Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
1987. október 21., SZERDA NOGRAD 3 Üresek a telepek Százötvenezerért — akármit! Mint megannyi kietlen pusztaság — olyanok most a megyében a Tüzép építő, anyag-telepei. Valamennyit tisztara pucolták a vásárlók. S aki most szeretné házát tető aiá tenni, az igencsak szorult helyzetben van. Az utóbbi négy esztendőben elszoktak az építkezők a rendszeres nincstöl, hiszen az 1983-ban hirtelen megugrott építési kedvet már egy év múlva utolérte anyaggal az ipar. Idén augusztusban azonban — hallván a jövő évi változásokról szóló híreket — soha nem látott felvásárlás indult meg. Az Országgyűlés őszi íi\évszaka után. ha lehet, még fokozódott a kereslet. Ezt a trendet ellátással persze egyetlen gyár sem gy*-'íe. Meredek lázgörbe Noha a le.vásárlási laz- görbe már augusztusban tempósan kúszott felfelé, a Belkereskedelmi Minisztérium csak szeptember elején küldte el a Tüzép-válla- latoknak azt a levelet, melyben az ilyen egyedül lehetséges magatartásra, az igények igazságos rangsorolására inti a forgalmazókat. Üjabb jó másfél hónap telt el, mire az Észak-magvar- országi Tüzép Vállalattól a minisztériumi leirat szellemében fogant körlevél a megye telepeire megérkezett. Nem állítjuk persze, hogy a kialakult helyzetre roppant lassan adott válasz a ludas a csaknem nullára fogyatkozott ellátásért. Azért mégis... Vannak szituációk, melyek nem tűrik meg a késedelmet, s ez a mostani feltétlenül ilyen...! Nézzük, mi volt a helyzet október harmadik hetében, a megye építőanyag-telepein! Kisterenyén egy kevés mészhidráton, oltott mészen, cseh hullámpalán és hetven ajtón kívül semmi. A szécsényi telep csaknem teljesen tisztára söpört, a pász- tóin némi ajtón, ablakon, kisméretű téglán kívül egyéb nem látható. — Fokozta a feszültségeket. hogy szeptember végén a Tiizép-vál'alat leállította a telepeken a művi számlázást — mondja Koczka Róbertné, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főelőadója. — A fantasztikus méreteket öltött kereslet következtében ugyanis a telepek negyedévi kereteiken túl is adták a gyári áruátvételre jogosító számlát vásárlóik kezébe, a tégla-, és cserépgyárak már azt sem tudták, hol tartanak. Most veszik számba, hogy a kiadott számlákon szereplő mennyiséget mikorra tudják előállítani. Az intézkedést egvelőre nem oldotta föl a Tüzép-válla- !at. Élnek o gyanúval Onaunlan felmerül a kérdés: a hiányhelyzet kialakulásáért vajon mennyiben telelep az üzérkedési szándék? A telepi dolgozók élnek a gyanúperrel, hogy az óriási forgalom nem csupán az előrehozott vásárlások következménye — de hát az ilyesmit bizonyítani is kellene... A kisterenyeí házépítők boltjában mindenesetre szúrós szemmel néztek arra a vevőre, aki 150 ezer forintját lobogtatva adta elő igényét: adjanak érte valamit, akármit elvisz! — Most, hogy kezünkben van a vállalati körlevél, már rangsorolhatjuk a vásárlókat, amit eddig nem tehettünk meg — mondja az eset hallatán Papp Zoltán, a salgótarjáni építőanyag-telep vezetője. — Előséget élveznek azok, akik anyagbiztosítási szerződést kötöttek, utánuk a rendkívüli események, például viharkár miatt jelentkező igények kielégítése következik, majd az érvényes építési engedélyt felmutatók. Negyedsorban a kommunális köz- ületek folyamatban lévő beruházásaihoz adunk anyagot. A fiatalember véleménye szerint egyébként az építőanyag-ellátás eddig is csábított üzérkedésre, fe- ketézésre. Salgótarjánban például ezért tiltották meg a magánfuvarosok kiszolgálását. Ha tégla, cement kell, jöjjön érte maga a vásárló! Igaz, ez kényelmetlenséggel jár, de legalább biztosan és „áttétel" nélkül kerül oda az anyag, ahol szükség van rá! Vagy — vagy Mar most, na kévés az áru, megsokszorozódik a jó üzleti kapcsolatok jelentősége. A kopaszra rámolt telep vezetője ugyanis két dolgot tehet: vagy szívesörömest fogadja a kényszer- pihenőt, s lábát lógázva, várja a dolgosabb napokat, vagy nyakába veszi az országot, s megpróbál árut szerezni. A megyében mindkettőre akad példa. Sajnos., ma még többségben vannak azok a telepek, amelyek csupán a diszpozíció megszabta mennyiséget adják el. Papp Zoltán viszont elégedetten jegyzi meg, hogy a salgótarjáni telepen az ösz- szes környezőhöz képest lényegesen jobb az ellátás. — Már ne vegye rossz néven, de áru itt sincs — intek a csupasz polcra. — Nincs olyan nap, hogy ne kapnánk valamit. Igaz, azonnal elfogy. De legalább adni tudunk! Kössünk üzletet! — Sürgettem a Peta Tetőablak Gyártó Kft-t, küldje már az ablakokat, nagyon keresik — mondja a fiatal telepvezető. — Küldenek, közük a solymáriak, de nincs faanyaguk hozzá. Akkor kössünk üzletet, ajánlottam, ha megjön ide a faanyag, elküldöm, csináljanak belőle nekem készárut! Újabban pedig csehszlovák cserép után szaladgál Papp Zoltán. A lelőhely már megvan, ha megfelelő a minőség és az ár, vesz is belőle jócskán. A nincsből persze a szó valódi értelmében vett kereskedés sem varázsol bőséget. De enyhíti a hiányt, s általa több új otthon kerül tető alá még a tél előtt. Szendi Márta Miről dönt az autonóm munkacsoport? A főnök személyéről, a dolgozók fizetéséről Uj acélok Dunaújvárosból Új, nagy szilárdságú, mik- roötvözött acélok kifejlesztésével, illetve gyártásával segíti az ipar a szerkezet váltását, versenyképesebb termékek előállítását a Dunai Vasmű. A kopásálló — főként munkagépek, valamint toló- és markolólapok előállítására alkalmas — acélfajtákat az ipar több területén jó eredménnyel ki is próbálták már. A szakemberek szerint használatukkal egyszerűsíthető lesz a feldolgozási technológia, s négy-ötszörösére is növekedhet a belőlük készült termékek tartóssága, élettartama; széles körű alkalmazásuknak azonban egyelőre nem mindenütt vannak meg a technikai, technológiai feltételei. Jól vizsgáztak a felhasználó üzemekben a vasmű hidegen hengerelhető, valamint a légköri korróziónak ellenálló acélfajtái is, melyek alkalmazásával — miután vékonyabb lemezek állíthatók elő, s szükségtelenné válik a melegsajtolás — számottevő anyag és energia takarítható meg. Eredményesen próbálkozik a vasmű a számjegyvezérlésű, hidegen hengerelt termékek anyagjellemzőinek javításával is; ezekből a gyártmányokból elsőként a háztartási készülékeket előállító üzemeknek szállított. A három munkacsoport a megalakulás utáni első évben összesen 34 főből állt, s 270 ezer darab úgynevezett kalandert készített. A második évben létszámuk 31-re olvadt, termelésük viszont 287 ezer darabra emelkedett. A következő évben már csak 27-en dolgoztak, ámde 305 darabos termelést terveztek. Azaz a termelékenységük az egyik évben 18, a másik évben csaknem 20 százalékkal emelkedett. Az imponáló adatok mögött nem varázslat rejlik, noha az iparunkban egyre elterjedtebb elnevezés; amcs, a furcsasága miatt akár varázsigének is beillene. Ügy tűnik, a lehetségesnél lassabban hódít teret gazdaságunkban a vállalaton belüli vállalkozások egyik, a nemzetközi tapasztalatok szerint bevált formája: az autonóm munka- csoport. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a közelmúltban kifejtette, hogy a különböző szaktárcák között egyelőre nem jött létre megállapodás e formák elterjedtebb alkalmazásáról. Ám — mint hangsúlyozta — nem szabad lemondani róluk; a további kísérletezések egyelőre vállalati kezdeményezésekre folynak. A magyar .gazdaságnak égetően szüksége van a teljesítmények mind minőségi, mind mennyiségi növelésére, s ebben többek között számítani lehet a dolgozók egészséges munkaszeilemé- Ve építő belső vállalkozásokra. Adott egy, a piacon kelendő termék. Ehhez jelen van az anyag, az energia, s a többé-kevésbé kidolgozott gyártási eljárás. Itt válik jelentőssé egy olyan munkacsoport, mely nagy önállóságot — autonómiát kap abban, hogy a termékből minél többet, minél jobb minőségben gyártson. Miben áll az önállósága? Egyrészt abban, hogy vezetőjét maga választja meg. Maga dönti el, hogy — az anyagellátáshoz, szállításhoz igazodván — milyen munkaidő-beosztásban dolgozik. önállóan dönt a szabadságok kiadásáról. S még két igen lényeges dologban, az eddigi „hagyományoktól'’ eltérően, autonóm módon dönt arról, hogy a csoport tagjai közül ki mennyit keres, és mennyi legyen a csoport létszáma. Igazi minőségi újdonságot ez a két utóbbi lehetőség jelent. Tanulságos megnézni, milyen gyakorlattal oldották ezt meg a Taurusnál, egy skandináv vállalat tapasztalatának fölhasználásával. A dolog lényege egyszerű: kiszámították, hogy az előző évben egy kalanderre mennyi bérköltség jutott. Ezt a számot beszorozták az új évre tervezett darabszámmal, s így megkapták a munkacsoport felhasználható bértömegét. A feladat és az arra szánt pénz világos ismeretében a csoport érdeke egyértelművé vált: a kiszabott munkát minél kevesebben, minél rövidebb idő alatt végrehajtani. Hogy ez miként sikerült, arról a bevezetőben felsorolt adatok nyújtanak képet. Újszerű a módszerben az is, hogy a vállalat vezetősége és a csoport között a konkrét feladatot illetően szerződéses viszony van. Többek közt ez tartalmazza a minőséggel összefüggő követelményeket is, melyek szintén világosak. A selejtért nem jár semmi. Nem véletlen, hogy az amcs-szisztéma alkalmazásának egyik üdvözítő hatása éppen a minőség javulásában mutatkozott meg. Sorolni lehetne azokat a hatásokat is, amelyek a közvetlen hozamon kívül „járulékos" előnyöket hoztak. Például, hogy a felszabaduló munkaerőt olyan helyekre lehetett csoportosítani, ahol hiányzott a munkáskéz. S az ilyen sorsra jutók az új helyen hasznosítani igyekeztek az amcs- ből nyert tapasztalatokat. Nem lényegtelen az sem, hogy a csoportok új emberi tartalmakkal is gazdagodtak. színesedtek. Mindamellett rá keli mutatni : az amcs önmagában korántsem oldja meg az iparunk előtt tornyosodó hatalmas feladatokat. Hiszen alkalmazási köre aligha lehet tág a belátható jövőben. Olyan termék kell hozzá, amely hosszabb távon jól eladható a piacon, s a gyártás anyag-, energia- igénye zökkenőmentesen kielégíthető. Ma, amikor gyáraink apró importalkatrészek hiányával, késedelmével küszködnek, az ilyen termékek száma igencsak véges. Tehát ha volnának is belső vállalkozók — jól képzett, tettre kész szakemberek — eg.y-egy vállalatnál, a komolyan vehető szerződés megkötése épp a hiányokkal küszködő vállalati vezetőség oldaláról csaknem lehetetlen. AZ eddigi tapasztalatok szerint az amcs kiváló versenytársa egy másik belső vállalkozási formának: a vállalati gazdasági munka- közösségnek. Mivel az utóbbi forma a nem főmunkaidőben végzett tevékenységek közé tartozik: sokan a visszafogásukat szeretnék látni. Ügy tűnik, az amcs alkalmas arra, hogy a reform szelleméhez illő, versenyen alapuló módon hódítson el teret a vgmk-tól. Ez sokkal rokonszenvesebb, mint az adminisztratív módszerekkel való korlátozás. Ám nem nehéz belátni, hogy amíg gazdaságunkat át- meg átszabdalják a hiányjelenségek, addig a hórukkmunkákra, hét végi feladatokra örömest vállalkozó vgmk-k jövőjét nem kell a rendszeres, napi 8 órai munkára alkalmazható amcs-rend- szertől félteni. Az autonóm munkacsoportok működtetésében nem nehéz észrevenni a magyar reform szelleméhez jól illeszkedő jegyeket. Már nevükben is kiemelődik az önállóság követelménye: jogokat kapnak, s ezek gyakorlásába kívülről nem szólhat bele senki. Az amcs térhódítása tehát a felnőttebb gondolkodás- mód előretörését is jelentené. Molnár Pál Az impozáns, modern épületcsoport 1!»7K óta dísze városunknak. Jubiláló szakmunkástanulók Az automatika tanteremben a legkorszerűbb számítógép vezérlésű CMC esztergagépek segítik a harmadévesek ok látását. Kilencven évvel ezelőtt kezdődött oi az oktatás a salgótarjáni 211. .Számit Ipari Szakmunkásképző Intézet' ben. illetve jogelődjében. Az idei tanév'-végén Itt«, évtordulóját ünneplő intézményben közel ezerötszáz diák tanul, száztíz pedagógus szakmai oktató irány itásával. A nagy múltra vissza tekintő iskolában harminchat szakmában képezik a leendő szakmunkásokat. Kelvételeink egy szeptember végi , tanítási napon készültek. Az egyik legtöbbek által választott szakma az autószerelés. ügy kis eszmeesere óra közben. képek—Tácsik Nőni-
