Nógrád, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. augusztus 8., SZOMBAT

NOGRAD

3

Fordulat az építőknél

A fél év környékén megsokasodó statisztáikéul adatokból egyifcimásilk már nem is szolgái!' meglepetéssel. A gazdasági haladás trendje elég határoizoit.t folyamainak ígérkezik,, ezért aztán üdítő íszíínfolitja a számlaoszlopoknak az, amelyik a féléves lakásépítési, illetve -átadási eredményeket szemlélteti. Már csak aizért is, mert hosszú évek után nemcsak teljesítették, hanem túl -is teljesítették a programot.

Az adaitok'ból k-itetsizik, hogy vidéken több miimit ötezret, a fővárosban pedig a hárpmezret -meghaladóan készültek el az új otthonok. Ma már, a lakásépítés korszerűsödő feltételei és szigorúbb gazdálkodási körülményei közepette időszerűtlen lenne azt monda-ná, -hogy a- -megyei építők a sa-ját házuk táján, a -budapestiek pedig a székhelyükön -tettek eleget feladatuknak, hiszen a -gazdasági -érdekeltség azt diktálja, hogy -a kivitelezők keressék meg a beruházóit,, a megbízót. Így aztán meglehetősen kusza kép alakulna ki, ha a vállalatok nevével próbálnánk -térképet rajzolni arról, ki, hol -építette -meg a tervezett lakásszá- mot.

A lényeg azonban mégis az, hogy megszakadni látszik egy olyan vállalati stratégia; amelyik mindig — különösen a naptári fordulók idején, az átadások küszöbén — offenizívába kényszerült. Magyarázkodni volt kénytelen, miért nem sikerült felépíteni a lakásokat. Ebben a-z -egyoldalú párbeszédben a másik fél, a beruházó sem volt iga-zán vitapartner, mert tovább gurította a labdát, csakhogy ettől nem szépültek meg a statisztikák.

A mostani jó eredmények egyik magyarázata kétségtelenül aiz, hogy akik -tehették, jelentős áthúzódó állománnyal kezdték a-z idei esztendőt. Félig kész házakkal, amelyeken a-z év első -hat hónapjában zavartalanul és ütemesen dolgozhattak a szak- iiparosok, akik korábban jószerivel ^csorogni kényszerülték, a szerkezetépítőkre várva. Ha sikerülne tovább -is tartani ezt a jól szervezett előkészítést, az építők egyik legnagyobb terhűktől -tudnának megszabadulni : a-z év végi- hajráktól. Ezek óhatatlanul a minőség rovásár-a mentek. de ma már nem mehetnek. Időközben ugyanis megszigorították a- beruházók a műszaki átadás-átvétel rendjét, és ma már elképzelhetetlen, hogy hiányzó fölszereléssel vagy hibával vegyen-ek át lakóháziakat. Ameddig ezeket nem pótolják a kivitelezők, nem is j-uthialtnak -hozzá a teljes árbevételükhöz.

A másik ők,, ami: megmagyarázza a sikeres fél évet az, -hogy lassan egyensúlyba -kerül az építési kereslet és a kapacitás. Ez ugyan elvileg idáig is arányban állt egymással, ám gondot okozott,, hogy nem mindig volt egy helyen az igény és a k-ivitdiező. A régi, -tervutasításos rendszerben ugyáin előfordult, hogy egy-egy megyei épíitőválláilait átruccant a szomszédba, bajba került -társán segíteni,, de ma már egészen más -elv vezérli ezeket a mozgásokat: a gazdasági érdek.

Ez pedig azt diktálja, hogy a- ház-gyéras vállalatok me azt számolgassák, hány kilométerre kell utaztatni- az emberéket -és a termelési berendezéseket, -a panelt, hanem, hogy ésszerű vállalkozásokkal piacot teremtsenek kapacitásaiknak. Manapság ugyanis nincsen drágább, -mint a kihasználatlan termölésii eszköz, és ha egy munka -nem is kecsegtet nagy nyereséggel, az mindenképpen javítja- az eredményt ha, nem hoz ráfizetést az állóeszköz-állomány anyagi terhe.

A lakásépítési piac egyensúlya egyéb-ként nem fájdalommentes tortúra, a szervezetkorszerűsítés kissé vontatottan haladó folyamatának is eredménye. Ennek során a régi má-gyvállalatok kénytelenek voltak „fogyókúrába'’ kezdeni,, ha-taillmas összegű telepeiket, drága állóeszközeik egy részét, áruba -bocsátani. Ilyen -meggondolátból került sor arra is, hogy helyenként leépítsék a létszámot. elküldjük, vagy átképezzék azokat az embereket, akiknek nem tudnak már munkát adni.

A méreteik ben kisebb, vállalkozásaikban rugalmasabb szervezetek nemcsak saját lehetőségeikhez alkalmazkodnak könnyebben, hanem a megváltozott, piaci feltételekhez is. Ennek egyik jelét kell látnunk abban a pozitív adatban is, hogy a féléves lakásépítési terveket sikerült végre teljesíteni az országban. Ezzel a -teljesítménnyel, nemcsak kifelé, a közvélemény felé igazolják a-z új (lakáspiac jogosultságát. a szabályozóknak azt a hatását, ami érdekeltséget ie-rem-tett, hanem a vállalótok belső életükben i-s nyugalmasabban készülhetnek a jövő esztendőre.

Ám előttünk van még csaknem fél év. ami a jeleik sz-erin-t nem kényszerítheti már hajrára a-z építőket.

Sz. K.

Munkában a Szanáló Szervezet

Egy éve alakult meg a Szanáló Szervezet, melynek feladata, hogy segítséget nyújtson a fizetésképtelenné vált, de — állami döntés folytán —. a felszámolást elkerülő vállalatoknak anyagi helyzetük rendezésére.

Rédei László, a Szanáló Szervezet igazgatója az MTI munkatársának elmondotta: fizetésképtelenség miatt

az idén nyolc gazdálkodó szervezet képviselői kényszerültek arra, hogy a Magyar Kereskedelmi Kamarában — előzetes egyeztetésre — tárgyalóasztalhoz üljenek a hitelezőkkel. Megegyezés csak egy esetben jött Jetre, két vállalat — a Veszprém Megyei Állami

Építőipari Vállalat és a Ealassagyarmati Javító-Karbantartó Kisvállalat — ügye a Fővárosi Bírósághoz került, ahol megindították a felszámolási eljárást.

Öt vállalatnál a felszámolási eljárás helyett lehetőség van a szanálásra. Az érintett cégeknél a Szanáló Szervezet szakértői már megkezdték a munkát. Részletesen megvizsgálják az érintett vállalatok piaci lehetőségeit, javaslatot tesznek a költségek radikális csökkentésére.

Az öt közül két vállalatnál a következő hetekben készülnek el ezzel a munkával, és írják alá a megállapodást a vállalatvezetőkkel. A másik háromnál is befejezik az év végéig a szanálást.

A költségek csökkentéséhez, a termelési szerkezet átalakításához szükséges forrásokat zömében a vállalatok eszközeinek értékesítésével, illetve a termelési partnerek tőkéjének igény- bevételével teremtik elő- Emellett állami forrásokra is szükség van, ezért hozták létre a szanálási alapot.

A Szanáló Szervezet szakértői a későbbiekben is folyamatosan figyelemmel kísérik a megállapodásokban foglaltak teljesítését, s ha elmaradást tapasztalnak, az állami pénz visszafizetésére kötelezhetik a vállalatokat. Emellett lehetőségük van például arra is. hogy csökkentsék a vezetők jövedelmét. (MTI)

Bőséges az árukészlet a megyeszékhely 153. sz. ABC-áruházában. Kétmillió forintos árukészlettel elégítik ki a Salgótarjáni Kohászati üzemek dolgozóinak és a környék lakóinak igényeit Fotó: Tácsik Nóra

A jő keresetet nem adják ingyen...

Rékasi Lajos kombájnos azt szereti, ha a portól nem lehet látni

A Peter-Pal előtt kaszát vásárló paraszt csupán a múlt emléke. Ma már nem a kétkezi aratók dalától hangosak a búzamezők, hanem a kombájnok dübörgésétől, zúgásától. Az eső ugyan hátráltatja az aratást, de országszerte folytatódik a kenyérgabona betakarítása. Mély hangokban bővelkedő zene ez, mint ahogy Demény Ottó írja Nyári vers című költeményében: „Jár a kombájn és gazdagon pereg a mag / Nincs ennél szebb muzsika: az ember arat."

Menetrendszerűen vonultak ki a gabonatáblákra a Bá- tonyterenyei Mátra Tsz kom. bájnosai is. S ha kedvez az időjárás augusztus közepéig mindenképpen biztonságba kerül a mag. Hatszázhetven hektáron vetettek búzát: főleg a szovjet Jubilejnaja 50- es fajtát és a martonvásári MV 9-est, 10-est. Különösen fontos számukra, hogy egész évi kenyerük a lehető legrövidebb idő alatt, s minél kisebb veszteséggel jusson ei a magtárakba, a malmokba. Jól tudják: sopánkodás- ból nem lehet megélni, és hogy a siker csak rajtuk múlik, a szorgalmukon, a hozzáértésükön és helytállásukon. A tsz nyolc kombáj- nosa érzi ezt a felelősséget. Tudják: nehéz aratás vár rájuk, nem lesz idő a pihenésre.

Rékasi Lajosnak ez a hu- sznnharmadik nyara a földeken. Vele beszélgettünk az idei aratásról a majorban, mert az eső miatt nem mehettek ki a táblákra.

— Milyenek a terméskilátások?

— Most tartunk az aratás felénél, és szépnek mutatkozik a termés. Pontosabbat is mondhatok, mert már lefolyt sok mázsa szem a kombájn garatján. Hektáronkénti átla- cunkat 45 mázsára terveztük, és eddig úgy néz ki, hogy teljesítjük is. Csak az időjárással nem vagyok kibékülve. Egy rendes napot nem töltöttünk még a táblákon, mert az eső megakadályozott bennünket ebben. Elég egy pici eső és máris puha a szalma, a szem betapad, benne marad a kalászban, mert a kombájn nem bírja kiverni a magot. Nagy lenne így a szemveszteség.

— Felkészültek az esős nyárra?

— A csapadék nem ártott még az aratásnak, csak gyo- mosabb az „élet". A nedvesebb talajra nem megyünk rá. mert elakadnánk. Ráadásul az eső is csak vacakol, nem esi ki magát tisztességesen és a nap se süt hét ágra. így csak kínlódunk. A gvakori leállást pedig nagyon nem szeretem, mert nem keresünk, ha nincs teljesítmény.

— Mikor a legcélszerűbb a táblákra menni?

— Viaszérés után egy jó héttel. Az a legjobb, amikor a portól nem lehet látni a kombájnt. A 25—30 fokos meleg az ideális. A nagy hőség ugyan fizikailag fárasztó, de idegileg is kemény munka a miénk. Csak a kitartóbbak maradnak meg nálunk.

— Volt-e már az ideinél nehezebb aratása?

— Igen, például 1970-ben. Be sem bírtuk fejezni az aratást a nagy esőzés miatt, annyira befüvesedett a termés. Minél . jobban elhúzódik az aratás, annál jobban füvesedik és nehezebb aratni- Régen az is előfordult, hogy többször is belesüllyedtünk a földbe. Ügy’ segítettünk ezen, hogy előre dupla kereket szereltünk, a nagyobb felfekvés miatt. De a sok meghajtás miatt gyakori volt az ékszíjszakadás. Két éve a sokfelé lejtő Ortás-dű- lőn az egyik kollégám felborult a kombájnnal. Szerencsére megúszta egy ijedséggel.

— Milyen teljesítményű gépen „ül”?

— Általában állok a vezetőfülkében. Jobban „belátok" így a táblába. Az első időkben SZK 3-assal, 4-essel dolgoztam. Most a jóval nagyobb teljesítményű E—5-16- ossal, aminek az önsúlya sokkal több, így könnyebben leragadhat.

— Munkájukhoz minden támogatást megkapnak a tsz vezetőségétől?

— Fáradozásunkért jogosan elvárhatjuk ezt. Központilag megoldják az étkezésünket. Söregi Sándor energetikus kihozza az ebédünket- Uzsonnát is kapunk, kávét, üdítői. Egy társunk, Surányi György fia a vízhordó,, ő gondoskodik a hűsítőről. Két esztendeje még pálinkát is hoztak, dehát más idők járnak már. Nem okoz felesleges üresjáratot az üzemanyag szállítása sem. Erre nincs gondunk, mert Fekete Gyuláék feltankolják a kombájnokat. A javításokért a szerelőbrigád a felelős. Csak az eső idéz elő kényszerpihenőket. Sok múlik a .jó munkaszervezésen is, ezért beszéltük meg az aratási haditervet.

— Mennyi termény aratása vár még magára?

— Sok mindenen múlik: a termésátlagtól, a földektől. Jó területen, például az Alföldön, Besenyszögön megvolt a napi 8 vagon. Itthon 4—5 vagonnal teljesítünk az idén talán még ennyit se. Nyolcán nagyjából egyformán csináljuk- Rám körülbelül 50 hektár learatása vár. A szentkűti részen a Barátok» földjén 24 hektárt kell learatnunk, a Keresztiben 25- öt, a Köpüsön 3-at, a csen- gerházai dűlőben pedig 50 hektárt. A Dózsa-telep fölötti Ortás-dűlő aratása marad a legvégére, meg a macon- kai rész, mert ezt hagyjuk meg vetőmagnak. Béraratást is végzünk, én a Cegléd melletti Törteién voltam egy hétig. A búza után a napraforgó következik. Utána visszamegyek a szerelőműhelybe. De a szívem visszavágyik a földekre, húszéves traktorosság után érthető, ha jobban szeretek a szabadban dolgoz, ni. Közvetlenül látom, hogyan változik meg a határkép munkám által.

— Milyen tanácsokat adna a kezdő kombájnosoknak?

— Ez a tevékenység teljes embert, intenzív munkát kíván. Szép pénzt keresünk, sokan irigyeltek bennünket és szerencsét próbáltak a kombájnnal, de egy év után megszöktek, megfutamodtak: nem lehetne többet rávenni őkel. Nem adják itt ingyen a jó keresetet: reggel héttől este kilencig a határban vagyunk. Alapos figyelmet igényéi a munkánk, nagy a felelősségünk is, hiszen igen sokba kerül a gépsor- Mi vagyunk a kombájn orvosai, minden porcikáját ismernünk kell. A jó kombájnos manőverezni is tud a kombájnnal, lejjebb-feljebb veszi a vágóasztalt, a kaszarészt, a talajhoz igazodva. És a bá- tonyterenyei földek talajszerkezete, nagyon változatos. Ott jó az aratás, ahol már a vetéskor ügyelnek a talajművelésre és gyomtalanítottak. Ha megfelelő a rostabeállítás és a dobfordulat, „duruzsol” a dob. A motorsebességnek szinkronban kell lennie a menetsebességgel, mert itt a motor nemcsak a szerkezetet viszi, hanem csépel is. Amikor nem folyamatos a vágás, a szedés, a szárítás, akkor befúl a cséplés. A lánc se laza, se tág ne legyen. Fontos a lepkeszerű rosta dőlési szögének megválasztása is. Azt tanácsolom az „újonc” kombájnosoknak, hogy csak kijavított géppel induljanak el és nyugodtan dolgozzanak. Lassan haladjanak, azaz normális ütemben, hogy a szemveszteség minél kisebb legyen, de azért szemet is küldjenek be, mert keresni csak úgy lehet: forintot mázsájáért. A kezdők zsírozással kezdik a napot- Mi, Csöszivel (Márton Jó- zseffel, mindketten 52 évesek) tudjuk, hogy meddig bírja egy csapágy (50—100 óráig). Az előírásokat betartjuk, igy sok felesleges munkától megkíméljük magunkat. Ha már zsírozni kell, indulás előtt is megtehetjük.

— A sárga gabonatenger hullámaiban mire gondol?

— Nem mindig ugyanarra. Aitalában a munkára. Drukkolok a gépnek, hogy el ne romoljon. Ettől függ az „élet” sorsa. A teljesítményre gondolok. Az ország kenyerére. A családom is eszembe jut: a két gyerekem és a három unokám. De ha teljes irammal beindul a munka, nincs idő ábrándozni.

Buzafalvi Győző Bencze Péter felvétele