Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

Környei Gyula: Reggeli pára Válogatás József Attila folyóiratából Szép Szó József Attila a Szép Szó című folyóirat nevezetes üzenetében összekapcsolta a szépséget a játékossággal. Szerinte a szép szó nem föl- cicomázott kifejezés, ha­nem olyan testet öltött ér­vet jelent, amivel lehetsé­ges az emberi érdekek ki­fejtése. kölcsönös elisme­rése. alap a vitához, a meg­győzéshez. Igv írt: „Fellépé­sünkkel, írásainkkal, gon­dolatainkkal értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét pró­báljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egység­re tartó haladottabb igényt, a modern magamagát fe­gyelmező. rendetfoglaló sza­badságot. " Az idézett szerkesztői üze­net a lap második füzeté­ben jelent meg, s ez. arra utal, hogy a szerkesztők át­gondolt munkával készültek programjuk megvalósításá­ra. Ezt a Boz.óki András ál­tal készített, a Kossuth és a Magvető Könyvkiadónál közös kiadványként meg­jelent válogatás ékesen bi­zonyítja. Emellett azt is. hogy sikeres. eredményes vállalkozáshoz mindig szük­ség van meghatározó (ka- rakterizáló) személyiségek­re. Ilyeneknek fennállása alatt a Szép Szó bőviben volt. József Attila mellett a karaktervonások kialakítá­sában Ignotus Pál, Fejtő Ferenc. Hatvány Bertalan. Gáspár Zoltán. Remenvik Zsigmond. K. Havas Géza játszott fontos szerepet. Ugyanígy jellemző a szer­zőgárda. A felsorolhatatlanul gaz­dag névsorból kiemelhető Thomas Mann és Móricz Zsigmond, Karel Uapek és Veres Péter, Szergej Jesze­nyin és Füst Milán. E pár névvel jelzett szellemi kör fókuszában József Attila volt. aki 1936-tól legtöbb lírai és prózai művét ebben a folyóiratban közölte, s ki­nek művészi egyetemessé­gét a Szép Szó ismerte el leginkább, az adott időszak­ban. A lap beköszöntő írásá­ban Ignotus Pál fogalmazta meg, hogy az induló folyó­irat esztétikai értékrendjét a racionalizmus adja. a harcias szembefordulás az irracionális tendenciákkal. Véletlen-e. hogy a Szép Szó második évfolyamának in­dulásakor a szerkesztők Thomas Mann-nak szervez­tek előadóestet? Az 1937. január 13-án. a Magyar Színházban megrendezett eseményen kellett volna el­hangzani József Attila Tho­mas Mann üdvözlése című költeményének. Abban épp az értelem jegyében kér­dezte: ,.S mi borzadva kér­dezzük. mi lesz még, hon­nan aszúinak ránk. új, or­das eszmék, ' fő-e új mé­reg. mely közénk hatol." A Szép Szót elindító meg­állapodásra 1935 decembe­rében került sor. s az első számokon Ignotus Pál és József Attila neve szere­pelt felelős szerkesztőként. Később helyet kapott Fejtő Ferenc is. 1938-tól, József Attila tragikus halála után Ignotus Pál egyedül vál­lalta a munkát. Az év végé­től a megszűnésig Gáspár Zoltán jegyezte a folyóira­tot. Ez idő alatt a legna­gyobb sikert a tematikus összeállításokkal érték el. Az első. röviddel az indulás után Mai magyarok — régi magyarokról címmel készült. Ezt követően vált lehető­vé a Mi a magyar most? című tanulmánykötet meg­szerkesztése. Nyilván nem véletlen. hogy mindkettő József Attila-költeménvek- kel kezdődött. A Dunánál, és a Hazám azóta klasszi­kussá vált soraival. Másik, nagy visszhangot kiválté tematikus füzete volt a lapnak a József Attila em­lékének című összeállítás Nem csupán azért, mert hagyatékából alapos • váloga­tást tettek közzé, s megje­lentették a róla írt verseket, emlékezéseket. Legal ibb ennyire fontos, hogy Fejtő Ferenc, Bóka László, Fiisi József és Szélpál Árpád ob­jektív mérlegelésére töre­kedett József Attila költé­szetének. L. A. Salve, Balassagyarmat! Farkas András és Réti Zoltán közös kiállításáról most tovaszállt nyár jelentős képzőművé­szeti eseménye volt Balas­sagyarmaton Farkas András es Réti Zoltán közös kiállí­tásának megrendezése a Palóc Múzeumban. A tárlat megrendezését dr. Zólyomi József múzeumigazgató kez­deményezte. a városban élő k.-t művész pedig gondosan válogatott anyaggal járult hozzá a sikerhez. Tekintet­tel arra. hogy a művészek, közös szereplését már hosz- szabb idő óta kénytelen volt nélkülözni a közönség, kü­lön öröm volt ez a mostani jelentkezés. Annál is inkább, mert úgy '. éljük, hogy a jelen körül­mények közepette szükség van minden érték fölmuta­tására ilyen formában is. Függetlenül attól, hogy a művészek milyen stílusirány­zatot képviselnek. milyen műfajokat kedvelnek é; művelnek, esetleg milyen n.-zet különbségek fordulhat­nak elő az alkotói fölfogás tekintetében. Ennek megíté­lése egyébként is hosszabb időt vesz igénybe. Ráadásul, szerencsére lezáratlan élet­művekről lévén szó. nyugod­tan rábízhatjuk ezt a mun­kát a majdani értékelőkre. Szerencsétlennek vélünk minden olyan törekvést — bárhol és bármilyen formá­ban nyilvánul is meg —, amely egy adott régió mű­vészeti életének megosztásá­ra törekszik, vagy esetleg szándék nélkül idézi elő azt. Tehát, örülünk, hogy lét­rejött ez a közös kiállítás. Annak már kevésbé, hogy a tárlat reprezentatív környe­zetéhez. a kiállítás színvo­nalához, tartalmi gazdagsá­gához méltó katalógust nem sikerült előállítani. Az is kár. hogy a júniusban nyi­tott tárlat szeptember ele­jére. az új tanév kezdetére bezárt. így a középiskolás diákság nem láthatta. Némi kárpótlást jelenthet az, hogy Balassagyarmat közönségén kívül a város kül- és belföldi látogatói vi­szont gyönyörködhettek a két művész munkásságát reprezentáló kiállításban, bár a nyári forró hetek nem éppen kedveznek a múzeu­mok látogatottságának. Mit láthatott ezen a kiál­lításon a közönség? Farkas András olajfestmé­nyeket és grafikákat (tollraj- zokat, illusztrációkat). Réti Zoltán ugyancsak olajképe­ket. rézkarcokat és tusraj­zokat mutatott be. A gondo­lati és stílusbeli különböző­ségek ellenére meglepően egységes hangulatú volt a tárlat, aminek oka elsősorban az, hogy mindkét művész szorosan kötődik a szűkebb hazához, a palócföldhöz, il­letve magához a városhoz, Balassagyarmathoz. Farkas András egyik képcíme: Sal­ve, Balassagyarmat! a kiál­lítás ..tartalmát" is kifejezi, annak ellenére, hogy termé­szetesen a képek ennél tá- gabb világot, szellemi tar­tományt testesítenek meg mindkét művész esetében. Közös az is. hogy mindkét művész alapvetően realista indíttatású, s tudatosan ke­rüli a gyorsan váltakozó képzőművészeti divatokat olyan korban, amikor — Farkas András szavaival él­ve — ..szabály lett a sza­bálytalanság". Farkas András így vall: ..Erőt. hitet földműves őse­imből merítek. akik elfo­gadták a föld és a munka törvényeit, kerültek min­den kétes illúziót... Mérgezett földű. vizű. levegőjű vilá­gunkban jogtalan-e az igé­nye a vesztett éden csend­jének. békéjének?" Réti Zoltán pedig azt hang­súlyozza: ..Akkor. amikfir emberek millióinak hazát kellett cserélnie. nekem megadatott, hogy gyermek­korom emlékei között élhe­tek. Ez egyrészt nagy sze­rencse. másfelől azonban nagy felelősség, mert nem könnyű az embernek együtt 'élni a múltjával. . . Itt örü­lök annak, ami jó. és itt fáj az. ami rossz." szavakat a képek hitelesítik. Farkas András Tisztelet szülőfalum­nak (1977) című festményén megjelenik a ma Szlovákiá­ban levő szülőfalu bensősé­ges világa a zománckék hegy alatti házakkal. nyikorgó szekerekkel. nyihogó lo­vakkal. az egyik szögletben tereferélő öreg zsidókkal, akiknek már csak emléke él — ha él — a magyar fal­vakban. az egész nyüzsgő emlékbirodalom. A történe­lem forgataga szétszórta, át­alakította ezt a falusi vilá­got is. Sajnos, ez gyakran a közösségi formák felbomlá­sával is járt. az új formák pedig lassan és ellentmondá­sosan születnek. Farkas András e szűkebb paraszti, családi világ króni­kása. a megtartó munka és a meghitt táj festője. Az Édesanyám (1955) című portré, a Parasztpár (1987), az öreg magyar (Tisztelet Rudnaynak 1983), vagy az Április (1986) ugyanazon fes­tői magatartás eredménye. A mar említett Salve. Balas­sagyarmat! (1987) című öt­részes kép pedig további kísérlet a város két évszá­zadának. a bekövetkezett fo­lyamatoknak fölvi Hántására. A művész grafikai mun­kássága. illusztrációi és különösen tollrajzai gondo­lati sokrétűségükkel, egyik vonulatukban finom erotiká­jukkal számomra nagy érté­ket képviselnek. az eddigi életműben a legelőkelőbb hely illeti meg őket. ■Séti Zoltánt a szakmai “ “ közvélemény is a je­les kortárs akvarellisták kö­zölt tartja számon. Kompo- zíciós sajátosságai (például a „hullámzás"), régóta ki­forrott színvilága a Réti- akvarelleket azonnal azono­síthatóvá teszik. Lásd példá­ul a Ficánkoló szántások (1985). a Kéthodonyi teme­tés !—11. (1984.), a Dombok és szántások (1986) című mű­veket. Az utóbbi években olajban kívánja érvényre jut­tatni mindazt a festői érté­ket, amit az akvarellben megszerzett. E törekvés jegyében sa­játos hangú olajképek egész sora készült el már eddig is. Hogy csak néhány példát említsünk a kiállításról, ilyen az Árvalányhaj (1983) című sorozat egyik képe. a Rét az Ipoly mellett (1986).. a Hazaballagok (1986). a Küz­delem M984). a Negyven év­vel Don után (1985). A tár­laton láthatták az érdeklő­dök a Madách Imre Mózes című drámájához készült ak- varelisorozat két lapját. Réz­karcok. tusrajzok egészítet­ték ki kollekcióját. Farkas András és Réti Zol­tán egv-egy önarcképet he­lyezett el a közös kiállítás bejáratához. Ezek szintén két fölfogást tükröztek, mégis jó volt együtt látni a két em­ber arcát. T. E. Beszélő tájak A falu „légiósai” Nevezzük Fizikusnak. Így, nagy kezdőbetűvel, ami mel­lesleg hivatását pontosan jelzi. Nevezzük szakmai ne­vén es ne a sajátján (pe­dig megérdemelné. eskü­szöm). de ennek éppencsak annyi oka van. hogy nem kértem ki az engedélyét a néven nevezésére. . . De ta­lán nem is baj. hogy így esett, talán igv általánosabb az értéke példájának, ta­lán így más (mások) is ma­gukra ismernek éppen ál­tala. Merthogy a nógrádi tájban is élnek ..idegenek". A mi falvainkban is járnak- kelnek, tesznek-vesznek- építkeznek újkori ideszár- mazottak. városiak főként, sőt, legjnkább értelmiségi­ek. városi csömörrel a há- ti»k mögött. Régtől tervezett látogatás ez, most mégis teljességgel váratlanul érkezünk a fü- zéri vár közvetlen tövébe. Füzér egyik hangulatos kis utcácskájának a legvégébe, egy jelképes kapuhoz (azért jelképes, mert egy madár is kinyithatná, olyart erősen be van zárva), ami most is tárva, mintha mindig vendéget várna a Fizikus, aki sokáig maga is vendég volt ezen a tör­ténelmi tájon. Megállunk az udvaron és felfelé nézünk a meseház manzárdjára, oda, ahol a gazdát sejteni lehet. Nyílik a kis ablakszem. ki­néz rajta egy idősödő férfi, lekiált valami olyasmit, hogy „gyertek csak beljebb, felkapok valamit". Van né­hány perc az út zsibbadt­ságát tagjainkból kiűzni, járkálunk addig a ház előt­ti részen, nézzük a sajátos küllemű kis húzós kutat, valahogy semmilyen módon nem hasonlít az ilyen helyen látható gyári kutakhoz. Per­sze. hogy a Fizikus építé­se. pontos számításon ala­puló „telki ötlete" és saját kezű kivitelezése. A fedett fészer talán még az építke­zés idejéről maradt a kapu­hoz közel: így praktikus az egész, így a legközelebbi pont egyben a munka min­denkori indításának is pont­ja. most tele szerszámmal, kisgéppel, szerkezettel, mindennel, ami egy élethez kell. A telek feltűnően hosszú, keskeny, a szomszéd szil­váéit egyetlen kifeszített drót választja el a Fizikusé­tól: Jelképesen működik ez is. Éppen a kert közepén áll a ház. Mesekönyvekben látni hasonlót, mézeskalács típusú, kicsi, mégis min­den együtt lehet benne. A házon túl, arrafelé, ahol a füzériek földje fekszik, két hatalmas cseresznyefa. A telek egyik szélét a sárga drót, a másikat a füzéri vár­hegy határolja. Fent a vár­maradvány. déli felében a falomladékból külön is ki­ugró, de amúgy meg valósá­gos várfalat formázó várká­polna. viszonylag ép fala­ival. sarkaival, boltíveivel. Az ilyen beépülésre mond­ja a vártudomány a min­denkori legkiválóbb vár­építők nyelvével. hogy casaforle, amikor az épü­let fala önmaga is várfa­lat képez. De az erdővel bo­rított várhegy oldalából, innen alulról, nem látni a sasfészek-forma füzéri erő­dítést. Ahhoz, hogy látni lehessen, el kell ballagni a telek cseresznyés végébe, ott aztán érdemes felnézni a csúcsra! Történelmi lép­tékű a látvány. Aki itt meg­áll — a középkori várépítők erejét-büszkeségét érzi. S arrább. lejjebb a zempléni nyírott üstökű hegyek (mi­csoda vulkánüzem lehe­tett itt!) hegycsúcsok pro­filja fordul egymásba. A.hogy az erdőket egyik ol­dalukon leirtották — ép­pen olyanok igv, mint a ró­maiak lófarkas-sörtés sisak­jai. A kiss fennsíkokon már a tarlót égetik, vélhetné az ember, hogy visszaszaladt az időben és huszitatábor tüzeit látja. Mindenesetre a husziták eljutottak idáig, hiszen ide egy kis ugrás­ra Göncön emlékházuk is van. de éppen ott. Göncön, meredező erdős hegyolda­lak tövében, a gönci kato­likus templomban nyugszik magyar nyelvünk egyik el­ső és legfőbb őrzője, a bib­lia fordítója (kis munka- közösség fordította, mégis, az ő irányításával), a híres­neves. Károli Gáspár... S akkor már a gönci hordó­ról valamit! Volt itt Zemp­lénben mindig, mit kivágni- levágni az erdőkből, ami hordónak olyan jó volt, hogy a gönci például kü­lön űrmértékként is meg­állta a helyét a régi világ­ban (egy gönci hordó 136 liter, másként számolva 12 köböl, ami éppen 192 iccét tesz ki.) Körös-körül tör­ténelem. A telek végében a két cse­resznyefa. Hatalmas mind­kettő. Zöld falként zárja le a kis föld végét. Nincs fü­zéri ember, aki ne itt ta­nult volna fára mászni, s ha fiú volt. ha lány — ne itt ismerkedett volna az el­ső szerelem csetlő-botló félszeg gyakorlatával. Ért­hető. hogy külön felelősség egv ilyen közösségi fát (fá­kat) birtokolni „minden- nyári", beszármazott, ide­genlégiós íüzériként. Ami­lyen a Fizikus és a mézes­kalácsházat tervező felesé­ge. Együtt járjuk már a birto­kot; egész életük ebben a kis. keskeny, történelemtől fényes-árnyas kertben van, Ide hordták Szegedről, va­lódi otthonukból, a Trabant­tal mindazt, amiből építeni lehetett. Amiből-amivel itt kezdeni lehetett valamit; ezen az egvkor a füzéri is­kola gyakorlókertjének örömmel-vígsággal, gyerek- zsivajjal átitatott földjén megállni lehetett. Ide gon­dolták Szegedről álmaikat, s itt megvalósították vala­mennyit. Ide teljesedett ki évtizednyi idő alatt ez a csendes harmóniában élő emberpár, akit, mint min­den más, falura, történel­mi tájakra vetődő és ott gyökeret eresztgetőt, vég­érvényesen magához raga­dott valami, amiben sem­miképpen nem a tulajdon a döntő, hanem a munka. Alkotmányünnepi István- nap estéjére kelve ülünk, 'már a vársétán is túljutva, a kis ház még kisebb asz­tala körül. Körünkben a helybeli plébános. aki ugyanúgy „beszírmazott", mint a házigazdáék és ar­ról beszélünk, miként le­hetne a végső nagy enyé­szettől legalább a romjait megőrizni a füzéri várnak. Töprenghetne néhány, üz­leteket hajszoló ismerő­söm, — miért „ezeknek” kell ilyesmivel törődni? Mire való akkor a műemléki felügyelőség, mire való ak­kor a tanács... Azért kapja a fizetését. A tanács is mi vagyunk. A Fizikust megke­resik az emberek a faluból és tanácsot kérnek sok min­denre. A falubeliek egysze­rűen bejönnek ide a vár alá az iskolakertbe, ahol kapál­ni. ültetni tanultak gyerek­korukban és tudják, hogy itt serénykedik két ember: gyakorta nekik is példát mutatva, hogyan kell egyet­len kis csemetét megóvni minden vésztől... Az imént leszüreteltük mind a nyolc gombát, ami a telken termett, jó bor is ke­rült. talán a plébános hoz­ta. Mohács után Perényi Péter évekig itt, fölöttünk a várban rejtegette a Szent Koronát. Történelem. ku­darcok, sikerek, társak, fe­lelősség, közös erőfeszítés — közel esik minden. Négy­kor ke! a Hold a Tolvaj­hegy mögül. t Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents