Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-15 / 243. szám

1987. október 15., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Ütemterv szerint haliul a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a Quart« hengerlógón felújítása. A re- konstrukciós munkálatok hátralévő feladatait igye­keznek megoldani, mielőbb, hogy az október 23-ra tervezett próbaüzemet előbbre hozzák. Százan munkálkodnak a re­konstrukción Üjjávarázsolás 26 év után Nyugatnémet segítség. Mindennek pontosan a he­lyére kell kerülnie. Bencze Péter képriportja VERSENY Mind jobban megerősödik bennem a meggyőződés, hogy a gazdálkodók egy igen tekintélyes hányada rop­pant sajátságos módon értelmezi az üzleti verseny fo­galmát. Egyfelől a konkurenciát összetéveszti az egy­másnak való betartással, másfelől viszont nem veszi figyelembe, hogy az egészséges verseny általában nem egyéni műfaj, hanem feltételezi az összefogást, az együttműködést, mi több, a fegyelmet is. Nézeteimet legutóbb a megyei pártbizottság gazda­ság- és szövetkezetpolitikai munkabizottsági ülésén el­hangzottak támasztották alá. A téma a megye mező- gazdasági kistermelése volt, az előterjesztés a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó munkát tekintette át. Megérdemli a figyelmet a mezőgazdasági kistermelés, hiszen a megyében előállított mezőgazdasági termékek egyharmada a kisgazdaságokból kerül ki. A kisterme­lők munkája nélkül hiányos lenne az ellátás és meg­csappannának az exportárualapok is. Nemcsak figyelmet, támogatást is érdemel a kister­melés. Miután az anyagi támogatásban mutatott áldo­zat nem minden esetben jár együtt a felvásárlásban élvezhető előnyökkel, e ponton már heves viták rob­bannak ki. Az integrátor szövetkezetek amellett kardoskodnak, hogy azé legyen a kistermelés gyümölcse, aki sokol­dalúan segíti annak előállítását. Aki viszont nem ad pénzéből egy fillért sem a kistermelés támogatására, az ne akarja a babérokat se learatni! Az elv, noha igazságos — betarthatatlan, hiszen egyetlen, a támo­gatástól távol maradó felvásárlót sem lehet erre való hivatkozással kiseprüzni a megyéből. Van azonban az integrátor és a kistermelő között egy olyan érvényes szerződés, melynek a támogató felvásárlási bizton­ságát kellene garantálnia. Mi volna, ha a szövetkeze­tek érvényt szereznének az abban foglaltaknak? A verseny és az együttműködés szoros kapcsolatára pedig éppen a sokat emlegetett, idén is kitört málna­háború a bizonyíték. Idejekorán látszott, hogy nem le­het csúcstermésre számítani, s megindul a harc a gyümölcs megszerzéséért. Mi lett volna, ha legalább a felvásárlásban érinteti megyei gazdálkodók egy asz­talhoz ültek volna, kialakítandó még az érést megelő­zően a közös taktikát? A kérdés fiktív, hiszen ilyen közös asztal, sajnos nem volt, egy azonban bizonyos: aligha zárult volna a háború néhány szövetkezet szá­mára súlyos veszteségekkel. Ami a málnát illeti, a háború frontjain legalább a kistermelők nyertek — ami persze a népgazdaság és a szövetkezetek ráfizetéseire nem vigasz. Ám a képlet még ennyire sem egyszerű. A néhány évvel ezelőtti, emiékezetes nyúlháború például olyan súlyos vérveszte­ségeket okozott magának a kistermelésnek is, hogy az utóbbi években bekövetkezett fejlődés ellenére nyúl- termelésben a megye máig nem tudta utolérni egykori önmagát! Versenyre szükség van, hiszen ezáltal lesz életteli, vérbő a piac. A versenynek azonban megvannak a ma­ga jól bevált szabályai, melyek felrúgása egészséges konkurencia helyett anarchiát szül a piacon! — szm. — Új megálló A biztonságosabb közleke­dés érdekében áthelyezték a salgótarjáni 1-es busz helyi­járat Csalános úti megálló­ját. Egyúttal új járdaszige­tet építettek, s elkészítették a szomszédos élelmiszerüzlet körüli közlekedőutat is. A munkát a salgótarjáni város­gazdálkodási üzem dolgozói végezték el 300 ezer forin­tos költséggel. Kongresszusra készül a Vöröskereszt ' Interjú dr. Álföldy Árpád főtitkárhelyettessel A Magyar Vöröskereszt decemberben tartja hetedik kong­resszusát. Már lezajlottak az alapszervezeti beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések, s javában folynak a. megyei küldöttértekezletek. A kongresszusi előkészületek eddigi ta­pasztalatairól érdeklődtünk dr. Alföldy Árpád főtitkárhe-i Ivettestül. — Százezrek vettek részt az elmúlt hónapokban abban a nagy számvetésben, mely­nek során a vöröskeresztes mozgalom sokirányú helyi tevékenységét értékelték. Mit mutat ez a számvetés? Mi­lyen feladatok kerültek nap­világra az alapszervezetek mérlegkészítésénél? — Nem szeretnék sok sta­tisztikai adatot említeni, de három azért idekívánkozik: 13 748 alapszervezetünkben tartották meg a beszámoló és ve/.etőségválasztó taggyű­lést, s azokon a VK tagjai­nak 59 százaléka, több mint 700 ezer vöröskeresztes je­lent meg. Mérleget készítet­tek az elmúlt évek mozgalmi tevékenységéről, megfogal­mazták a legfontosabb to­vábbi feladataikat, jó ötlete­ket, javaslatokat adtak a vezetőségeknek, és — nagyon fontosnak tartom — megkö­szönték, elismerték a jól dolgozó aktivisták hasznos munkálkodását, áldozatkész­ségét. Az összegezés, értékelés során bemutatták azt a sok­színű munkát, amit a Ma­gyar Vöröskereszt program­ja helyi megvalósítása érde­kében végeztek. Az elmúlt időszakban is rendszeresen foglalkoztak egészségvédelmi feladatokkal, az egészséges életmód terjesztésével, a be­tegségek, balesetek megelő­zésével. A hagyományos — elsősorban előadásos isme­retterjesztés mellett egyre szélesebb körben terjednek újabb, korszerűbb módsze­rek is, mint például a klub­szerű foglalkozások, az egészségügyi fórumok, az egészséges életmódot propa­gáló kiállítások, bemutatók, vetélkedők. Felhasználjuk a modern technikát, a videót is. Ugyanakkor alapszerveze­teinkben azt is tudjuk, hogy a lakosság egészségi állapota nem kielégítő, munkánk nem elég eredményes. Éppen ezért üdvözöljük a kormány elhatározását az átfogó egészségmegőrzési társadal­mi program kidolgozására, és készek vagyunk abban cselekvőén részt venni. Ki­emelkedő az alkoholfogyasz­tás, a dohányzás visszaszo­rításának szándéka, a szűrő- vizsgálatok mind kiterjedtebb szervezése. Az elmúlt években kiszéle­sedett, s újabb elemekkel gazdagodott családvédelmi, szociális munkánk. E terü­leten találkozunk a legtöbb kezdeményezéssel. A VI. kongresszust követően bővült társadalmi családgondozói hálózatunk, amely a helyi problémák ismeretében, a helyi adottságok figyelembe­vételével önkéntes társadal­mi támaszai az állami gyer­mek- és ifjúságvédelemnek, a szociálpolitikának és az egészségügynek. Feladatuk, hogy konkrét segítséget ad­janak a rászorultaknak, fel­derítő és jeles munkával közreműködjenek a bajok megelőzésében. Alapszervezeteink érzéke­lik a lakosság egyes réte­geinél jelentkező fokozódó szociális gondokat. Ezek enyhítésére javaslatot tesz­nek segélyezésre, továbbá helyi adakozásssal is támo­gatják a rászorulókat. Az .elmúlt időszak nagyi-eredmé­nyé; hogy a korábbiaknál lé­nyegesén nehezebb, körülmé­nyek között is sikerült az ország egészségügyi intéz­ményei biztonságos vérellá­tásához szükséges vérmeny- nyiséget begyűjteni. 1986- ban kétezer literrel több vért adtak az önkéntes vér­adók — számuk ma több mint 600 ezer —'"mint 1982- ben. Figyelmeztető jel azon­ban, hogy az utóbbi évek­ben csökkent a véradások, s az ú.i véradók száma. Sok taggyűlésen tették szóvá a véradásszervezés fokozódó nehézségeit. — Tudom, hogy a Vörös- kereszt szerteágazó munká­jából csupán néhányat em­lített. Ügy érzem azonban, igy is érzékelhető, hogy a továbbiakban milyen fontos feladatok várnak a szerve­zetre. a tagokat, aktivistá­kat mozgósító, irányító ön­kéntes vezetőkre. Hallhat­nánk valamit róluk is? — A taggyűléseken ország­szerte 87 ezer vezetőségi ta­got és számvizsgálót válasz­toltak meg. Véleményem szerint a vöröskeresztes mun­ka nagy vonzerejét, vezető­ink stabilitását jelzi, hogy kétharmadukat újjáválasz­tották. Ismét bebizonyoso­dott, hogy szervezetünkben a nők kulcsszerepet játsza­nak, hiszen 79 százalékban vannak képviselve a veze­tőségekben. Örülünk a 30 év alatti fiatalok 15 száza­lékos arányának, ezt szeret­nénk tovább javítani, és je­lentősnek tartjuk az orvosok, pedagógusok aktív részvéte­lét az irányításban. — A most folyó küldött- értekezletek hogyan tudják leghasznosabban betölteni funkciójukat? — Véleményem szerint ügy, hogy — az alapszer­vezeti taggyűlésekre építve — városi, kerületi szinten is elvégzik a munka kritikus értékelését, és ezen a reális talajon állva határozzák meg a további legfontosabb fel­adatokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jó alapszer­vezeti kezdeményezések, fel­ajánlások, javaslatok ne sik­kadjanak el, sőt minél szé­lesebb nyilvánosságot kapja­nak, hiszen régi igazság, hogy a jó példa követésre ösztönöz. Ü. L. Napjaink technikája Félixek veszélyben Csendesen viliódzik a tit­kársági szoba egyik aszta­lán „Rozi”, a szövegszerkesz­tő gép. Vincze Zoltánné ad­minisztrátor ismeri jövete­lem célját, s kedvemért be­mutat néhány fogást az ügyes masina repertoárjából. Egy gombnyomás — a vé­letlen hiba imitálására —, s „Rozi” képernyőjéről eltű­nik a gondosan megszer­kesztett szöveg. Kétségbe esnie nem kell, hiszen a be­rendezést úgy konstruálták meg gyártói, hogy egy másik billentyű segítségével ismét előhívhatja a kitörölt gon­dolatokat. No, persze „Rozi” ennél sokkal többre képes, mindenesetre előrevetíti számomra, hogy a Mátraal­jai Állami Gazdaságban —, ha nem is oly régen, de — megindult a komputerizáció, amelynek egyik látványos- játékos képviselője „Rozi”. A szó valódi értelmében vett számítógépeket csak fél éve szerezte be a gazdaság. Amíg azonban eljutottak az IBM kompatibilis XT és AT gépekhez, három darab Commodore 64 típusú gép al­kotta a számitástechnika esz­köztárát, és nem feledkezhe­tünk meg a FÉLIX nevet viselő elektronikus könyve­lőautomatákról sem. Ezek­kel is találkozunk még, ám elsőre sokkal érdekesebb az a történeti áttekintés, amely­re Nagy Miklós közgazdasági igazgatóhelyettes vállalkozott. — Szomorú tapasztalataim vannak a számítógéppiaccal kapcsolatban — mondja a szakember. — A három év alatt, amíg a mai állapotokig eljutottunk, egy sor forgal­mazót kerestünk meg. Sze­rettük volna elérni, hogy a berendezéssel együtt kapjunk alkalmazható, azaz könnyen kezelhető és fejleszthető programokat is. Három-, legfeljebb négymillió forintot szántunk rá, ennyi pénzért viszont képtelenség volt mindezt komplexen beszerez­nünk. Megmondom őszintén, én magam már bele is fá­radtam az állandó utánjá­rásba. A praktikum is úgy kívánta, hogy vegyünk fel egy, a számítástechnikában jártas embert, aki alapo­san „körbeszaglászta” a le­hetőségeket, s így talált rá a győri Dialóg Data leány- vállalatra, amely a legkor­rektebb és leghasználhatóbb rendszert kínálta számunkra. Itt érdemes megállnunk. . . A nagynevű cégek — mint a SZÜV, vagy a MÜSZI — ismét tanúbizonyságot tettek „nehézkességükről”, vagy inkább rugalmatlanságuk­ról. Az. általuk ajánlott szoft­verek túlságosan általánosak, nehezen adaptálhatók, s nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat. Részint jo­gos az érvelésük, hogy cso­daprogramot ők sem képe­sek gyártani, de — úgy tű­nik — baj van az együtt­működési hajlandóságukkal is. Márpedig az ÁG-nek most volt szüksége az információ- feldolgozás korszerűsítésé­re. — Ellentétben azokkal a gazdaságokkal, amelyek a pénz elköltése céljából, vagy inkább abból a téves nézet­ből kiindulva, hogy ha a szomszédnak van számítógé­pe, nekem is legyen, fogtak a fejlesztésbe, nálunk az élet követelte ki a gépek beszer­zését — folytatja a közgaz­dasági igazgatóhelyettes. Gazdaságunk igencsak össze­tett termelő rendszerré vál­tozott az utóbbi néhány év­ben. Nevezhetjük több lá­bon állásnak is, amelynek elsődleges feladata az alap- tevékenység veszteségeinek a kompenzálása. Ha jól szá­molom 13 önálló önelszá­moló egység működik tt a Mátra alján, s csupán ügyvi­telük korszerűsítése már kényszerként jelentkezett. Ehhez hozzáteszem, hogy valamennyi önelszámoló egy­ség vállalkozás, tehát élet- képességük függ a vezetők informáltságától is, a szá­mítógép ezt a feladatot ké­pes ellátni. Nagy Miklós irodájába Ba- gyin Pál műszaki igazgató- helyettes lép be, s örömmel csatlakozik beszélgetésünk­höz. — A mai helyzetben egyet­len gazdasági vezető sem nélkülözheti a gyors döntést — fejti ki véleményét. — Erre viszont csakis akkor van esélye, ha megfelelő és friss információ áll a ren­delkezésére. Én ebben lá­tom a számitógép egyik nagy előnyét. Kettéosztott szobába érke­zünk, ahol azonnal feltűnik egy furcsa, géppuskaszerű zaj. A könyvelőknél va­gyunk, s a kattogás okozója is azonnal előtűnik: a Fé­lix elnevezésű román iroda­gép teszi elviselhetetlenné az itt dolgozók nyolc óráját. — A másik soron szerel­tük fel a három munkahe­lyes IBM gépet — kalauzol Nagy Miklós. — Ez azért csendesebb, ugye? — kér­dezi Berkesi Lászlóné gép­könyvelőt. — Csendesebb, de ettől megvakulunk, olyan kicsi a képernyő — mondja mo­solyogva, mert érződik sza­vaiból, hogy százszor inkább figyeli a kicsiny zöld betű­rasztert, mint hallgatja a ro­pogást. — Egyébként nagyon megszerettem a gépet, úgy, hogy, ha büntetni akar a Nagy elvtárs — sandít fő­nökére —, akkor levesz róla. Tudja mennyivel gyorsabban végzünk a segítségével? Amit a Félixszel négy nap alatt csináltam meg, arra most elegendő négy óra. — Persze butaság lenne csupán azért számítógépet vásárolni, hogy pénzt, vagy embert takarítsunk meg — teszi hozzá Nagy Miklós, miközben elhagyjuk a za­katolószobát. — Ne is fog­jon fejlesztésbe, aki ilyen alapokról indul. Célunk —, mint azt Bagyin kolléga is mondta —, az áttekinthető­ség, a gyorsaság. Hagyomá­nyos módszerekkel, például létszámbővítéssel erre nem lenne mód, hiszen csak a papírhalmaz növekedne, az értéke kevésbé... T. Németh László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents