Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

1987. szeptember 12., SZOMBAT NOGRAD 3 alumíniumipari fejlesztések Cél az exportnövelés A Magvaróvári Timföld- és Mukorundgyárban befe­jeződött a kádkőgvártás korszerűsítését szolgáló, csaknem 200 millió forin­tos fejlesztés, amelynek eredményeként a korábbi­aknál több és főként jobb minőségű, tűzálló falazó­anyagot állítanak elő ipari kemencékhez. Ezzel meg­valósult az első olyan be­ruházás, amelyet az alumí­niumipar jövőjét hosszú tá­von meghatározó, új stra­tégiai célok jegyében indí­tottak. Áz iparág talpon maradá­sához és továbbfejlődéséhez az exportban növelni kell a jó minőségű timföldből készített speciális anyagok kínálatát, valamint az ér­tékesebb félgyártmányok, a hengerelt, sajtolt és húzott termékek arányát. Az új fejlesztési irányok megha­tározása. a Magyar" Alumí­niumipari Trösztön belül is vitákat váltott ki, mert a továbblépés nem ígérkezik könnyűnek. Nyereségesen eladni csak feldolgozott ter­mékeket lehet, ám ezeknek az előállítása döntően a fejlett ipari országokba koncentrálódik, s az ottani gyártókkal nehéz felvenni a versenyt. A kihívást azon­ban állnia kell a hazai alu­míniumiparnak, mert kü­lönben további fejlődését kockáztatja. Végül is ennek megfelelően fogalmazták meg az iparág jövőjét meg­határozó stratégiai elképze­léseket a . Magyar Alumí­niumipari Trösztben. A cél az, hogy az iparág ex­portjában 1990 utánra, a jelenlegi 55 százalékról 70 —80 százalékra növeljék a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek ará­nyát. amennyiben ehhez a forrásokat is biztosítani tudják. Bauxitot és tim­földet ugyan a jövőben is nagy mennyiségben lehetne eladni a külpiacokon, de csak olyan alacsony áron, amely nem biztosítaná az alumíniumipar fejlesztésé­hez szükséges forrásokat. Az elmúlt években ugyanis számottevően bővült ezek­nek a termékeknek a vi­lágpiaci kínálata; az ame­rikai kontinens és Ausztrá­lia bányáiból egyre na­gyobb tömegben és olcsón termelik ki a bauxitot. il­letve állítják elő a kohó­alumíniumot. Az új stratégiának meg­felelő, hosszú távú fejlesz­tési elképzeléseket, s az ah­hoz szükséges cél- és fel­tételrendszert programban rögzítették. A tervezett fej­lesztéseket az alumínium- ipari vállalatok döntően sa­ját erőből kívánják megva­lósítani. Az idén az iparág vállalatai 1,6 milliárd fo­rintot fordítanak beruházá­sokra. Ebből az összegből az év végére elkészül az a 200 millió forintos beruhá­zás is. amelynek eredmé­nyeként évi 1750 tonnával növelik a speciális csoma­golóipari célokra használ­ható. nemesített, műanyag­gal. illetve papírral kom­binált alumíniumfóliák gyártását a Kőbányai Köny- nyűfémműben. , Ugyancsak az új. straté­gia jegyében fejlesztik több mint 100 millió forintos rá­fordítással az ajkai tim­földgyárban a galliumgyár­tást, s ennek eredménye­ként — a timföldgyártás- során keletkező mellék- terméket hasznosítva — a mikroelektronika egyik fon­tos alapanyagából az eddi­gieknél évente 3000 kilo­grammal készítenek majd többet. A beruházás jövő­re fejeződik be. A többlet- termelést szinte teljes egé­szében külpiacokon értéke­sítik majd. Ez a mennyiség nem elhanyagolható, figye­lembe véve, hogy a világ gálliumtermelése évente kö­rülbelül, mintegy 50 ezer kilogramm. Az iparág jövőjét meg­határozó tervezőmunka to­vább folytatódik: a tröszt­nél megkezdték az alumí­niumipar helyzetét, ver­sen vképességét 2010—2020- ig formáló program felté­telrendszerének vizsgála­tát. Energetikai bemérőcsoport a sütőiparnál A sütőipari termékek elő­állítása ma már mindenütt, szaknyelven szólva alagút­rendszerben történik, ami biztosítja a sütéshez szük­séges hőmérsékletet és pá­ratartalmat. Ezek a beren­dezések a legnagyobb ener­giafogyasztók egy-egy üzem­ben, a takarékosság érdeké­ben tehát igen fontos a leg­optimálisabb energiafel­használással való működte­tésük. • A Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalat hat éve ener­getikai bemérőcsoportot alakított saját üzemeinek gazdaságos működtetéséhez. Ezzel jelentős, évente csak­nem 20 millió forint ener­giamegtakarítást ért el. A vállalkozás országosan is egyedülállónak bizonyult. A hazai nagy sütőipari vál­lalatoktól sorra kapja a megrendeléseket a három­tagú kollektíva. A szakmai csapat műszerei segítségével elemzi egy-egv üzem ener­giafelhasználását, természe­tesen javaslatokat is kidol­goz a gazdaságosabb üzemel­tetésre. A szolgáltatást a közel­múltban automatikus hősza­bályozó berendezések felsze­relésével bővítették. A ke­mencék ez igen fontos egy­ségét a sütőipari kutatóin­tézet fejlesztette ki és a Bajai Vas- és Fémipari Szö­vetkezet gyártja. E techni­kai megoldásra a hazai ér­deklődés mellett számos külföldi megrendelést is kap a csoport. Eddig az NDK- ban dolgozott, jelenleg pe­dig egy csehszlovák rheg- bízatást teljesít a kollektíva. Földgázt találtak Celldömölk határában Földgázmezőre bukkantak Celldömölk határában a Kő­olaj- és Földgázbányászati Vállalat gellénházai üzemé­nek kútfúrói. Tavaly kezd­ték meg a térségben a szén- lidrogén-kutatást, ám az idén elkészült háromezer méter mély kút csak ivóvíz-minősé­gű. hetvenöt fokos vízzel ke­csegtetett. A városi tanács rezetői már tárgyaltak az il­letékes vízügyi hatóságokkal Ö meleg víz többirányú hasznosításáról, amikor ré­tegtisztítás közben földgáz tört a magasba a kútból. Egyelőre folyik a napi száz­ezer köbméteres mennyiség­ben feltörő gáz laboratóriu­mi vizsgálata, s még azt sem tudják, milyen kiterjedésű a földgázmező, de az erre vonatkozó kutatásokat ha­marosan elkezdik. A feltéte­lezett gázlelőhelyet régóta keresik a Kisalföld déli ré­szén. Járvány a Ganzban? avagy: miért sok a táppénzes a mátraterenyei vasasoknál? — Ütemesen növekednek a feladataink, s az idén a tavalyinál 17 százalékkal, 124 millió forinttal nagyobb árbevételt kell elérnünk. A fizikai létszámunk viszont csökken, s jelenleg 6 szá­zalékkal, 47 fővel keveseb­ben dolgoznak a termelésben, mint a múlt esztendő de­cemberében. Ám még a papíron meglévő létszámmal m­— Az elmúlt nyolc hónap­ban havi 40—50 ezer forin­tot fizettünk ki a táppénzre — közli Domonkos Józsefné társadalombiztosítási elő­adó. ’— Vagyis éves szinten akár a tízszerese is lehet a táppénzes költségünk a ta­valyinak. Járvány a Ganzban? — viccelődhetnénk, ám a téma korántsem alkalmas a Domonkos Józsefné: ..Január-e’ mar naplózz«! az megbetegedéseket” sem gazdálkodhatunk, mert egvee többen vannak táp­pénzen — panaszolja Sza­bó László, a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyáregységé­nek termelési főmérnöke. Szavait alátámasztja a statisztika. Tavaly naponta átlagosan 113-an voltak be­tegek a gyáregység dolgo­zói közül, s ez meghaladta a foglalkoztatottak egyki- Iencedét. Táppénzt összesen 17 ezer 782 napra kellett fizetni, a lehetséges mun­kaidő 7,2 százaléka esett ki a termelésből. Ez év első felében ugyan 6.2 százalékra mérséklődött a táppénzes­arány, de napi átlagban már 128-an voltak betegszabad­tréfálkozásra. Komolyra fordítva a szót: miért nö­vekszik a táppénzesek szá­ma Mátraterenyén? Nos, a vélemények megoszlanak. — Januártól már naplóz­zuk az új megbetegedéseket, bejegyezzük a kiváltó oko­kat. Hozzávetőlegesen 1$0 esetben üzemen kívüli bal­eset miatt következett be a keresőképtelenség. A sérülé­sek együttes gyógyulási ide­je eléri a kétezer-kétszáz munkanapot — sorolja a ki­mutatás adatait a társada­lombiztosítási előadó. Az otthon balesetet szen­vedettek közül megismerke­munkavédelmi helyzet. Az év első felében „csak” ti­zennégy baleset történt, ti­zeneggyel kevesebb, mint tavaly ugyanezen időszak­ban. A kieső napok száma 552-ről 263-ra csökkent. Vagyis tőlük független^ okok­ból növekszik a táppénzesek száma. — Kimondom kerek perec: szerintünk sok az álbeteg. A körzeti orvosok túlságo­san jószívűek, mindenféle kitalált, vagy apróbb bajra kiírják a dolgozókat. Jó­magam ötvenöt éves vagyok, de még nem voltam táp­pénzen. De nem azért, mert én olyan makkegészséges vagyok. . . Véghné dr. Szabó Judit üzemi és körzeti orvos egy személyben. — Nem vitás — ismeri el —. mi, körzeti orvosok .tá­madhatók vagyunk. Jön hozzám a gyáregységi dol­gozó, s panaszolja, rosszul érzi magát. A mérés kimu­tatja. hogy magas a vér­nyomása. Kiírom az illetőt három-négy napra. Azt nem tudhatom, de még ha tudnám, sem vehetném fi­gyelembe, hogy a panaszos­nak azért ment fel a vér­nyomása, mert az előző na­pon jól berúgott. Amikor engem felkeres, akkor vi­tán felül munkaképtelen, s nekem táppénzre kell ven­nem. Ha nem ezt tenném, előfordulhatna, hogy súlyos balesetet szenved a munka­helyén. Akkor, pedig ki más lenne a hibás, mint én. az orvps?! Kisvártatva így fogalmaz­za meg a témakörben kiala­kult véleményét: — Tudott dolog, hogy egy­re romlik országunk la­kosságának egészségügyi ál­lapota. Nagy a hajtás a pénz után, s a megszerzett javakkal sem okosan élünk. kebb területemen: a gyár­egységben köztudottan nehéz fizikai munkát végeznek, sok a túlóra, géemkáznak. Túlhajszoltak az emberek, fáradtak, kimerültek. Erő­teljes a zajártalom, s ez megviseli az idegeket. Gya­kori a mozgásszervi, a lég­zőszervi, a keringési meg­betegedés. Nemcsak a mun­kahelyen, hanem a ház kö­rül. a földeken is bőven van tennivaló. És egyikünk szervezete sincs acélból. . . Bemutatják nekem az 57 éves Antal Sándort, aki ko­vácsként keresi a kenyerét. Az idén már négyszer volt táppénzen. — Haj aj, sok a baj — legyint. — Szívkoszorúér- elmeszesedésem van. magas a vérnyomásom, nagyot hal­lok. Soroljam még? Elsődleges a megelőzés Az illetékesek természe­tesen nem nyugszanak bele abba. hogy egyre csak sza­porodik a táppénzesek szá­ma a gyáregységben. Sok- irányúak az intézkedések. Szabó László megemlíti: — A festést ma már ka­binban végzik, ezzel óvjuk a műhely levegőjének tiszta­ságát. Tanulmánytervet ír­tunk ki a kompresszorház zajszintjének csökkentésé­re.’Javítottuk a szociális el­látást, ..behoztuk” a für­dőt a gyáregységbe. Szán­dékunkban áll megszigorí­tani a betegellenőr.zést, fő­foglalkozású betegellenőr végzi majd ezt a tevékeny­séget. ságon. — A betegség miatti lét­számfogyást egyrészt túl­óráztatással. másrészt gé- emkázással vagyunk kényte­lenek ellensúlyozni — foly­tatja a termelési főmérnök. — Túlórára például várha­tóan 1,2 millió forintot fi­zetünk ki majd idén. Ha erre nem volna szükség, ak­kor premizálásra fordíthat­nánk a pénzt. Vagyis a több és a jobb munka ösztön­zésére. Kényszerű helyze­tünkben viszont a kapacitás- hiány eltüntetésére használ­juk fel a forintokat. Sok az otthoni baleset A gyáregységnek évente több tízmillió forint kára származik a táppénzesek szá­mának megszaporodásából. Egyfelől a meg nem termelt érték — veszteség. Másfe­lől növeli költségeit a táp­pénz. A múlt évben közel 69 ezer forint volt ez az összeg, amely nem sok, ja­nuártól azonban tetemeseb­bek az ez irányú kiadások. Megváltozott ugyanis a jog­szabály. Eddig a munkál­tatónak az egy-három napos táppénzeket kellett fizetnie. Az új rendelkezés értelmében minden megbe­tegedés első három napjának táppénze terheli a gazdál­kodóegység számláját, ki­véve a gyermekápolási / és az üzemi baleseti táppénzt. Véghné dr. Szabó Judit így látja a feladataikat: Véghné dr. Szabó Judit: „Mi, körzeti orvosok támad­hatók vagyunk” — A legfontosabb a be­tegségek megelőzése, illetve a keletkező bajok időben való kiszűrésé. Rendszeresen végezzük az alkalmassági vizsgálatokat. A vassal dol­gozóknál a hallást, a festők­nél a légzőszerveket ellen­őrizzük. Szükség esetén rendkívüli felülvizsgálatot tartunk. A túlhajszoltságra pedig továbbra is egyetlen gyógyír létezik: a pihenés. Végére évre cseppet sem szívderítő témánknak, sza­bad Tegyen a teljesség ked­véért megjegyeznünk: a Ganz-MÁVÁG mátratere­nyei gyáregységében a fel­emlegetett gondok ellenére is a nógrádi átlagnál ked­vezőbb a táppénzeshelyzet. Az első fél évben ugyanis 7 százalék volt a megyei táp­pénzesarány, a legrosszabb az országban. Ez azonban mór egy újabb cikk témá­déin Répás Béla villanysze­relővel. A fiatalember 17 napig volt táppénzen. Miért? — Megerőltettem a keze­met. ínhüvelygyulladást kaptam. Tudja, sok a kapál­ni-, a kaszálnivaló, aztán építkezni ’is járok. Nem okosan élünk Szabó László elöljáróban arról beszél, hogy jelentősen javult a gyáregységben a rv j.uög.y cíj. cuiucicfs jcxcxxluö része túltáplált, dohányzik, az italt sem veti meg, ke­veset sportol. Maradva szű­Kolaj László Fotó: Kulcsár József

Next

/
Thumbnails
Contents