Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-18 / 220. szám

Tanácskozik az Országgyűlés

(Folytatás az 1. oldalról)

zal viszont, hogy magasabb jövedelmű munkahelyek szűntek meg, a megyében a jövedelmi viszonyok alapvetően átrendeződtek. Amikor nyugdíjaztuk a bányászokat, viszonylag jó életkörülményeket tudtunk biztosítani számukra. A nyugdíjak reálértékének csökkenésével azonban helyzetük kedvezőtlenül változott, és magasabb arányuk miatt ez a megyében jelentős feszültség forrása. Ilyen módszer tehát csak úgy alkalmazható megnyugtatóan, ha a következő években megteremtődnek a feltételek a nyugdíjak reálértékének védelmére. (Devcsics Miklós hozzászólására utalva, meg( erősítette a fentieket Kulcsár Sándor Komárom megye I. sz. választókerületének képviselője is).

A megyébe települt üzemek kapcsán megállapította, hogy egy részük jól dolgozik, jelentős szerepet vállalt a nők, a fiatalok foglalkoztatásában. Szóvá tette ugyanakkor, hogy több üzem korszerűtlen technikát hozott a megyébe, folyamatosan veszteséget (termeltek az országnak. Egy részük tevékenysége a közelmúltban meg is szűnt, két esetben mintegy 1500 dolgozó átképzésére, átcsoportosítására került sor.

— Ennek is vannak tanulságai — hangzott a megállapítás. — Többek között az, hogy nincs értelme olyan iparfejlesztésnek, amely nem a hatékonysági követelményekre épül; vagy —, mint a tények mutatják — a hibás szabályozás a hosszú távú érdekeinkkel ellentétes mozgást eredményez. Most, amikor újra napirenden van a bányászkodás további csökkentése, vagy a kohászait termelésének bizonyos átrendezése, olyan fejlesztési politikára kell törekedni, aminek eredménye a hatékony foglalkoztatás, a vállalkozóknak pedig a tisztességes haszon.

— Tanulságos tapasztalat az is, hogy gazdasági veszteségforrás lehet, ha a fejlesztéseknél nem kellően vesszük figyelembe a szakmai hagyományokat, az infrastruktúrát, a fogadókészséget. Az erőforrások szétszórása ésszerűtlen és hosszú távon hátrányokkal jár.

A szerkezetátalakítással összefüggésben a munkaerő- mozgásról is szólt. Hangsúlyozva, hogy a gazdaságfejlesztésnél a munkahelyteremtés. a műszaki fejlesztés csak az egyik elem. A másik az infrastruktúra, amely legalább olyan költséges, ha nem költségesebb. A döntéseknél ezzel is jobban kell számolni, mert a hiánya jelentős * feszültséggel jár és pótlólagos erőforrást igényel. A szerkezetátalakításhoz kapcsolódva, hangsúlyozta a képviselő, hogy változtatni szükséges a nagyvállalati struktúrát is, a hatvanas években bevezetett forma ma már több területen nem felel meg a követelményeknek.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az átalakulás segítésében — saját erejükhöz mérten — a megyéknek is kezdeményezőbbeknek kell lenniük. Hozzátette: ehhez a megyéknek is mozgástérre, felelős magatartásra van szükség. Kifejtette, hogy az ehhez szükséges adottságokkal rendelkeznek a megyék.

— A munkaprogrammal egyetértésben magam is nagy jelentőséget biztosítok annak, hogy az egyes üzemekben milyen a belső korszerűsödés, milyen új gyártmányokat vezetnek be, hogyan igazodnak az értékesítés szabta követelményekhez, saját erőforrásaikra támaszkodva keresik-e a gazdaságos termelés feltételeit, milyen a közgondolkodás, a vezetés színvonala, készsége a változásokra. A pozitív helyi magatartás ellensú- lyqzhatja azt a felfogást, miszerint minden megye a kormánytól várja a saját területén jelentkező valamennyi probléma megoldását. Noha én nem tartom bűnnek azt, ha a megyék, vagy a képviselők jelzik a területükön levő feszültségeket a kormányzati szerveknek. Ez kötelességük is. A jelzések felelős kezelése, minősítése viszont a kormány feladata. Ugyanakkor felelősnek kell lenni a jelzésnek, a kezdeményezésnek is.

— Végigkísérve a kormány munkaprogramjának előkészületeit, azt tapasztaltam, hogy a viták során mintha többet beszélnénk arról, mit nem vennénk szívesen, mik a tervezett intézkedések átmeneti nehézségei, mint arról, hogy mit kell és mit akarunk tenni. Példával is szeretném ezt érzékeltetni. Sok szó esik arról, hogy mennyi a veszteséges vállalatunk, menynyit kellene esetleg bezárni, leépíteni és kevesebbet beszélünk arról, hogy a szerkezetátalakításnak döntően nem negatív, hanem pozitív folyamatnak kell lennie, amelyben a gyárak maguk is megújulhatnak, átrendeződve megalapozhatják jövőjüket. Vagy arról beszélünk, hogy nem akarunk munkanélküliséget. Ez természetes, de sokakban az a képzet alakul ki, mintha a munkanélküliség megakadályozásának egyetlen útja a rossz hatékonyságú foglakoztatás fenntartása lenné. Mi a hatékony foglalkoztatás mellett vagyunk, ezt a célt megvalósítva akarjuk elkerülni a munkanélküliséget. Röviden: a hangsúlyt a pozitív cél- és eszközrendszerre kell szerintem tennünk. Arra, amit a kormányprogramban tapasztaltam. Ebben szükséges cselekvő egységet kialakítani.

— Meggyőződésem, hogy ha ezt tesszük, a munka- program szellemében az emberek többsége kész felelősen cselekedni az ország előtt álló feladatok megoldásában. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az előterjesztéssel egyetértek és — a megyei képviselőtársaimmal együtt — a kormányt felelősségteljes munkájában támogatni kívánjuk — mondotta befejezésül Devcsics Miklós.

Mérsékelni a kiadásokat

Bíró Miklós (Szabolcs- Szatmár m. 11. vk.) a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységének igazgatója kiemelte: mélyreható viták után az ipari vezetés rendszerszemléletű, a fejlesztéseket és visszafejlesztéseket meghatározó, ezek konzekvenciáit vállaló elképzeléseket dolgozott ki. A képviselő indokoltnak tartotta, hogy az ipar súlyának, jelentőségének megfelelően ezzel a témával az elkövetkező időszakban foglalkozzék az Országgyűlés.

Lestárné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővárosi Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet főigazgató-helyettes főorvosa felhívta a figyelmet arra a fontos politikai követelményre, hogy minden lehető eszközzel törekedni kell a növekvő társadalmi feszültségek mérséklésére. Ez természetesen nem köny- nyű feladat, mivel a szükségessé váló szociálpolitikai intézkedések végrehajtásához nem áll rendelkezésre elegendő anyagi forrás. A pénzügyi keretek — a képviselő szerint — csak a fogyasztás visszafogásával növelhetők. E téren elsősorban az államigazgatás, a fegyveres testületek kiadásainak mérséklését, a párhuzamosan működő, helyenként felduzzasztott létszámmal tevékenykedő társadalmi szervezetek munkájának korszerűsítését

tartja szükségesnek.

Elmondta: sajnálattal értesült arról, hogy a Pénzügyminisztérium előzetes szociálpolitikai csomagtervéből kimaradt néhány korábban felvetett javaslat, többek között a fogyatékos gyermekeket nevelők gyes idejének növelése, illetve családi pótlékuk olyan méretű emelése, amely teljes kompenzálást biztosít.

Végezetül hangsúlyozta: sürgetőnek tartja a társadalombiztosítás átfogtó reformját.

I> nagyságrendnek megfelelően

Tollár József (Zala m.,

6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója egyebek között a gazdaság lehetőségeit, a termelőkapacitások kihasználását akadályozó jelenségekre hívta fel a figyelmet, majd az adóreformmal kapcsolatban tett különféle javaslatokat. A költségvetés kiadásainak csökkentésére indítványozta a már hosszú ideje kidolgozott regionális rendszer életbe léptetését, mivel a jelenlegi közigazgatás és intézményrendszer méretei, költségei meghaladják az ország nagyságrendje által indokolt szintet. Az államirányítás és a közigazgatás ésszerűbb átrendezésével felszabaduló forrásokkal nagyobb mértékben csökkenthetők lennének a fiatal házasokra, a nagycsaládosokra, a nyugdíjasokra háruló terhek.

Antal Ferenc (Veszprém m. 7. vk.), az Elekthermax vállalati igazgatóhelyettese megállapította: a programban meghatározottak jelentősége, alighanem túlzás nélkül megfelel annak a feladatnak, amikor a háború után az új pénzt, a forintot kellett megteremteni. Ma a forint inflálódását kell szabályozható keretek közé szorítani és a gazdaság dinamizálásának gazdaságpolitikai és strukturális alapjait megteremteni. A kormány munka- programja szellemében, logikájában, őszinte helyzet- elemzésében és határozottságában méltó a kitűzött célok megvalósításához. A bizalomra épül, olyan értelemben is, hogy teljesítéséhez új nemzeti összefogásra van szükség.

Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 12. vk.) az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója felszólalásában történelmi jelentőségűnek ítélte a népgazdaság, illetve a társadalom stabilizációját szolgáló programot. Újszerűnek nevezte, hogy az nem a külső körülmények számunkra kedvezőtlen alakulását, hanem gazdaságunk belső gyengeségét, alkalmazkodóképességének alacsony szintjét tette az első helyre. E megközelítési mód példamutató lehet az irányító szervek és a vállalatok számára is, hogy ott tegyenek nagyon határozott intézkedéseket, ahol valóban szükséges. Ezzel összefüggésben rámutatott: nem elég csak jó döntéseket hozni, hanem azokat következetesen végre is kell hajtani. Példaként a vaskohászatot érintő határozatok végrehajtásának helyzetét hozta fel. Elmondta, hogy lassan másfél éve tartanak a viták a különböző szaktárcák között a kohászat feljesztése és szervezeti korszerűsítése felett, ám az ígéretek nem teljesülnek, s elmaradásunk a nemzetközi színvonaltól egyre fokozódik.

Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője kifejezve egyetértését a kormány munkaprogramjával, javasolta, hogy a stabilizációs időszakban az éves költség- vetések tárgyalásával egy- időben kerüljön az Országgyűlés elé a Minisztertanács operatív, éves

szintű munkaprogramja. A végrehajtással kapcsolatos tendőkről, szándékokról a miniszterelnök személyesen adjon rendszeres tájékoztatást.

Lakatos László (Győr- Sopron m., 4. vk.), a Győr- Sopron megyei pártbizottság első titkára javasolta a kormánynak az új vállalat- irányítási rendszer egyes részeinek alapos elemzését. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek a vállalati tanácsokban fokozzák a jól értelmezett tulajdonosi szemléletet, s biztosítják, hogy a vállalati kollektíva érdekeit — hosszabb távon is — a népgazdasági érdekeket erősítve képviseljék.

Szarvas Andrásáé (Békés m., 1. vk.), a békéscsabai Unicon Ruhagyár meó- csoportvezetője beszámolt arról, hogy választóinak véleménye megoszlik a kormány stabilizációs programjával kapcsolatban. Mint mondta, érezhető, hogy a célokkal egyetértenek, de tapasztalható bizalmatlanság is az elképzelések megvalósulását illetően. Néhá- nyan nem látják a célok végrehajtásának garanciáit, s attól tartanak, hogy hosszúra nyúlik az átmenet időszaka, s emiatt tovább csökkennek a jelenleg is alacsony munkabérek, a tervezettnél gyorsabban romlik az életszínvonal. Ennek megakadí- lyozása nemcsak a dolgozókon, a vállalatokon múlik, hanem a kormányon is, hiszen a legfelsőbb szintű irányítók feladata is, hogy a célok mielőbb megvalósuljanak.

Solymosi József (Tolna m. 4. vk ), a Bonyhádi Pannónia Tsz elnöke szőkébb hazája választópolgárainak véleményét tolmácsolva a főmunkaidőben végzett munka nagyobb megbecsülését szorgalmazta, a továbbiakban pedig a mezőgazdaságnak a stabilizációs időszakra vonatkozó célkitűzéseiről szólt részletesen. Kiemelte: nem ms feladatokról van szó, de a magyar mezőgazdaságban dolgozók képesek a magasabb szintű, bonyolultabb feladatok megoldására is. Azonban sok olyan tényezővel is számolni kell — például az anyagi-technikai ellátással, a közgazdasági szabályozó rendszerrel, a kereskedelemmel, a mezőgazdaságot megítélő politikával —, amelynek alakulását a mezőgazdaságban dolgozók nem tudják befolyásolni.

Gyorsabb

ütemben

t

Szirtesné dr. TomSits Erika (Budapest, 22. vk.), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyer- mekklinikájánatk tanársegéde kifejtette:

— Korábban sokszor tettük fel magunknak azt a kérdést, hogy gazdasági gondjaink megoldásában radikális kúrára, vagy szolid kezelésre van-e szükség. 1968-at követően, ahogy a gondok halmozódtak, s legtöbbször a szolid kezelést választottuk. A kormányprogramból és a miniszterelnöki expozéból is kiderült, hogy most mélyebbre kell hatolnunk, oki kezeléshez kell folyamodnunk, még akkor is, ha ez sok fájdalommal jár. A munkaprogram véleményem szerint helyesen tárja fel az okokat és a kezelési terv, a javasolt terápia is megfelelőnek tűnik. Ezek alapján egy orvos csak elfogadását javasolhatja — mondta bevezetőben.

Ezután a két új adó kapcsán arról szólt, hogy a kibontakozás csak úgy képzelhető el, ha az adórendszer reformja következetesen és sok nagy ütemű lépéssel együtt kiteljesedik. Fontosnak tartom hangsúlyozni —, mondta —, hogy Tgondjaink megoldásában

gyorsabb ütemre váltsunk a kibontakozás lehető leggyorsabb megalapozása érdekében, és most a reformlépések összekapcsolt végrehajtására szavazzunk.

Szabó Tamás (Fejér m., 7. vk.), az Ercsi Cukorgyár osztályvezetője hozzászólását néhány statisztikai adat felsorolásával illusztrálta a magyar gazdaság helyzetét a nemzetközi rangsorolásban. A számok azt jelzik, hogy a fejlődés élvonalától való elmaradásunk az elmúlt években növekedett. A nemzetközi piacokon leértékelőditek a magyar termékek, túl sok olyan munkahelyet is fenntartunk, amelyek nem szükségesek a hatékony termelés bővüléséhez, a vezetői munkában háttérbe szorult az ellenőrzés, a számonkérés, a felelősség- vállalás. Ezért nagyon fontos feladata a kormánynak, hogy ígéreteit, elhatározásait következetesen véghez- vigye és ezzel újabb erkölcsi tőkét kovácsoljon a soron következő feladatok megoldásához.

Nem szabad megismételni azokat a hibákat sem, amelyeket az elmúlt években a fejlesztésekben elkövettek. A rossz koncepciót tükröző kormányszintű beruházások —, mint a másfél milliárd forintba kerülő bicskei erőmű, a kétmilliárdért készült Adria kőolajvezeték, vagy a Dunai Vasmű több mint tízmilliárd forintot felemésztő kokszolója — jelentős veszteségeket okoztak a népgazdaságnak. A képviselő szorgalmazta, hogy a két új adórendszer mellett a2 új vállalati jövedelemszabályozást is vitassa meg a parlament.

Helyreállítani a bizalmat

Kulcsár Sándor (Komárom m., 1. vk.), a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának vezető titkára arról számolt be, hogy a választópolgárok és a megyék szakszervezeti tagsága körében a kormányzat eddigi lépései, törekvései — a korábbinál szélesebb konzultáció, a társadalmi jelzésekre történő reagálás, a rugalmasság és az önkritika erősödése — kedvező fogadtatásra találtak.

A várható intézkedéseket számos fórumon, megbeszélésen, munkahelyi tanácskozásokon kommentálták. Az aggódás, a bizalmatlanság, a kétkedés ellenére az emberek többsége egyetért a kormány munkaprogramjával.

Kócza Imre (Heves m., 3. vk.), az Egri Finomszerel- vénygyár vezérigazgatója kifejtette: a stabilizációs program sikeres megvalósítása nem engedi meg, hogy a feladatok végrehajtásakor megtűrjük a következetlenséget, azt, hogy parciális érdekeket népgazdasági érdekekként tüntessenek fel. El kell kerülni, hogy a múlt hibái visszatérjenek és a program sikerét veszélyeztessék — hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a stabilizáció,'valamint a sikeres kibontakozás feltételeként a bizalom mielőbbi helyreállítására, megerősítésére van szükség, különösen a központi államigazgatási szervek és a gazdálkodó szervek, valamint az állami vezetés és az állampolgárok közötti kapcsolatban.

Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke bevezetőben a kőolaj-feldolgozó ipar tevékenységéről szólt, majd a szerkezetátalakítási program végrehajtásával kapcsolatban rámutatott: az összességében helyesen megfogalmazott célkitűzések pénzügyileg megalapozatlannak látszanak, nem érzékelhető az egyes célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet. Egyetértve azzal a gondolattal, hogy a szükséges fejlődési forrást a vállalatoknak maguknak kell megteremteniük, megjegyezte, hogy a jelenlegi pénzügyi elvonási rendszer mellett ez szinte lehetetlennek tűnik. Az ipar szerkezet- váltási folyamatának elengedhetetlenül együtt kell járnia a pénzügyi rendszer törvényszerű megújításával.

Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat balatoni igazgatóságának igazgatója, az idegenforgalom gazdasági jelentőségét néhány kevéssé ismert ténnyel érzékeltette felszólalásában, s ennek megfelelően az ágazat fejlesztése mellett érvelt. Mint mondotta az ágazat bevételei lényegesen magasabbak is lehetnének, ha például több szálláshelyet kínálhatnánk a vendégeknek.

Nagy László (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 16. vk.), a Krasznokvajdai Bástya Termelőszövetkezet elnöke szerint ahhoz, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek a programban támasztott magasabb követelményeknek megfeleljenek, nélkülözhetetlen a feltételek egyértelmű meghatározása. Szükséges az is, hogy a feladatok megoldásához az eddigi fogalmakat átértékeljék és újakat is bevezessenek. Sürgetővé vált például, hogy újszerűén értelmezzék a termelőszövetkezeti demokrácia egyes elemeit, megteremtsék a tagsági jogok és kötelezettségek összhangját, a szövetkezeti jelleg erősítésével alakítsák ki az új szervezeti formákat. De szükség van a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésére is úgy, hogy előtérbe kerüljön az egyéni és a kiscsoportos kockázatvállalás, s fontossá válik a háztáji és a közös gazdaságok magasabb fokú, új alapokra helyezett együttműködésének fejlesztése. Mindezt úgy kell megtenni, hogy eközben megoldják a falusi emberek foglalkoztatását, megtartsák a népességet, javítsák a hatékonyságot, a termelés jövedelmezőségét.

Novák Lajos (Szabolcs- Szatmár m. 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyáregységének technológiai osztályvezetője kérdéssel kezdte felszólalását: mi a garancia arra, hogy a nagy elszántságról, eltökéltségről tanúskodó munka- program megvalósul ? A válasszal sem késlekedett: garancia csak egy létezik, ha minden magyar állampolgár jól elsajátítja e fogalmakat: rend, fegyelem, tisztesség, őszinteség, becsület; s ennek szellemében dolgozik a társadalmi élet minden területén, nagy elszántsággal és egységben.

Koltai Imre (Pest m.. 28.

vk.), a váci Cement- és Mészművek vezérigazgatója, a foglalkoztatáspolitikáról szólva hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni azoknak a munkásoknak a számát, akiket a keresetszabályozás megszüntetése hátrányosan érint majd. Hozzátette: az egyén számára az átmeneti munkanélküliség is tragédia. Kétségtelen, hogy lesznek olyan fejlődő ágazatok, amelyek az ipar szerkezet- átalakításával párhuzamosan munkaerőhöz jutnak — emelte ki, utalva arra, hogy például az egészségügy és az idegenforgalom egyaránt létszámgondokkal küzd.

Juhász Ferenc (Budapest. 62. vk.), az Építőipari Gépesítő Vállalat pártbizottságának titkára, a program megvalósításának legfontosabb feltételeként az emberi tényezőt említette. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy amennyiben az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek a programot valóban sajátjuknak tekintik, akkor — azzal azonosulva — cselekvőén vesznek részt a végrehajtásában.

A kormány munkaprogramja feletti vitában több hozzászólás hangzott el, majd az elnöklő Sarlós István, a vitát bezárta.

A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt.

(Folytatás a 3. oldalon)