Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

2 1987. október 21., SZERDA NÖGRÄD Vita az ENSZ-ben Amerikai hadihajók akciójának visszhangja Pusztuló környezetünk Savas esők, elsivatagoso- dás, erdőirtás, a légkör fel- melegedése és a tengerszint megemelkedése — ezekre a veszélyekre figyelmeztették a világot az ENSZ-közgyűlés hétfőn megnyílt rendkívüli vitájában. A vita arról a jelentésről folyik, amelyet a környezetvédelem és a fej­lődés összefüggéseit kutató bizottság — a Brundtland- bizottság — háromévi ku­tatómunka után terjesztett a Világszervezet elé. A 22 is­mert személyiségből álló cso­port jelentésének címe: „Kö­zös jövőnk’'. Megnyitó beszédében Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár hangsúlyozta: a Brundtland- jelentés komoly kötelezettség­vállalásra szólítja föl a kor­mányokat, akik nem mond­hatnak nemet, feltéve, hogy még lakható bolygót akar­nak hátrahagyni az eljö­vendő nemzedékekre. A jelentést beterjesztve Gro Harlem Brundtland asz- szonv, norvég miniszterelnök rámutatott: sok fejlődő or­szágban a szegénység egy­szerre oka és következmé­nye a környezet pusztulásá­nak. A szegénységet kell megszüntetni, és ez csak a gazdasági növekedés segítsé­gével történhet — hangsú­lyozta Brundtland asszony. A fejlődő országok gazda­sági növekedését akadályozó tényezőkkel foglalkozott fel­szólalásában Radzsiv Gandhi. Ilyen tényezőknek nevezte az indiai kormányfő a protek­cionizmust, a cserearányok­nak a fejlődő országok szempontjából való romlását, a technológiaátadás előnyte­len feltételeit és a fejleszté­si segélyek megnyirbálását. Gandhi fontos ellentmon­dásra mutatott rá: a fejlett, országok fogyasztják el a nem pótolható energiaforrá­sok és nyersanyagok nagyobb részét. A fejlődő országok­tól sem lehet megtagadni a jogot, hogy nyomukba lépje­nek, ám ha ezt tennék, ak­kor a föld készletei már nem lennének elegendőek mindenki számára. Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök,, az el nem kötelezett országok mozgal­mának soros elnöke felszóla­lásában egyebek közt az el- sivatagosodás veszélyére fi­gyelmeztetett, amely első­sorban Afrikát fenyegeti, de következményei kihatnak az egész világra. Thomas McMillan kanadai környezetvédelmi miniszter javasolta: a tengerjogi kon­venció mintájára dolgozza­nak ki egy „légkörjogi” meg­állapodást is. Indítványozta továbbá, hogy 1992-ben Ka­nadában tartsanak újabb nemzetközi tanácskozást a környezetvédelem és a fej­lődés összefüggéseiről. (MTI) Aggodalom önigazolás ... ■' ■■ ’ ■ • ' ­A megoldás a diplomáciára vár Az Egyesült Államok szövetségesei nyugtalanság­gal fogadták a Perzsa- (Arab-)öbölben végrehaj­tott amerikai akció hírét. Hollandia mély aggoda­lommal értesült arról, hogy Washington szükségesnek tartott egy Irán elleni tá­madást — jelentette be a hágai külügyminisztérium szóvivője hétfőn. Hollan­dia attól tart, hogy a há­borúba belekeveredhetnek a térségben hajóikkal je­lenlevő más országok is. Ezért sürgette a Biztonsági Tanács és az ENSZ főtitká­rának újabb erőfeszítéseit. Közölte: az iráni fúrótor­nyok elleni amerikai akció nem változtatja meg Hol­landia semleges álláspont­ját. NYUGTALANSÁG TOKIÓBAN Görögország aggodalom­mal figyeli a feszültség nö­vekedését a Perzsa-(Arab-) öbölben az iráni fúrótor­nyok elleni amerikai kato­nai akciót követően — kö­zölte hétfőn az athéni kor­mány szóvivője. Közleményben foglalkozik az Irán elleni amerikai tá­madással a japán külügy­minisztérium. A kedden ki­adott dokumentum szerint Tokió nagy nyugtalanságá­nak adott hangot azzal kap­csolatban, hogy az öbölben egvre veszélyesebb a hajó­zás. A külügyminisztérium ugyanakkor megértéssel fo­gadta az amerikai magya­rázatot. Az olasz kormány állás­pontját ismertetve, Giovan­ni Goría miniszterelnök rá­mutatott, hogy a Perzsa- (Arab-)öböl és az iraki— iráni háború kérdését mi­nél előbb diplomáciai úton kellene rendezni, s meg kellene határozni, miként lehet a BT 598-as határo­zata alapján tűzszünetet el­érni. Teljesen jogosnak minő­sítette az amerikai táma­dást Margaret Thatcher, brit kormányfő, aki az egyesült államokbeli Dal­lasban tartózkodik. Kije­lentette, hogy „olyan cél­pontok elleni válaszakció­ról van szó, amelyek az Egyesült Államok és más országok hajózását fenye­gették, s amelyeknek közük volt az ott közlekedő hajók elleni támadásokhoz". A francia külügyminisz­térium hétfőn késő este ki­adott nyilatkozatában jó­váhagyta a két iráni ten­geri platform elleni ameri­kai támadást. A francia nyilatkozat, „iráni katonai platformokról" beszél és az­zal érvel, hogy minden ál­lamnak joga van a nemzet­közi jog és az ENSZ-alap- okmánv tiszteletbentartá- sával cselekedni azért, hogy „véget vessen az olyan támadásoknak, mint amilyennek egy amerikai lobogó alatt hajózó olaj­szállító esett áldozatul ok­tóber 16-án". NE TERJEDJEN A KONFLIKTUS A francia külügyi nyi­latkozat hitet tesz a hajó­zás szabadsága és bizton­sága mellett. Figyelmeztet rá: mindent meg kell ten­ni, hogy a legutóbbi össze­tűzések „ne vonják maguk után a konfliktus újabb eszkalációját a környező or­szágokra ebből háruló kö­vetkezményekkel együtt". Követeli, hogy maradékta­lanul és pontosan hajtsák végre a BT 598. határoza­tát, amely tűzszünetre, s a két ország közötti, nemzet­közileg elismert határvonal­ra való visszavonulásra szó­lította fel Iránt és Irakot. Az utóbbi napok esemé­nyei a Perzsa-(Arab-)öböl- ben súlyos aggodalomra adnak okot. Az NSZK kor­mánya mindamellett meg­értéssel fogadja Washing­tonnak azt a döntését, hogy akciót hajtott végre iráni célpontok ellen —je­lentette ki Friedheim Őst államtitkár, a bonni kabi­net szóvivője. Ost szerint csak olyan korlátozott ka­tonai tevékenységről van szó. amellyel az Egyesült Államok érvényt szerez ön­védelmi jogának. A szabaddemokrata párt (FDP) azonban, amely szin­tén tagja a kormánykoalí­ciónak, másként látja az akciót. Mint a párt szóvi­vője megállapította, az Egyesült Államoknak ezzel a lépésével az öbölbeli helyzet korántsem vált biz­tonságosabbá. Az ellenzéki Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) közleménye felhívja a fi­gyelmet arra, hogy Wa­shington katonai cselek­ménye nyomán a helyzet drámai módon rosszabbo­dott. Az NSZK vezető napi­lapjai kedden eltérően ítél­ték meg az amerikai lépést, noha általában kiemelték: Washington korlátozott ak­ciót hajtott végre. A külügyminisztériumhoz közel álló bonni General- Anzeiger vezércikke nyug­talanítónak minősíti, hogy az amerikai haditengeré­szet most belesodródott az események kiszámíthatat­lan áramlatába. INTELEM ÖNMÉRSÉKLETRE A konzervatív Frankfur­ter Allgemeine Zeitung ag­godalmának ad hangot, s a továbbiakban önmérsék­letre inti Washingtont. A feszült helyzet ugyanis — érvel az újság — csapdává válhat az Egyesült Államok számára, annál is inkább, mivel Teheránnak még na­gyon sok radikális híve van az arab és a muzulmán világban. Ezek mindenkor készek határozottan védel­mére kelni Iránnak. A lap sürgeti, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter közelgő moszkvai látogatása alkal­mával konzultáljon a Szov­jetunióval az öböl menti helyzetről. (MTI) Magyar—szovjet rektori konferencia Magyar—szovjet rektori konferencia kezdődött ked­den az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igaz­gatóságán. A kétnapos esz­mecserén — amelyre a szov­jet kultúra napjai egyik ki­emelkedő szakmai rendezvé­nyeként került sor — a ha­zánkba érkezett szovjet fel­sőoktatási delegáció tagjai, az ottani egyetemek, főisko­lák képviselői, valamint a magyar felsőoktatási intéz­mények vezetői vesznek részt. A III. magyar—szovjet rek­tori konferenciát Stark An­tal. művelődési minisztériu­mi államtitkár nyitotta meg, majd Csikai Gyula művelő­dési miniszterhelyettes a ma­gyar felsőoktatás fejlesztésé­nek aktuális kérdéseiről, Viktor Zubarjov szovjet fel­sőoktatási miniszterhelyet­tes pedig a szovjet egyete­mek és főiskolák megújítá­sát szolgáló változások eddi­gi eredményeiről és a ter­vekről tartott előadást. A plenáris ülést követően a résztvevők négy szekció­ban folytattak eszmecserét. Takesitán a sor Takesita Noboru, a Japán­ban kormányon levő konzer­vatív liberális demokrata párt főtitkára váltja fel Na- kaszone Jaszuhiro pártelnö­köt és foglalja el november 6-án, a kormányfői tisztet is. A hét végén felgyorsult, majd hétfőn váratlan fordu­latot vett a párt elnökségéért folyó küzdelem, amely a mi­niszterelnöki szék sorsát is eldönti. Az október 30-án le­járó mandátumú Nakaszone Jaszuhiro helyére pályázó „új vezetők” — Takesita No­boru, a párt főtitkára, Abe Sintaro, a párt végrehajtó tanácsának elnöke és Mijaza- va Kiicsi pénzügyminiszter — hétfő estig ötsz.ör tárgyal­tak annak érdekében, hogy megpróbáljanak megegyez­ni : melyikük töltse be a következő két évre a kettős hatalmi posztot. Nem sike­rült egyezségre jutniuk, s a pártegység megőrzése érde­kében nem az egyébként ok­tóber 20-ra kiírt képviselői választásra bízták az utódlás kérdésének eldöntését, hanem hétfőn este mindhárman visszavonták azt a szándéku­kat, hogy indulnak a vá­lasztáson és felkérték Naka­szone pártelnököt, hogy ő jelölje ki közülük utódját. Japán kevés meglepetést fog okozni a 63 éves Take­sita Noboru irányítása alatt, tartják a megfigyelők. A tü­relem és kompromisszum embere kerül a kettős hatal­mi posztra, 29 évi alsóházi képviselői múlt, továbbá az építésügyi és pénzügyi tárca vezetése után. Nevéhez (No­boru) — jelentése felkelő, felszálló, felemelkedő — hí­ven hosszú politikai iskola után került az első helyre. Nyilatkozata szerint az egy­kori Nobel-békedíjas minisz­terelnöktől, Szato Eiszakutól és Tanaka Kakuei volt kor­mányfőtől tanulta a legtöb­bet. Belpolitikában — amely legfőbb erőssége — az or­szág gazdasági és kulturális felemelkedése érdekében folytatja azt, amit Nakaszo-, ne megkezdett.- Külpolitikai célja pedig tapasztalatainak hiányát az őszinte diplomá­ciával pótolni és az Egyesült Államokkal szoros kapcsola­tot ápolni. Takasita személyére Naka­szone, az LDP jellegzetes vá­lasztási eljárását alkalmazva először a frakciók hátteré­ben meghúzódó nagy tekinté­lyű, befolyásos politikusok­kal tárgyalva tett javaslatot. Kikérte Fukuda Takeo és Szuzuki Zenko volt minisz­terelnökök és Nikaido Szu- szumu, az LDP volt alelnö- ke véleményét és ezt köve­tően jelentette be döntését. Takesita május óta a leg­erősebb — 114 tagú — frakció, az úgynevezett keiszei-kai (nemzeti admi­nisztráció) élén állt, így Na­kaszone döntése a papírfor­mát erősítette meg. A ja­pán sajtó már hetek óta bírálta a jól értesültek által előre sejtett választási ma­nővereket. A pártelnök sze­mélyét illetően ugyanis nem­hogy a párt több mint 1,7 milliós tagságának, hanem még az LDP képviselőinek sincs beleszólásuk. A párt­elnök ugyanakkor a kor­mányalapításra is jogot kap. tekintettel arra, hogy az LDP a parlamentben abszolút többséget élvez. A közvetle­nül a második világháború után létrehozott párt sza­bályzata a demokratikus ja­pán politikai gyakorlattól teljesen idegen, • elavult, ír­ja kommentárjában egyebek között a The Japan Times és a Jomiuri Simbun. (A Kyodo máris jelentette, hogy Na­kaszone felkérte Takesitát: két riválisát nevezze ki a pártfőtitkári és miniszterel­nök-helyettesi kulcspozíciók­ba.) A kinevezését követő rögtönzött sajtótájékoztatón Takesita hitet tett amellett, hogy a pártegységet min­denáron megőrzi. (MTI) A forradalom amerikai krónikása ]ohn Reed születésének centenáriuma Jolin Reed < 1187—1920) amerikai írt), újságíró, az VSA Kommunista Pártjának egyik szerve­ző je (Fotó: APN-KS) John Reed. az amerikai Portlandban született 1887. október 22-én. Moszkvában, a Kreml falánál temették el 1920-ban. A Harvard egye­temen tanult, de legfőbb is­koláját az 1917-es nagy ok­tóberi szocialista forradalom jelentette. Erről írta meg a „Tíz nap, amely megren­gette a világot” című beszá­molóját, amely New York­ban jelent meg 1919-ben. A könyv szinte az egész világon megjelent több ki­adásban. A művet nagyra értékelte Lenin csakúgy, mint sok neves író, köztük Upton Sinclair, S. Ander­son, O'Neil, Aldridge, Hans Scherfig. Kiemelték a könyv rendkívüli hatását. A hírű amerikai író, John Dos Passos így fogalmazott: „Azt hiszem, hogy a mi ha­lálunk után is hosszú ideig nagy könyvnek tartja majd ezt a művet a világ!" Reed az első amerikai író, aki megrajzolta Lenin port­réját. Ennek a fáradhatat­lan riporternek az élete a harc volt. Számára az éle­tet a szakadatlan előreha­ladás jelentette. Négy hó­napot töltött nyeregben a mexikói forradalom hőse, Pancho Villa felkelőivel. „Fura dolog egy személyes ismerősnek azt mondani, hogy zseni —, írta Reed harvardi diáktársa, a kiváló publicista, Walter Lippman, miután elolvasta mexikói írásait —, állítom, hogy az igazi riport műfaja John Reeddel kezdődött". A Háború Coloradóban című tárcájában Reed leírta, hogyan nyitottak tüzet a sztrájkoló bányászokra. Első világháborús benyomásait a „Háború Kelet-Európábán” című könyvben örökítette meg. De legfőbb műve: a Tíz nap. Reed Moszkvában tífuszban halt meg. A betegség súlyos lefolyású volt, mert az író szívelégtelenségben is szen­vedett és korábban egyik veséjét is eltávolították. A legkiválóbb orvosok minden erőfeszítése hiábavaló volt, Moszkvában, a Kreml falá­nál, az orosz forradalom hősei mellé temették el. John Reednek élete utol­só pillanatáig az októberi forradalom segítette ügyét. Amikor az amerikai és eu­rópai újságok kárörvendően találgatták, hogy mikor buk­nak meg a bolsevikok és mikor verik le a felkelt pro­letariátust, Reed, a nagy­szerű amerikai újságíró és tehetséges író, aki Szívve'iJ lélekkel internacionalista volt, tíltt és írt a győzelem­ről. Gavriil Petroszjan Lengyel átképzési segély A korábbi évek 20—30 milliárd zlotys összegéről 1988-ban 40 milliárdra eme­lik Lengyelországban a munkahely-változtatásra kényszerülök támogatását szolgáló átképzési segély ke­retét. A szakértők ugyanis azzal számolnak, hogy jö­vőre a gazdasági reform 2. szakaszának bevezetésével megnő azoknak a száma, akik az ország egyegy kör­zetében átmenetileg elveszí­tik munkahelyüket, új szak­ma megtanulására kénysze­rülnek. Az átképzési alap 1981 óta létezik. Akkor a gazdasági reform 1. szakasza és az or­szág gazdasági nehézségei, a mintegy 25 százalékkal vis^- szaesett termelés kapcsán azzal számoltak, hogy évi 300 ezer dolgozó átképzésé­re lesz szükség. A munka­erő iránti kereslet várt csök­kenése azonban eddig nem következett be és a rendel­kezésre álló összeg 80 szá­zalékát ■ a szakmunkáskép­zés támogatására fordították. A helyzet 1987-ben sem vál­tozott. Miközben a lengyel ipar az idén több mint 600 ezer betöltetlen munkahe­lyet jelzett, a nyilvántartóit munkát keresők száma alig haladta meg a 7 ezret. A munkaerő-gazdálkodási szakemberek a jövő évtől kezdve azzal számolnak, hogy lényegesen megnő az átképzésben részt vevők száma, ami eddig alig halad­ta meg az évi 2000 főt. Szá­mukra 3 hónapon keresztül korábbi fizetésüket folyósít­ják az átképzési alapból, majd fél évig —, amennyi­ben az új munkahelyen kevesebbet keresnek — ki­egészítést kapnak. Ugyan­csak a költségvetés támoga­tását élvezik azok, akik átmenetileg munka nélkül maradnak, vagyis nem ta­lálnak képzettségüknek meg­felelő állást, ök az átkép­zés időszakában előző mun­kahelyükön kapott fizetésük 80 százalékára jogosultak Azok, akik sem átképzési, sem munkavállalási ajánla­tot nem kapnak, vagyis munkanélküliek, a legutolsó munkahelyi fizetésük 70 százalékát vehetik fel 3 hó­napon keresztül, majd a juttatás fokozatosan csökken. Jelenleg ilyen „munkanél­küli-segélyből” 264 személy, többségében nő él Lengyel- országban. (MTI) Közlekedési miniszteri értekezlet Pécsett Pécs és agglomerációja közlekedési helyzetét vitat­ták meg kedden kihelyezett miniszteri értekezleten a Közlekedési Minisztérium, valamint Baranya megye és a város vezetői. A tanácsko­zás munkájában részt vett és felszólalt ott Urbán Lajos miniszter is. Beszédében ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy rendkívül drága a ma­gyar közlekedés, s ha nem javul az úthelyzet, akkor még többe fog kerülni mind a közületi, mind a magán­járművek számára. A kor­mány a parlament elé kí­vánja vinni az ország köz­lekedésének ügyét, a mi­nisztériumban már dolgoz­nak az anyagon. Nem új közlekedési koncepcióról van szó, hanem olyan konkrét fejlesztési feladatokról, ame­lyeknek egy részét 1995-ig meg kell oldani, s dönteni kell a továbi teendőkről.

Next

/
Thumbnails
Contents