Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-16 / 166. szám

CDODT b==^^ iWijWMWMew«N>iMWtw»oeewwe»)eMe»*»»W'eex<«we*e*Mi«B*^ brUH 1 *- xx -.x-v. I III. HUNGAROIL FÉRFI EGYÉNI SAKK* YILÁGRAJ.XOKI ZÓNAKÖZI DÖNTŐ IBS7. Julimm 16 • muguastum II. HOHL AlsTf /l SZIHAk Labdarúgótehetség-kutatás nógrádi sikerrel Dávid Róbert a kiapadón, tanítványai körében-kJ­1987. július 16. és augusz­tus 11. között férfi egyéni, sakkvilágbajnoki zónakö­zi döntőt rendeznek Szirá- kon. A 18 résztvevős, kör- mérkőzéses rendszerű vi­adalnak a Kastély Szálló ad otthont. A rangos esemény alkal­mából a NÓGRÁD szerkesz­tősége és a KASTÉLY SZÁLLÓ játékot szervez. A játék szelvényét zárt borí­tékban, legkésőbb, július 17- ig kell eljuttatni szerkesztő­ségünk címére, (Salgótarján, Palócz I. tér 4. 3100). Segítségként közöljük a zó­naközi döntőn induló ver­senyzők nevét, nemzetiségét és Élő-pontszámát. Erre azért van szükség, mert — mint a beküldendő szelvé­nyen — látható — játékosa­inknak el kell találniuk: ki lesz az a három nagymester, aki továbbjut a világbajnok­jelöltek versenyére. A pá­lyázóknak tehát nem kell a végső sorrendet — 1—3. he­lyet — eltalálniuk, csupán a három továbbjutót, függet­lenül a sorrendtől. A sziráki zónaközi döntő résztvevői: Ljubojevics (ju­goszláv, 2620), Portisch (ma­gyar, 2610), Andersson (svéd, 2600), Beljavszkij (szovjet, 2585), Nunn (angol, 2585), Adorján (magyar 2560), Christiansen (amerikai, 2560), Hjartarson (izlandi, 2555), Szalov (szovjet, 2550), Allan (kanadai, 2310), Benjamin (amerikai, 2535), Velimiro- vics (jugoszláv, 2535), Flear (angol, 2495), Milos (brazil, A Nagybátonyi Bányász SC asztalitenisz-szakosztálya idényzáró szakosztályi érte­kezletén (június 20-án) Vág- völgyi István szakosztályve­zető megnyitó szavai után Kövendi Józsej edző ele­mezte a szakmai munkát. Az alapvető célkitűzést — az NB I B csoportjában való bentmaradást •— sikeresen teljesítette a íérficsapat. Részletesen értékelte az egyé­ni teljesítményeket, majd a második együttes helytállá­sát a megyei bajnokságban. Eredményekről számolhatott be az utánpótlás nevelése te­rén is. A jövő terveiről szól­va hangsúlyozta a csapat- építés további erősítését, il­letve a jelenlegi pozíció meg­tartását a B csoportban. A bajnokságban való ered­ményes szereplésért elisme­rését fejezte ki Mátrai Jó­zsef, a Nógrád Megyei Ta­nács sportosztályának veze­tője és egyúttal százezer fo­rintos támogatásról biztosí­totta a nagybátonyi asztali­tenisz-szakosztályt. A váro­si jogú bátonyterenyei nagy­községi tanács elnöke, Sza­bó Ferenc ugyancsak gratu­lált a sikeres szerepléshez és 20 ezer forintos támogatást ajánlott fel. Balázs István, a Nagybá­tonyi Bányász SC ügyveze­tő elnöke tárgyjutalmakat adott át az eredményesen szereplő játékosoknak, egy­ben bejelentette, hogy a csa­pat és vezetői egy hétre az NSZK-ba utaznak, a TTC Bouderath meghívására. Az asztaliteniszezők kül­döttsége június 26-án érke­zett a Köln közelében fekvő 2495), Todorcsevics (monacói, 2455), De la Villa (spanyol, 2450), Marin (román, 2445), Bouaziz (tunéziai, 2370). Az Élő-pontszámok június vé- geiek, ezek azóta — kisebb mértékben — változhattak! A játék szelvényét lapunk július 17-én megjelenő szá­mában még megtalálhatják. A díjak? A főnyeremény: két nap (egy éjszaka), a szi- ráki Kastály Szállóban teljes ellátással, a szálloda szol­gáltatásainak igénybevételé­vel. (Szauna, szolárium, te­kisvárosba, huszonöt órás fá­rasztó autózás után. A szí­vélyes fogadtatás, a helyi lap riporterének érdeklődé­se feledtette a fáradságot és a kölcsönös üdvözlések után kellemes légkörű vacsorán vettünk részt, így elevenítet­te fel a történteket Vágvöl- gyi István szakosztályvezető. Az ismerkedési esten tisz­tázódott a következő napok programja is, amelyben két közös edzés is szerepelt, va­lamint két bemutató jellegű mérkőzés, és egy hatos csa­patviadalon való részvétel a polgármester által felajánlott kupáért. Természetesen be­került a programba a kölni városnézés, a szabadtéri grillsütés és a baráti beszél­getés is. Terven felül egy alkalmi NSZK—magyar fo­cirangadóra is sort kerítet­tek, amely a jelenlegi lab­darúgó-erőviszonyok ellenére meglepően alakult, hiszen a nagybátonviak biztosan nyer­tek 4—2 arányban. A nagybátonyi asztaliteni­szezők küldöttségét fogadta Bouderath polgármester-he­lyettese és érdekes előadást tartott az infrastruktúra fej­lesztéséről és a környéken levő római kori leletek fel­tárásáról. A vendégdelegáció nevében Szabó Ferenc bá­tonyterenyei tanácselnök kö­szönte meg a szívélyes, ba­ráti fogadtatást és kiemel­té, hogy az ilyen jellegű, ki­alakuló sportegyüttműködés tovább erősíti a békés egy­más mellett élés lehetősé­geit. Ünnepélyes keretek között nyitották meg június 28-án, vasárnap délelőtt fél tízkor niszpályák, kerékpár, lovag­lás.) Ezenkívül a jó megfej­téseket beküldők között 20 tábla öntapadós, a szálló emblémájával díszített mi- nisakk-készletet, feliratos sportsapkákat és -trikókat, első napi bélyegzéssel ellá­tott bélyegsorozatot, (a ma­gyarországi kastélyokról), sakkbulletineket, és más ajándéktárgyakat sorsolunk ki. A sorsolás — egy későb­bi időpontban — a Kastély Szállóban lesz. Erről tájé­koztatjuk olvasóinkat. azt a csapatversenyt, agie- lyen a tartomány öt együt­tese vett részt a nagybáto- nyiak társaságában. A ven­dégek számára szokatlan volt a hatfős csapatok ilyen jel­legű versengése és a küzde­lem is maratonira sikere­dett, hiszen eredményt csak este fél nyolckor hirdettek. A döntőig a nagybátonyi- ak egymás után vették az akadályokat, annak ellenére hogy csak öt játékosuk állt az asztalokhoz. A fináléban aztán kiütközött a fáradtság, a kölnieknek már nem ad­hattak egy ember fórt. A bátonyiak azzal vigasztalód­tak, hogy a második helyért járó trófea talán még az el­sőnél is díszesebb, ízlésesebb volt. Egy kedves vendéglős há­zaspár- gondoskodott a fi­nom falatokról, a barátságos vendéglátásról, amelyet egy csokor rózsával köszöntek meg Cili asszonynak. A hat nap gyorsan elrepült, élmé­nyekben gazdagodva, barát­ságokat kötve indultak haza Vágvölgyi Istvánék. A bú­csú pillanataiban még a ked­vesen zsörtölődő, önmagát zordnak feltüntető Kiss Ban­di bácsi, a tolmács, az ide­genvezető, a mindenes is el­lágyult és gyanúsan törtöl- gette a szemét. A nagybátonyi asztalite­niszezők szívélyes, baráti fogadtatásban részesültek, kellemes hetet töltöttek Bou- derathban. A vendéglátást egy év múlva Bátonytere- nyén viszonozzák, mert a sportbarátságot ápolni kí­vánják. — buzafalvi — A honi futballélet esemé­nyei között kicsit elfeled- kezitünk a Képes Sport és a Magyar Rádió labdarúgó- tehetség-kutató akciójáról. A mostani sorozat majd egy esztendeje kezdődött, s a napokban a soproni gálá­val. a megyék közötti erő­próbával ért véget. A népszerű sorozatban az elmúlt években sok tehet­ség tűnt fel. Például — a mai válogatottak közül — Kardos, Garaba, Róth, Mé­száros és Pölöskei is. Nóg­rád megye évek óta kiváló­an szerepel ezen a felmenő rendszerű vetélkedésen. A sikerkovács már ne­gyedik esztendeje: Dávid Róbert. Neve jól cseng a szakmában. Jelenleg az SBTC egyik utánpótlásed­zője, a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola'ha­todikos osztályának trénere, s — mellesleg — a megyei utánpótlás korú csapatok egyik legavatottabb. leg­kitartóbb vezetője. Néhány esztendeje még felnőttegyütteseknél tevé­kenykedett, de egészségi ál­lapota elszólította onnan. Bár edzői ajánlata azóta is több volt — NB Il-es gár­da is kereste nemrégiben, és Balassagyarmaton is szí­vesen látták volna — meg­fogadta az orvosok tanácsát, és inkább a fiataloknál maradit. Jól döntött. Leg­újabb sikere is ezt bizo­nyítja. Dávid Róbert kész­ségesen adott felvilágosítást a labdarúgótehetség-kutató akcióról, az elmúlt időszak eseményeiről, a Nógrád me­gyei sikerről. — Egy esztendeje a sal­gótarjáni és a balassagyar­mati körzeti selejtezőkön összesen háromszáz kisisko­lás vett részt, mindannyian 1973—74-es születésűek. Kö­zülük választottuk ki az ál­talunk legjobbnak tartott negyven gyereket. Az egy­más elleni mérkőzések, a különböző felmérések után kilenc játékos kapott meg­hívást a közös Heves—Nóg­rád megyei válogatottba. — Miért volt közös ez a válogatott? — Az akció kiírása alap­ján, az országos döntőbe tíz csapat jutott. A 19 megye és a főváros területi alapon szervezett együttesei, de pá­rosítva. Azaz: a húsznak a fele. Minket Heves megyé­vel soroltak egybe. — Hogyan állt össze a csapatuk? — Hevesből hatan, a mi megyénkből kilencen alkot­ták a keretet. Az edzői te­endőket én láttam el. a nóg­rádi szereplők pedig a kö­vetkezők voltak. Balassa­Nagy várakozás előzte meg a Síküveggyár SE női kézilabda- csapatának bajnoki szereplését. Az előző szezonban a dobogón végzett gárda vezetői az 1987. évi bajnokság megnyerését tűz­ték ki célul. Az NB I B-s ál­mok a — tavaszi — fordulók so­rán szertefoszlottak. A szakve­zetés megváltoztatta a célkitű­zést. Ennek okairól Czimer Já­nos vezető edző tájékoztatott. — A jól sikerült hazai alapo­zást lengyelországi edzőtábor követte — mondta a szakember. — Ezután kezdődtek a gondok. A sorozatban lejátszott öt ku­patalálkozón súlyos sérülések hátráltatták az előbbrelépést. Gond volt, hogy a gyár gazda­sági vezetésének utasítására, a heti öt edzésről háromra áll­tunk át. Ez nagy erőnléti prob­lémákat okozott. — Mennyiben változott a já­tékosállomány? — Érett kézilabdázók érkeztek hozzánk. Célunk — a felkészülés gyarmatról Tresó József, Schuchmann Attila. Kovács Zoltán, Barna Zsolt, Pintér István, és Homer József. A salgótarjáni körzetből Hal- mosi István (Cered), Balázs Attila és Eisler Tamás (So­moskőújfalu). Ugyanakkor el kell mondanom, hogy szíve­sen vittem volna magam­mal a szécsényi Zsigmon- dot. az érsekvadkerti Má­kot, a salgótarjáni Bagyinsz- kit, Nágelt, Kodákot ás Kó­nyát is. Sajnos azonban meg­határozott létszámot jelöl­hettem, így több „kedven­cem” itthon maradt. — Milyen volt az orszá­gos döntő? — A „B” csoportba osz­tottak be bennünket. Bor- sod-Szabolcs együttesét 7— 2-re vertük meg, míg a Ba­ranya—Tolna ellen 1—1-et, a Cfongrád—Békés ellen 2—2-t játszottunk. A Fejér—Buda­pest elleni találkozónkat 1— 0-ra elveszítettük, így cso- portmásodikok lettünk. A harmadik helyért vívott mérkőzésen 2—1 arányban legyőztük Győr-Sopron—Vas megye közös csapatát, s bronzérmet szereztünk. — Még lesz egy nyilvá­nos szereplése a legtehetsé­gesebbeknek! — Igen, várhatóan a Vác— Bp. Honvéd NB 1-es bajno­ki találkozó előtt a kivá­lasztott legjobb 32 srác be­mutató mérkőzést játszik. Nagy megtiszteltetés szá­során — egy ütőképes csapat kialakítása volt. Zubercsányné, Kovácsné és Leányváriné abba- hagyták az aktív játékot, majd egészségi állapota miatt Mo- ezokné is kivált a gárdából. A bajnoki nyitányra az előző évi együttesből hatan hiányoztak. Ekkor — reális mérlegelés után — célkitűzésünket módosítottuk. — Hogyan alakult a bajnok­ság? — Csak a pontvadászat végé­re lendültünk játékba. Az egyé­nileg tehetséges, újonnan iga­zoltak beépítésére nem jutott idő. Állandó összeállítási gon­dokkal küszködtünk. Az egyéni teljesítmények változóak voltak. A sorozatban, kihagyott zicce­rek és hetesek után több mér­kőzést vesztettünk el egy gól­lal. Az utolsó percek voltak a kritikus időszakok. Ekkor több­ször előfordult, hogy egyetlen találatot sem értünk el. momra, hogy a pályára lépő egyik csapató,t én készíthe­tem fel. Ebben négy Nóg­rád megyei fiatal ,is helyet kapott. Meghívásuk azért is dicséretes, mert az ország — körülbelül — hatezer te­hetsége közül kerültek be a legjobb 32 közé. — Mi lesz később ezek­kel a gyerekkkel. pontosab­ban a nógrádiakkal? — őszintén remélem, hogy megyénkben boldogulnak. Az első „rosta” után ma­radt negyven tehetséget egye­sületekhez irányítjuk. Sze­retnénk, ha a legérdekeltebb szakosztályok is a szívügyük­nek tekintenék a kicsik pá­lyafutásának alakulását. S itt hadd mondjam a leg­jobb példát! Az ország ösz- szes klubja közül a soproni fináléra csak a Videoton küldött megf igyelőt. Az érin­tett — mint minden évben — ezúttal is szorgalmasan jegyzetelt, s valószínűleg hasznos információkat vitt egyesületéhez. Az az igazság, hogy a székesfehérváriak az egyik legjobb utánpótlás- nevelő egyesület az ország­ban. Ezt csapataik helyezé­se. a különböző válogatot­takba kerülő játékosaik szá­ma is mutatja. Ezt az utat — mármint a tehetségek ef­féle felkutatását — me­gyénkben is követni kelle­ne. De ennek megoldása már nem az én feladatom. Vaskor — Egyénileg kikkel elégedett? — Kiemelkedő teljesítményt senki sem nyújtott. A legna­gyobb közönségsikere az újon­nan igazolt Hegedűsnének volt. A törékeny játékos csupaszív játékával soha nem adta fel a küzdelmet. Töröknére nehéz já­tékmesteri feladat várt. A sok száz NB I-es mérkőzés és ru­tinja elsősorban a gólszerzésben domborodott ki. Megemlíteném még a két ifjúsági játékost: Rá­kost és Tóth Valériát. Belőlük a sorozatmérkőzések teljes ér­tékű NB-s játékost formáltak. Szabó Piroska, aki mezőnyjáté. kosként kényszerből vált a ka­pu őrzőjévé, helyenként kitűnő­en védett. Csupán kifutásainál hiányzott alkalmanként a rutin. — A további program? — Az őszi évadra július 15-én kezdtük a felkészülést. Tizen­négyen edzenek. Reméljük, a bajnokság második részében ja. vítunk pozíciónkon. —Mátyus— TIPPSZELVÉNY 1. Ki lesz az a három sakkozó, aki továbbjut a szirá­ki zónaközi döntőről? 3. 2. Mikor adták át rendeltetésének a kastély Szállót? ....................... év 3. A zónaközi döntő szponzorai közül soroljon fel ötöt! NÉV: LAKCÍM: Asztaliteniszezők eredményes évadzárása Nagybátonyban Baráti fogadtatás Bouderathban Kézilabda Bajnoki cím helyett kiesés? Nem ment tavasszal az üvegesnőknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents