Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
1987. július 11., SZOMBAT NOGRAD 5 Á NOGRAD megkérdezte Tamar Oppenheimer asszonyt Hogyan lehet megállítani a kábítószer terjedését? Cifra idők nyomában Mit eszik a Morkoláb? Befejezte munkáját Salgótarjánban az egészségvédelemmel és a szenvedélybetegségekkel foglalkozó nemzetközi ifjúsági nyári egyetem. Míves nevű vendégei, előadói között ott volt Tamar Oppenheimer asszony, az ENSZ főtitkár- helyettese. Előadásában, amelyet Egészséget mindenkinek 2000-re címmel tartott a világszervezetnek, a kábítószer-fogyasztás és -forgalmazás megállítását szorgalmazó bécsi konferenciájának programjáról szólt. A júniusi bécsi tanácskozás mintegy 1500 küldötte józanul mérlegelt és figyelmeztetett a növekvő veszélyre. Arra, hogy ma a világon — feltételezések szerint — mintegy húszmillió olyan ember él, aki nem tud megszabadulni a kábítószer rabságától. A kanadai Tamar Oppenheimer asszonyt, az ENSZ-közgyűlés határozata alapján Pérez de Cüellar főtitkár 1985- fcen nevezte ki a konferencia elnökének. — Előadásában sok olyan gondról beszélt, amelyre szeretné felhívni az emberek, mindenekelőtt a fiatalok figyelmét, éppen a bécsi konferencián kidolgozott, elfogadott program alapján. Miben látja ön e program jelentőségét? — A konferencia olyan akciókra szólítja fel a világ országainak kormányszerveit, a különböző társadalmi csoportokat, amelyek megállíthatják a rohamosan növekvő kábítószer-fogyasztást és -forgalmazást. Becsben azt vitattuk meg, hogy a világ országai ösz- szefogva, az egészségügy és a jog segítségével, de mindenekelőtt a társadalmigazdasági fejlődést gyorsító program kidolgozásával tehetik a legtöbbet azért, hogy a kábítószer a lehető legkevesebb gondot okozzon a világon. A konferencia sok küld- dötte látta úgy, megérett az idő arra, hogy erősítsük a nemzetközi együttműködést, közös erővel lépjünk fel a kábítószer illegális előállítása, forgalmazása és fogyasztása eljen. Ami az együttműködés útjait illeti, a konferencia dokumentumai mintegy 35 olyan akciót soroltak fel, amelyet a következő 10—15 évben megszervezhetőnek tartanak, apielyben a társada- .lom legkülönbözőbb rétegei vehetnek részt. A szervezett küzdelem a szenvedélybetegségek ellen. 1909-ben kezdődött. Ügy gondolom, hogy a bécsi tanácskozás sok tekintetben eltért az eddigiektől. Mindenekelőtt abban, hogy megfogalmazta az egészség- védelem, a kábítószer elleni küzdelem gyakorlati kézikönyvét. S ebben nemA 21. Nógrád megyei nemzetiségi napok rendezvény- sorozata az augusztus 1—2-i népművészeti bemutatón és találkozón kívül hagyományosan más eseményeket is magában foglal. Kiállítások, író-olvasó találkozók, elméleti tanácskozás és barátsági est teszik változatosabbá a nagy múltú nyári rendezvényt, amelynek nyitánya a ma kezdődő nemzetiségi íilmnapok. A megye tizenhat — szlovák és német — nemzetiségi településén vetítenek júliusban és augusztus első felében csehszlovák, valamint német mozifilmeket az csak a kormányzati .‘szervek találnak ajánlásokat a maguk számára, hanem a társadalom különböző csoportjai is, orvosok, ügyvédek, tanárok. Hiszen mi egymásért is felelősek vagyunk, nemcsak önmagunkért. Szeretnénk rádöbbenteni az embereket, hogy a sikertelen életpálya, a vakvágányra futott, széthulló családi kapcsolatok rendezésének a drog nem kizárólagos eszköze. Az egyén, felelőssége a7X, amely a bécsi tanácskozáson ugyancsak hangsúlyt kapott. — ön a magvar ENSZ- társaság vendégeként néhány napot hazánkban töltött. Lehetősége volt arra, hogy megismerje gondjainkat és azokat a törekvéseket is, amelyeket a magyar kormányszervek tesznek az egészség védelme, megőrzése érdekében. — Ügy gondolom, hogy az ENSZ szinte valamennyi tagállamában jó irányú törekvések tapasztalhatók az egészségvédelem, a kábítószer-termelés, -forgalmazás és -fogyasztás megakadályozására. Itt Magyarországon is igen fontosnak tartom, hogy felismerték: a helyzet súlyosbodhat, ha nem tesznek ellene valamit. A kábítószer-kereskedők tranzit- útvonalnak tekintik az országot is. A veszély tehát, a kábítószer-fogyasztás növekedésének lehetősége jelen van. Ez szükségessé teszi olyan program kidolgozását, amely arra serkenti az embereket, hogy egészséges életszemléletet, életmó- ■dot alakítsanak ki. A kormányszervek, a társadalmi szervezetek dolga pedig a hatékony megelőző munka, a betegek gyógyítása, a gyógyultak rehabilitációjának megszervezése. Ez igen költséges, de mindenképpen' megtérülő befektetés. A szégyenlős elkendőzés helyett tehát az aktív cselekvés az első lépés, a drog elleni küzdelemben. — Ismeri a salgótarjáni konferencia tematikáját, taott élő lakosság szórakoztatására. A filmek tematikáját úgy válogatták össze, hogy á gyerekek, a fiatalok és a felnőtt korúak is találjanak maguknak valót: az igényesebbek éppúgy, mint a könnyed szórakozást keresők. Van köztük vígjáték, bűnügyi történet és fantasztikus film. Ami általában jellemző a bemutatásra kerülő történetekre, hogy valamilyen módon azt kívánják megismertetni a nézővel, miként, hogyan éínek, mi foglalkoztatja a ma embereit Csehszlovákiában, vagy az NDK-ban. Bizonyára szívesen nézi meg a kölálkozott a résztvevő fiatalokkal is, akik különböző országokból érkeztek hozzánk. Hasznosan szolgálják ezek a találkozók,.vélemény- cserék, viták a bécsi programjának megvalósítását? — A programok, a találkozók önmagukban még nem jelentenek semmit. Gyakorlati hasznuk azon múlik, hogy v a résztvevők milyen érdekjődést és felelősséget tanúsítanak egészségük védelme, a szenvedélybetegségek megelőzése iránt. S aztán, ha hazatérnek, milyen lehetőségük van arra, hogy tegyenek is valamit. Számomra úgy tűnik, hogy itt Salgótarjánban a résztvevők száma, az érdeklődés is igen nagy. Reménykedhetünk abban, hogy a fiatalok hazatérve közvetítik üzenetünket, küzdőtársaink lesznek a kábítószer elleni harcban. — Szeretnénk önt bemutatni lapunk olvasóinak. Mit mondhatunk, hogyan lett diplomata, mióta dolgozik a világszervezetnél és milyen teendői vannak? — Egyetemi tanulmányaimat Montreálban és New Yorkban folytattam. Gazdaságot, politikát és nemzetközi jogot is tanultam. Munkámat 1946-ban kezdtem a világszervezetnél. Sokféle feladatot láttam el az elmúlt évtizedekben. Az ötvenes évek elején az emberi jogokkal foglalkozó főosztály tisztségviselőjeként a nők helyzetét, egyenjogúságának feltételeit vizsgáltam. Később a műszaki technikai segítségnyújtás, kérdéseivel foglalkoztam. Aztán a hatvanas évek kezdetén az ENSZ különböző társadalmi és szociális ügyekkel foglalkozó tanácsadó testületéiben dolgoztam. Jelentős területe volt munkámnak az emberi környezet védelme, a települések fejlesztése. De foglalkoztam személyi ügyekkel, oktatási és képzési kérdésekkel is. A bécsi konferenciát megelőzően az ENSZ kábítószerellenes főosztályának igazgatója voltam. — A tevékeny életpálya rendkívül energikus, elfoglalt asszonyra vall. ön sokat dolgozik ma is. Ha van egyáltalán szabad ideje, mivel tölti? — Férjem is, én is szeretem a zenét. Mindketten szívesen járunk koncertekre. ' hallgatunk opera- előadásokat. Aztán ha nagyon sok időm akad, gobelinhímzéseket készítek, Mindketten megszállottjai vagyunk az antik ékszereknek, bútoroknak és a csodálatosán szép, régi kerámiáknak... — Köszönöm a beszélgetést. V. G. zönség Jiri Svoboda rendezésében a Szikét kérek! című kórházi környezetben játszódó, vagy a pályakezdő nővérke mindennapjairól szóló Nővérkék (rendező: Karel Kachyna) című filmet és a csehszlovák filmművészet eddig is jól ismert játékos kedvét újfent bizonyító Vámpír négy keréken (Juraj Herz) című fantasztikus bűnügyi filmet. A nemzetiségi falvakban élő szlovák és német ajkú lakosságnak jó alkalom lesz az idei filmnapok rendezvénye is a nyelvgyakorlásra, hiszen a bemutatásra kerülő filmek jó része feliratos. ' ötven .évvel ezelőtt írta Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiáját. ...Hát, az bizony, a holdat eszi. De csak Szurdokpüspökiben, s ott is kizárólag a régi néphithez tartozó mesevilágban, a sokféleképpen értékelt-lebecsült-félrema- gyarázott, „agyonpolitizált” paraszti hiedelemvilág tarka mezőin. Szabó Zoltán sem tett —, s talán nem is tehetett mást célja elérése érdekében —, minthogy egyoldalúan a népelnyomatás, elmaradottság-átok címkéjével látta el művében ezt a máig érő ősi kultúrát, amelyet a kor kutatója másként; teljesebben értékel. A régi paraszti világ tele volt babonával, de tele volt minden más. mára erősen elkopott tudással is; az időjárással kapcsolatos pontos jóslásokkal, a népi gyógyítás és gyógyfűismeret mára újraéledező értékeivel. A paraszti babonákról, a régi hiedelmekről, ezek eltűnéséről, változásainak okairól. a mai hiedelmekről (mert léteznek ma is sajátos babonák) érdemes a szakembert kérdezni — Kapros Márta a balassagyarmati Palóc Múzeumban segít e kultúrhistóriai vonulat láttatásában. Érdekes amúgy, már csak kezdetnek is, hogy a Morkoláb, vagy esetleg a Marko- láb(?) erdélyi eredete, >de legalább ottani előfordulása a hiedelmekben éppúgy közismert szakmai körökben, mint nálunk, Nógrádban. Kapros Márta, akinek nemrégiben jelent meg egy tanulmánya A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén címmel (Debrecen, 1986) erről a holdevőről elmondja, hogy nincs semmilyen pontosan leírható for- mája-alakja a vele kapcsolatos hiedelmekben. A babonák világa azonban nem választható el mindattól, ami az ősidőktől kezdve népünket a munkában, életben meghatározta. Más szóval, olyan máig mentésre érdemes rétegkultúráról van itt szó, amelyet a mindenkori aktuális politikai szempontok alapján nem lehet (nem érdemes) érinteni anélkül, hogy egy összefüggő teljes rendszerből ne ragadná ki, s tenné meg a butaság-elmaradottság mintájának az, aki minderre nem gondol. Éppen ellenkezőleg kell megközelíteni ezt is. hiszen az ilyen „értékeléseken” már régen túljutottunk nemcsak szakmai, társadalmi szinten is! A lényeg ez: menteni mindent, ami a néprajz- még megtalálható kin- cse-virága, miközben senki sem akar régi módon élni. A néprajzos szakemberhez kapcsolódva: a szándékos kiragadottság már ötven évvel ezelőtt sem lehetett igazán hatékony. Szabó Zoltán természetesen (?) nem is akarhatott rendszerben gondolkodni. számára a régi babonák nem is szolgálhattak másra, mint arra, hogy a tudatlanságban élést bizonyítsák ilyen frappáns módon, legyen szó népi szexről, sokféle babonáról, a születés és halál körüli szo- kásokról-hiedelmekről. Függetlenül a sok évszázados, ezredéves töretlen folyamattól. Érdekes most már az. mi volt az oka a változásoknak? Kapros Márta említett munkájában is tárgyai ja. ezeket az okokat, amelyek ötven év leforgásával mára szinte teljesen elkoptatták a régi hiedelemvilágot. bár, éppen Nógrádban érhető el ■még sok olyan érték, ami a magyar nép ősi kultúrájának része —. s így érthető azonnal az is. hogy a debreceni születésű-kötődésű és iskolázottságú néprajzos Kapros Márta miként, s miért maradt egy majd’ húsz éve átmenetinek tervezett gyarmati tartózkodás helyett máig közöttünk. A harmincas évektől erős kopása indult a népi kultúrának; a városi közelség, az új gazdasági státusok, a szegényparaszti réteg munka- és életváltásai, s később már a maihoz közelebb eső világ alapvető változásai segítették ezt is, mint minden mást, ami a régi élete eltűnését jelentette. A lehetőségek a más életre mindenhol visszaszorították a régit — függetlenül értékeitől, amelynek felvillantására sincs itt terünk. De végeredményben mindenki tudja, hogy miről van szó — elég csak (véleményem szerint) a munkaerkölcsök és meghatározottságok, szokások és népi etiFelállitott seprő az ajtóban — boszorkányok ellen biztos védelem. kai formák egykori hatékonyságára gondolni, és arra, ami mai gondjainkat jellemzi. Amúgy pedig a „ki tudja, hátha használ..máig megmaradt elég széles körben, Nem feltétlen a butaság húzódik meg mögötte. Minden, ami megoldatlan, ami irra- ' cionális, amire nincs sem igazi magyarázat-tudás, sem igazi megoldás (AIDS, rák, gömbvillám-UFO stb.) újratermeli és tulajdonképpen „korszerű” formában továbbviszi a babonák és hiedelmek valóban cifra világát. Mindez —, amiként Kapros Márta is hangsúlyozta — már más módszerekkel a városi folklór kutatói számára jelent nagy és érdekes munkálkodást. A babonát nyilvánvalóan az embertől független és nemkívánt történések iránt érzett félelem (elhárítási vágy) tarthatta életben. A holdfogyatkozást valahogy meg kellett magyarázni, jött a Morkoláb Erdélytől Zaláig és megette a holdat. De vannak mai gyökerek is. Történt egyszer (nem is olyan régen), hogy egy fiatal anya kis fonott kosárkát vásárolt egy idős nénitől a piacon. A kosárkában (mindegyikben) egy kaucsukbaba láb& volt elhelyezve. s hiába nem kérte a babalábat — a nénike csak azzal együtt volt hajlandó eladni. Megvette úgy. a Iában kihajította és néhány nap múlva megbetegedett a gyereke. Elégette a kosarat — szinte hisztérikusan — és meggyógyult a gyerek... Körbejár a Szent Antalról elnevezett ,,levél-lánc” is, mindezek vajon ma mit jelenthetnek?! Az életkörülményekkel semmiképpen nincsenek összefügésben. A szupergyógyszerek világában, a függőség feloldásának folyamatában, a megszerezhető tudás birtokában... Hosz- szan lehetne folytatni. De a falusi ember, például az örhalmi már csak mosolyog a régi szokáson, amikor a seprőt fejjel felfelé, belülről, a bezárt kapu nyílásához kellett állítani, hogy a boszorkány ne tudjon bemenni a házba. Ezt nekünk már csak elnöki (tanácsi) segítséggel és . nagy rábeszéléssel lehetett képileg megszervezni, hiszen régi ház, eredeti is már csak egy kan talán az őrhalmi utcákban (Kossuth utca, Fábri György tulajdona, de amiben lakik, az akár mintaporta is lehet ízlésben, korszerűségben a főúton). Márta néni Pesten tanuló unokájával séta közben került elénk; ők ketten valóban két világ, /te a mai fiatalon az R-Go és Szikora Robi ,,fel- jebbvalóságát? kifejező jelvénycsokor is jelent valamit! Eszi a holdat a Morkoláb ma is? T. Pataki László Fotó: Kulcsár József Nemzetiségi filmnapok Négrád megyében Fábri György őrhalmi minta portája. Kapros Márta
