Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

2 NOGRAD 1987. szeptember 21., HÉTFŐ Elfogadta az Országgyűlés az adótörvényeket ' (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő mértéket tart­sunk. A kedvezményeket ugyanis az adózók fizetik meg. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a feltételei annak, hogy a személyi jövedelemadó­rendszer kifejtse a kívá­natos hatásokat. Medgyes- sy Péter erre úgy vála­szolt: az adórendszer ha­tékonysága nagymérték­ben múlik a kormány mun­kaprogramjának követke­zetes végrehajtásán, a meg­fogalmazott gazdaságpoli­tikai célok és teendők kö­vetkezetes érvényesítésén. Az, adórendszer hatásait rontaná, ha nem társulna hozzá következetes gazda­ságpolitika, ha elmarad­na a reform folytatása. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter konkrét kép­viselői javaslatokra vála­szolt. A parlamenti vitá­ban sokan foglalkoztak a családok anyagi helyzeté­nek alakulásával. Á kor­mány nagy felelősséggel munkálkodik azon — mon­dotta —, hogy a társada­lom legfontosabb egysé­gei, a családok számára megfelelő életfeltételeket biztosítson. A kormány azt javasolja. hogy a beveze­tendő személyi jövedelem- adó-rendszérben első lépés­ként a három- és több- gyermekes családok ese­tében, gyermekenként havi ezer forintot az adóalapból le lehessen vonni. Termé­szetesen az lenne az iga­zán jó, ha minden gyer­mek után járna ez a ked­vezmény. De figyelembe kell venni a realitásokat. S ugyanakkor a családi pót­lék 400 forinttal történő megemelése valamennyi család anyagi helyzetét — ha kismértékben is — ja­vítja. Ennek ellenére van­nak olyan képviselők, akik komolyabb intézkedést tar­tanak szükségesnek. Egy javaslat szerint például minden gyermek után szá­moljanak el 8400 forintos évi adókedvezményt. En­nek azonban nemcsak az a hátránya, hogy a javaslat megvalósítása esetén szi­gorítani kellene az adótáb­lát, hanem a leginkább rá­szorulók — a három- és többgyermekesek — számá­ra is kedvezőtlenebb fel­tételeket biztosítana. Az a javaslat, amely sze­rint az adómentes jövede­Határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés első­ként a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatra vonatkozó, 23 módosító javaslat sorsá­ról döntött. Mivel ezek kö­zül 19-re a plenáris vita során újabb észrevétel nem érkezett, az Ország- gyűlés elnökének javasla­tára ezekről az indítvá­nyokról együttesen szavaz­tak: a képviselők, a bizott­ságok és a kormány — együttesen kezelt — 19 mó­dosító javaslatát az Or­szággyűlés 7 ellenszavazat­tal és 15 tartózkodással el­fogadta. Ezt követően rátértek azokra az indítványokra, amelyeket a kormány és az országgyűlési bizottságok nem fogadtak el, illetve azokra a pontokra, amelyek a törvényjavaslatban ele­ve alternatívákat tartal­maztak (a nyugdíjasok adó­zására és a lakásépítéssel kapcsolatos adókedvez­ményre vonatkozóan). Bol­dizsár Iván és Zsigmond Attila képviselők együtte­sen javasolták, hogy a tör­vényjavaslatban szereplő, a művészekre vonatkozó sza­lemsáv határát 48 ezer fo­rintról 70 ezer forintra ter­jesszék ki — folytatta a miniszter — azt jelentené, hogy az állampolgárok 44 százaléka nem fizetne adót, sőt, az alkalmazotti ked­vezményt is figyelembe vé­ve ez az arány 50 százalék fölé is emelkedhetne. Így igen hátrányosan érintené az adófizető rétegeket. Emellett e megoldás al­kalmazása esetén a 70 ezer forintnál kisebb évi jöve­delemmel rendelkezők fi­zetését nem bruttósítanák. Medgyessy Péter pénzügy- miniszter — még a szavazás előtt ^Ennek a megoldásnak az is hátránya, hogy a ked­vezmények egy bizonyos körét semlegesítené. Ilyen lenne a fiatalok egy ré­széné] a lakásmegtakarítási kedvezmény, vagy a köz­művel kapcsolatos ked­vezmények, illetve a nagy- családosok kedvezményei­nek egy része is. Ilyen in­dokok miatt az indítványt nem támogatja a kormány. Egy másik javaslat sze­rint a 48 ezer és a 120 ezer forint közötti évi jövede­lemadó kulcsa lineáris le­gyen, a progresszív elvo­nás helyett. Ennek az el­gondolásnak a megvalósí­tása azonban igen nehéz helyzetbe hozná az ala­csony átlagbért fizető ága­zatokat, a többi között a könnyűipart. Elhangzott olyan vélemény is, hogy támogassuk a viszonylag alacsonyabb mértékeket tar­talmazó adótáblát, s ugyan­akkor a magasabb lakás- megtakarítási kedvezményt fogadja el az Országgyű­bályozást változtassák meg: 200 ezer forint helyett 400 ezer forint jövedelemig adózzanak keresetük 35 százaléka után és csak ezen összegen felül legyen az adóalap a kereset 60 száza­léka. Boldizsár Iván azon­ban az ülésen visszavonta módosító javaslatát. Polgárdi József (Pest m. 17. vk.) indítványozta, hogy az újításból származó jö­vedelem elkülönítetten, más jövedelmekkel való össze­vonás nélkül, 20 százalékos kedvezményes kulccsal adózzon. Az Országgyűlés — 21 ellenszavazattal és 11 tartózkodással — a kor­mány eredeti javaslatát fo­gadta el. Nagyiványi András (Bu­dapest, 19. vk.) javasolta, hogy a takarékbetétből, ér­tékpapírból származó jö­vedelmek adóztatását 1990- től vezessék be. Az Or­szággyűlés ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodással a kormány eredeti javaslatát támogatta. Módosító indítványok ér­keztek a képviselőktől a három- és többgyermekes lés. Érthető ez a fajta kö­zelítés is, — mondta a mi­niszter —, azonba nem biz­tosít igazi alternatívát. El­fogadása ugyanis másfél­két milliárd forintos ter­het jelentene a költség- vetés- számára, s ennek fi­nanszírozására jelenleg nin­csenek meg a források. Sok képviselő foglalko­zott az újításokkal. E téren a pénzügyminiszter meg­erősítette az expozéban ki­fejtett véleményét, misze­rint az újítási díjakat a vállalatok a költségek kö­zött számolhatják el. így lehetőségük van arra, hogy olyan díjakat állapítsanak meg, amelyek fedezik a jövedelemadót is. Igen nagy vitát váltott ki a művészeti kedvezmé­nyek kérdése is. A pénz­ügyi kormányzat egyébként készen- áll arra, hogy fe­lülvizsgálja a honoráriu­mok jelenlegi helyzetét, és áttekintse: milyen eszkö­zök állnak rendelkezésre a tehetségek nagyobb mérté­kű elismerésére. A kormány egyetért az­zal, hogy a nyugdíjasok számára lehetőséget kell biztosítani nyugdíjuk ki­egészítésére. Fontos, hogy ne csökkenjen sem az ala­csony, sem a magas nyug­díjjal rendelkezők érde­keltsége a munkavállalás­ban. Ebből a szempontból egyaránt hátrányos a 96 ezer forintos, vagy a 120 ezer forintos adómentes határ megállapítása. Ami­kor ugyanis a nyugdíjas évi jövedelme meghaladja a megállapított adómentes sávot, akkor jelentős mér­tékű adót kell fizetnie. Ezért a pénzügyi kormány­zat semmiképpen sem ajánlja az ilyen korlátot állító variáció elfogadását. A vitában elhangzott egy olyan képviselői javaslat is, amely kérte, hogy az adó- befizetés elmulasztásánál az első évben — ha ez nem szándékosan történik — ne alkalmazzanak büntetést. A pénzügyminiszter hang­súlyozta, hogy ezt méltá­nyosság alapján lehetővé teszi a törvénytervezet az első esztendőben. Végezetül ismét megkö­szönte a képviselők észre­vételeit, javaslatait, és Szé­chenyi István gondolataival zárta válaszát: „Éljenek a haladás emberei és szapo­rodjanak, a tespedés hősei is éljenek, de ne szaporod­janak”. családok adóalap-csökken­tő kedvezményére vonat­kozóan is. Szentágothai Já­nos (országos lista) indít­ványozta, hogy ezek a csa­ládok három gyerek után 5 ezer forint és minden to­vábbi gyerek után újabb 5—5 ezer forint adó-vissza­térítésben részesüljenek. Viola Károly (Pest m., 14. vk.) azt javasolta, hogy a családban élő gyermekek, Valamint minden eltartott időskorai után — akinek havi jövedelme a minimá­lis nyugdíj összegének 80 százalékát nem éri el — havi 700, összesen évi 8400 forint adóalap-csökkentést állapítsanak meg. Zsig­mond Attila (Budapest, 5. vk.) indítványozta, hogy az egy családban élő gyer­mekek számától függetle­nül adjanak 12 ezer forint adóalap-csökkentő kedvez­ményt. Szentágothay Já­nos elállt eredeti indítvá­nyától, Zsigmond Attila pedig fenntartotta javas­latát, azzal a megjegyzés­sel, hogy a kedvezményt a gyermekek iskoláztatásá­nak befejezéséig kapják a családok. Viola Károly ja­vaslatának a gyermekekre vonatkozó részét fenntar­totta, szavazás után azon­ban az Országgyűlés — a képviselői / indítványokkal szemben — a kormány ál­lásfoglalását támogatta. Nagyiványi András (Bu­dapest, 19. vk.) javasolta, hogy az évi 48 ezer és 120 ezer forintos összjövedelem között egy külön megálla­pítandó lineáris kulccsal történjék az adózás. Az Országgyűlés a képviselő javaslatát elvetette. Ezt követően a nyugdíjak ügyében határoztak a kép­viselők. Az eredeti törvény- tervezet egy A) és egy B) változatot javasolt. A ha­tározathozatal eredménye­ként az Országgyűlés sza­vazattöbbséggel a B) va­riációt fogadta el. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.) arra tett javasla­tot, hogy ha valaki egy év­ben több közműtársulásban is részt vesz, magasabb összegű adókedvezmény­ben részesüljön: az eredeti 30 százalék helyett 40 szá­zalékot. A javaslatot az Országgyűlés szavazattöbb­séggel elvetette. Elek Jó­zsef (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 13. vk.) ehhez a ponthoz azt javasolta, hogy az egészséges ivóvíz beve­zetésére létrehozott társu­lás tagjai által kifizetett összeg az adóból egészében visszaigényelhető legyen. A kormány ezzel sem értett egyet és az Országgyűlés tá­mogatta ezt az álláspont­ját. Lékai Gusztáv (Hajdú- Bihar m., 13. vk.) azt java­solta, hogy ha az adóhi­ányt gondatlanság okozta, akkor 1988-ban ezért ne szabjanak ki bírságot. Az Országgyűlés a képviselői javaslatot szavazattöbb­séggel elvetette. E témakört lezárva, a képviselők a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat egé­széről szavaztak: a tör­vényhozó testület — 10 el­lenszavazattal és 21 tartóz­kodással — általánosság­ban és részleteiben elfogad­ta a törvényjavaslatot. A továbbiakban az álta­lános forgalmi adóra vo­natkozó — a képviselők, a bizottságok és a kormány által előterjesztett módo­sító javaslatok egy részé­ről együttesen szavaztak, e javaslatokat elfogadták. Ez­után azokat a javaslatokat vizsgálták meg, amelyek­ben nem alakult ki egység az előterjesztők között. Búzás József né (Szolnok m., 14. vk.) indítványozta, hogy a zsűrizett népi ipar- művészeti termékek — a kormány által javasolt — 25 százalékos forgalmi adó­kulcs helyett „0” kulcsba tartozzanak, azaz adómen­tesek legyenek. Az indít­ványt a képviselők többsé­ge elvetette. Várt Miklós (Csongrád m., 16. vk.) azt javasolta, hogy a tűzoltó­készülékek „0” kulcsos be­sorolását fogadják el, szem­ben a kormány 25 százalé­kos javaslatával. Az Or­Ezután Sarlós István be­jelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöksége az evan­gélikus egyház kezdemé­nyezésére javaslatot tett az országos választási listán Káldy Zoltán evangélikus püspök elhalálozása folytán megüresedett képviselői hely betöltésére. A HNF OT elnöksége a megürese­dett helyre Nagy Gyula evangélikus püspök elnököt jelölte. A jelölést az Orszá­gos Választási Elnökség megvizsgálta és törvényesnek találta. Az ügyrend idevo­natkozó paragrafusa szerint ezt követően titkos szava­zás következett volna, ám a testület egy képviselői indítvány nyomán a nyílt szavazás mellett döntött. Ennek eredményeként az Országgyűlés Nagy Gyulát — hét ellenszavazattal és tizenhárom tartózkodással — soraiba választotta. Az Országgyűlés tudomá­sul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését a két ülésszak között alko­tott törvényerejű rendeletéi­ről. Az elnöklő Sarlós István közölte: Polgári István (Hajdú-Bi- har m., 7. vk.), a kisiparo­sok és kiskereskedők házas­társának alkalmazottként való foglalkoztatása tárgyá­ban kérdést kíván intézni az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökéhez. A képviselő kapott szó. Kifejtette: a házastársak és élettársak jelenleg csak se­gítő családtagként foglalkoz­tathatók, s ez több hátrányos jogkövetkezménnyel jár. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatatl elnöke vála­szában jogosnak és idősze­rűnek ítélte a kérdést. Mint mondta: valóban kialakult egy olyan joggyakorlat, amely az elmúlt időszakban a házastársak alkalmazott­ként való foglalkoztatását — mindenekelőtt családjpgi és vagyonközösségi szem­pontból — kizártnak tekin­tette. Tájékoztatta a képvi­selőket, hogy még ebben az évben a kormány elé ter­jesztik a jogszabály ezzel kapcsolatos módosítását. Sarlós István ezután be­jelentette: az Országgyűlés terv- és költségvetési bi­zottsága indítványozta, hogy a kormány dolgozzon ki a költségvetési reformra vo­natkozó javaslatot. Az Or­szággyűlés ezt tudomásul vette. A bizottság javasolta azt is, hogy alakuljon egy úgynevezett ad hoc bizottság az adóügyi törvények keze­lésére. A testület Sarlós Istvánt felhatalmazta a munkabizottság létrehozásá­ra. Végezetül a képviselők jóváhagyták — Boldizsár Iván (országos lista) javas­latára —, hogy az Ország­szággyűlés a kormány ál­láspontját támogatta. Hasonlóképpen elvetették a képviselők azokat a mó­dosító javaslatokat, amelyek arról szóltak, hogy az épí­tőipari szolgáltatás „0” adó­kulcsos legyen, illetve a villanyáram, a gázszolgál­tatás kapjon fogyasztói ár- kiegészítést. Ezután került sor a dön­téshozatalra: az Országgyű­lés az általános forgalmi adóról szóló törvényjavasla­tot egy ellenszavazattal és öt tartózkodással, általános­ságban és részleteiben el­fogadta. Ezután dr. Bölcsey György, az Országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ságának titkára ismertette a bizottság véleményét —, amelyet a plénumon írásban is eljuttattak a képviselők­höz — Szirtesné dr. Tom- sits Erika képviselőnek, az Országgyűlés június 26-i ülésén az ügyrenddel kap­csolatban tett javaslatáról. A bizottság véleményével a javaslattevő képviselő is egyetértett. Arról is beszámolt dr. Bölcsey György, hogy a szó­ban forgó képviselői javas­lat kapcsán a bizottság tá- gabb kitekintésben is fog­lalkozott az Országgyűlés ügyrendjének kérdésével, s úgy foglalt állást, hogy a későbbiekben szükséges lét­rehozni egy olyan bizottsá­got, amely előkészítené az ügyrend egészének felül­vizsgálatát, illetőleg módo­sítását. A bizottság jelentését — egy ellenszavazat és három tartózkodás mellett — az Országgyűlés elfogadta. gyűlés irodája az őszi ülés­szak négynapos munkájáról kiadványt jelentessen meg. Ezzel befejeződött az Or­szággyűlés őszi ülésszaka, amelyen a képviselők négy napon át tanácskoztak, s jóváhagyták a kormány munkaprogramját, valamint törvényt alkottak az általá­nos forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelem- adójáról. Az ülésszakon Sar­lós István, Cservenka Fe- rencné és Péter János fel­váltva elnökölt. Pihen az elnöki csengő. Az adótörvények módosító in­dítványainak szavazása azonban azt sejtette: még egy kis élénkülés a parla­menti munkának és sok dolga akad a csendet kérő csengő6zónak is. Dr. Miklós Zoltán, Salgótarján városkörnyékének képvise­lője (bal oldalon) társaiVal a tanácskozás szünetében Szavazás a törvényjavaslatokról és az indítványokról Képviselőválasztás Kérdés az államtitkárhoz

Next

/
Thumbnails
Contents