Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-24 / 225. szám

2 NOGRAD 1987. szeptember 24., CSÜTÖRTÖK Grosz Karoly Folytatódott az ENSZ 42. ülésszaka a III. kerületben (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó kollektívák boldo­gulását is elő kívánják se­gíteni. A műszaki gárda felnőtt az igényekhez, a gépek állapota azonban jócskán hagy kívánnivalót. A beszélgetés során is ér­zékelhető volt, hogy a meg­újulásra való törekvés, az új iránti fogékonyság olyan erőt képvisel a gyárban, amely garantálja a jó ered­mények elérését, a világ­piacon versenyképes ter­mékek születését. A program az idei tan­évnyitáskor átadott, ezer hallgatót képző Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szak- középiskolában folytató­dott. Látogatásának befe­jező programjaként Grósz Károly részt vett és fel­szólalt. a kerületi pártbi­zottság székházában tar­tott aktívaértekezleten. Az elmúlt napok kiemel­kedő politikai eseményei­re visszatekintve szólt ar­ról, hogy az Országgyűlés legutóbbi tanácskozása ki­emelkedett a parlamenti ülésszakok sorozatából. Na­pirendje miatt is, hiszen a kormány 1990-ig szóló sta­bilizációs munkaprogram­ját és a reformfolyamat egyik nagy. felelősségtel­jes vállalkozásának tekint­hető új adótörvényeket vi­tatták meg a képviselők. De rendkívüli fontosságú volt azért is, mert az ülés­teremben tapasztalt poli­tizáló légkör, a felszólalá­sokban megnyilvánuló fe­lelősségtudat, hozzáértés, jobbító szándék azt bizo­nyította, hogy a törvény­hozók az ország jövőjét, sorsát mérlegelve döntöt­tek, képviselve ezáltal sa­ját választóik érdekeit is. Az a felelősségérzet, a következetesség iránti igény és tárgyilagosság, amely a Parlamentben megnyilvá­nult, felbecsülhetetlen ér­tékű támogatást, erőt és biztonságot ad a kormány­nak az előtte álló felada­tok megvalósításához — hangsúlyozta. Mindezt jog­gal tekinthetjük a közaka­rat olyan kifejeződésének, amelyben egész népünk szándéka, a stabilizáció és a kibontakozás támoga­tása tükröződik. Bebizo­nyosodott az is — tette hozzá —, hogy az Ország- gyűlés érdemi munkájának fejlesztését célzó politikai akarat a szocialista demok­rácia fejlesztésének egyik fontos útja. A parlament döntést hozó és ellenőrző szerepének kiteljesedését a kormányzat a jövőben is igényli. Itt, az óbudai dolgozók körében is megfogalmazó­dott az igény, hogy követ­kezetesen dolgozzunk im­már jóváhagyott munka­programunk valóra váltá­sán — folytatta Grósz Ká­roly. Kijelentette: — Ezt megígérhetem önöknek, hi­szen a program sikere nagyban függ attól, hogy végrehajtása során meny­nyire leszünk következete­sek, állhatatosak, s képesek leszünk-e leküzdeni a még pontosan nem is látható akadályokat, ellenállást. A program elfogadásakor meg­nyilvánult bizalom mai, ne­héz helyzetünkben különle­ges érték. Megőrzése, erő­sítése kötelességünk. En­nek pedig elsődleges esz­közei most már a tettek, a határozott intézkedések, s nem csupán a kormányzat szintjén, hanem a kisebb- nagyobb közösségekben, a munkahelyeken. A türelmes, szívós, egy darabig min­den bizonnyal látványos sikerek nélküli munka te­hát alapfeltétele a közösen megfogalmazott célok való­ra váltásának. A kormány dolga az, hogy ezt a mun­kát segítse a többi között a megfelelőbb személyi, szer­vezeti feltételek, s a terme­lésben kívánatos fordulat bekövetkeztét szolgáló köz- gazdasági eszközrendszer formálásával — mondotta a kormány elnöke. Felszólalásában emlékez­tetett arra, hogy miközben itthon az Országgyűlés ta­nácskozott, történelmi je­lentőségű eseményre került sor: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok megállapodott a nuk­leáris fegyverzetcsökken­tés kérdéseiben. — Ez köz­vetlenül is nagymértékben javítja hazai teendőink megvalósításának külső fel­tételeit — állapította meg. — De fontos számunkra azért is, mert megerősíti külpolitikai irányvonalunk helyességét; azt, hogy a Magyar Népköztársaság az együttműködés bővítésére törekszik a világ minden békét óhajtó országával, függetlenül annak társadal­mi berendezkedésétől, vagy a fennálló ideológiai kü­lönbségektől. Gazdasági kapcsolatainkat nem utolsó­sorban a politikai enyhülés elmélyítése érdekében fej­lesztjük, ugyanakkor a po­litikai, tudományos és kul­turális együttműködés el­mélyítésével is segíteni kí­vánjuk bekapcsolódásun­kat a számunkra nélkülöz­hetetlen nemzetközi gazda­sági munkamegosztásba. Meggyőződésünk, hogy ez az együttműködő országok mindegyikének érdeke. En­nek jegyében külön is sze-. retném kifejezni mély egyetértésünket Mihail Gorbacsovnak a napokban közzétett javaslatával, amelv a nemzetközi biztonság át­fogó rendszerének megte­remtését szorgalmazza — mondotta egyebek között Grósz Károly. Továbbra is három téma kapja a legnagyobb figyel­met az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ülésszakán: a kelet—nyu­gati kapcsolatok és ezen be­lül a leszerelési kérdések, az Irak és Irán közötti há­ború és a közép-amerikai helyzet. Az ülésszakon felszólaló NATO-külügyminiszterek ál­talában helyesléssel szól­tak arról, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok elvi egyetértésre ju­tott a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták fel­számolásáról. Ezt a tényt méltatta Joe Clark kanadai, Stoltenberg norvég kül­ügyminiszter és több más felszólaló is. Jean-Bernard Raimond francia külügy­miniszter viszont bizonyos fenntartásokat hangozta­tott, kijelentve, hogy „a további leszerelés nem je­lent feltétlenül nagyobb biztonságot” és „nem lehet eltekinteni attól, hogy a hagyományos fegyveres erők és a vegyi fegyverek terén fennálló aránytalan­ság fenyegetés Európa — értsd: Nyugat-Európa — számára”. Sürgette, hogy rendezzenek külön európai leszerelési konferenciát, tiltsák el a vegyi fegvvere­Az amerikai külügyminisz­térium kedden megelégedés­sel szólt egy múlt hónapban tartott szovjetunióbeli had­gyakorlat amerikai szemléjé­ről és méltatta a szovjet fél ezzel kapcsolatos pozitív hozzáállását. A minisztérium írásos formában kibocsátott jelen­tésében megállapították, hogy a szemle sikeres vég­rehajtását olyan lépésnek tartják a nyíltság javítása terén, amely elősegíti az európai bizalom és bizton­ság megteremtését. két és csökkentsék ötven százalékkal a Szovjetunió és az Egyesült Államok ha­dászati rakétáinak számát. „Franciaország nem tagad­ja meg, hogy részt vegyen a többoldalú tárgyalásokon a nukleáris leszerelésről — ha ennek eljő az ideje. Az ilyen tárgyalások azonban csak* akkor lehetségesek, ha a két szuperhatalom már igen jelentősen előrehaladt nukleáris fegyvertárának csökkentésében” — mon­dotta. A leszerelés kérdései nagy helyet kaptak Vu Hszüe-csi- en kínai külügyminiszter fel­szólalásában is. Haladásnak nevezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi meg­állapodását, hangsúlyozva, hogy „a párbeszéd jobb a szembenállásnál, az enyhülés a feszültségnél”. A miniszter aláhúzta annak fontosságát, hogy az ázsiai kontinensen is felszámolják az ilyen rakétá­kat. Kína álláspontja szerint a világ békéjének és biztonsá­gának fenntartásához telje­sen el kell tiltani a nukleá­ris fegyvereket, meg kell semmisíteni azokat, ugyan­így el kell tiltani és meg kell semmisíteni az űrfegy­vereket. a vegyi és biológiai fegyvereket, mindenfajta más A kérdéses 48 órás szemlét a belorusz katonai körzetben, Minszktől észak­keletre hajtották végre au­gusztus végén. A manővere­ken 16 ezer fő és 425 harc­kocsi vett részt. Az amerikai kormány au­gusztus 26-án értesítette a Szovjetuniót arról, hogy megfigyelő csoportot kíván küldeni a július 13-án be­jelentett hadgyakorlatra. Az 1986. szeptemberében 35 ország által Stockholm­ban aláírt bizalom- és biz­tonságnövelő intézkedések tömegpusztító eszközt és je­lentősen csökkenteni kell a hagyományos fegyveres erő­ket is. Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter felszólalá­sában „reménysugárnak” nevezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok elvi meg­állapodását a közepes ható- távolságú rakéták megszün­tetéséről. Mint mondotta, a szuperhatalmak közötti na­gyobb együttműködés és a kölcsönös bizalom növekedé­se a kulcs ahhoz, hogy a világ kevésbé legyen válsá­gokkal terhes. ☆ Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter szerdán New Yorkban megbeszélést folytatott Simon Peresszel, az izraeli diplomácia vezető­jével — jelentette az UPI amerikai hírügynökség New York-i diplomáciai források­ra hivatkozva. Az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakán részt vevő szov­jet és izraeli külügyminisz­ter találkozójára a Szovjet­unió ENSZ-képviseletének épületében került sor. Sevardnadze és Peresz most másodízben találkozott egymással. Előző megbeszé­lésükre egy évvel ezelőtt, ugyancsak a világszervezet székhelyén került sor. alapján a felek kérhetnek ilyesfajta „villámellenőrzé­seket”. A szovjet fél azonnal reagált és a megfigyelők az előírt 36 órán belül beléphettek a Szovjetunió területére. Ame­rikai megfigyelőknek ez volt az első ilyen jellegű rész­vétele szovjet hadgyakorla­ton. A külügyminisztérium je­lentésében megállapította, hogy a kérdéses szovjet had­gyakorlat kiképzési célokat szolgált és megfelelt a stock­holmi megállapodás előírá­sainak. Olajipari együttműködés A megelégedettség hangján Az amerikai külügyminisztérium egy szovjet hadgyakorlatról Elméleti konferencia Rútságon Vaszilij Gyinkov, a Szov­jetunió olajipari minisz­tere szeptember 20 és 23. között Kapolyi László ipa­ri miniszter meghívására tárgyalásokat folytatott Bu­dapesten a kétoldalú együtt­működés továbbfejleszté­séről. A tárgyalások során tárcaközi egyezményt ír­tak alá magyar—szovjet kö­zös gazdálkodó szerveze­tek létrehozásáról. Megál­lapodtak, hogy megvizsgál­ják a szovjetunióbeli csök­kent hozamú kőolajlelőhe­lyek közös művelésének, a mélyfúrási irányítási-tech­nikai rendszerek közös gyártásának feltételeit, to­vábbá tanulmányozzák har­madik országban lévő szén­hidrogén-kutatások lehető­ségeit. Előirányozták a szén­hidrogén-előfordulások komplex automatizálási és hírközlési rendsze­reinek gyártását. A meg­valósítás koordinálására ál­landó munkacsoportot hoz­tak létre, amelynek továb­bi feladata a hosszú távú együttműködés folyamatos irányítása. Vaszilij Gyinkovot fo­gadta Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese. A megbeszélésen átte­kintették a szovjet olaj­ipar és egyes magyar nép- gazdasági ágazatok kap­csolatainak gazdasági-mű­szaki vonatkozásait, kü­lönös tekintettel az együtt­működés további szakaszai­ra. A tanácskozáson részt vett Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A szovjet olajipari mi­niszter meglátogatta az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Trösztöt, az MMG Auto­matikai Műveket, a Vegy- épszer Vállalatot, a tele­fongyárat, a Szénhidrogén­ipari Kutató Intézetet, a vecsési gázelosztót, a Gát- ér-mély I. fúrást, a Video­tont, továbbá az őszi BNV-t. Vaszilij Gyinkov szerdán elutazott Budapestről. Tv-híd A történelemben először élő televíziós hidat létesítet­tek szerdán szovjet és ame­rikai parlamenti képviselők között. Az egyenes adásban két helyszínről: a Szovjet­unióból és az Egyesült Álla­mokból vitatkoztak a parla­menti képviselők, s az esz­mecserét egyidejűleg sugá­rozták a két országban. A téma a nemzetközi biztonság és a leszerelés volt. (Folytatás az 1. oldalról) sebbség él. Ez utóbbiak megközelítőleg 600 millió embert számlálnak, tehát a nemzetiségi kérdés joggal tekinthető világproblémá­nak. Említést tett azokról az okokról is, amelyek ezt a helyzetet előidézték, illetve azokról a nehézségekről, fe­szültségekről, amelyek sok helyütt e néprétegeknek az életét jellemzik. Európában — az albánok után — a ma­gyarság a második legna­gyobb kisebbség; nemzetünk minden harmadik tagja a határon kívül él. Hazánkban a kisebbségek száma 84 ezer, arányaik sorrendjében né­met, délszláv, szlovák és román. A nemzetiségi létet szükségszerűségként felfog­va arra kell törekednünk, hogy az emberekben ne okozzon lelki konfliktust egyrészt a kisebbségi létezés vállalása, másrészt a hazá­hoz való kötődés. Fatuska János, a tatai német nemzetiségi múzeum igazgatója a múlt évben végzett berkenyéi nemzeti­ségi kutatásokról szólt. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége megbízásából 13-ik alka­lommal szerveztek kutatótá­bort. Tapasztalataik szerint a berkenyéi németek kul­túrájukban és hagyománya­ikban nem mutatnak lénye­ges eltérést az ország más részeiben lakó német nem­zetiségiektől. Egyúttal be­jelentette aet is, hogy a ber­kenyéi kutatást a jövőben folytatják. Varga László, a Nógrád Megyei Levéltár igazgató­ja a levéltári anyagok tükré­ben beszélt a megyei nem­zetiségek helyzetéről, kölcsö­nös egymásba olvadásukról. Elmondotta, hogy a tudomá­nyos kutatásnak a jövőben — a szlovákok és németek mellett — indokolt a ci­gány, a zsidó és a görög né­pességgel is foglalkoznia. Végh László szociológus, a szlovák kulturális miniszté­rium nemzetiségi főosztályá­nak munkatársa a szom­széd ország kisebbségeinek kutatási eredményeiről adott számot. Szlovákiában több mint félmillió magyar él, s a lakosság 11,2 százalékát alkotják. Schmidt István szendehelyi elöljáró saját falujának életéről tárt a hallgatóság elé érzékletes képet. A rétsági elméleti tanács­kozás résztvevői a szünetek­ben megtekintették a szlo­vák és német nyelvű köny­vek kiállítását, valamint a nemzetiségi találkozókról készült videofelvételt és színes diaképeket. A konfe­rencia most elsősorban a né­met nemzetiségiek életéről, helyzetéről, múltjáról, jele­néről és jövőjéről szólt, míg a következő esztendőben fő­ként a szlovák nemzetiségi­ek történetéről és viszonyai­ról tanácskoznak a nemzeti­ségi tudat és tudatformák témakörében. — tMai kommentárunk ---------------------------------------------------­Gesztusok és válaszok Megszokott —, s tegyük hozzá, sajnálatos — gyorsa­sággal érkezett ismét az elutasító válasz azokra a jog­gal gesztusértékűnek minősíthető managuai intézkedé­sekre, amelyekkel a sandinista kormányzat ismét a közép­amerikai válság rendezése érdekében kifejtett erőfeszí­téseit igyekezett bizonyítani. Alig néhány óra telt el ugyanis azután, hogy Ortega elnök és Borge belügymi­niszter nyilvánosságra hozta a tűzszünetről és a cenzú­rarendelkezések feloldásáról szóló intézkedéseket, az ellenoldalról, vagyis a kontrák táborából máris elhang­zott a szokásos „nem”. Vagyis — így az ellenforradalmárok közleménye — a sandinistaellenes csoportok nem fogadnak el semmilyen egyoldalú, azonnali tűzszünetet, s (ez sem lehet megle­petés), a közvetlen tárgyalásokhoz, Washington „mellő­zéséhez” ragaszkodnak. Csakhogy épp ez az a feltétel, amelybe a hivatalos Managua aligha egyezhet bele, el­végre közismert tény, hogy a kontrák működésének anyagi, diplomáciai és katonai fedezetét egyértelműen az Egyesült Államok biztosítja. Méltánylandó tény, hogy — a korábbi kudarcok tuda­tában — a sandinista vezetés mégis újabb kezdeménye­zésekkel, gesztusokkal próbálkozik. Azt bizonyítja, hogy Managuában komolyan veszik az augusztusban aláírt emlékezetes közép-amerikai béketerv előírásait, s a ma­guk részéről igyekeznek elősegíteni, hogy a rendezési terv ne maradjon csupán írott malaszt. Ehhez azonban a többi érintett fél részéről is hasonló törekvésnek kel­lene érvényesülni —, ám erre egyelőre meglehetősen ke­vés jel utal. (Igaz, a legfrissebb, biztató fejlemény sze­rint Salvadorban újból elkezdődhet a kormányzat és a baloldali gerillaerők közötti párbeszéd, s ez — közvetve — pozitív hatást gyakorolhat a térség egyéb konfliktu­saira is.) Egyfajta válasznak, méghozzá eléggé baljós feleletnek számíthat mellesleg az az egyre nyilvánvalóbb washing­toni törekvés is, hogy az eredeti segélyakció határidejé­nek lejártával újabb, még a korábbinál is tetemesen magasabb összegű adományokban részesítenék a kont­rákat. Shultz legutóbbi bejelentése szerint a korábbi 100 millió dollárral szemben immár 270 millió dolláros kere­tet irányoznának elő. Nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen, biztosnak tűnő katonai és anyagi fedezet birtoká­ban a kontrák vezetői nagyobb kompromisszumkészség­re mutatnának hajlandóságot. Márpedig enélkül, illetve a karibi béketörekvések washingtoni elfogadása nélkül nem várható áttörés a nicaraguai krízisben sem. Egyol­dalú, viszonzatlan gesztusokkal ugyanis ritkán lehet va­lódi előrelépést elérni. Szegő Gábor *

Next

/
Thumbnails
Contents