Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-22 / 223. szám
1987. szeptember 22., KEDD NOGRAD 3 A Nógrád Megyei Tanács és az Észak-magyarországi Regionális Vízmű 100 millió forint értékű közös beruházásával vízvezeték-csőhálózat lefektetését kezdte el ez év májusában. Az építkezés célja Szécsény és körzete vízellátásának javítása. A 22 kilométer hosszú vezeték- rendszer Mihálygerge—Piliny—Endrefalva—Szécsény útvonalon fekszik. Eddie kilenc kilométert haladtak a munkálatokkal. Fotó: Tácsik Nóra A te mezestől az üzembe Helyezésig Széles skálán szolgáltat az AGROBER Az AGROBER salgótarjáni irodájának tevékenységét vállalati tanács irányítja, s a kapott megbízások 20—25 százalékát verseny- tárgyalásokon nyerték el. Megrendelőik 80 százaléka a MÉM irányítása alá tartozó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és élelmiszer-feldolgozó gyárakból, üzemekből kerül ki. Az első fél évben a ceredi tsz megrendelésére elkészítették a juhtelep rekonstrukciójának terveit, ugyanilyen feladaton fáradoznak a nagybárkányi termelőszövetkezet megrendelésére. A Magyarnándori Állami Gazdaság részére elkészített meliorációs terv kivitelezése már folyamatban van, amely Észak-Nógrád térségében 13 mezőgazdasági üzemet érint. Jó a kapcsolatuk a diré- gelypalánki termelőszövetkezettel. Részükre az új irodaház terveit készítik. Ér- sekvadkertről orvosi rendelő és szolgálati lakás tervezésére kaptak megbízást. A kollektíva asztalán van a pásztói üzemcsarnok tervének végleges formába öntése. A Fénycső Ipari Szövetkezet részére pedig egy újabb 2000—2500 négyzet- méteres üzemcsarnok tervei alakulnak, A tervezés csak egyik, de tevékenységükben fontos és meghatározó szolgáltatás. Ezzel egy időben és azt követően vállalkoznak az építkezések lebonyolításával járó feladatok elvégzésére, a műszaki ellenőrzésre. Munkájúk jó minőségét jelzi, hogy fennállásuk óta tervezési hiba miatt a bíróság nem marasztalta el őket. A beruházók azért fordulnak szívesen az AGROBER salgótarjáni irodájához, mert kompletten, a tervezéstől, az üzembe helyezésig elvállalják a feladatokat. Emellett műszaki szaktanácsokkal segítenek a helyes beruházási elképzelések kialakításában. Rugalmasságuk valamint a hatóságokkal való jó kapcsolatuk miatt is szívesen adnak részükre különböző megbízatásakat. Mellettük voksolnak a beruházók azért is, mert az utóbbi tíz évben az általuk tervezett és segítségükkel lebonyolított beruházások az előírt összegen belül valósultak meg. üézöpont Az építészek felelőssége Ahogyan utcáink, tereink, városaink átalakulnak, nemcsak a múlt és a jelen változása szembétűnő, hanem határozott divatáramlatok is leolvashatók az épületekről. A házak formája, díszei egyre inkább tükrözik az építtetők anyagi viszonyait és kulturális igényeit — nemritkán igénytelenségét is. Vannak olyan utcasorok, amelyek egyetlen építésztervező keze nyomát őrzik. Azét, akinek neve már eleve garancia a jó házra; korábban fölépült házai elegendő bizonyítékok, hogy érti a szakmáját. A megbecsülés, ha név szerint neki is szól, mégis az egész építésztársadalon elkönyvelheti. Hiszen hatásával az épített környezet túléli alkotóját. Amikor az építészek felelősségéről beszélünk, ezt, a többi szakmától eltérő sajátosságot kell mondanivalónk középpontjába állítani. A sikeres alkotó számára —, ha elkötelezetten műveli hivatását — nemcsak dicsőség a hírnév, az egymást hozó megbízatások, hanem nyomasztó teher is. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a környezetvédők szava nélkül is minden városlakó érzi, hogy kisebbedik körülötte az esztétikus tér, amikor zsúfoltságban éljük le életünk nagy részét. Ezt megállítani, vagy tovább növelni az építészek gondja, joga, kötelessége és lehetősége. Nem személyes felelősségről van csupán szó, hanem az egész társadalom jövője iránti kötelezettségről. Az építésztársadalom tagjait erős kohéziós erő köti össze, és a szakma iránti tisztelet megköveteli azt is, hogy a tervezők a hagyományok megőrzésére, egyúttal megújítására törekedve alkossanak. Ehhez nemcsak az építészet történetében kell járatosnak lenniük, hanem a társművészetektől kezdve a társadalomtudományokon át a mindennapi életig — az élet teljességében. Enélkül nem alakíthatnának ki élő kapcsolatot megbízóikkal, akiknek pénzéből épülnek az új lakások. És itt sem csupán tankönyvízű emberismeretről van szó, hanem közvetlen, partneri együttműködésről. Szerencsére ez ma már nemcsak az építész és az építtető személyiségétől függ: jogszabályok szorítják a tervezőket abba az utcába, hogy munkájuk ne 'merüljön ki a kész tervdokumentáció átadásával, hanem elejétől végéig kísérjék figyelemmel az építkezést. Ezek a jogszabályok nem azért születtek, hogy tovább nehezítsék a magánépítkezők amúgy sem könnyű helyzetét, hanem, hogy kötelező normaként írják elő a biztonságos, tartós épületkivitelezést. Ezen belül az esztétikai jegyeket mindenki maga választhatja meg, de ezzel egyenrangúan fontos szempont lett a takarékos építkezés, a környezet védelme és nem pusztítása, hanem értő kezű gazdagítása. Városaink, erdőink, vizeink anélkül is pusztulnak, hogy az ember ügyetlenségével siettetné azt. A természeti folyamatokba beavatkozó társadalom ma már igyekszik legalább egyensúlyban tartani a kincsek kiaknázását, a pusztítást és az új teremtését. Ha egy csúf, környezetéből kirívó házat látunk, először az elrondított utcaképet sajnáljuk, aztán a természeti látvány egyensúlyának megbomlását, ami elkerülhető lett volna, ha az építész, a megbízó, a kivitelező, és az építkezésen őrködök, mindenki a maga posztján, előrelátóan, megfontoltan végezte volna a munkáját. Sz. K. Helytállnak a NÁÉV brigádjai A nagy hideg és az elhúzódó tél miatt jelentős lemaradással zárta az év első három hónapját a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat. Később a kollektívának sikerült ledolgoznia a hátrányt, s az idő múlásával mind számottevőbb előnyt szerzett a tervhez képest. A nyolc hónapi statisztika arról tanúskodik, hogy a vállalat a 304 milliós forintos építőipari tervevei szemben 309,3 milliót ért el, vagyis a bázishoz viszonyítva 7, az előirányzathoz képest 1,8 százalékkal növelte a termelését. Ennek megfelelően a nyereségtervet is túlteljesítette. Az eredmények kedvező alakulásában meghatározó szerepük van a szocialista brigádoknak. A NÁÉV-nél 51 munkáskolleiktíva dolgozik, s a létszám több mint felét tömörítik magukban. Az elmúlt hónapokban a 39 fizikai beosztású brigád hozzávetőlegesen 200 rövid szakaszos vállalást tett, s ezek határidő előtti teljesítésével több mint 3 ezer munkaórát takarítottak meg. A teljesség igénye nélkül megemlítjük: a csőszerelő üzem Serfőző László fűtés- szerelő brigádja kommunista hónapot, ezen belül négy kommunista műszakot vállalt. A szállítási üzem Kuris László által vezetett szocialista brigádja szombati, vasárnapi műszakokra tett felajánlást, hozzájárulva a tél okozta munkakiesés pótlásához. Felhívásához csatlakozott többek között Juhász János kőműves, Krenács János PEVA-szerelő, Szomszéd András gépkezelő-szerelő és Dancsok Sándor asztalosbrigádja. A munkaterületeket tekintve, legtöbb vállalást Salgótarjánban, az Arany János úti iskolánál tettek a kollektívák, segítve a létesítmény határidőre való átadását. Vásárfia Az újdonság a kenyéradó gazda Ismét BNV-díjjal térhet haza a Salgótarjáni Ruhagyár Gyárigazgatók általános véleménye szerint az üzletek nem a vásárban köttetnek. Mint minden szabály azonban, a kivételt ez is megengedi. Kaszás Józsefné dr., a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója maga is meglepődött, amikor két órával a nyitást követően „boltot csinált”. Az imént köszönt el a Hungaro- texes kolléganőktől, akik az ajánlatot tolmácsolták. — A világhírű Lego cég közvetítésével a Brandtex nevű dán cég jelentkezett — tudatja örömmel az igazgató asszony a megbeszélés lényegét. — A dánok pantalló és blézer iránt érdeklődnek, el is küldték a mintadarabot és a műszaki adatokat. Noha az üzletben a Lego „keze” is benne van, nem játékról, hanem komoly egyezségről van szó. A Brandtex még az idén várja a kétszer ezerdarabos próba- szállítmányt, s ha a termék-, kel elégedett, jövőre több tízezer darabos rendelésre üthetik a pecsétet. A Salgótarjáni Ruhagyárnak az idén is kijár a gratuláció, hiszen ezúttal sem tér haza üres kézzel: Orsi nevű bébiruhacsaládja, valamint Havanna serdülőegyüttese BNV-díjat nyert! A ruhagyáriak méltán büszkék a díjra, ami nem jelenti azt, hogy ne ugratnák a díjazott termékek készítésében részt vevőket: beépített embereitek vannak a vásári zsűriben, ismerjétek el! Ilyesmiről persze szó sincs, már csak azért sem, mert a ruháik tervezője, Magyar Judit nem az iskolai oktatásban tanulta ki a tervezés fortélyait. Rajzait először hobbiként készítette, de egyre-másra futnak be tervei! A ruhagyár ■ munkájának zömét a tőkésexport és a szocialista kivitel teszi ki, ehhez képest a belkereskedelmi igények kielégítése igazán nem számottevő. Ám, ahogyan az igazgatónő is mondja, erkölcsi siker, ha itthon is hordják a gyárban készült ruhákat! Éppen ezért nem tudnak belenyugodni abba, hogy érthetetlen módon megcsappant a hazai kereslet. — A korábbi évi kétszázezer darab helyett idén mindössze hatvanezer gyermekruhánk jut el az itthoni üzletekbe — közli Kaszás Józsefné dr. — A külföldi bérmunkák során szerzett legjobb tapasztalatainkat hasznosítjuk a hazai ajánlat összeállításában, nem is szólva arról, hogy jócskán leszorítottuk az árakat. Míg korábban 350 forintos darabonkénti áron adtuk, idén már 260 forintos átlagon kínáljuk ruháinkat az itthoni vevőknek! Miután ezzel a helyzettel nem tudnak megbékélni, piackutatással derítik fel, milyen gyermekruhák kaphatót: a hazai üzletekben, áruházakban. A majdani tapasztalat — bárminő légyen is az — valaki számára bizonyosan tanulságként szolgál.. . A kereskedelmi munka okoz gyakorta főfájást a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak is. Ügy tűnik, könnyebb megtanulni a magas műszaki tartalmú, igazán korszerű termék előállítását, mint piaci elhelyezését. — Szabadidős-termékeink mindegyikére jellemző a nehézkes piaci bevezetés — mondja Gressai Sándor igazgató. — A kereskedelmi partnerek készletezési gondokkal küszködnek, az újdonságokkal óhatatlanul velejáró kockázatot nem szívesen vállalják. Mi sem bizonyítja szavait jobban, mint az, hogy a Ví- dia Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója a vásáron járva igencsak megörült az SVT standján látott tárcsás súlyzóknak. Hol lehet ezt kapni? — firtatta kíváncsian. — Hiszen ebből sokat el tudnánk adni! Ezen a véleményen vannak a tűzhelygyáriak is, éppen ebből eredően nem értik, miért rendel oly óvatosan belőle a kereskedelem. Pontosan ez a helyzet a gyár grillkészülékeivel. A vásárban ezúttal is rendkívüli érdeklődést váltottak ki a tűzhelygyári grillek. A vállalat évi két-három ezer darabot tud eladni belőlük, ám ez a mennyiség érzékelhetően nem elégíti ki a keresletet. A szabadidős-készülékeket egyébként két éve állítja elő a tűzhelygyár, termelési értékén belül mindössze néhány százalékot képviselnek e termékek. A salgótarjániak elgondolása szerint a 15—20 százalékos arány sem lehetetlen ! Az SVT az utóbbi esztendőkben évi három-négy nóvummal jelentkezik a piacon. — Hogyan látják, piaci helyzetük ezzel könnyebb, vagy — gondolva az új termékek bevezetésének gondjaira — nehezebb? — A vásárló igénye csak akkor jelenik meg, ha az otthon használt készüléktől korszerűbbet, szebbet lát — válaszol az igazgató. — Amúgy egy készülék eltart akár harminc évig is, s ez esetben mi miből élnénk meg?... Szendi Márta A tűzhelygyár hagyományos termékei között is sok az újdonság. (Kulcsár József felvételei)
