Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIII.ÉVF., 222. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1987. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ Vásárfia (3. oldal) Kétajkúak könyvtára (4. oldal) Díjnyertes divattervező (5. oldal) Hz egyetlen esély A reform folytatása, kibontakozása az egyetlen esély és lehetőség —, talán ebben az egy mondatban lehetne a legjobban összefoglalni a három és fél napos országgyűlési vita legfőbb tanulságát. A legfontosabb érv, vagy inkább kényszerítő erő: az ország nettó adóssága elérte a 9,3, bruttó adóssága pedig a 16 milliárd dollárt. Bár a két összeg közötti különbség arra utal, hogy a megszabott külkereskedelmi kapcsolatokhoz híven nemcsak mi tartozunk, nekünk is sok az adósunk, a nemzetközi pénzvilág pontosan tudja, hogy a mi adósaink között jó néhány olyan fejlődő ország van, amely kritikus helyzetbe került. S, szőrösszívűnek mondott (valójában csak realista) külföldi bankárok azt is nyilvántartják, hogy a mi bruttó adósságunk kezdi megközelíteni az ország egyévi nemzeti jövedelmét. Ha meg akarjuk őrizni a külföldi partnerek bizalmát, akkor rendre és pontosan törlesztenünk kell ezután is. A nagy kérdés viszont így hangzik: ugyan miből? A parlamenti beszédek, viták ugyanis feltárták, hogy a magyar ipar tekintélyes hányada nemhogy gyarapítaná, hanem fogyasztja az ország nemzeti jövedelmét. Hovatovább képtelen a nyugaton is keresett, gazdaságos exporttermékek előállítására, vagyis nem „termel" dollárt az államháztartás számára. Belföldön is sok gond van a gyárakkal: ha nyereséget fizettek a dolgozóiknak, (mert általában fizettek), azt többnyire állami támogatásból tették. Abból a pénzből, amit az életképes vállalatoktól vontak el. Szemléletesen beszélt erről felszólalásában Devcsics Miklós Nógrád megyei képviselő is. Egyre világosabbá vált, amit Grósz Károly miniszterelnökünk már vagy egy évvel ezelőtt kimondott az egyik képeslapnak adott interjújában: a magyar ipar egy része életképtelen. Egyébként a képviselők az Országgyűlést megelőző parlamenti bizottsági ülések során terjedelmes listát kaptak az ipari minisztertől arról, hogy mely termékek gyártását kellene megszüntetni a ráfizetés miatt. Nehezen túlbecsülhető, új fejlemény volt ez, hiszen az elmúlt években csak áttörési pontokról meg húzó iparágakról hallottunk. Amint a feszültségpontok, meg visszafejlesztendő iparágak kerültek szóba, csak általánosságok hangzottak el, konkrétumok nélkül. Csak a reform folytatása, következetes végrehajtása nyújthat garanciát arra, hogy az, ami a kohászatban vagy szén- bányászatban elkezdődött már, az a veszteséges vállalatok széles körére kiterjed. Ennek kitűnő eszköze lesz a versenysemleges általános forgalmi adó bevezetése, hiszen ezután már félreérthetetlenül kiderül: mely vállalat veszteséges valójában. Nehéz helyzetbe kerülnek azok a vállalati kijárók, akik — a félreértethetlenül egyértelmű, egzakt gazdasági mutatók hiányában — mindig találtak valami mentséget, ürügyet a rosszul dolgozó cégük számára. A reform folytatása, kibontakozása nyújt lehetőséget arra is, hogy ne nőjön a kedvezőtlen adósságú megyék száma az országban; hogy ne vesszék kárba annyi évtized erőfeszítése. Ha ugyanis emlékszünk rá: a párt majd negyven éven át tartó, egyre tudatosabb területfejlesztési politikájával elértük, hogy Szabolcs-Szatmár megyét például már senki sem nevezi Magyarország Szicíliájának; hogy a különböző megyék, országrészek fejlődése egyre kiegyenlítettebbé vált. A legutóbbi néhány esztendő fejleményei azonban azt mutatták, hogy veszélybe kerültek a nagy vívmányok. Azok a megyék, amelyekben a kitermelőipar a meghatározó (Borsod, Nógrád, Komárom, Baranya) nehéz helyzetbe jutottak. Azok viszont, amelyekre a feldolgozóipar túlsúlya a jellemző (Győr-Sopron, Fejér, Veszprém stb.), jóval kevesebb gonddal, emberi drámával bajlódnak, mint az előbbiek. Nyilvánvaló, hogy Borsod, Nógrád meg a többi kritikus helyzetet átélő megye csak akkor boldogulhat, ha az oly sokat emlegetett szerkezetváltást meggyorsítva — erőteljesen fejleszti feldolgozóiparát. Végül csak a reform kibontakozása nyújt esélyt arra is, hogy néhány éven belül megzabolázzuk a magyar családok számára oly sok gondot, nehéz napot okozó inflációt. Ha ugyanis elfogadjuk azt a parlamenti érvelést, hogy az áremelkedés nem ok, hanem következmény, (ha nem fogadnánk el: a tények ettől még tények maradnak), akkor nyilvánvaló, hogy csak a parlament által jóváhagyott stabilizációs program végrehajtásával, a kibontakozási program megalapozásával érhető el az a cél, amelyet miniszterelnökünk vázolt: a jövő évi, előreláthatólag 14—15 százalékos, tehát nehezen elviselhető mértékű áremelkedés-ütem 1989-re már 9, 1990-re pedig 6 százalékra csökkenjék. Végtére is az Országgyűlésen jóváhagyott szociálpolitikai program, a nagycsaládosoknak nyújtandó adókedvezmények hatása is akkor lesz megalapozott, ha az infláció lázgörbéjét kordában tartjuk. E ""~ vtizedek óta nem láttunk, hallottunk olyan parlamenti vitát, mint most. A módosító javaslatok nagy száma, a szenvedélyes közbekiáltások mind arról tanúskodtak, hogy ez a parlament mindinkább megtalálja, betölti azt a szerepkört, amelyre a szocialista demokrácia igényt tart. A tv-képernyője jóvoltából mindenki láthatta, hallhatta, hogy a részletekre kiterjedő nézetgazdagság és -különbség mögött impozáns egység rejlett. Bár több száz képviselő volt jelen, az a gondolat még fel sem vetődött, hogy a régi „recept" szerint dolgozzunk tovább. Egységes volt az a vélemény, hogy csak az új időknek megfelelő megközelítéssel, módszerekkel érhetünk el sikert. Megújhodó szocializmusra van szükség, s megújhodás eszköze a reform. s Befejeződött az őszi ülésszak Elfogadta az Országgyűlés az adótörvényeket Szombaton folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A parlamenti padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a negyedik napon — az elfogadott napirendnek megfelelően — folytatják a vitát az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokról. Polgárdi József (Pest m. 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója az Országgyűlés támogatását kérte a személyi jövedelemadó tervezetének egyes pontjait mddosító javaslataihoz. Elsőként az újítási díjakkal [kapcsolatban azt javasolta] hogy e díjakat, illetve az abból származó bevételieket ne vonják össze az (egyéb jövedelmekkel, hanem külön 20 százalékos lineáris — nem progresszív -j- adó terhelje azokat. Kovács András (Heves m. 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke az adóreform eredeti céljait veszélyeztető tényezőkről és tendenciákról szólt. A személy) jövedelemadó kapcsán Kovács András egyetértését fejezte ki minden olyan javaslattal, amely a nehéz helyzetben lévő rétegek megsegítésére irányul. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), színész, a József Attila Színház tagja azt a folyamatot ismertette képviselőtársaival, amelynek révén módosító javaslatát az illetékes bizottságok elfogadták, s az indítvány az írásos jelentésbe került. Örömének adott hangot, hogy a pénzügyi kormányzat is —, bár kompromisszumként A vitát lezárva Med- gyessy Péter pénzügyminiszter emelkedettt szólásra. Bevezetőben köszönetét mondott a képviselőknek az észrevételekért, a támogatásért, s azért a segítségért, amelyet már az előkészítő munka során is kapott. Ha a képviselők elfogadják a törvényjavaslatot, a pénzügyi kormányzat is számít erre a segítségre, elsősorban az adótörvény társadalmi elfogadtatása terén. Már az eddigi vitából is kitűnt, hogy az adóreform szerves része a kormány most elfogadott munkaprogramjának. A két új adó fontos eszköze a munkaprogramban megfogalmazott célok megvalósításának, elősegíti a stabilizálást, s eszköze a kibontakozásnak is. Arra a képvielői kérdésre, hogy miért nem magyarázta meg a pénzügy- miniszter, mi a következménye annak, ha nemmel szavaz az Országgyűlés, Medgyessy Péter most elmondotta: ez esetben az elképzeltnél magasabb áremelkedéssel valósítható meg az életszínvonal szükséges csökkenése. Ennek társadalmi, politikai hatásai beláthatatlanok és rend— elfogadta a három- és többgyermekes családoknak javasolt, gyermekenkénti évi 12 ezer forintos adóalapcsökkentést. Hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, ezért az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. Ezt követően Szabó Kálmán, a terv- és költségvetési bizottság előadója kapott szót, aki az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottság nevében tett bejelentést. A bizottságok befejezve döntés-előkészítő munkájukat, két jelentést készítettek az általános forgalmi adóról és a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Indítványozták az Országgyűlésnek, hogy javaslataikat és a szabadon választható döntési változatok egyikét fogadják el. A két bizottság szeptember 18-i ülésén megvitatta a plenáris ülésen a két törvényjavaslattal kapcsolatban felvetett új képviselői módosító javaslatokat is, s errő] szintén jelentést készített, amelyet a képviselők a vita lezárását követően kaptak meg. kívül kedvezőtlenek. Kedvezőtlenebbek, mint amilyen következményeket az adórendszer bevezetése során vállalnunk kell. A másik lényeges különbség, hogy az új adórendszer magában hordozza a kibontakozás lehetőségét, amellyel A bizottságok az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban elfogadásra ajánlották azt a módosítást, hogy a magánerős házilagos lakásépítést, -bővítést, -korszerűsítést, -közművesítést, -felújítást végzők részére visszaigényelhető adó mértékére az állami költségvetésről szóló törvény- javaslatban a Minisztertanács — az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — évente tegyen javaslatot. Ugyancsak elfogadták azt a módosító javaslatot, hogy a pénzügyminiszter kapjon felhatalmazást a fogyasztási adóval terhelhető termékek és szolgáltatások, valamint a fogyasztói árkiegészítésben részesíthető termékek és szolgáltatások után megállapítható adó, illetve árkiegészítések mértékének és részletes szabályainak rendeleti meghatározására. Beható vita után a két bizottság a többi módosító javaslat elfogadását nem ajánlotta. Ezek közül azokat, amelyeket a javaslattévő képviselők továbbra is fenntartottak, a két bizottság elbírálásra a törvényhozó testület plénuma elé tárt. a régi eszközrendszer nem rendelkezik. Az eszmecserék során többen megfogalmazták azt a kérdést: vajon elő van-e készítve az adóreform a bevezetésre. Szakmailag ezt a pénzügyi kormányzat megfelelően előkészítette. Természetesen ennek ellenére — amennyiben az Ország- gyűlés törvénnyé emelj a tervezeteket — megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy a részletekbe menő megoldások közül is megtalálják a legjobbat. Ami viszont az adóreform társadalmi előkészítését illeti, a válasz már bizonytalanabb. Sok minden történt az elmúlt hónapokban, de még számosak a tennivalók. A kormány nyitott arra, hogy az adórendszer működésének egyéves tapasztalatait értékelje, és a szükséges következtetéseket levonja. Külön köszönetét mondott a pénzügyminiszter a tömegkommunikáció munkatársainak, mert kifejezésre juttatták a társadalomban felgyülemlett feszültségeket s részletesen ismertették az adóreformmal kapcsolatos, különböző nézeteket, elképzeléseket. A legnagyobb vitát a személyi jövedelemadó tervezete váltotta ki. A személyi jövedelemadó fontos eszköze a teljesítmények szerinti, differenciálás megalapozásának, ki- terjesztésének. Az elkövetkezendő években a munkából származó jövedelmek között á jelenleginél lényegesen nagyobb különbségek fognak kialakulni. Olyan körülményeket kell azonban teremtenünk, hogy a növekvő különbségeket a társadalom elfogadja, s ennek legfontosabb eszköze a bevezetendő személyi ‘jövedelemadó. Az új adórendszer természetesen nem csodaszer, eredményt csak jól szervezett, célirányos munkával lehet elérni. Éhhez azonba,. megfelelő feltételeket kell teremteni. A pénzügyi kormányzat azt várja az adórendszertől, hogy a dolgozókat többletteljesítményekre fogja ösztönözni, amivel meg lehet alapozni a következő évek gazdasági stabilizálását, majd a kibontakozást. A továbbiakban a pénzügyminiszter az adórendszerben alkalmazandó kedvezményekről szólt. Elmondotta: e téren nagyon vigyázni kell arra, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Medgyessy Péter Az adóreform eszköze a kibontakozásnak
