Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
Olvasónapló Béládi Miklós: Illyés Gyula Százéves az eszperantó Néhány éve indult útjára a Kozmosz-könyvek szerkesztőségéből Az én világom című könyvsorozat. Célként azt tűzte ki. hogy a társadalomtudományok legkülönbözőbb területeiről adjon hírt, alapismereket és legújabb eredményeket úgy ismertetve, hogy az a sorozat féltéteiezett, 16 éven felüli, tiata! olvasóközönsége számára vonzó és érthető is legyen. E sorozatból idáig az irodalom szinte teljesen kimaradt, s így külön öröm, hogy most egy irodalomtudományi munkáról számolhatok be. Ezt az örömöt növeli az is, hogy éppen Illyés Gyuláról van szó, s hogy éppen Béládi Miklós a könyvecske szerzője. Béládi Miklós ugyanis Illyés Gyula életművének egyik legjobb ismerője volt. Ha valakitől váj-hattuk. hát idehaza elsősorban tőle a nagyszabású Illyés-monog- ráíiát. Erre már nem kerülhetett sor, hiszen még 1983 őszén, néhány hónappal Illyés halála után hirtelen Béládi Miklós is eltávozott közülünk. Addig azonban egy könyvre való tanulmányt írt egyik kedvenc költőjéről, s így gondolom, szinte önként kínálkozott a felkérés e munkára. Béládi Miklós posztumusz könyve nem monográfia. nem is áttekintő pályakép, hanem esszé. Nem a filológiai adatokra helyezi a hangsúlyt, életrajzi vázlatot sem ad. bár a szövegbe építve számos fontos életrajzi adalékkal is megismerkedhetünk. Az időrendet sem követi szorosan, s nincs olyan igénye sem. hogy minden lényeges műről szóljon. Nem is igen tehetné meg, hiszen az II- lyés-életműsorozat ez idáig 22 vaskos kötetből áll, s még korántsem teljes. Esszé tehát, vagy inkább esszék Jüzére a négy részre tagolt könyvecske, amelynek első két része főleg a lírikusról. harmadik része a drámaíróról. a negyedik pedig az utolsó művekről szól. Ezek a szövegek még mind Illyés életében íródtak. tehát egy akkor még lezáratlan pályát vizsgálnak jelenidőben, s ennek, időnként döbbenetes a halasa. amit csak fokoz még az. hogy a szerző sem él már. Mindazonáltal nem ártott volna óvatosan hozzányúlni Béládi Miklós szövegéhez, amelyet ő már láthatóan nem tudott átfésülni, s az alkalomhoz illően átdolgozni. fia másként nem. életrajzi vázlattal és műjegyzékkel . célszerű lett volna eligazítani főként azokat az olvasókat, akiknek feltehetően nincs alapos ismeretanyaguk Illyés Gyuláról. E végül is mellékes hiányosság ellenére, aki kézbe veszi ezt a művet, rengeteget megtudhat belőle Illyés Gyuláról. Béládi pontosan tudja, hogy mi az, amiről feltétlenül szólani kell. mi az, amit hangsúlyozni szükséges. Az ő Illyés Gyulaképe korszerű és legfőbb vonásaiban vitathatatlan. Ily- lyésben a huszadik századi-' ság egyik legkiemelkedőbb hazai képviselőjét látja, olyan alkotót tehát, aki modern, aki mindig a lényeges kérdésekről szólt, s éppen ezért soha nem válhat korszerűtlenné. Leglényegesebb írói sajátossága, hogy az írói eszközök teljességének végezetében sem volt, sem tudott „csak" író lenni. Hely és idő és alkat sajátosságai tették számára kötelezővé, hogy irodalmi műveivel, s egyéb tevékenységével is fölvállaljon „irodalmon kívüli" feladatokat is. Igv. éppen így tudott egyszerre emberiségben és nemzetben, társadalomban és személyiségben is gondolkozni. Így tudta egyszerre képviselni a társadalmi haladást és a nemzeti jogokat. Béládi Miklós ezt a példaerejű életművet és magatartást mutatja fel számunkra, szembenézésre kötelezve mindannyiunkat. Vasy Géza Annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz — tartja a bölcs, de már elkoptatott mondás. Ha hiszünk ennek a bölcsességnek, akkor hazánkban nem túl sokah érezhetik magukat „több embernek”, mert nemhogy, idegen nyelveket nem beszélnek, de sokan még az anyanyelvűket sem használják helyesen, ízlésesen és árnyaltan. , Annyi ember lehetsz, amennyi akarsz, ha eszperantóul beszélsz — mondhatnák a nemzetközi nyelv hívei, mert ők valóban tolmács nélkül értenek szót amerikaival, afrikaival és európaival egyaránt. Az egyetemes nyelv gondolata nagyon régi. Az ókorban a sumér, az akkád, a görög, és a latin töltötte be azt a szerepet, illetve a hódító ország és a meghódított területek nyelveinek keveréke, biztosította az érintkezést a .nemzetközi kereskedelemben. Időszámításunk kezede óta közel ezer mesterséges nyelv született meg a nagy gondolkodók agyában, közülük azonban csak az eszperantó állta ki az idők próbáját. Ludwig Lazar Zamenhof varsói szemorvos (1859— 1917) közel tizenöt évi előkészítő munka után 1887. július 14-én jelentette meg a Lingvo internacia (Nemzetközi nyelv) c. kiadványát, ahnellyel lerakta a nyelv alapjait. A Doktoro Esperanto — reménykedő doktor — álnevet választotta, mert maga sem hitt egészen az ügy sikerében. A saját költségén kiadott könyvecskét megküldte a világ valamennyi neves kiadójának, tudósának, nyelvészének, írójának. Ö maga is elcsodálkozott, amikor néhány hét múlva dicsérő ép biztató levelek tömege érkezett — az új nemzetközi nyelven. Miért könnyű az eszperantó? Az indoeurópai nyelvek legújabb hajtása; szavainak többsége nemzetközi nyelvtani rendszere 16 Egyszerű szabályból áll, a szavakat nem kell ragozni, nincsenek kivételek. A főnevek „o"-ra, a melléknevek, a sorszámnevek és a birtokos névmások „a”-ra, a határozószók „e"-re végződnek. Zamenhof olyan ..képzőcsaládot" alkotott, amelynek segítségével egy szótőből akár 30—40 új szó képezhető. A matematikai tökéletességgel megszerkesztett nyelvet az olaszhoz és a spanyolhoz. hasonló zeneiség teszi még vonzóbbá. - Az eszperantó megkönnyíti más- nyelvek tanulását. Nemzetközi szókincse és bizonyos nyelvtani elemek hasonlósága, egybeesése miatt Műnyelvként is emlegetik. Ludwig Zamenhof, az eszperantó megteremtőjének arcképe. A közvetlen emberi kapcsolat. a közös nyelv használata, a nyelv barátságot, testvériséget, békevágyat hirdető eszmeisége, az internacionalizmus személyes közelsége csábítja az eszpe- rantistákat a nyelvtanfolyamokra, a nemzetközi építőtáborokba, találkozókra, fesztiválokra, szavalóversenyekre, szakmai tapasztalat- cserékre. A magyar eszperantómozgalom eredményeit világszerte elismerik. A Magyar Eszperantó Szövetséget elsősorban a SZOT, az egyetemes eszperantószövetséget pedig az UNESCO támogatja anyagilag és erkölcsileg. 1983-ban hazánk adott otthont — 1929. és 1966 után immár harmadszor — a világkongresszusnak. Az eszperantó centenáriuma alkalmából az idén Varsó fogadja a világ minden tájáról érkező küldötteket. Dr. Saiga Attila Művészek kezdeményezésére Évszázadokkal Drégely-vár ostroma után Hetvenöt éves majolikagyár A század elején, 1912-ben öt vásárhelyi képzőművész, (Tornyai János, Endre Béla festő-, Pásztor ' János, Kallós Ede, Rubletzkv Géza •szobrászművészek) egy műszaki és egy számviteli szakemberrel együtt megalapították a Művészek Majolika és Agvagiparí Telepét. A jubileum alkalmából a gyár dokumentumokból, és a háromnegyed század termékeinek válogatásából kiállítást rendezett a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás jól alkalmat kínál arra, hogy áttekintést adjon a magyar művelődés és ipartörténetben egyedülálló alapítású üzem múltjáról, és jelenéről. Már a Vásárhely határában letelepedett újkőkori ősember is felfedezte, hogy kellő bőségben található á város határában agyag. A réz-, vas- és népvándorláskori népcsoportoktól egészen máig szinte mindig foglalkoztak az itt élők a kerámia készítésével. A török időkben elterjedt a mázas kerámia, melyet az itt tevékenykedő, egyre növekvő számú fazekas is szívesen alkalmazott. A XIX. század közepén a legnagyobb fazekasközponttá fejlődött Vásárhely. Egyes források szerint 150, mások szerint 400, de mindenesetre több száz fazekas készített díszített edényeket ebben a városban. A XIX. század második felében azonban, elsősorban a gyáripar versenye. az olcsóbbá vált porcelán. de mindenekelőtt a kőedény általános elterjedése, nehéz helyzetbe hozta a fazekasokat. Egyre fogyott a számuk. Ezt a veszélyt látva a népi kerámia gazdag formakincsének, értékeinek megmentésére alapították a már említett művészek az üzemet. Persze nem nagyon értettek ők az üzemvezetéshez, ezért és bizonyos személyi okok miatt is elég hamar kiváltak a részvény- társaságból. Viszont kezdeményezésük életképességét bizonyítja, hogy az üzem ma is létezik, működik, sőt az utóbbi pár évtizedben fejlődött eredményesen működő. rugalmas, gazdasági egységgé. Áz alapítás után Smurák József avatott műszaki irányításával, húszan- harmincan dolgoztak a gyárban. A felszabadulás utáni első éveket tőkehiány, bizonytalanság, szétzilált gazdasági, üzemi állapotok jellemezték. Ilyen körülmények közt az 1950-ben bekövetkezett államosítás a megszilárdulást és a nyugodt fejlődést hozta. Ennek eredményeként az üzem technológiailag is fejlődött (korszerű kemencék) és dolgozói létszáma 200—250 körül állandósult. 1971-től az Alföldi Porcelángyár keretén belül működik a majolikagyár. a közöttük kialakult kapcsalat szerencsére kiegyensúlyozott. A gyár tevékenységi köre majolika díszmű, használati tárgy és samott díszkerá- mia előállítása. Az alapítókon kívül más művészek is kapcsolatba kerültek a majolikagyárral Medgyessy Ferenc is több kerámiaszobrát, reliefjét (Kölyökszörny. Béka. Menekülők stb.) készítette el az üzemben. Szabó Iván szobrászművész elsősorban tálak. Csizmadia Zoltán festőművész pedig épületkerámiák kivitelezésénél működött együtt a gyárral. Közel fél évtizedig Fekete János és Végvári Gyula keramikusművészek biztosították az üzem termékeinek esztétikai színvonalát. Végvári Gyula nevéhez fűződik az országosan elterjedt henger formájú, samott virágváza tervezése. Az elkövetkező években a vezetés tervezi a stúdiótermelés feltételeinek megteremtését és ezáltal a képző- és iparművészek számára is kedvezőbb lehetőségek nyílnak áz együttműködésre. Dömötör János A hősök emléke Évszázadok teltek már el az idő sziklákat is megőrlö, kíméletlen sodrában Drégely ( stroma óta. de Szondi György és 150 katonájának hősi harca ma is él, az emlékezetben. Szondi hőstettét Tinódi Sebestyén, majd később Czuczor Gergely, Kölcsey Ferenc és Arany János is megénekelte. De mi is történt 435 évvel ezelőtt Drégely ostrománál? A történelmi feljegyzések szerint Ali budai basa 1552. július 6-án érkezett Drégely alá tizenkétezer főnyi jól felszerelt és súlyos harcokban edzett seregével. A vár őrsége mindössze 150 emberből állt, amelynek csak egyharmada volt képzett katona, a többiek környékbeli városokból és falvakból önként álltak a védőseregbe. Az omladozó várfalak, a hiányos felszerelés és akadozó hadianyagellátás nem sok eredménynyel kecsegtette a vár védőit a harc kimenetelét illetően. Szondi már jóval korábban többször kért segítséget a vár megerősítéséhez. számítva a támadásin. Ígéretet kapott ugyan, de segítséget nem. A török ágyúk, július 7- tn szólaltak meg, majd egynapi tüzérségi előkészítés után minden oldalról rohamra indultak a török csapatok. Az első támadást sikerrel visszaverte a vár magyar őrsége, és még három napig dúlt a harc. Ali basa ágyúi szinte zavartalanul rombolták tovább a vár amúgy is gyenge falait, amelyre Szondi tüzérség híján csak aüg-alig tudott válaszolni.. Mikor már minden romokban hevert. Ali megadásra szólította fel a vár kapitányát, szabad elvonulást ígérve. Megcsillantva számukra a megmenekülés lehetőségét — de a várbeliek nem adták meg magukat. Kitörve a romok közül, a sáncok előtt vívták meg utolsó harcukat, és életüket áldozták a hazáért. Még ma is látható az a kapu, amelyen Szondi vezényszavára a védők kironhantak. még ma is áll az a falmaradvány, ahol a vár utolsó védői elestek, ahol az utókor kegyelete 1982. szeptember 29-én síremléket állított a hősök emlékére. Szondi jobbágyszármazású katona volt, nem vagyona és származása révén, hanem kizárólag vitézségéért kapott tiszti rangot. Bátorságát, hazaszeretetét utolsó csatájában is bizonyította. Golyótól sebesülve, fél térdre ésve is harcolt, és fegyverrel a kezében halt hősi halált. Nerq viselkedett gyáván és jel- lemtelenül, mint a német Teufel Erazmus, az északmagyarországi hadak fővezére, aki tizenkétezres seregével a közeli Léván tartózkodott. és tétlenül nézte végig Drégely elestét. Mindezért életével fizetett. Drégely bevétele után a török ütközetre kényszerítette, és a palásti csatában fogságba esett, majd Törökországba hurcolták. Mivel kilétét eltagadta, elevenen bevarrták egy zsákba, és a tengerbe dobták. Méltán mondhatjuk, hogy Drégely védőinek hősiessége a magyar történelemnek egy dicsőséges lapját jelenti. Eger és Szigetvár mellett fémjelzi a magyarságnak a 150 évig tartó török uralom elleni szakadatlan harcát. Az elmúlt években a rétsági járási, majd városi jogú nagyközségi KISZ-bizottság emléktúrát szervezett július első napjaiban a harcok emlékére, amelynek keretében ünnepséget tartottak a vár udvarán. Különféle rendezvényekre is sor került az odasereglett érdeklődők számára. A megemlékezések szervezését nagyban segítette a nagyoroszi honvédség önzetlen támogatása és Drégely titkainak kutatója. Kamarás József balassagyarmati hely- történész. közreműködése. Kár és elgondolkodtató, hogy erről a nagyszerű kezdeményezésről már csak múlt időben beszélhetünk. Az idén mint a rétsági KlSZ-bizott- ságon mondják: a „Szondi György-emléktúra elmarad...” Dudás György Aláírássá *z »lapítú«kaáavoa A íj ár cpfiletf
