből idén már több mint 350 ezer darabot állít elő a BRG szécsényi 2.' számú gyáregysége. A KM—3 és ai SM jelzésű panelek után most már beindult az MK típusjelű, legkisebb egység összeszerelése is. Naponta 5 ezer darab panelt állít elő a 170 főt foglalkoztató panelüzem. Bővül a termékek választéka Túlteljesíti tervét a Forcon Negyedik éve készítik a különböző fogaskerék-le- fejtő marókat, a profilmarókat és a gépi fűrészlapokat a Forcon Szerszámipari Vállalat érsekvadkerti gyárában. A belföldi igények egy részének kielégítésére az idei terv szerint is 151 millió ijjrint értékű forgácsolószerszám gyártására vállalkozott a 225 tagú kollektíva. A tavalyi évhez képest 10 százalékkal megemelt árbevételt időará; nyosan egymillió forinttal sikerült túlteljesíteni. A három negyedév eredményei alapján remény van arra is, hogy év végén a tervezettnél nagyobb számok kerüljenek az árbevételi rovatba. Az előirányzott 38 millió forint idei nyereség időarányos teljesítésének azonban híja van. Ezt elsősorban annak tulajdonítják a gyáriak, hogy az utóbbi hónapokban a kedvezőbb árú termékekből visszaesett a piaci kereslet. Termékeink legnagyobb megrendelője a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, de jelentős igénnyel lép föl a VASÉRT is. Bár a megmunkálószerszámok keresettek a belföldi piacon, az érsekvadkertiek a megújulás, a termékszerkezet bővítése érdekében is tesznek lépéseket. Az idei tavaszi BNV-n mutatták be az első alkalommal azt a szerszámszállító kocsit, mely az NC- megmunkálóközpontok szerszámainak korszerű tárolását szolgálja. Az új termékből eddig nyolc darabot készítettek. Bővítik a forgácsolószerszámok választékát, azzal is, hogy az eddig csak 10 modulig gyártott fogaskerék-lefej- tő marókat a jövőben 16 modul mérethatárig készítik. A mintadarabokat már előállították, az előzetes érdeklődés alapján jövőre ebből a termékből csaknem 4 millió forint plusz árbevételre számítanak. A szerszámgyártás importigényes. Érsekvadker- ten például a felhasznált alapanyag 30 százaléka származik külföldről. Az importanyagok hiánya ez évben gyakran zavarta meg a folyamatos munkát. Ezért — és gazdaságossági szempontok miatt is — hazai anyagokkal igyekeznek helyettesíteni az importot. Erre a Vasipari Kutató Intézet közreműködésével jó lehetőség kínálkozik az R 8-as típusú szerszámacélból és a gépi fűrészlap alapanyagából. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szögverő tizemében évente mintegy húszezer tonna szöget készítenek, melynek mintegy 23 százalékát exportra száltítják. a különféle méretű szögek darabolása lát* RT— Kenyéradó népi kismesterség Gyulai szőttes külföldre Az idén már termékeinek csaknem a felét külföldi megrendelőknek készíti a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, s a kivitel évről évre emelkedik. A nyugat-európai piacokra a gyulai szőnyegek, kötött, szőtt és varrt népművészeti termékek harminc százaléka kerül; a szövetkezet' tőkés kiviteli termelése komoly visszaesés után érte el most az évtized eleji szintet, a vásárlókat főként új termékekkel nyerték vissza. A félezer embernek munkát adó, az idén harmincéves szövetkezet árbevétele — ami ez évben meghaladja az ötvenmillió forintot — öt esztendő alatt másfélszeresére nőtt, miközben a létszám másfél százzal csökkent. Az alkalmazásukban állók kétharmada a környező falvakban bedolgozóként végzi a munkáját, a foglalkoztatottak ötödé nyugdíjas, s félszáz megváltozott munkaképességű dolgozónak is kenyeret ad a szövetkezet, amely a népi kismesterségek művelése, a hagyomány- őrzés mellett így a környék foglalkoztatási feltételeinek javításában is számottevő szerepet játszik. A salgótarjáni Uníver Vegyesipari Kisszövetkezet éves árbevételi terve 33 millió forint, aminek ötödrészét a nyomdai részlege t cint éli ki. — bp — Minden brigád más A gazdaságirányítás új rendszerének kiterjedésével az utóbbi néhány évben fokozatosan megváltoztak a versenymozgalom feltételei. Ugyanakkor a lehetőségek érvényesítésénél hiányzott az alaposság, a következetesség, ennek megfelelően a konkrét feladatmeghatározás és az érdemi teljesítményértékelés. Ezért helyenként tapasztalható, hogy a mozgalom „állóképpé” merevedett annak ellenére, hogy a dolgozók aktivitására, cselekvő közreműködésére egyre nagyobb szükség van. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a versenymozgalom tartalmát, módját, formáját napjaink feladataihoz kell méretezni - mégpedig közvetlenül a munkahelyeken. így a jól szervezett versenymozgalom mindenütt a termelési, gazdasági célkitűzése^ megvalósításának eszközévé, motorjává válhat. Mindebből következik, hogy a munkaverseny-mozga- lom léte, megújulása nem központi intézkedésektől, hanem helyi kezdeményezésektől, a munkahelyi feltételek megteremtésétől függ. Következésképp tehát a versenymozgalom, a brigádélet középpontjába a munka kerül. Ezt a politika, a művelődés sajátos lehetőségeivel segítheti, befolyásolhatja, de a mozgalomnak mindenképpen a gazdasági jellege az elsődleges. Ez pedig olyan gondolkodást, látásmódot, magatartást kíván az egyéntől és a közösségtől egyaránt, amely képes elviselni és megoldani a feszültségeket, a konfliktusokat. A brigádmunkát, a szüntelen jobbra törekvést, az életritmust tehát alapvetően az elvégzendő munka, a megoldandó feladat határozza meg. Ezek alapján szocialistának az a brigád minősíthető, amely képes minden tagjának a munkához szükséges szellemi, erkölcsi, emberi fejlődését biztosítani. Ehhez hozzátartozóan a brigádok önállóságát úgy kell tekinteni, hogy minden brigád más, mint a többi — a munka jellegéből, tagjainak összetételéből eredően is —, így a feltételrendszer, a körülmények, az adottságok is változóak. A követelményeket tehát nem szabad uniformizálni, hanem mindig a megfelelő körülményekhez kell igazítani. Nemcsak a munkaverseny- mozgalom résztvevőinek szükséges megújulnia, hanem az üzemek vezetőinek is feladata, hogy az eddigi statikus állapottal szemben igényes belső mozgást teremtsenek, az eredményekkel arányosabban ösztönözzék a kollektívákat. V. L.
