Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
2 NÖGRÄD 1987. szeptember 22., KEDD- Reagan beszéde az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszakán Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: „Örömmel töltenek el bennünket a kelet—nyugati kapcsolatokban, különösen a szovjet—amerikai kapcsolatokban mutatkozó új távlatok” — jelentette ki Reagan amerikai elnök az ENSZ közgyűlésének 42. ülésszakán elmondott beszédében. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok „első ízben állapodott meg elvben egy valóban történelmi jelentőségű szerződésről, amely a nukleáris fegyverek egy teljes osztályát számolja fel”. „Ugyancsak megállapodtunk abban, hogy megnöveljük diplomáciai erőfeszítéseinket a kölcsönös érdekű kérdések valamennyi területén” — hangoztatta Reagan, kijelentve: ezt szolgálja majd Shultz külügyminiszter októberi moszkvai látogatása. „Én is találkozom az idén ősszel Gorbacsov főtitkárral” — mondotta egyebek között. „Továbbra is vannak nézeteltéréseink, s ezek minden valószínűség szerint mindig is fennmaradnak. De ez különös felelősséget jelent számunkra: meg kell találnunk a reális módozatait annak, hogy nagyobb stabilitást teremtsünk egymással folytatott versenyünkben és konstruktív példát nyújtsunk a világnak az egymás közötti kapcsolatok értékéről, megmutassuk, milyen lehetőségek vannak a politikai problémák békés megoldására”. Reagan félórás beszédének csaknem egyharmadát szentelte ennek a kérdésnek, s bár, állásfoglalásának hangvétele mérsékeltebb volt, mint korábban, továbbra is igyekezett feltételeket szabni a szovjet— Az NSZK kormánya tá-' mogatja a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötendő szovjet— amerikai szerződést — jelentette ki Hans-Dietrich Genscher bonni külügyminiszter az NBC amerikai televíziónak adott hétfői nyilatkozatában. A miniszter elutasította azokat a nézeteket, amelyek szerint a szerződés megkötése „veszélyeztetné Nyugat-Európa biztonságát” és aláhúzta: a NATO tagállamai annak idején — az úgynevezett kettős határozattal — kötelezettséget vállaltak az ilyen rakéták megszüntetésére, ha a amerikai kapcsolatok javításához. Megismételte például azt a követelését, hogy a Szovjetunió haladéktalanul vonja ki fegyveres erőit Afganisztánból és „nyújtson segítséget a berlini fal eltávolításához”. Szerinte a Szovjetuniónak „konstruktívabb magatartást kell tanúsítani a regionális válságok megoldásának elősegítésében” és „tiszteletben kell tartania a helsinki megállapodásokat”. Megismételte azt a követelését, hogy a Szovjetunió „tanúsítson nagyobb nyíltságot katonai terveit, programjait illetően”, mert így „nagyobb bizalommal lehet folytatni a leszerelési tárgyalásokat”. Reagan azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „érdekelt a Szovjetunióban végbemenő változások siklrében” és „reméli, hogy ez magában foglalja egy olyan külpolitika megvalósítását, amely tiszteletben tartja más népek szabadságát és függetlenségét”. Nem hagyott azonban kétséget az iránt, hogy Washington folytatni akarja mindenfajta olyan mozgalom támogatását, amely szembenáll a Szovjetunióval és a szocializmussal. „Nyomást fejtünk ki az igazi demokrácia érdekében, azoknak támogatásával, akik harcolnak érte. A szabadság Nicaraguában, Afganisztánban. Angolában, Kelet-Eu- rópában, Dél-Afrikában, vagy bárhol a világon nem csupán belügy” — jelentette ki sajátos érveléssel Reagan. Az amerikai elnök ismét leszögezte, hogy nem hajlandó feladni űrfegyverkezési programját. Szerinte ennek célja, hogy „a támadófegyverekről a védelemre helyezze a hangsúlyt és végső soron elavulttá tegye a ballisztikus rakétákat”. „A hadászaSzovjetunió is hasonlóan jár el. Az amerikai jobboldali politikusok által most' hangoztatott érvekre válaszolva Genscher megállapította: az NSZK biztonsága jelentősen növekszik azáltal, hogy nagyszámú, elsősorban nyugat-németországi célokra irányzott szovjet rakétát semmisítenek meg. A külügyminiszter sürgette, hogy a kedvező légkört kihasználva kezdjenek haladéktalan tárgyalásokat a hagyományos fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről Európában, s mielőbb érjenek el megállapodást a ti védelmi kezdeményezés nagymértékben javította a leszerelés perspektíváit” — jelentette ki. Regionális kérdésekről szólva Reagan továbbra is támadta a nicaraguai sandinista kormányt és azt mondotta, hogy bár az Egyesült Államok „helyesli a Guatemalában létrejött megállapodást” a közép-amerikai rendezésről, „nem fog megelégedni valamiféle áldemokrá- ciával” Nicaraguában. Reagan szólt az Irak és Irán közötti háborúról is. Ismételten követelte, hogy Irán fogadja el a Biztonsági Tanács tűzszüneti felhívását és arra szólította fel Khomeini ajatollahot, hogy az ülésszakon ma elmondandó beszédében „világosan és félreérthetetlenül” jelentse iki ezt. „Ellenkező esetben nincs más választás, mint az, hogy szorgalmazzuk: a tanács haladéktalanul hozzon kényszerítő intézkedéseket Iránnal szemben” — mondotta. Védelmébe vette a Perzsa- (Arab-) öböl térségében végrehajtott amerikai flottaösszpontosítást, kijelentve, az csupán „válasz a feszültségre” és annak bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok „elkötelezte magát a hajózás szabadságának biztosítására, annak meggátlá- sára, hogy egy ellenséges hatalom uralkodóvá váljék a térségben”. Felszólította a Szovjetuniót, hogy „segítse elő az ilyen rendezést” és kijelentette, hogy „nem használ a megoldásnak”, ha a szovjet részről az amerikai flotta jelenlétét teszik felelőssé a feszültségért. „Reméljük, a Szovjetunió csatlakozik a Biztonsági Tanács többi tagjához a konfliktus megszüntetése érdekében kifejtett tevékenységében” — mondotta. vegyi fegyverek teljes eltiltásáról és megsemmisítéséről, annál is inkább, mert szerinte az ilyen fegyverek terén „a Szovjetunió fölényben van”. Genscher azt mondotta, hogy a bonni kormány nem tart az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei kapcsolatainak gyengülésétől a rakétaszerződés következtében. Kijelentette viszont, hogy Washingtonnak bővítenie kell együttműködését politikai és katonai téren egyaránt NATO-part- nereivel. A miniszter nem fejtette ki, hogy milyen bővítésre gondol. Atomenergiaügynökség közgyűlése Bécsben hétfőn megkezdte munkáját a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) idei közgyűlése. Ez a 30. jubileumi tanácskozás, amelyet Kurt Waldheim osztrák államfő üdvözlő beszédével nyitottak meg. Üdvözölte a konferenciát Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke. Üzenetében, amelyet Tétényi Pál, az OMFB és az Országos Atomenergia Bizottság elnöke ismertetett, kormányfőnk rámutat: a szervezet rendkívül fontos, kiemelkedően eredményes tevékenységével nagy nemzetközi tekintélyre tett szert. Egyedülálló feladatot teljesít az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásában, a nukleáris anyagok kizárólag békés célú felhasználásának ellenőrzésében. Az ügynökség megszervezte a tagországok sokoldalú együttműködését az atomenergia békés felhasználásában, ezzel is szolgálva a tudományos, műszaki, társadalmi és gazdasági fejlődést. Hazánk továbbra is tevékenyen és építően részt kíván venni az ügynökség tevékenységében — hangoztatja többek között üzenetében kormányfőnk. A péntekig tartó konferencia elnökévé Umberto Colombot, az olasz országos atomenergia-bizottság elnökét választották. Husák Belgrádban Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köz- társasági elnök hétfőn háromnapos hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. Az eseményt nagy várakozás előzte meg a csehszlovák fővárosban. Prágában emlékeztetnek arra, hogy igen jók és magas szintűek a politikai kapcsolatok. Rendszeresek az állami és pártvezetők találkozói. Legutóbb 1984-ben fogadták Prágában a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének elnökét, Mika Spiljakot, a csehszlovák államfő pedig 1973-ban járt Belgrádban. Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, Csehszlovákia a negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere Jugoszláviának. Azzal számolnak, hogy 1986—90-ben 7,6 milliárd dollár értékben cserél árut a két ország. Mint azt már előzetesen be is jelentették, Gustáv Husák látogatásakor 2000- ig szóló hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési programot írnak alá Belgrádban. Az NSZK támogatja a szovjet—amerikai megállapodást — tMai kommentárunk ---------------------É rdekes hír Hanaguából Csaknem minden jelentős hírügynökség viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott egy Managuából keltezett hírrel. Eszerint Sergio Ramirez nicaraugai alelnök bejelentette, hogy újra megjelenhet a La Prensa című napilap, amit október elsején már kézbe vehetnek az olvasók. Jogos a kérdés: miért keltett nemzetközi figyelmet egy olyan jelentés, ami •— legalábbis az első pillantásra — még a nicaraugai belpolitika viszonylatában sem tűnik igazán szenzációsnak. Miért izgalmas mondjuk, az AP- nek, vagy éppen a TASZSZ-nak az, hogy mi történik az egyik nicaraguai napilappal. Ez az a nemzetközi porondon oly gyakori eset, amikor egy hír unalmas és jellegtelen önmagában, de ha az ember ismeri a hátteret és a körülményeket, akkor „felizzik”, és minden érdeklődő megérti, hogy érdekes fejleményről van szó. Mindenekelőtt gzt kell tudnunk, hogy a La Prensa a sandinista forradalom földjén ellenzéki orgánumnak, társtulajdonosa, Violeta Barrios Chamorro asszony pedig ellenzéki személyiségnek számít. A lap ennek ellenére éveken át zavartalanul működhetett, amikor azonban — tizenöt hónappal ezelőtt — az amerikai törvény- hozás százmillió dolláros segélyt szavazott meg az ellenforradalmároknak, és a La Prensa érzékeltette, hogy örül ennek a döntésnek, az újságot betiltották. Gondoljuk végig, mi történt. A „kontrák” nyugtalanítják az ország békére vágyó lakosságát, fegyverrel harcolnak a törvényes hatalom ellen. Nem meglepő, hogy, ha ez a hatalom gyakorlatilag hazaárulásnak fogta fel azt, hogy a lap örömmel nyugtázza a fegyveres ellenforradalomnak nyújtott jelentős amerikai támogatást. Üjabb jogos kérdés: akkor most miért az engedélyezés? Mi változott azóta? 1987. augusztus 7-én a közép-amerikai államfők fontos megállapodást írtak alá. Ennek jegyében Nicaragua is kötelezte magát — a többiekkel együtt —, hogy lépéseket tesz a belső feszültségek csökkentésére, a nemzeti közmegegyezés irányába. Az okmány aláírói megfogadták, hogy november 7-ig konkrét lépésekkel bizonyítják ezt a szándékukat. Ez a mamagyarázat. A La Prensa újraengedélyezése az augusztusi megállapodás szellemében született döntés, egyértelmű gesztus mind a bel-, mind a külpolitikai porondon. Minden éremnek két oldala van. A folyamat Nicaraguában is akkor folytatódhat, ha a közeledési szándék kölcsönös. Ha Chamorro asszony és köre él, de nem visszaél a lehetőséggel. Harmat Endre BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Örökifjú Jaroszlávl A város látképe Ha helikopterről nézünk le Jaroszlávlra, festői kép tárul a szemünk elé. A város utcái a nagy orosz folyó, a Volga és mellékfolyója, a Kotoroszl partvidékén húzódnak. Az ősi múlt — a nagyszerű építészeti emlékek, amelyek közül sokat az UNESCO kiemelt műemlékként tart nyilván, harmonikus egységet alkotnak a sokemeletes toronyházakkal, a kertekkel, parkokkal. Jól láthatók a hatalmas ipari övezetek is: a gyárkémé- nyek és épületek. Jaroszlávl ősi, ugyanakkor örökifjú város, amely állandóan lépést tart az idő hozta változásokkal. Itt minden lépésnél érezhető a történelem és a jelenkor összefonódása. A várost Bölcs Jaroszláv alapította a XI. században, s ezzel a Volgavidék első erődje lett. Az a legenda járja errefelé, hogy Jaroszláv, aki nemcsak bölcs, de bátor is volt, az erdőben, amelynek a helyén most a város áll, megbirkózott egy medvével és leterítette. Lehetséges, hogy ezért került Jaroszlávl címerébe a medve és a bárd. A városban ma 630 ezren laknak. A mai lakosok ősei emelték itt a csodálatos templomokat, épületeket, az ő utódaik tervezték az első trolibuszokat, a Ja—3 teherautót, ők gyártották az első műkaucsukot. Mindezeknek a nemes hagyományoknak a folytatói — a mai jaroszlávliak — a város száz iparvállalatánál dolgoznak. A Balti- és a Volga—Don-csatornának köszönhetően a jaroszlávli kikötő — a moszkvaihoz hasonlóan — öt tengerrel van kapcsolatban. A jaroszlávli kikötőből szállítják sok országba a gumiabroncsgyár termékeit. A gyár termékeit nemcsak a Szovjetunióban, de ötven országban ismerik. A Szovjetunióban elsőként itt kezdtek el gyártani tömlő nélküli gumiabroncsokat, öss’zesen harminc méretben gyártják a Zsigulik, Csajkák, tehergépkocsik, traktorok gumiabroncsait. A gumiabroncsgyár egyik üzemrészében kezdődött a világ első női űrhajósának, Valentyina Tyereskovának a munkásélete. Később gyakran nevezték őt „modern Jaroszlávnának”. A Jaroszlávna című színművet nemrég mutatták be a szabadtéri színház színpadán. Az előadást a város 975 éves évfordulójának a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségek keretében vitték színre, és egy másik Jaroszlávna, az Igor- ének és számos más óorosz népi monda hősnőjének szenteltek. A legendás hírű \ Jaroszlávna, a szépség megtestesítője, a példás anya, a családi tűzhely védelmezője, aki az orosz népiélek legkiválóbb jellemvonásait egyesíti. Az a hazai, vagy külföldi utazó, aki megfordul ebben a városban, sokáig megőrzi emlékezetében az ősi Jaroszlávl feledhetetlen műemlékeit, utcáit és a vendégszerető embereket. Hírneves halászfalu A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban ebben az évben megkezdődő III. hétéves terv célkitűzései között kiemelt helyen szerepel a lakosság élet- színvonalának további emelése, s ezen belül is az élelmiszer-ellátás skálájának szélesebbé tétele. Fontos szerepet kap e feladat teljesítésében a halgazdálkodás valamennyi formája is — legyen az halászat vagy mesterséges tenyésztés. Nem meglepő tehát, hogy az országban mind nagyobb figyelmet fordítanak a hagyományos halászatra is. A bázis kiszélesítése során újabb és újabb települések vagy halászfalvak is születnek — akár a folyópartokon, akár a tengerparton. Ilyen kis halászfalu Észak-Hamgiong megyében, Hvadae város közelében Towon is. A falucska az utóbbi években épült csak ki — mondhatni villámgyorsan. A hagyományos stílust őrző, de korszerű épületek csöndesen megbújnak a hegyoldalban, pontosabban a hegy lábánál, s a legutolsó házak szinte a tengerre épültek. A lakóépületekkel egyidejűleg húzták fel s adták át rendeltetésüknek a különböző szakboltokat, hogy az élelmen kívül mindenki időben beszerezhesse a szükséges halászati eszközöket — kezdve a hálótól a csónakig. Towon mára már szinte önellátó lett, s halászainak eredményei, munkasikerei országos hírnevet szereztek neki. Az itteni halászvizek különösen gazdagok makrélafajtákban, lepényhalban, pisztrángban, éti kagylókban és élelmezési célokra használt algákban. A tenger kincseit, a mindennapi gazdag fogást még a helyszínen válogatják, és egy részét friss halként továbbítják a piacokra, míg más részét a helyi hűtőházban fagyasztják. A hegy lábánál bújnak meg a halászfalu házai
