Nógrád, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-17 / 219. szám

Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról)

lődéshez való minél szorosabb kapcsolódására irányulnak.

Nagy figyelmet fordítunk a fejlett tökésországokkal való kereskedelemre és ahol lehet, a műszaki-tudományos együttműködésre.

A tartalékok mozgósításához, erőforrásaink jobb kihasználásához sürgetően szükséges a gazdaságirányítási rendszer megújítása. A kormánynak az a véleménye, hogy irányítási rendszerünk és eszközeink nem fejleszthetők csak a szabályozók módosításával, ahogyan ezt a korábbi években rendszeresen tettük. Munka- programunk — a Központi Bizottság júliusi határozatának megfelelően — átfogó feladatokat tartalmaz irányítási rendszerünk megújítására, továbbfejlesztésére. Számunkra tehát nem kérdés, hogy reformpártiak vagyunk-e vagy sem! Ezt azok vitatják, akik politikai kételyeket akarnak elhinteni. A kérdés inkább az: milyen reformot vagyunk képesek megvalósítani! Megfelel-e a mai követelményeknek?

— Az egyik a szabályozó- rendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása, új eszközök beléptetése; ezt szolgálja a monetáris eszköztár

Tisztelt Országgyűlés!

Ismerve a Minisztertanács munkaprogramját — és meghallgatva most Grósz Károly miniszterelnök elvtársat —, az a meggyőződésem, hogy a helyzetelemzés pontos, a fő tennivalók megjelölése helyes. A kormány 1990-ig szóló munkaprogramja jól kapcsolódik a párt július 2-i, gazdasági-társadalmi kibontakozási programjához. Ezért elfogadom és a Központi Bizottság nevében is elfogadásra ajánlom.

Hangsúlyozni szeretném, hogy én — és gondolom, hogy velem együtt mindazok, akik figyelemmel kísérték — nagyra értékelem azt a nagyszabású, dinamikus és alapos előkészítő munkát, amelyet a kormány a program kidolgozása során végzett, azt a széles körű konzultációt, amelyet a társadalom legkülönbözőbb területeinek felelőseivel folytatott. Meggyőződésem, hogy a munka- program bizalmat és támogatást érdemel!

Hadd emlékeztessek arra, hogy sok évvel ezelőtt, az akkor új párt- és kormányvezetés nevében én is szóltam itt az Országgyűléshez. Akkor azt mondtam: azok az emberek, akik a vezetés felelősségét magukra vették, nem hatalmaskodni, nem uralkodni, hanem szolgálni akarnak — szolgálni a szocializmus ügyét, a nép érdekeit! Kiemeltem: ha az ország ügyeiről szólunk, a mi feladatunk nem az, ■hogy szépeket mondjunk, hanem áz, hogy a valóságról szóljunk és igazat mondjunk. Ha önök végiggondolják a pártnak a gazdasági-társadalmi kibontakozásról szóló július 2-i állásfoglalását, a Minisztertanács itt beterjesztett munkaprogramját, s a miniszterelnök ehhez kapcsolódó szavait, azt hiszem, bátran mondhatják, hogy az ország vezetése ma is nyíltan beszél a valóságról, az igazat mondja. ' Ebből nem engedhetünk, ezt meg kell tartanunk.

Mai helyzetünk azonnali cselekvést, határozott lépéseket követel az ország vezetőitől, népünktől is.

Milyen körülmények játszottak közre a mai helyzet kialakulásában? Az ex- tenzív fejlődés tartalékai fokozatosan kimerültek és át kelett térnünk a szocialista építés intenzív szakaszára. Ez az átállás lassú.

bővülése, a vagyonérdekelt- ség elemeinek kiépítése és az új társulási törvény kidolgozása ;

— a változások másik területe a piaci mechanizmusok kiteljesítése, a megter- remtett vállalati önállóság tartalmának erősítése, a központi elvárások informális csatornákon történő közlésének megszüntetése, a részletekbe menő szabályozás kötöttségeinek oldása, a vállalkozás és a vállalati felelősség következetes érvényre juttatása;

—, s végül szándékunk a kormányzati irányítás, a tervezés módszereinek olyan továbbfejlesztése, amely az új körülmények között is eredményesebben képes a folyamatokat az össztársadalmi érdek, a gazdasági célok szerint " befolyásolni, ami nem kisebb feladat, mint a piaci viszonyok érvényre juttatása.

Ha növelni akarjuk az emberek vállalkozókedvét, kibontakoztatni alkotóerejüket, akkor el kell fogadnunk a teljesítményekkel arányos, kiugróan magas jövedelmeket is. De az adórendszer átalakításával is elő kell segíteni, hogy ezek jelentős része visszaáramoljon a műszaki-technikai fejlesztésbe.

Kádár János:

A másik tényező az 1974- ben bekövetkezett olajár- robbanás és annak számos következménye. Lényegesen megváltoztak Magyarország nemzetközi gazdasági körülményei, s nem igazodtunk ezekhez a gazdasági szerkezet megváltoztatásával, a termékváltással — legalábbis népgazdasági

szinten nem.

Mindez — Grósz elvtárs is utalt erre — felveti a felelősség kérdését. A mi pártunkban valóban kollektív vezetés van. A végrehajtásban az egyéni felelősség mellett létezik a testületek felelőssége is. Ha azt nézzük, hogy ki milyen régen van ezekben a testületekben, akkor valószínűleg nekem is jár egy jó rész ebből a felelősségből, hiszen elfogadtam, megszavaztam a terveket. A felelősség dolgában a legfontosabbnak azt tartom, hogy tanuljunk a hibákból, és vonjuk le a következtetéseket. A Miniszter- tanács munkaprogramja ezt meg is teszi.

Melyek voltak a párt- és az állami vezetés hibái? Elsőként az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet számunkra hátrányos változásait időlegesnek, átmenetinek tartottuk. Emellett bizonyos mértékig mi is magunkévá tettünk egy olyan téves nézetet, hogy a világgazdasági változások a szocialista országok gazdálkodására nem gyakorolnak jelentős befolyást. Jó pár éven át fenntartottunk egy közepes fejlődési ütemet, mind a termelés, mind pedig az életszínvonal emelkedését tekintve. Nem arról van szó, hogy valami esztelen tempót diktáltunk

A kormány — összhangban a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatával — úgy ítéli meg, hogy bérrendszerünk reformjára is szükség van.

Megengedhetetlen leegyszerűsítés lenne ugyanakkor a bérreformot általános, ellenszolgáltatás nélküli reál- béremelésként felfogni. Mint köztudott, a reálbérek általános emelésére a közeli években nem nyílik módunk.

Az elhelyezkedésben, s foglalkoztatásban várható nehézségek ellenére a kormány garantálja a szociális biztonságot. A kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok érdekében tervbe vettük a szociálpolitika megújítását. Ennek keretében a központi és helyi eszközöket elsősorban a fiatalok, a gyermekes családok, az időskorúak, a hátrányos helyzetűek ellátására összpontosítjuk. Ilyen szellemben terjesztjük az Országgyűlés elé 1988-ban a nyugdíjrendszer módosítását.

A kormány elnöke szólt család- és népesedéspolitikai céljainkról, felvázolta országunk békés célú külpolitikai programját, s kérte a közös erőfeszítésekben az egységes részvételt.

Ezután sor került két felszólalásra, majd Kádár János emelkedett szólásra.

volna, de az ütem nem volt megalapozott.

Szólok egy olyan természetű hibáról is, amely lényegében azóta végigkíséri rendszerünket, mióta a szocialista fejlődés útjára léptünk. Előbb deklaráltuk a vívmányokat, rendeltük el a járandóságokat, juttatásokat — beleértve az ingyenes közoktatást, az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátást, és sok minden mást —, minthogy megteremtettük volna az anyagi alapját. Ennek vége az lett, hogy többet fogyasztottunk, osztottunk el, különböző célokra, mint amennyit ténylegesen megtermeltünk. Nem lehet ezt a gyakorlatot tovább folytatni. Az említett hibák közül külön is foglalkoznék azzal, hogy nem tudtunk időben és megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi gazdasági folyamatokhoz. Mi magunk nehezítettük meg helyzetünket a nemzetközi piacon azzal, hogy a szerkezetváltás és a termékváltás rendkívül lassú volt. Áruink leértékelődtek, és más okoknál fogva is sokszor nehezen, értékükön alul voltak eladhatók.

Szeretném kiemelni a Központi Bizottság júliusi állásfoglalásának egy kulcsmondatát, amelyben — szerintem — benne van egész programunk lényege. A mi feladatunk — most csak magunkról beszélni, de ezt lehet szélesebben is értelmezni feladatunk történelmileg új, és még nem találtuk meg végrehajtásának útját, módját. Meggyőződésem, hogy rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre, s a gazdasági életben szükséges változások a szocialista elvek betartása mellett, azok figyelembevételével mennek végre.

Igaz, az ütem még lassú, de a szocializmus most is fejlődik. Ennek alapja a munka. A felépítmény, a gazdaságra épül. Ha meg akarjuk teremteni a szocializmus biztos jövőjét — és ezt akarjuk — akkor szilárdabb gazdasági alapot kell építenünk. Ez az a történelmi lecke, amelyet nem oldottunk még meg.

Sokszor felmerült — nem is teljesen alaptalanul —, hogy a szükséges reformok időnként megtorpantak, aztán megint nekilendültek; hogy ezen a téren következetlenség mutatkozott. A Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy sohasem szándékoztunk megállítani a reformfolyamatot, mi határozottan és céltudatosan jártuk utunkat. Ám az általános közgazdasági követelményeket a szocializmusban nem lehet csak úgy egyszerűen érvényesíteni. A közgazdászokat biztattuk és biztatjuk, hogy dolgozzanak, kutassanak, jussanak értékes tudományos következtetésre, de azt meghatározni, hogy a valóságban mit, hogyan, mikor lehet bevezetni, a2 a párt és az ország vezetésének nagyon terhes és felelős feladata marad.

Akadt persze más gond is a munkában. Néha például abból is ideológiát és politikát csinálunk, amiből nem lenne szabad. Itt nagy kérdésekről is szó van, olyanokról, mint például az érdekek. A pártnak és a kormánynak volt bátorsága, hogy időben kimondja: bár társadalmunkban nincsenek antagonisztikusan szemben álló osztályok. Különböző valós érdekek azonban vannak, és ezek olykor ütköznek. Ezzel számolni kell, a különböző — társadalmi, csoport- és egyéni — érdekek összehangolása folyamatos feladat.

Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány munkaprogramja határozott lépést jelent abba az irányba, amelyet úgy fogalmaztam: a szocialista rendszer elveinek szem előtt tartásával megteremteni a hatékony és racionális gazdáb kodás feltételeit. Kérem, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a munkát, annak tudatában, hogy az idő cselekvésre sürget.

A népgazdaság munkájával szemben támasztott általános igényeket a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalása tartalmazta. Ezeket most nem részletezem. A lényeg: meggyőződésünk szerint a gazdasági és társadalmi kibontakozás feltétele a szocialista tervgazdálkodás és ésszerűen szabályozott és épített piac törvényeinek figyelembevételével; a gazdasági reformok következetes folytatása, a szocialista tulajdonformák fejlesztése. Segítsük elő a tőkekoncentrációt, ne legyenek holt pénzek az országban.

A Minisztertanács 1990 végéig szóló munkaprogramja a Központi Bizottság által meghatározott feladatcsoportból a hangsúlyt az első, a stabilizációs szakaszra helyezi. Ez nem lehet másképp, hiszen csak így teremthetjük meg a kibontakozás jobb feltételeit. A stabilizációs szakasz terhekkel jár. Áldozatokat is kíván, ahogy a dokumentum fogalmaz: a közületi és a lakossági fogyasztás átmeneti visszafogása, csökkentése elkerülhetetlen.

Másképp az egyensúlyi helyzet nem teremthető meg.

A másik elkerülhetetlen teendő, amelyet a kormány- program rögzít, a termelési eszközök, és az élőmunka átcsoportosítása a versenyképesebb ágazatokba, vállalatokhoz. Ebből az is következik, hogy az ország gazdasági eszközeit felélő, alacsony hatásfokú termelést vissza kell fejleszteni, végső soron megszüntetni. Az élőmunka átcsoportosításáról csak any- nyit: nálunk az alkotmány rögzíti a munkához való jogot, s Magyarországon jelenleg teljes foglalkoztatás van. Ez a jövőben is így lesz, de a munkaerő ) mentős átcsoportosításával.

A munkához való jog, nem azonos a munkahelyhez való joggal. Az maradjon meg a munkahelyén, aki ott becsületesen dolgozik, és népgazdaságilag szükség is van a munkájára. A munkaerő-átcsoportosításokat természetesen megfelelő intézkedésekkel kell segíteni: így bizonyos helyeken nyilvánvalóan szükség van munkaerőátképzésre is.

Én sem kerülhetek meg olyan kérdést, amelyet — bár a stabilizációs szakaszhoz hozzátartozik — az Országgyűlés a következő napirendi pont keretében tárgyal majd. A kétfajta új adó tervezetét — különösen a személyi jövedelemadóét — már az előkészítés időszakában alaposan megvitatták. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni: az általános forgalmi adónak az a fő funkciója, hogy a termelést ösztönözze, ne pedig a fogyasztást.

Az előzetes viták tapasztalataiból is kitűnik, hogy az új adózás, különösen a személyi jövedelemadó nem aratott nagy tetszést a. lakosság körében. Azt hiszem, ez természetes. De tudnunk kell: ha ez a két adójavaslat nem szerepelne most az Országgyűlés napirendjén, akkor legkésőbb a jövő év január elsejétől kezdve a közületi és lakossági fogyasztást erőteljesen korlátozni kellene. A kot a. ó éppen azokat az elemeket építi be gazdálkodási rendszerünkbe, amelyek céljaink elérését segíthetik.

Az általános forgalmi adó áttekinthetőbbé teszi a gazdálkodást, és így segíti a tisztánlátást. Erre pedig szükség van, mert a viszonyok nem mindig tisztázottak. Az általános forgalmi adó kapcsán gyakran használjuk a hozzáadott érték fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a vállalat csak a valódi termelés, a tényleges teljesítmény arányában tervezheti nyereségét, és csak a tiszta kiadásokat számolhatja be az áraiba. Grósz elvtárs helyesen utalt rá, hogy januárban rendezni kell bizonyos termelői és fogyasztói árakat, de a következő években — az adórendszer, a gazdasági tisztánlátás révén is — a termelői árak növekedése le kell, hogy lassuljon. Ez a lakosság számára is hasznos lesz, mert a termelői árak alakulása nem választható el a fogyasztói árakétól. Ez az ármozgás kedvezően hat majd, ha pontosan és ellenőrzött módon hajtják végre.

Elhangzott itt az is, hogy most megoszlik a közvélemény. Tudom, valóban így van. De ismerem sok ember véleményét, munkásokét, parasztokét, akik azt mondják: ha áldozatot kell hozni, hozzuk meg, de teremtsünk rendet dolgainkban. Ez is tömeghangulat! Így vélekedik az ország lakosságának tisztességes többsége.

A káderkérdésről Grósz elvtárs is beszélt, én is foglalkoznék vele. Minden vezetőt — és természetesen nemcsak országos vezetőkre gondolok —, azonos módon kell megítélni aszerint, hogyan és milyen eredménynyel hajtja végre feladatát. Olyan vezetőket, akik nem ütik meg ezt a mércét, nem bír el az ország.

Nyíltan, demokratikusan kezeljük a káderügyeket, amelyek intézése az idők folyamán jelentősen változott. Többes jelölési rendszer már nemcsak a képviselő-választásoknál működik. Az új vállalati irányító szervek már demokratikusabbak, hiszen választás alapján, a kollektíva szeme előtt dolgoznak. Nincs szükség tehát semmiféle misztifikációra a káderügyek intézése körül. Véget kell vetni annak is, hogy, ha valaki az egyik vezető poszton csődöt mondott, akkor egy másikra teszik, s, ha ott is csődöt mond, továbbkerül.

Való igaz, manapság a legtöbbet a gazdaság dolgaival foglalkozunk. Hogy miért? Világosan meg kell érteni: mindennek ez ' az alapja! Bármely tennivalót veszünk sorra, azonnal felmerül megvalósításának az anyagi fedezete. Amikor tehát gazdasági kérdéseket tárgyalunk, és azok jobb megoldására törekszünk, akkor ezt a közoktatás, a tudományos fejlődés, a kultúra érdekében is tesszük.

A gazdasági és politikai intézményrendszer összefüggéseinek elemzésébe most nem akarok belebocsátkozni, azt azonban meg akarom említeni: meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági irányítás korszerűsítése, a struktúraváltás hatással van —, s kell, hogy legyen — a társadalom politikai szervezetére is. A változást igénylik is — ebben nincs vita. Nálunk egypártrendszer van

— történelmileg így alakult. De nem lehet nem észrevenni: lassan ugyan, de valami változott, önállóbbak lettek a különböző állami, társadalmi, gazdasági szervek, szervezetek. Lehet, hogy a szükségletekhez mérve még nem eléggé önállóak, de ilyen irányba léptünk, s lépünk a jövőben is. A Központi Bizottság — a politi- itikai struktúrával összefüggésben napirendre tűzi a párt vezető szerepének megvizsgálását.

Pártunk politikájának vannak állandó, és változó elemei. Ezek kapcsán emlékeztetnék arra, hogy közvetlenül a II. világháború befejezését követő időszakban, vagy három évig folyt a harc, milyen útra lépjen az ország.

Ez eldőlt, Magyarországon népi hatalom született, Magyarország a szocialista fejlődés útjára lépett. Ez politikánk két állandó eleme, ami másodszor abban a történelmi krízisben erősödött meg, amikor ugyancsak erről volt szó: Magyarországon fennmaradjon a népi hatalom, s népünk a szocializmus útján menjen tovább.

A társadalom egységét erősíteni akarjuk. Ezt célozza a szocialista demokrácia fejlesztése, az egész reform- politika. Ez is forradalmi törekvés, mert a forradalom

— győzelme után — reformok útján fejlődik tovább.

(Folytatás a 3. oldalon)

Rátalálunk a helyes útra, a megfelelő módszerre

Nógrád megyei tanácsi tisztségviselők a karzaton