Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-15 / 243. szám
2 NOGRÄD 1987. Oktober 15., CSÜTÖRTÖK Befejezte munkáját a KGST ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lépést” jelentette. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden tagállam aktívan részt vesz a határozat végrehajtásában. Külön mél' tatta a moszkvai ülésszak alkotó, konstruktív légkörét. Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök, mint a következő ülésszakot rendező ország küldöttségének vezetője a résztvevők nevében köszönetét mondott a jó munkafeltételekért. A szovjet kormány szerdán délután, az ülésszak végeztével fogadást adott a tanácskozás résztvevőinek tiszteletére. Ülésezett a KGST VB Moszkvában szerdán megtartotta 125. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői vettek részt, köztük Marjai József miniszterelnök-helyettes, hazánk állandó KGST-képvi- selője. A tanácskozást Alekszej Antonov, a Szovjetunió állandó képviselője nyitotta meg. A kialakult rendnek megfelelően átadta VB-el- nöki funkcióját Rudolf Rohliceknek, a következő ülésszaknak otthont adó Csehszlovákia állandó képviselőjének. A KGST Végrehajtó Bizottsága áttekintette azokat a kérdéseket, amelyek a KGST 43., rendkívüli ülésén elfogadott határozatok végrehajtásának megszervezésével kapcsolatosak. A Végrehajtó Bizottság ülése a barátság és az elvtársi együttműködés szellemében zajlott le. KGST: Reformülésszak A valutáris, pénzügyi és a hitelrendszer gyökeres átalakítása nélkül elképzelhetetlen az integráció kibontakoztatása — ezt a magyar miniszterelnök fogalmazta meg a KGST napokban zajló, moszkvai ülésszakán. Köntörfalazásoktól mentes vélemények fogalmazódnak meg más tagországokban is a KGST szükségessé vált fejlesztéséről. Szakítani kell az elavult, régi együttműködési formákkal, mély tartalmi változásokra, nem pedig kozmetikázásra van szükség — írta a minap a csehszlovák párt lapja. A KGST-mechanizmus megújítási szükséglete persze nem most, a 43. ülésszakon hangzik el első ízben, az elmúlt évek több magas szintű tanácskozásán már hangoztatták, hogy a KGST-kapcsolatokat is meg kell szabadítani a bürokratizmus béklyóitól. Újszerű az, hogy a tagországok többsége már nem elégszik meg egy-egy elavult együttműködési elem javítgatásával —, ha úgy tetszik, a kozmetikázással —, ehelyett mélyreható gazdasági, jogi, szervezeti reformokat sürget. Egyszerű magyarázata van a szókimondásnak: a KGST-ben csaknem négy évtizede meghonosodott együttműködési módszerek ma már alkalmatlanok arra, hogy dinamizmust kölcsönözzenek a tagországok közti árucserének. A tervutasításos gazdaságirányítás nem sok teret engedett a vállalatoknak, egyszerű végrehajtói szerepre kárhoztatta őket. A KGST-integráció eddig csak az irányítás legfelső szintjén haladt előre, a makroszférát érintette — fogalmazták meg annak a kerekasztal-beszélgetésnek a közgazdász résztvevői, amelyet az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja szervezett az ülésszakra időzítve. Más szóval, az együttműködés a vállalatok számára főként felülről jött kívánságként, utasításként fogalmazódott meg, igv viszont a feladatok megvalósítását nem is tekinthették igazán a sajátjuknak. Nem volt beleszólásuk abba, hogy az árakat miként állapítják meg, nem volt módjuk a gazdasági, technikai változások függvényében időről időre egyeztetni közvetlen partnerekkel a pénzügyi, szállítási, műszaki és egyéb feltételeket. Főként az adminisztratív, bürokratikus irányítás rovására írható az, hogy a KGST tagországai közötti forgalom nem felel meg a kor követelményeinek, sőt, azzal ellentétes tendenciákat mutat. Elenyésző a kooperációban gyártott termékek súlyaránya a kölcsönös forgalomban, holott az integrációk fejlettségének fokmérője éppen a vállalat- közi együttműködés intenzitása. — A korszerű termékféleségek esetében ezernyi részletkérdésben kell megtalálni a résztvevők között az érdekek találkozási pontját és ez a régi, centralizált módszerekkel nem lehetséges. Emiatt is döcög a két évvel ezelőtt meghirdetett, 2000-ig szóló KGST tudományos-műszaki haladás komplex programjának végrehajtása. Mint a szovjet kormánylapban folytatott vitában elhangzott: a gondot az okozza, hogy azoknak a szervezeteknek, amelyeknek feladatul szabták a program irányainak meghatározását, nincsenek jogaik, anyagi erőforrásaik a program megvalósítására. A szakértők kifejtették, hogy például a Szovjetunió gyakorlatilag a fejlett nyugati országok nyersanyagszállítójává vált, mert nem fejlesztette ki feldolgozóipari exportját. A külkereskedelem lényegében nem változott a harmincas évek óta, amikor a fa, olaj és a szén, meg a gabona adta a szovjet kivitel 80 százalékát, S nincs ez másként a szocialista országokkal folytatott forgalomban sem: nyersanyagokért, fűtőanyagokért gépeket kap az ország partnereitől, mégpedig „egyszerű” árucsere keretében. Ma a hangsúly áttevődik az egyszerű kereskedelemről a tudomány, a termelés területére — mondta Nyikolaj Rizskov kormányfő — és ez szükségessé teszi új mechanizmus bevezetését, a szakítást a munkamegosztás történelmileg kialakult sémájával. Nagy vonalakban ismeretes, milyen irányban kívánják korszerűsíteni a tagországok a KGST irányítási rendszerét. A „szocialista piac kínálta lehetőségek jobb kihasználásáról” jószerével csak az NDK és a román küldöttségvezető beszélt kevesebbet, mások azt hangsúlyozták, hogy hosszú távra szólóan kellene kialakítani az együttműködés új feltételrendszerét. Ebben a terv- koordináció szerepe változatlan lenne a nagyobb horderejű stratégiai kérdésekben, fokozódna viszont az együttműködés egészében a termelővállalatok súlya, az önálló kezdeményezések jelentősége. Hogy miként lehetne a gyakorlatban is átállni a korszerű piaci árképzésre, hogy a bevételeiket miként használhatnák föl a gazdálkodók harmadik országokból történő áruvásárlásra, hogyan tehető konvertibilissé a közös valuta, az egymásnak nyújtott hitelek miként változtathatók valóságos hitelekké — mindezek olyan kérdések, amelyekről még vitáznak a szakemberek. A KGST mostani ülésszaka ennek a munkának, a szakaszonként beindítandó megújítási folyamatnak kíván lökést adni. Annyi bizonyos, hogy a gyakorlati intézkedések megvalósításához ma kedvezőbbek a KGST-térségben a feltételek, mint bármikor korábban, hiszen egyre több ország hasonló irányban kívánja fejleszteni a nemzetgazdaságban is az irányítást. Marton János A fehér bot napja Azokra az emberekre figyelünk ma, akik nem rendelkeznek azzal a képességgel, amelynek a környező világ felfogásában, közvetítésében óriási szerepe van: a látással. Október tizenötödike hagyományosan a fehér bot nemzetközi napja. Vak, illetve gyengénlátó embertársaink tehát a szokásosnál jobban igénylik a segítséget, kiszolgáltatottabbak, s ez azt is jelenti, hogy mi a szokottnál is nagyobb felelősséggel tartozunk értük. A Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetsége évtizedek óta komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tagjai köny- nyebben beilleszkedhessenek a társadalomba, s a közös munkából ők is ki- vehessék a részüket. Idén jelentős eredményt értek el az utazási lehetőségek fejlesztésében a szövetség tagjai tagsági igazolványuk felmutatásával helyközi tömegközlekedési járműveken (MÁV, Volán) február elejétől átlagosan 90 százalékos, kísérőik 5 százalékos kedvezményben részesülnek. A szövetség továbbra is fontos feladatának tekinti a tagok munkába állásának megkönnyítését, részükre a sajátos kulturális ellátás biztosítását. A megyei szövetségnek folyamatosan segítséget nyújt a Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezete Sólyom Jó- zsejné titkárhelyettes irányításával, s a vakok munkába állását megkönnyíti a berceli foglalkoztató intézet is. A megyei könyvtárban a Soros-alapítvány támogatásával jelentősen bővült a hangoskönyvállomány, s így a nemlátóknak is lehetőségük van a világirodalom nagy alkotásainak befogadására. A megyei szervezetek nagy szerepet vállalnak a vak gyermekek felkutatásában. Szükségesnek tartják, hogy a szövetség érdekvédelmi képviselete már gyermekkorban érvényesüljön. A szövetség tehát igyekszik vak embertársainak sajátos érdekeit képviselni, életüket könnyebbé tenni. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha mi a környezet is maximálisan segítséget nyújtunk számukra. A világ felfogásában fontos szerep jutott a szemnek, de mint Saint-Exupéry figyelmeztet A kis hercegben: „Jól csak a szívével lát az ember’’. A legfontosabb dolgok a szem számára látt hatatlanok, ezek felfedezésére tehát egyenlő esélyünk van látóknak és nemlátóknak egyaránt. Szovjetunió: a 70. évforduló 9. A mezőgazdaság kollektivizálása ■—ni— iii in ■wiiiciMiiwiimnini Iiiiiwwi iimiiii iiiiiiiimhiiii in« -mmmw Kirgiziában szegényparasztok megkapják a földesúr jószágát. A húszas évek végére a társadalmi-gazdasági fejlődés objektív alakulása, elsősorban az ország iparosításának kibontakozása — a mezőgazdaság átalakítását követelte: akkor 120 millió ember gazdasági tevékenységét befolyásolta a primitív földművelés. A mezőgazdaság termelékenységének alacsony színvonala fékezte az ország általános gazdasági fejlődését, igen komoly akadályokat emelt a kezdődő iparosodás elé. A párt XV. kongresszusának (1927. december) a kollektivizálásról és a kulákság elleni támadás irányvonaláról hozott határozatai sem időpontot, sem ütemet, sem bármilyen rendkívüli formát nem állapítottak meg ezekkel a reformokkal kapcsolatban. Mi több, a szövetkezeti mozgalom valamennyi formájának jelentőségét hangsúlyozták, és legszélesebb körű fejlesztésüket irányozták elő. Fontos megjegyezni, hogy a mezőgazdaság kollektivizálására és a kulákság elleni támadásra vonatkozó határozatokat a kongresszus kivételes egyetértéssel fogadta el. A vita során különböző véleményeket hangoztattak. A feltárult nézeteltérések nem arra a kérdésre vonatkoztak, hogy támadást indítsanak-e a kulák ellen, vagy ne, hanem arra, milyen módon támadjanak. Gyakorlatilag azonnal választani kellett. A gabonabegyűjtés terén 1927 őszén kezdődött válság veszélyeztette az ipari építés terveit, rendkívül megnehezítette a város és a falu közötti gazdasági kapcsolatokat, itt is, ott is kiélezte a szociális problémákat. Buharin —, aki azelőtt a NEP-en (új gazdasági politika) alapuló agrárpolitikai irányvonalat javasolt a pártnak (a parasztgazdaság további fellendülésére törekvés és a szövetkezeti mozgalom kereskedelmi és hitelformáinak fejlesztése, a gabonaárak emelése) — csoportjának javaslatait, mint a kulákoknak tett engedményt és a jobboldali opportunizmus megnyilvánulását, elvetették. A mezőgazdaságnak a nagyüzemi társadalmasított termelés útjára való átállítását tekintették a gabonaprobléma lehető legrövidebb idő alatt történő megoldása eszközének. Az általános kollektivizálás, amely a húszas-harmincas évek mezsgyéjén bontakozott ki, és a paraszti kisgazdaságok termelőszövetkezetekbe tömörítésének konkrét történelmi formáját jelentette, sok tekintetben a lenini szövetkezeti terv eltorzítása volt. Az objektív nehézségeket, elsősorban a minimálisan szükséges anyagi-technikai bázis hiányát, tévedések és torzítások súlyosbították. Lenin igen fontos útmutatásai, a párt arra vonatkozó határozatai, hogy meg kell teremteni az objektív és szubjektív feltételeket a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörítéséhez, széleskörűen fel kell használni az önkéntes egyesülés átmeneti formáit, az erőszak és a sietség pedig megengedhetetlen és végzetes — feledésbe merültek. Az első ötéves terv, amelyet a XVI. pártkonferencia jóváhagyott, és az 1929 tavaszán rendezett V. szovjetkongresszus elfogadott, tekintetbe vette a reális lehetőségeket, és azt irányozta elő, hogy 1933 végéig a parasztgazdaságok mintegy 18—20 százalékát egyesítik kolhozokban. A kolhozépítésnek a parasztoknak a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom legegyszerűbb formáiban való tömeges egyesülésén kellett alapulnia (1933-ban a gazdaságok körülbelül 85 százaléka lépett volna be ezekbe). Ezt a jól átgondolt és kiegyensúlyozott tervet azonban már néhány hónappal később fokozatosan átalakították, és az ütem fokozása jegyében módosították. A szovjetország legfontosabb gabonatermő körzeteiben sorra-rendre határozatokat hoztak arról, hogy egy év alatt kell teljesíteni az ötéves tervnek a kollektivizálódásra vonatkozó feladatait. A kollektivizálás túlzott gyorsításának irányvonala, amely Sztálinnak és legközelebbi környezetének (Molotov, Kaganovics és mások) álláspontját tükrözte, nagymértékben fokozódott. Figyelmen kívül hagyták azokat a vidékről érkezett jelentéseket, hogy a kolhozokat elhamarkodottan és kényszer alkalmazásával szervezik, a parasztok elégedetlenek, megkezdődött a jószág levágása. 1929—30 telén a kollektivizálás és a kulákság felszámolása rendkívüli mértékben fokozódott. Durva adminisztratív nyomást alkalmaztak. Egyes helyeken a parasztgazdaságok 10—15 százalékát „kuláktalanítot- ták”, (holott ezeknek valóságos országos részaránya 1927-ben nem haladta meg a 3,9, és 1929-ben a 2,5—3 százalékot). Az osztály harc mesterséges kiélezése, illetőleg az éleződés deklarálása szükségtelen veszteségeket és áldozatokat, elégedetlenséget és tiltakozást okozott a parasztok körében, s a kolhozokba való „beáramlást” „kiáramlás” váltotta fel. Később a kollektivizálás során alkalmazott adminisztratív módszereket elítélték és kiküszöbölték. Az utasításos tervezés rendszere, amelyet 1939 januárjában vezettek be, az államnak történő, kötelező termékszállítások, (amelyek adónak számítottak) és a kolhozok bürokratikus módszerekkel való vezetése meglassította ezeknek a fejlődését, ez pedig végeredményben ahhoz vezetett, hogy a mezőgazdaság elmaradt a társadalom szükségleteitől. Amikor az egész kollekti- vizálási folyamatot értékeljük, hangsúlyozni kell, hogy ellentmondások voltak a cél és az elérésére szolgáló eszközök között. A húszas évek végén a szovjet faluban már eléggé hatalmas társadalmi erők alakultak ki, amelyek hajlandóak voltak a kisparaszti gazdaság forradalmi megváltoztatására mindenekelőtt a falusi szegényparasztság. Ennek jellemző ismertetőjele az volt, hogy nem rendelkezett lóval, vagyis, hiányzott a föld után az első termelőeszköz, amely nélkül a parasztságot elképzelni nem lehet. A gazdaságoknak pedig körülbelül 30 százaléka ilyen volt. Ezek a legnagyobb mértékben függtek a jómódú falusi rétegektől, különösen a kulákságtól, és nem volt reális kilátásuk arra, hogy kitörjenek a nyomorúságból és a szolgaságból. A szegényparasztok a kolhozokban látták a nyomorúságos helyzetükből való kijutás módját, és tevékenyen támogatták az általános kollektivizálást, és a kulákság felszámolását. Valamennyi nehézség és akadály ellenére, a kolhozok megerősödtek és fokozták a termelést — ebben a gazdaság szocialista formáinak ereje nyilvánult meg. Viktor Danyilov, a történelemtudományok doktora mmT- ***?««;& mgsi , Az 1933. évi (érmés betakarítása a zsazskovi Lenin kolhozban.
