Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
Nemzetközi művésztelep után A szép, szelíd hegy, a Mátra aljában megbúvó falucska, Mátraalmás ismét csendesebbé vált, az itteni alkotóházban befejezték egy hónapos tevékenységüket a iiznnegyedik salgótarjáni nemzetközi művésztelep résztvevői. A művészek, Ca~ roline Koenders, Wim Zurne (Hollandia) Sirptt Häkli (Finnország), Vladimir Chu~ kich (Bulgária), Stanislav Tropp (Csehszlovákia) és Földi Péter (Magyarország) június 23-tól július 21-ig eredményes alkotói munkát végeztek a művésztelepen. Mind a sajátos bájú természeti környezet, mind pedig a tárgyi feltételek adottak voltak. Hogy csak példaként említsük, már az előkészítő munkák is a hosszabb távra szóló elképzeléseknek megfelelően történtek. A művésztelep erre a nyárra két újabb faházzal bővült, a műhely kiváló nyomdagéppel gazdagodott- Máris szó van arról, hogy jövőre jó lenne egy lemezvágó gépet is munkába állítani. Akik a korábbiakban is figyelemmel kísérték a nemzetközi művésztelep munkáját, idén fölfigyelhettek arra, hogy a hazai művészeket csak a Nógrádban élő Földi Péter képviselte. Több magyar művész a visszaigazolások ellenére nem tudott bekapcsolódni a művésztelep munkájába. Ez a többi között arra figyelmeztet, hogy a nyugtalanabbá . vált hazai művésztársadalomban még tovább kell erősíteni Mátraalmás már megszerzett rangját és vonzerejét, amint arra van is törekvés. Az idei program összeállítói hagyományosan arra törekedtek, hogy elsősorban az alkotó munka nyugodt körülményeinek kialakításával szolgálják a művészi tevékenység eredményességét. Mindazonáltal — tekintettel a külföldi művészekre — több kirándulást szerveztek, amelyek során a résztvevők megismerkedhettek Nógrád megye, illetve Magyarország Kiállítás Bátonyterenyén műemlékeivel, művészeti kincseivel, múzeumokba látogathattak (Műcsarnok, Szép- művészeti Múzeum stb.), műtermi eszmecseréken ismerkedhettek meg alkotói törekvésekkel. Prak falvi Endre, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum művészettörténésze értékelése szerint — s ezt támasztják alá a szélesebb körben szerzett tapasztalatok is —, az idei telep a hosszabb távú elképzeléseknek megfelelően alakult, eredményes volt mind művészi mind műtörténeti és gyűjteménygyarapítási szempontból. Utóbbi érzékeltetésére jegyezzük meg, hogy a képző- és iparművészeti lektorátus zsűrijegyzőkönyve alapján a Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti gyűjteménye 45 művel gazdagodott 325 ezer forint értékben. Szerencsésnek tartandó, hogy a Nógrád Megyei Tanács támogatásával ebben az évben is vásárolhatott a résztvevőktől műveket az intézmény öt-öt ezer forintért. A művésztelepi munka új vonása volt, hogy ebben az évben már a múzeum tulajdonába kerültek az itt készült sokszorosított grafikák nyomódúcai, a rézlemezek. Idén a művek többsége sokszorosító eljárással készült, általában magas színvonalon- Az eredményesség tehát itt is jelentkezett. Hagyomány már, hogy a művésztelepen készült műveket a -zárás után közös kiállításon mutatják be. Eddig ez a kiállítás Salgótarjánban volt. Újdonság, hogy most a bátonyterenyei Bányász Művelődési Központ ad otthont é tárlatnak, amelyet később hoznak majd Salgótarjánba. Az intézmény kiállítóterme szolidan elegáns környezetével megfelelő helyet jelent e művésztelepi kiállításnak. Megnyugtató minőségi, ugyanakkor formailag és tartalmilag változatos kamaratárlatot látunk Bátonyterenyén. A változatosság mind a forma- és térábrázolási törekvésekre, mind pedig a gondolatiságra jellemző. Idén a Hollandiában élő Gőgös Ferenccel tavaly létrejött kapcsolat eredményeként két fiatal holland művész is dolgozott Mátraalmá. son. A kiállításon Caroline Koenders több grafikai sorozatot is bemutat, Cím nélkül I—ÍV. Mátra—Tátra— Fátra 1—11., Madár 11—IV. E lapok költői finomságukkal és érzékenységükkel tűnnek föl- A másik holland művész, Wim Zurne grafikai sorozatai, Cím nélkül, Sorozat szintén a természeti jelenségek és formák tiszteletéről tanúskodnak, ugyanakkor azonban igen erőteljes absztrakció révén valósulnak meg, egyéni hangú műveket eredményezve. Érdemes utalni arra, hogy a manapság nagy hanggal jelentkező posztmodern vagy transzavantgarde alapállás nem feltétlen kritériuma Nyugat-Európában sem a művészi értéknek. Sirpa Hakli eredeti tehetségű művész. Forgás, Levél 1—IV., Napok című alkotásai az európai grafikai törekvésekhez, hagyományokhoz csakúgy kapcsolódnak, mint az újabb irányzatok szellemiségéhez. Stanislav Tropp hagyományosabb felfogásban alkot, elsősorban fametszeteket készít. Főként kisgrafi- kái meggyőzőek. Vladimir Chukich lapjai, Weither Report, Gyönyörű rend, Koncert stb. a jazz hatását, az európai kulturális tradíció elevenségét jelzik, magas színvonalon, eredeti felfogásban, Földi Péter művei pedig elsősorban képtervek, ugyanakkor akvarellként és grafikaként önálló értékkel bírnak. T. E. Toprengető A szenvedély Szomjúság nélkül inni, hangulat nélkül költeni, és szívtelenül lefeküdni egy nővel: az évtizednek ez a három leggyakoribb vétke. (Louis Feuchtwanger) ☆ Aki szeret, annak ördög van a testében, és isten a lelkében. (Arsen Housseye) ☆ Nem hinném, hogy valaha is igazán szerette volna a férjét, és amit én láttam, az csak viszonzás volt a dédelgetésért és jólétért, ami a legtöbb asszonynál ugyanazt jelenti. Passzív érzés, tárgya lehet bárki, mint ahogy a szőlöinda bármelyik karóban, megkapaszkodhat. De, ennek az érzésnek az erejét ismerik el a bölcsek, amikor arra nógatják a lányt, hogy menjen férjhez kérőjéhez. a szerelem majd megjön. Olyan érzés ez, amelynek összetevői: jóleső biztonságérzet, a javakhoz való ragaszkodás, a körülrajon- gottság élvezése, az otthon öröme. Az asz- szonyok azonban csak bájos hiúságból tulajdonítanak ennek valami magasabb értelmet és értéket. És ez az érzés védtelen a szenvedéllyel szemben. (Sommerset Maugham) ☆ A szenvedélyeket nem lehet kiirtani: csak arra kell iparkodni, hogy valami nemes cél szolgálatába hajtsuk őket. Azért szükséges, hogy a szenvedélyeit mindenki az erény korlátái közt ki is elégíthesse, s hogy a mi rendünk ehhez segédeszközöket nyújtson. (Lev Tolsztoj) (Gyűjtötte: Havasházi László) Zenében éltem, zenében élek Beszélgetés a 75 éves Csenki Imrével Csenki Imre felkészülten várt lakásán, több kötetnyi dokumentumot rakva ki az asztalra. A múltat! Még alig váltottunk néhány szót, és ő kérdés nélkül elmondta a számára legfontosabbat. — Az élet utolsó szakaszában a vetés beérett. A sors egy csodálatos unokával ajándékozott meg, 13 éves, és ezekben a napokban vették fel a zeneakadémiára. Most úgy érzem, korán meghalt fiam helyébe lépett az unokám, van mór utódom! Így kezdődött csaknem kétórás beszélgetésem Csenki Imrével, aki most tölti be életének 75. esztendejét. — öreg koromra kezdek zeneszerzőként befutni. Debrecenben szerzői estem megrendelésére készülnek. A város felkérésére írtam néhány zenei művet. Ősbemutató lesz. Derűs, átlátszóan tiszta és mégis robosztus egyéniség, akiből sugárzik az életerő, a közvetlenség. Püspökladányból indult el. Már kisfiúként kitűnő zongorista volt, és a tanára beajánlotta Bartók Bélához. Édesapjától — tanító ember volt — elsajátította a zene szeretetét és ismeretét. Korán taníttatni kezdték Debrecenben a zeneiskolában. Az apa úgy vélekedett: „legyen, fiam, a kezedben biztos kenyér”. így a négy polgári után beiratkozott a debreceni tanítóképzőbe. Csak ezután juthatott el a zene- művészeti főiskolára, ahová már végzett tanárként újra visszakerült, de most már tanítani. — Ott alapítottam az első énekkart a debreceni kollégiumi kórust. Több mint száz koncertet adtunk társadalmi munkában. 1913-ban az első nemzetközi munkáskórusversenyen mi nvertük el az első díjat idehaza. Mi utaztunk elsőként kórusszereplésekre Svájcba. Huszonnégy évesen eljut Chicagóba is és a „yenkik” ott akarták tartani. „Nagy pénzt kaptam volna tőlük” — meséli, én azonban any- nyira magyar vagyok. Chicago helyett Mezőtúrt választottam. Az Állami Népi Együttes énekkórusának megszervezésére 1950-ben felszólítják Budapestre. Az idő szava szerint ő is oda ment, ahová rendelték. Akkor került oda Rábai Miklós és Gulyás László is. — Növendékeket neveltem és tanítottam a személyes példámmal. Csenki Imre belevetette magát a munkába. Volt olyan idő, hogy egyidejűleg 12 kórust vezetett. Archívumából egy Kodály-aján- lást vesz elő. „Csenki Imre hosszú karvezetőpályáján számos emlékezetes előadással írta be a nevét...” — olvasom a levélből Kodály sorait. Aztán lemezek. A Cigány- rapszódiák. Népdalok. Külföldön publikálták őket. Van vagy tíz ilyen lemeze. És az itthoniak. Büszke valamennyire. Amerikában, Ausztráliában és persze Magyarországon adták ki saját szerzeményeit. A Régiposta utcában lévő lakása relikviák gyűjteménye, egy életpálya dokumentumai. Oklevelek, fényképek, naplók. Két érdekes oklevél: a Párizsi Folklór Nagydíja (1956.). És egy másik Leningrádból. — A párizsi nagydíjnak története van. Már csak próbát énekeltünk, de többre nem is volt szükség, rögCsenki Imre portréja tön utána közölték velünk: kész a lemezfelvétel! Igaz, én mindig szigorú voltam a kórussal. Megköveteltem, hogy kotta nélkül tudják a legnehezebb műveket is. Ezért volt Párizsban is sikerünk. Anekdotázik és mesél. A Bajusz debreceni bemutatójáról, arról, miként gyűjtötte öccsével a cigány folklórt. Nincs vége történeteinek. Sokoldalúságát, tevékenységét évtizedek zenei munkáját zavarbaejtően így fogalmazza meg. — Én muzsikus voltam, muzsikus vagyok. Hol zongorista, hol népdalgyűjtő, hol zenepedagógus, hol karmester. És a hátralévő néhány esztendő is zenével fog már eltelni életemben... Szobrok születése Áll az új szobor a téren. Fenséges, rideg méltósággal, tekintélyt sugárzón. A járókelők kezdetben még körüljárják, majd a napok múl- ' ával a téren áthaladók egyre közömbösebben haladnak el a bronz- vagy kőfigura mellett. S egyáltalán nem gondolnak arra, hogyan készül a szobor. Ha netán mégis megfordulna valaki fejében a gondolat, a szobor vi- lúgrajüttét úgy képzeli el, hogy a művész kettesben a kővel, kemény közelharcban választja le vésőjével a felesleges részt a kőtömbbe álmodott alakról, kibontva így azt a természetes kőbörtönéből. A kalapács és a véső, valamint a kemény munka — igaz. A kőszobrászműhelyben azonban nem a szobrászművész, hanem a kőfaragó és a kőszobrászmesterek keze alatt formálódnak a majdan közterületre kerülő művek. A kőfaragó mesterek készítik az egyenes síkokat, a szobor posztamensét- A kőszobrászok a szoborművésztől kapott gipszmintáról másolják, alakítják ki azt a formát, figurát, amelyet a művész eredetileg elképzelt. Különböző profilú vésők, vagy egy tucat kilós kalapács, metamidbuhkó, védő- szemüveg: ezek a munkaeszközök vannak odakészítve a dolgozó kezeügyébe. Nehéz fizikai munkával készülnek itt a szobrok. Az itt dolgozók azonban egyúttal szellemi munkát is végeznek. A kezdeti instrukciók után a kőszobrász magára hagyatva birkózik meg a kőtömbbel, így tulajdonképpen ő is alkot. Egy kőszobrász mintegy tíz év alatt érik be mesterré. Kitartás, fizikai erő kell ehhez a munkához. Egykilós kalapáccsal egész nap állva ütni a követ — nem gyerekjáték. A bronzszobrok készítésénél a formakészítők, az öntők után a cizellőrök veszik kezelésbe a kiöntött nyers fémet, s az utolsó simításokat, a finommegmunkálást elvégezve a szobor felületén, ők adják meg a végső formáját. A plakettek, s a néhány arasznyi kisplasztikák még tömörek, de a nagyobb szobrokat üresre öntik, változó, 3—10 centiméteres fal- vastagsággal. Még így is előfordulnak hét-nyolc mázsás darabokKépünkön: kőszobrászokat látunk munka közben. Szépen magyarul Az „iránt”-tal szemben A nyelvi elkényelmesedés egyik tünete, hogy a bő választékban kínálkozó rokonértelmű szavakból fölkapunk egyet, derűre-borúra azt használjuk, a többiről szinte teljesen1 megfeledkezve. Mint akinek ott lóg a szekrényben az estélyié, az utcai ruhája, de kényelemből örökké farmerben jár, még ha kopott és elfakult is. Pedig a szavak kényelmes elfelejtése, henye sutbadobása az értelmi árnyalatok rovására megy. Az iránt névutót kezdi kiszorítani a szemben, holott, mint példáinkból kitetszik majd, az egyhangúan használt szemben-nél szemben az iránt.nak van olyan árnyalati többlete, amellyel érdemes számolnunkA szemben névutó átvitt értelmű használatáról ezt írja Értelmező szótárunk: .Ellenfélként a szóban forgó személy vágj- dolog ellen fordulva". S Arany verséből idézi ezt a példát: „Barát a baráttal szembe vi”. A szótár azt is közli, hogy „kissé pongyola használatban” valaki, valami iránt, irányában, valakinek javára’ jelentésben is használják. S ilyen irodalmi példát ad: „Gyöngédebb voltam vele szemben, mint a többi leány és asszony iránt együttvéve”. Egyik zenei műsorunkban hallhattuk Kari Maria Weber születésének 200. évfordulóján a művész saját maga készítette sírfeliratát, ebben a fordításban; „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben.” Még ha ellenséges és gonosz szándékról volna szó, elcsúszna jobban az ellentétet, a szembeállást jelentő szemben; így azonban — „jó és tiszta szándék” em- líttetvén — az iránt volna helyénvaló a fordításban; „Itt nyugszik akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberek és a művészet iránt.” Ugyanebben a hónapban a hírekben hallhattuk," hogy a német külügyminiszter szerint „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunióval szemben”. Mivel nem ellentétről, hanem éppen „együttműködési szándékról” van szó, ide is az iránt kívánkozik: „nagyobb együttműködési szándékot kellene tanúsítani a Szovjetunió iránt”. Ogden angol tanár Basic English („Angol alapszókincs") című munkája 850 szóval akarta világgá bocsátani olvasóit. Vannak nálunk is, akik beérnék 850 magyar szóval- Csakhogy ezzel a nyelvi árnyalatok mennének veszendőbe, s velük az értelmi árnyalatok is. Szálljunk szembe a kényelmességgel, viseltessünk több gonddal anyanyelvűnk árnyalatai iránt! Sz. B. Sz. F.
