Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., SZOMBAT NOGRÄD 5 Cigányok-e hazánkban a cigányok? Beszélgetés dr. Vas Csabával, a HNF társadalmi osztályvezetőjével. Lakatos Menyhért íróval, a Ma- g.vmuszági Cigányok Kulturális Szövetségének veze­tőjével. dr. Szirtes! Zoltánnal, az Országos tanii-s vezetőjével és Mezei Istvánnal az OTC kárával. Ásatások Cseszheti Hogyan élt a neolitkori Második az országban ügye érthető? — kérdi Kató Sára Riporter: Nagy örömmel olvastam a Kossuth Könyv­kiadó nemrég megjelent kö­tetét a cigánykérdésről. Be- szélhetünk-e ilyenről ma, 1987-ben is? Lakatos Menyhért: Igen, a kellemetlen felhangok ellené­re a cigányság társadalmi beilleszkedése ma szükség- szerű, lassú, sok problémát felszínre hozó, de elkerülhe­tetlen folyamat. Szirtest Zoltán: Alapjában egyetértek Lakatos Meny­hérttel, azt vallom, hogy még mindig van cigánykér­dés. Hazánkban hirtelen megváltozott a társadalmi­gazdasági helyzet. A hátrá­nyos helyzetű népcsoportok még inkább nehéz helyzetbe kerültek­Mezei István: Aggodalom­mal tölt el, hogy a gazdasá­gi szerkezetváltáskor mun­kanélküliség lép fel, s ez el­sősorban a cigányokat sújt­ja, hiszen ők kevés iskolát végeztek. Szembetűnően így van az építőiparban. Vas Csaba: Véleményem szerint is van cigánykérdés. Több oka van ennek. Az egyik általános és maga a cigányság szüli — és ez tár­sadalmi realitás. A másik sem elhanyagolható tényező: a cigányság az utóbbi évtize­dek alatt elindult a fel- emelkedés útján, s ez a fo­lyamat társadalmi és szociá­lis feszültséget idézettelő-A harmadik: ebben az ország­ban sok ezer hátrányos hely­zetű ember élete változott meg, s ez már gazdasági szempont. Van a cigányság­nak egy olyan jelentős réte­ge, melynek gazdasági szere­pe jelentőssé vált, helyük van a társadalmi munkameg­osztásban. Riporter: Kik tehát akkor a cigányok? Lakatos Menyhért: Etni­kum, de nem nemzetiség a szó igazi értelmében. Vannak ugyan erre is elméletek, de hamisak. Nézze: ha cigány­nak lenni előnyös lenne eb­ben az országban, mindenki az lenne. De nem az, ezért van úgynevezett cigány— magyar ellentét- A cigányság mint etnikum sem érett. Hátráltatna, ha nemzetiség­ként kezelnének bennünket. Mi magyarok vagyunk, s eb­ben a hazában cigányok. Vas Csaba: Szakszóval az identitásról beszélünk. Van­nak ebben a hazában olyan cigányok, akik annak is vall­ják magukat, vannak akik magyaroknak, s olyanok is akik magyar cigányoknak, vagy fordítva. A Hazafias Népfront nem asszimilációs — beolvasztó — politikát kö­vet, hanem az integrációért száll síkra. Ez utóbbi azt je­lenti, hogy minden cigány ember tartsa meg kultúrá­ját, szokásait, az ország csak gazdagszik ezzel. A lényeg az, hogy ez a népcsoport is tartsa meg és tisztelje az al­kotmányt. Mezei István: Az volt itt a baj, hogy a dolgozó cigányo­kat nem bántották, de ha jött egy igazi bűnügy, rög­vest minket szedtek össze. Akkor már tudták, hogy ki a cigány. Ez a kétarcúság a hatóságok részéről megkülön­böztetést szült a környeze­tünkben. Ma is van olyan mérnök a cigánytanácsban, aki csak akkor vállalja a munkát, ha a nevét nem mondjuk ki- Meggyőződésem, hogy a cigánykérdésben adós a SZOT és a KISZ is, egyen­jogúsággal jogokban és bér­ben. Szirtesi Zoltán: A magyar­ság sem fogadja jó szívvel, ha egy rétegével azonosít­ják. így van ez velünk is, ezért nem szeretem a cigány szót. Sokan szélsőségekre gondolnak, butikosokra, zöld­ségesekre. Az a cigány sze­rintem, aki annak vallja ma­gát! Az asszimilálódás úgy­sem megy, hiszen a külső je­gyek, a vonások elárulnak. Vas Csaba: Itt az azonosu­lás és a beépülés kérdéséről beszélgetünk. Három gondo­latot szabadjon elmondanom: A cigányság több évszáza­don át társadalmon kívül volt. Ezt a bilincset egyes rétegek ma is cipelik. Né­hány évtizede döntő fordu­lat következett be az életük­ben. Az etnikai hovatartozás ma sem tisztázott, de ez*nem fontos. Lényeg a beépülés, ami azonosulást jelent az írott, s íratlan törvényeink­kel. Ez hosszú folyamat — te­hát türelmet igényel a kör­nyezettől- Az apák akarnak ma azonosulni, s ezt minden eszközzel támogatni kell. A fiák és az unokák a gyöke­reket keresik majd, és azon kell fáradoznunk, hogy le­gyen mit megtalálniuk. Szirtesi Zoltán: Semmikép­pen sem szabad azonban asz- szimilációról — beolvasztás­ról — beszélni, mert ez ve­szélyes. Vas Csaba: Természetesen. Itt két kultúra találkozik és találkozzék is. Nekünk ma­gyaroknak, le kell vetkőz­nünk az európai gőgöt, hi­szen ez akadályozza az előbb- relépést.. A cigányságot nem behódoltatnunk kell, inkább törekedjünk arra, hogy kul­túrájuk személyessé és szí­nessé váljon idehaza. Szirtesi Zoltán: Kétfajta integráció kell. Egy belső, ami talán egyenlő a békés együttéléssel és együttműkö­déssel, és egy külső, a gaz­dasági felszabadulás. Lakatos Menyhért: De, hi­szen belső integráció már van. Riporter: Az utcán idefelé egy plakátot vettem észre- Címe: GYERE VELÜNK! Ci­gányműsorra hív. Hova hív a HNF, a cigánytanács, a kulturális szövetség? Vas Csaba: A Hazafias Népfront támogat minden or­szágos kezdeményezést az ol­vasótáboroktól a nyelvújítá­sig. Természetesen a cigány értelmiséggel szeretnénk elő­ször szót érteni, de rajtuk keresztül mindenki mással is. Kiemelten foglalkozunk az ipari munkásság ügyével. Most készítjük az együttmű­ködési megállapodást a HNF és a cagánytanács között és ettől nagyon sokat várunk. R. L. Amikor Horthy István ag- ronómus, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba kőpengé- • két vitt, melyeket a szállítás fordíto-tt ki a földből, noha gondolta, hogy amit talált az érték, feltehetően nem tud­hatta, hogy fontos, mi több nagy jelentőségű régészeti ásatások kiindulópontja lesz lelete. . ☆ Csesztvén, a Madách-kúria mögött, még a laikus is jól láthatja: régészeti feltárás folyik ott. Vezetője, a Kubi­nyi Ferenc Múzeum régésze Kató Sára, ezeket mondta a minden bizonnyal nagy ér­tékű munkálatokról, — Horthy István még a nyolcvanas évek elején hoz­ta a múzeumba aiz obszidián pengéket, melyek „paleoilit- gyanúsak” voltak. A Magyar Nemzeti Múzeum régésizei ásatta-k is itt, s kiderült, neo- litikumból (újkők-orszafcból) származnak a tárgyak. Akkor került elő az a bika alakú edény is, ami a szécsényi mú­zeumban látható is. Ez kultikus tárgy, nem minden­napi lelet volt. Az újabb munkálatok idén kezdődtek, de aligha érnek véget ebben az évben, mert a jelek azt mutatják, hogy egy nagy -telep terült itt el. Több helyen kell még szondázni, hogy megtudjuk, hol is húzódnak a határok, hiszen már kiderült: délnyu­gatra ide, a Miklós-völgyben is van neolitikus telep. Erre a következtetésre is Horthy István segítségével juthat­tunk, mert ő ott tálált olyan bütyökdíszes cserepeket, ami­lyenek már-i;tt is előkerülitek. A terepbejárások azt is ki­mutatták, hogy a dombháta* kon is lenni -kell . lelőhely­nek. ☆ Mi is teszi jelentőssé az -itteni ásatásokat? A mintegy ötezer éves -te­lep, mely a neolitkor végé­nek állapotát tükrözi, egy magaslati telepe az úgyne­vezett ..lengyeli” kultúrának, mely -a Dunántúlon található Lengyel nevű községről nyer­te nevét. Amit eddig it-t ta­láltak, 'az egy hamva-sztásos „lengyeli” sír, amelyet eddig csak egyet találtak Magyar- országon, mégpedig Aszódon, ahol Kalitz Nándor tárt fel ilyeneket. Vagyis: Ez a má­sodik az, országban. Kató Sára egyébként azt reméli: a hamvasztá-sos sír mellett csontvázas sírnak is elő kell kerülnie, hiszen Aszódon is eevmá-s mellett volt mindkét forma. A régész szerint: — A nagy dunántúli kul­túra a leletek -tanúsága sze­rint áthúzódott erre a dom­bos. gödöllői,, nógrádi vidék­re i-s. Eleink valahol átjöttek a Dunán. .. Miért -telepedtek meg itt kőkorszaki emberek? A vá­lasz voltaképpen egyszerű: a domb két végén forrás ta­lálható, s a hely meglehető­sen jól védhető vol-t ötezer évvel ezelőtt. ☆ Eddig nyolc gödröt, köztük méhkas alakú gabonavermet túrta-k itt fel, s természe­tesen a már említett sírt. A gödrök, melyek a házépí­téshez kitermelt agyag he­lyén keletkeztek, ahová az őskoriak — ma így mond­juk, — háztartási hulladé­kaikat,, feleslegessé lett tár­gyaikat hordták, a régész számára- nagy jelentőségűek. Az ittj -talált holmikból Előtérben a gödrök ugyanis rekonstruálni lehet aiz akkori életet, a minden­napokat. Mit találtak? Először is magát a sírt. — Ez egy kőpalkolásos-, szórt hamvasztásos sír edény­mellékletekkel — ad szak­szerű felvilágosítást Kató Sára. — Kőpa-kolás, vagyis A szoptatóedényke Kulcsár József felvételei a 6ír kövekkel való beborí­tó«» kultikus jelentőségű volt, csakúgy, mint a mel­lékletek. Mert megásták a sírt, ételt, italt tettek az oda­szórt hamvak mellé, legyen táplálék a túlvilági útra; a sírt betemették és köveket raktak rá. Talán azért, hogy a hallott ne hagyhassa el a végső nyughelyét. A gödrökből pengék, edénytöredékek kerültek elő. Az úgymond lakó-, járószint- tőI pedig néhány érdekes tárgy származik. Például egy oltárláb. melyet vörös festé­se tesz különlegessé. A vö­rös a vér, aiz élét színe volt az akkori ember számára. Lelitek egy szo.ptaitóedénykét, is, mondhatni,: egy őskori cumisüveget. Ez a hallatlan ügyességgel, 'kézzel megfor­mált, varrótű átmérőjű nyí­lással ellátott tárgy a szop­tatni nem tudó anyákat se­gítette gyermekük táplálásá­ban. Kevéske tejet öntöttek bele,, s a csecsemő, mint az anyamellből szívhatta leg­fontosabb táplálékát. ☆ A munka tart. a pénz fogy. Pedig az igazi feldolgo­záshoz, a nagy összefüggések feltárásához szükség lenne arra is, hogy a régész, Ka-tó Sára, a mai Szlovákia -terü­letén szép számmal -található neolitkor! telepeket is -tanul­mányozhassa. Ez azonban, mondta némi rezignáoióval, pénzkérdés, s a pénzt ma-- napság nehéz előteremteni. Bízzunk benne: akad me­cénás. Hiszen nem az! ezer eddigi után feltárandó ezer- egyedikről van szó... SpeitlI Zoltán Az üveg művésze „Kristályok” — ezt a nevet adta Arkagyij Anyiscsik ezeknek a vázáknak Arkugvij Anyiscsik belorusz művész üveg­tárgyai kifinomult ízlést és eszményi formát tükröznek.. Anyiscsik a prágai iparművészeti főiskolán végze t, a-hoil hat évig dolgozott Stanislav Libensky professzor irányítást yp-iaté és tanulmányozta a legjobb csehszlovák m este rak t a p as z-ta lati a i t. Miután szülőhelyére, Berezovkába vissza­tért, Anyi-scsik lehetőséget -keresett ismeretei­nek és képességeinek -kamaitoz-ta-;á-sára. A he­lyi „Nyema-n” üveggyárban akkor éppen új aut: msí-a gépsort helyeztek üzembe, öntött üveg-bők készült termékek -gyártására-. A fia­tal művész érdekes minita-da-ra-bjait nagyra értékelték a művészeti tanács tagjai-, és ki­vívták a vásárlók osztatlan elismerését is. Arkagyij munkáit a forrnák pontossága és a-z arányok harmóniája jellemzi, amit a-z al­kalmazott anyag szépsége is kiemel. Különö­sen érdekesek a művész egyedi kompozíciói: fáradhatatlan munkája és állandó művészi útkeresése eredményeképpen az egyik legra­gyogó,bb és- legtermékenyebb üvegművésszé vált. Abka-gyij An-yiscstik immár tíz éve vezeti az üvegigyá-r kulltúrházánaik gyermekművé- s'-zjeii -stúdióját. Lesznek -tehát folytatói a be- rezovkaá- üvegművészet hagyománya-iinak. A munka fontos része a pontos méret, a hiteles rajz t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents