Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
1987. szeptember 11., PÉNTEK NOGRAD 3 A Nagybárkányi Kis-Zagy vavöigye Termelőszövetkezet sámsonházai ipari telepén 19"<i-tól gyártanak egyszer használatos raklapokat. A legnagyobb megrendelő, a Dunaújvárosi Papírgyár részére évente negyvenezer darabot készítenek. tí'otŐ: Bábel 1,.) Olajvezeték Kubában Kubában a Szovjetunió segítségével létesítenek 220 kilométer hosszú kőolaj-távvezetéket, amely a jelenleg épülő északnyugat-kubai matanzasi kőolajfogadó kikötőt és a délkelet-kubai cienfuegosi kőolaj-finomító művet köti össze. A kőolaj- kitermelés bővítéséhez szükséges fúrófejeket és egyéb felszereléseket a következő években a szocialista országoktól, mindenekelőtt a Szovjetunióból és Bulgáriától szerzik be. Ezzel jelentős devizamegtakarításhoz jutnak. A szocialista országok szállításai ugyanis évente mintegy másfél millió dolláros tőkésimportot helyettesítenek. E szállítások révén zavartalanul növelhetik az olajtermelést is. A szigetországban az előző ötéves tervidőszakban évente 630 ezer tonna kőolajat hoztak a felszínre, s a jelenlegi tervciklus alatt átlagosan évi 1,4 millió tonnára nő a termelés, 1990-ben pedig 2 millió tonna kőolajat hoznak a felszínre. Ez a mennyiség azonban csak a szükségletek egy részét fedezi, s az ország kőolajigényeinek túlnyomó részéről a szovjet szállítások gondoskodnak. Ötvenéves a Moszkva—Volga- csatorna Három alapvető feladala volt: lássa el Moszkvát vízzel, emelje a Moszkva fplyó vízszintiét, biztosítsa a hajózható vízi utat a szovjet főváros és a Volga között. Az idén 50 éves Moszkva—Volga-csatorna az elmúlt évtizedek alatt mindhárom követelménynek eleget tett. Annak idején négy év és 8 hónap alatt épült meg ez a . bonyolult vízügyi létesítmény. A csatorna medrének kialakítása során 150 millió köbméter talajt emeltek ki. hárommillió köbméter vasbetont és negyvenezer tonna vasszerkezetet építettek bele. A csatornán 240 vízügvi létesítmény üzemel, többek között 8 zsilip, 5 nagy teljesítményű szivattyúállomás, nyolc vízerőmű, továbbá három kikötő. Évenként 18 millió tonna teherárut és 2.5 millió utast szállítanak a csatornán. A három moszkvai folyami kikötő mólójainál ezernvi hajó vet horgonyt, többek között folyami és tengerjáró hajók, ötezer tonnás teherszállító és három-négy fedélzeti szintű utasszállító gőzösök. A Moszkva—Volga- csatornának köszönhető, hogy leningrádi, asztrahá- nvi, permi, ufai hajók, továbbá a külföldről érkezők befuthatnak a szovjet főváros kikötőibe. IVEVHAPOM A főhelyre ültették, körülötte tanítványai, vezetői. A teríték ünnepélyes volt, de nem hivalkodó; szerény, de nem szegény; a népnapi alkalomhoz illő. De több is volt ez mint névnapi köszöntő. Hosszú évtizedek munkájának elismerése. a munkatársak tiszteletadása annak az embernek, akitől tanultak. Kuris Sándor, az igazgatóhelyettes köszöntőjében szépen megfogalmazta, hogy Bariba Viktorra, a Volán-válla- Jat egyik alapítójára úgy tekintenek, mint aki mellett ifiatalok, tisztességtudó emberekké, kötelességüket teljesítő dolgozókká váltak. Ö lis mellette ismerkedett a szakmával. Aztán egymásután emelkedtek szólásra, akik ismerik az ünnepeltet, és meleg szavakkal emlékeztek cselekedeteire, amelyek ma is céljaik lehetnek. Annak az embernek, aki élete során nem önmagával, hanem inkább a reábízott feladatokkal volt elfoglalva, nehezebb elviselni az őt méltató szavakat. Zavarában Bartha Viktor is lehajtotta a fejét. De így is látszott: barázdált, komor arca elsápadt. Egymást követték gondolatai, a színek összefolytak szeme előtt, a beszédek megáradt folyamként hömpölyögtek, és visszavitték a iudányi határba, amikor a7. apja dörgő hangja szólítja a mezei munkára. Paraszt- emberek gyerekének mi más juthatott volna? A hét közül neki, mint a legidősebbnek ez jutott. Pedig repülni lett volna kedve, messze túl a hegyen, az ismeretlenbe. Amikor nagyritkán átharsogott a falun valamilyen embereket szállító autó, tekintetével belekapaszkodott. és repült vele. Az apja szigorú beszéde térítette magához. — Ne ábrándozzál, dolgozzál... Nem, ebből ki kell törni, bármi áron is. Amikor jött az ideje, elköszönt illően az apai háztól és elindult a nagyvilágba. A főváros zajában találta magát. Ott is a közlekedésnél kötött ki. Vonzotta a jármű. Talán azért is, mert előtte nincs akadály, megy mint a hódító, az ismeretlen felé. Hirtelen az eszébe jutott és motyogta is: — A kocsi mosása jutott nekem, de az is jobb volt, mint otthon kalitkában élni... Ezzel kezdődött Bartha Viktor közlekedési élete, aztán folytatódott a jegykezeléssel, bejárva így az országot. — És én elégedett lettem a sorsommal... De akkor még nem sejthette, hogy az élete útja nem mindig örömteli, de göröngyös is. Abban az időben irigyen tekintettek az olyan emberre, mint ő, aki kocsimosással kezdte és a jegykezelésen keresztül, a jármű- vezetésen át került szakiskolába, és a közlekedés nagy forgatagában ért igazi szakemberré. Persze, hogy vezetővé nőtte ki magát. A han zai igény ide a megyébe szólította. Részesévé vált a nagybátonyi igazgatóság megszervezésének, elsősorban a bányamunkások szállítására. Aztán az autóbuszközlekedés megyei vezetőinek a sorába emelték. Hónapról hónapra nőtt vállán a teher, de a munka öröme feledtette a fáradtságát. De- hát nem egyenes irányú az élet útja. Beleütközött a szabálytalankodókba, azokba, akik hozzányúltak a vállalat pénzéhez. Vívta velük is a harcot, nem kegyelmezett az erkölcstelenségnek. Keserűen mondta önmagának : — És ezzel gyarapodtak a rosszakarók is... Egyszer azt a menetirányítót leplezte le a járművezető segítségével, aki a bérautóbuszokért fizetett pénzt csonkította meg. Amikor felelősségre vonta és elbocsátását követelte. embertelenséggel vádolták. Egyre komorodott az arca, a barázdái elmélyültek, mert eszébe jutott, amikor korábban egyik felettese azzal bízta meg, hogy készíttessen számára vasajtót. Jó kapcsolatai révén elkészült az ajtó, elvitték, de a megrendelő azóta sem fizette meg. — A sajátoméból kényszerültem rendezni... — szakadt ki belőle a sóhaj. És ezzel elkeződött életének nagy csalódása, mert ott, ahol annak helye volt, a párttitkár előtt, szóvá tette a dolgot. Azzal nem számolhatott, hogy a párttitkár ás az ajtót megrendelő vezető között dúl a harc. A párttitkár közben elkerült a vállalattól, Bartha Viktor pedig ott maradt kiszolgáltatottan. Csak azok maradtak hűségesek hozzá, akik ismerték, akik mellette tanultak szakmát, emberséget. Régen történt és az idő a leghatásosabb gyógyító. Különösen akkor, amikor valaki a munkájának sikereivel gyógyítgatja sebeit. de azért valahol legmélyén ott a tüske. Bartha Viktor Balassagyarmatról Szécsénybe került a teherforgalmi üzemegység élére. Most, amikor munkáséveinek utolsó évébe érvén, a nevenapján azok akik tisztelik, köszöntötték, beszédükből nem maradt el. hogy ne említsék érdemét: az itt eltöltött évek alatt negyvenöt munkatársával havonta másfél-kettő millió forinttal gyarapítják a vállalatot. Olyan teherforgalmi üzemegységeket előznek meg a tisztes versenyben. mint a székesfehérvárit, a győrit, hogy csak néhányat említsünk. Amikor az igazgató szerény ajándék- csomagot nyújtott feléje, akkor riadt fel a messze években kalandozó gondolatából. Felállt, arca megszínesedett, barázdái is elsimultak és halkan mondta: — Köszönöm... Be-nne volt a szócskában a keserűbb múlttól való megkönnyebbülés, a tekintetében pedig az őt tisztelő emberek iránti szeretete, meg egy kis fájdalom is, hogv egyszer búcsúznia kell tőlük. Hiába, hogy Bartha Viktort, akik igazán ismerik, mindig tisztelni fogják. Bobál Gyula Pártmunka — papírmunka Monnt/i a PaP‘r!” — sóhajt fel a pártbizottság munkatársa, végighordozván tekintetét íróasztalán. Hát, szó ami szó, akad belőle éppen elég. Feljegyzés, jelentés, előterjesztés, határozat, munkaterv, cselekvési program, tájékoztató, jegyzőkönyv — sok-sok oldal, megannyi ember fáradozásainak, erőfeszítéseinek terméke, gyümölcse. Mennyi a papír! — mondják a pártmunkások, szelíd beletörődéssel, avagy indulatosan kifakadva. És mondjuk mind gyakrabban kérdő hangsúllyal is: valóban, mennyi hát a papír? Sok-e, vagy csak éppen annyi, amennyire múlhatatlanul szükség van? És a vizsgálódások egyre inkább azt látszanak kimutatni, hogy bizony több, egyes esetekben jóval több a kelleténél. Éppen ezért, ha a pártmunka stílusában az indokolt megújítást véghez akarjuk vinni, figyelmünket ez a témakör sem kerülheti el. Nyilvánvaló persze, hogy mi sem lenne oktalanabb dolog, mint ha valamiféle általános hadjáratba kezdenénk az írásbeliség ellen. A mai viszonyok között korszerű szervezeti tevékenység semmiképpen nem képzelhető el a tapasztalatok papíron történő rögzítése és elemzése, az intézendő és elintézett ügyek feljegyzése, a döntések írásba foglalása nélkül. A „zsebből” történő vezetés kora a pártmunkában is réges-régen letűnt: a pártszervezeti élet minden szintjén szükség van az írásos tevékenységre, ha úgy tetszik, a papírmunkára. Milyen esetben kap hát a „papírmunka” kifejezés rosszalló kicsengést? Akkor, amikor elburjánzik, „rátelepszik” a párt aktivistáira, amikor már nem egyik szerény eszköze az érdemi politikai munkának, hanem annak mindenható céljává kezd válni. S mi tagadás, érzékelhetők. ilyen jelek mostanában. Az előterjesztések, tervek, jegyzőkönyvek, nyilvántartások terjedelmének és mennyiségének csökkentése közvetlenül az erre illetékes — helyi és felsőbb szintű — szervek elhatározásának függénye, s ennyiben ez a kérdés akár egy viszonylag szűk kör belső ügyének is tekinthető. De ha összefüggéseiben nézzük a dolgot, akkor már ennél jóval többről, sokkal szélesebb kört érintő problémáról van szó. A papíráradat mögött ugyanis a pártmunka stílusával, módszereivel kapcsolatos gondok húzódnak meg, melyek részben okai, részben következményei is az írásos anyagok elharapó- dzásának. Rengetegszer elhangzik mostanában, hogy erősítenünk kell a pártmunka politikai, mozgalmi jellegét. Ennek a jogos követelménynek semmiképpen sem tudunk érvényt szerezni, ha nem változtatunk bizonyos megközelítési módokon, ha nem alakul át a szemlélet. Annak a szemléletnek, annak a megközelítésnek kell hadat üzennünk, amelyik a tényleges cselekvést a követelmények papíron történő felvázolásával, a valóságos erőkifejtést pusztán annak szorgalmazásával, a folyamatokba történő érdemi beavatkozást azok leírásával és elemezgetésével igyekszik helyettesíteni'. Ez a szemlélet szüli a terjedelmes előterjesztéseket, a dolgokat minduntalan Ádámnál és Évánál kezdő jelentéseket, az országos és megyei állás- foglalások megállapításait más vagy ugyanazon szavakkal megismétlő helyi határozatokat. Az ezek „előállítására” fordított erőfeszítések pedig elvonják az időt és energiát attól, ami a pártmunka lelke: az emberekkel való közvetlen és mindennapos kapcsolattól, a velük folytatott folyamatos párbeszédtől, a politikai vonatkozású jelenségek időbeni észlelésétől, és a rájuk történő gyors reagálástól. Valahol itt kereshető az oka annak, hogy miért nem tudunk szakítani bizonyos beidegződésekkel, sablonokkal. Például azzal, hogy kötelezőnek érezzük a jelentésekben, előterjesztésekben a hosszadalmas „tiszteletköröket'', a sokszor elmondott dolgok újbóli és újbóli megismétlését. Alighanem attól tartanak a szerzők, hogy egyoldalúsággal vádolják őket. ha nem törekszenek az adott kérdésben az „extenzív teljességre”, a helyzet mindenoldalú felvázolására. Pedig mennyivel hasznosabb lenne kiemelni — ha úgy tetszik, egyoldalúan — azt a néhány pontot, ahol szükség és lehetőség van a cselekvésre, s említés nélkül hagyni minden egyéb területet, ahol jelenleg' nem indokolt vagy nem tudunk változtatni. Mindjárt lényegesen rövidebbek lennének az előterjesztések, szűkszavúbbak a határozatok, a cselekvési programok. S ez nemcsak az erre fordított papírmennyiséget csökkentené, hanem az érdemi munkát is hatékonyabbá tenné. Megfontolást érdemelne egy másik probléma is. A jól működő hivatalt valóban a részletekre is kiterjedő, pontosan dokumentált írásos ügyintézés jellemzi. Csakhogy egy pártbizottság, egy pártszervezet nem hivatal! S ami a hivatali munkában erény, az a politikai munkában nemegyszer inkább tehertétel lehet. A precíz iratkezelés persze itt is épp annyira elengedhetetlen, de magának a munkának a jellege mégis más. S gondjaink nem utolsósorban abból is adódnak, hogy mintha a hivatali jelleg néhol túlságosan eluralkodott volna, a politikai tartalom és módszerek rovására. általában a papírnak kell tehát hadat üzennünk, nem egyszerűen az írásos anyagok számának meghatározott százalékarányú csökkentésére kell törekednünk. Mindenekelőtt a pártszervezetek, pártszervek munkastílusát indokolt mérlegre tennünk, hiszen a politikai, mozgalmi jelleg erősítése, az emberközeli politizálás felértékelése szinte önmagától is a papírmunka csökkentésére, a feleslegesnek bizonyuló iratok készítésének abbahagyására késztet. Abból induljunk ki: száz meg száz oldal sem sok, ha ténylegesen előbbreviszi a politikai munkát, az aktuális társadalmi feladatok megoldását, és egyetlen szál papír is nagyon sok lehet, ha helyettesíteni próbáljuk vele az értelmes cselekvést. Gy. L. Elektromos kisautó Veszprémből Előtétüvegek Dnyagmozgatásra is megielel Elektromos kisautót fejlesztettek ki a veszprémi Robix Mezőgazdasági Gépgyárban. Az új termék nullszériája elkészült, és az őszi BNV-n már harminc darabot kínálnak belőle. Az óránként 20 kilométeres sebességgel haladó műanyag karosszériás kis jármű három keréken gurul, akkumulátorral működik, és kiválóan alkalmas üzemeken belüli közlekedésre. Az első változat kétszemélyes, a következő pedig elsősorban szállítási célra készül: egyszerre 230 kilogrammot hozhat-vihet gyárrészlegek között, vagy a csarnokokban. A kisautót más célra is ajánlják, így például közlekedésre azokban a belvárosokban, ahonnan kitiltották a benzinmeghajtású járműveket. Az elektromos kisautó valamennyi alkotóeleme hazai gyártású. A piackutatás eddigi eredményei ígéretesek, és a veszprémi gyár . akár évi több ezer darab gyártására is fel tud készülni. A jármű Robix 500 W és Robix 1000 W márkajellel kerül forgalomba ötvenezer forint körüli áron. A hegesztőpajzsokhoz szükséges előtétüvegekbol havonta ötszázezer darabot készítenek a Műszaki Üvegipari Szövetkezet salgótarjáni üzemegységében. Az NSZK-exportra kerülő üveget képünkön Faragon* Istvánné vágja méretre.
