Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
1987. szeptember 12., SZOMBAT NOGRAD 3 alumíniumipari fejlesztések Cél az exportnövelés A Magvaróvári Timföld- és Mukorundgyárban befejeződött a kádkőgvártás korszerűsítését szolgáló, csaknem 200 millió forintos fejlesztés, amelynek eredményeként a korábbiaknál több és főként jobb minőségű, tűzálló falazóanyagot állítanak elő ipari kemencékhez. Ezzel megvalósult az első olyan beruházás, amelyet az alumíniumipar jövőjét hosszú távon meghatározó, új stratégiai célok jegyében indítottak. Áz iparág talpon maradásához és továbbfejlődéséhez az exportban növelni kell a jó minőségű timföldből készített speciális anyagok kínálatát, valamint az értékesebb félgyártmányok, a hengerelt, sajtolt és húzott termékek arányát. Az új fejlesztési irányok meghatározása. a Magyar" Alumíniumipari Trösztön belül is vitákat váltott ki, mert a továbblépés nem ígérkezik könnyűnek. Nyereségesen eladni csak feldolgozott termékeket lehet, ám ezeknek az előállítása döntően a fejlett ipari országokba koncentrálódik, s az ottani gyártókkal nehéz felvenni a versenyt. A kihívást azonban állnia kell a hazai alumíniumiparnak, mert különben további fejlődését kockáztatja. Végül is ennek megfelelően fogalmazták meg az iparág jövőjét meghatározó stratégiai elképzeléseket a . Magyar Alumíniumipari Trösztben. A cél az, hogy az iparág exportjában 1990 utánra, a jelenlegi 55 százalékról 70 —80 százalékra növeljék a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek arányát. amennyiben ehhez a forrásokat is biztosítani tudják. Bauxitot és timföldet ugyan a jövőben is nagy mennyiségben lehetne eladni a külpiacokon, de csak olyan alacsony áron, amely nem biztosítaná az alumíniumipar fejlesztéséhez szükséges forrásokat. Az elmúlt években ugyanis számottevően bővült ezeknek a termékeknek a világpiaci kínálata; az amerikai kontinens és Ausztrália bányáiból egyre nagyobb tömegben és olcsón termelik ki a bauxitot. illetve állítják elő a kohóalumíniumot. Az új stratégiának megfelelő, hosszú távú fejlesztési elképzeléseket, s az ahhoz szükséges cél- és feltételrendszert programban rögzítették. A tervezett fejlesztéseket az alumínium- ipari vállalatok döntően saját erőből kívánják megvalósítani. Az idén az iparág vállalatai 1,6 milliárd forintot fordítanak beruházásokra. Ebből az összegből az év végére elkészül az a 200 millió forintos beruházás is. amelynek eredményeként évi 1750 tonnával növelik a speciális csomagolóipari célokra használható. nemesített, műanyaggal. illetve papírral kombinált alumíniumfóliák gyártását a Kőbányai Köny- nyűfémműben. , Ugyancsak az új. stratégia jegyében fejlesztik több mint 100 millió forintos ráfordítással az ajkai timföldgyárban a galliumgyártást, s ennek eredményeként — a timföldgyártás- során keletkező mellék- terméket hasznosítva — a mikroelektronika egyik fontos alapanyagából az eddigieknél évente 3000 kilogrammal készítenek majd többet. A beruházás jövőre fejeződik be. A többlet- termelést szinte teljes egészében külpiacokon értékesítik majd. Ez a mennyiség nem elhanyagolható, figyelembe véve, hogy a világ gálliumtermelése évente körülbelül, mintegy 50 ezer kilogramm. Az iparág jövőjét meghatározó tervezőmunka tovább folytatódik: a trösztnél megkezdték az alumíniumipar helyzetét, versen vképességét 2010—2020- ig formáló program feltételrendszerének vizsgálatát. Energetikai bemérőcsoport a sütőiparnál A sütőipari termékek előállítása ma már mindenütt, szaknyelven szólva alagútrendszerben történik, ami biztosítja a sütéshez szükséges hőmérsékletet és páratartalmat. Ezek a berendezések a legnagyobb energiafogyasztók egy-egy üzemben, a takarékosság érdekében tehát igen fontos a legoptimálisabb energiafelhasználással való működtetésük. • A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat hat éve energetikai bemérőcsoportot alakított saját üzemeinek gazdaságos működtetéséhez. Ezzel jelentős, évente csaknem 20 millió forint energiamegtakarítást ért el. A vállalkozás országosan is egyedülállónak bizonyult. A hazai nagy sütőipari vállalatoktól sorra kapja a megrendeléseket a háromtagú kollektíva. A szakmai csapat műszerei segítségével elemzi egy-egv üzem energiafelhasználását, természetesen javaslatokat is kidolgoz a gazdaságosabb üzemeltetésre. A szolgáltatást a közelmúltban automatikus hőszabályozó berendezések felszerelésével bővítették. A kemencék ez igen fontos egységét a sütőipari kutatóintézet fejlesztette ki és a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet gyártja. E technikai megoldásra a hazai érdeklődés mellett számos külföldi megrendelést is kap a csoport. Eddig az NDK- ban dolgozott, jelenleg pedig egy csehszlovák rheg- bízatást teljesít a kollektíva. Földgázt találtak Celldömölk határában Földgázmezőre bukkantak Celldömölk határában a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat gellénházai üzemének kútfúrói. Tavaly kezdték meg a térségben a szén- lidrogén-kutatást, ám az idén elkészült háromezer méter mély kút csak ivóvíz-minőségű. hetvenöt fokos vízzel kecsegtetett. A városi tanács rezetői már tárgyaltak az illetékes vízügyi hatóságokkal Ö meleg víz többirányú hasznosításáról, amikor rétegtisztítás közben földgáz tört a magasba a kútból. Egyelőre folyik a napi százezer köbméteres mennyiségben feltörő gáz laboratóriumi vizsgálata, s még azt sem tudják, milyen kiterjedésű a földgázmező, de az erre vonatkozó kutatásokat hamarosan elkezdik. A feltételezett gázlelőhelyet régóta keresik a Kisalföld déli részén. Járvány a Ganzban? avagy: miért sok a táppénzes a mátraterenyei vasasoknál? — Ütemesen növekednek a feladataink, s az idén a tavalyinál 17 százalékkal, 124 millió forinttal nagyobb árbevételt kell elérnünk. A fizikai létszámunk viszont csökken, s jelenleg 6 százalékkal, 47 fővel kevesebben dolgoznak a termelésben, mint a múlt esztendő decemberében. Ám még a papíron meglévő létszámmal m— Az elmúlt nyolc hónapban havi 40—50 ezer forintot fizettünk ki a táppénzre — közli Domonkos Józsefné társadalombiztosítási előadó. ’— Vagyis éves szinten akár a tízszerese is lehet a táppénzes költségünk a tavalyinak. Járvány a Ganzban? — viccelődhetnénk, ám a téma korántsem alkalmas a Domonkos Józsefné: ..Január-e’ mar naplózz«! az megbetegedéseket” sem gazdálkodhatunk, mert egvee többen vannak táppénzen — panaszolja Szabó László, a Ganz-MÁVAG mátraterenyei gyáregységének termelési főmérnöke. Szavait alátámasztja a statisztika. Tavaly naponta átlagosan 113-an voltak betegek a gyáregység dolgozói közül, s ez meghaladta a foglalkoztatottak egyki- Iencedét. Táppénzt összesen 17 ezer 782 napra kellett fizetni, a lehetséges munkaidő 7,2 százaléka esett ki a termelésből. Ez év első felében ugyan 6.2 százalékra mérséklődött a táppénzesarány, de napi átlagban már 128-an voltak betegszabadtréfálkozásra. Komolyra fordítva a szót: miért növekszik a táppénzesek száma Mátraterenyén? Nos, a vélemények megoszlanak. — Januártól már naplózzuk az új megbetegedéseket, bejegyezzük a kiváltó okokat. Hozzávetőlegesen 1$0 esetben üzemen kívüli baleset miatt következett be a keresőképtelenség. A sérülések együttes gyógyulási ideje eléri a kétezer-kétszáz munkanapot — sorolja a kimutatás adatait a társadalombiztosítási előadó. Az otthon balesetet szenvedettek közül megismerkemunkavédelmi helyzet. Az év első felében „csak” tizennégy baleset történt, tizeneggyel kevesebb, mint tavaly ugyanezen időszakban. A kieső napok száma 552-ről 263-ra csökkent. Vagyis tőlük független^ okokból növekszik a táppénzesek száma. — Kimondom kerek perec: szerintünk sok az álbeteg. A körzeti orvosok túlságosan jószívűek, mindenféle kitalált, vagy apróbb bajra kiírják a dolgozókat. Jómagam ötvenöt éves vagyok, de még nem voltam táppénzen. De nem azért, mert én olyan makkegészséges vagyok. . . Véghné dr. Szabó Judit üzemi és körzeti orvos egy személyben. — Nem vitás — ismeri el —. mi, körzeti orvosok .támadhatók vagyunk. Jön hozzám a gyáregységi dolgozó, s panaszolja, rosszul érzi magát. A mérés kimutatja. hogy magas a vérnyomása. Kiírom az illetőt három-négy napra. Azt nem tudhatom, de még ha tudnám, sem vehetném figyelembe, hogy a panaszosnak azért ment fel a vérnyomása, mert az előző napon jól berúgott. Amikor engem felkeres, akkor vitán felül munkaképtelen, s nekem táppénzre kell vennem. Ha nem ezt tenném, előfordulhatna, hogy súlyos balesetet szenved a munkahelyén. Akkor, pedig ki más lenne a hibás, mint én. az orvps?! Kisvártatva így fogalmazza meg a témakörben kialakult véleményét: — Tudott dolog, hogy egyre romlik országunk lakosságának egészségügyi állapota. Nagy a hajtás a pénz után, s a megszerzett javakkal sem okosan élünk. kebb területemen: a gyáregységben köztudottan nehéz fizikai munkát végeznek, sok a túlóra, géemkáznak. Túlhajszoltak az emberek, fáradtak, kimerültek. Erőteljes a zajártalom, s ez megviseli az idegeket. Gyakori a mozgásszervi, a légzőszervi, a keringési megbetegedés. Nemcsak a munkahelyen, hanem a ház körül. a földeken is bőven van tennivaló. És egyikünk szervezete sincs acélból. . . Bemutatják nekem az 57 éves Antal Sándort, aki kovácsként keresi a kenyerét. Az idén már négyszer volt táppénzen. — Haj aj, sok a baj — legyint. — Szívkoszorúér- elmeszesedésem van. magas a vérnyomásom, nagyot hallok. Soroljam még? Elsődleges a megelőzés Az illetékesek természetesen nem nyugszanak bele abba. hogy egyre csak szaporodik a táppénzesek száma a gyáregységben. Sok- irányúak az intézkedések. Szabó László megemlíti: — A festést ma már kabinban végzik, ezzel óvjuk a műhely levegőjének tisztaságát. Tanulmánytervet írtunk ki a kompresszorház zajszintjének csökkentésére.’Javítottuk a szociális ellátást, ..behoztuk” a fürdőt a gyáregységbe. Szándékunkban áll megszigorítani a betegellenőr.zést, főfoglalkozású betegellenőr végzi majd ezt a tevékenységet. ságon. — A betegség miatti létszámfogyást egyrészt túlóráztatással. másrészt gé- emkázással vagyunk kénytelenek ellensúlyozni — folytatja a termelési főmérnök. — Túlórára például várhatóan 1,2 millió forintot fizetünk ki majd idén. Ha erre nem volna szükség, akkor premizálásra fordíthatnánk a pénzt. Vagyis a több és a jobb munka ösztönzésére. Kényszerű helyzetünkben viszont a kapacitás- hiány eltüntetésére használjuk fel a forintokat. Sok az otthoni baleset A gyáregységnek évente több tízmillió forint kára származik a táppénzesek számának megszaporodásából. Egyfelől a meg nem termelt érték — veszteség. Másfelől növeli költségeit a táppénz. A múlt évben közel 69 ezer forint volt ez az összeg, amely nem sok, januártól azonban tetemesebbek az ez irányú kiadások. Megváltozott ugyanis a jogszabály. Eddig a munkáltatónak az egy-három napos táppénzeket kellett fizetnie. Az új rendelkezés értelmében minden megbetegedés első három napjának táppénze terheli a gazdálkodóegység számláját, kivéve a gyermekápolási / és az üzemi baleseti táppénzt. Véghné dr. Szabó Judit így látja a feladataikat: Véghné dr. Szabó Judit: „Mi, körzeti orvosok támadhatók vagyunk” — A legfontosabb a betegségek megelőzése, illetve a keletkező bajok időben való kiszűrésé. Rendszeresen végezzük az alkalmassági vizsgálatokat. A vassal dolgozóknál a hallást, a festőknél a légzőszerveket ellenőrizzük. Szükség esetén rendkívüli felülvizsgálatot tartunk. A túlhajszoltságra pedig továbbra is egyetlen gyógyír létezik: a pihenés. Végére évre cseppet sem szívderítő témánknak, szabad Tegyen a teljesség kedvéért megjegyeznünk: a Ganz-MÁVÁG mátraterenyei gyáregységében a felemlegetett gondok ellenére is a nógrádi átlagnál kedvezőbb a táppénzeshelyzet. Az első fél évben ugyanis 7 százalék volt a megyei táppénzesarány, a legrosszabb az országban. Ez azonban mór egy újabb cikk témádéin Répás Béla villanyszerelővel. A fiatalember 17 napig volt táppénzen. Miért? — Megerőltettem a kezemet. ínhüvelygyulladást kaptam. Tudja, sok a kapálni-, a kaszálnivaló, aztán építkezni ’is járok. Nem okosan élünk Szabó László elöljáróban arról beszél, hogy jelentősen javult a gyáregységben a rv j.uög.y cíj. cuiucicfs jcxcxxluö része túltáplált, dohányzik, az italt sem veti meg, keveset sportol. Maradva szűKolaj László Fotó: Kulcsár József
