Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-11 / 162. szám

^J987. július 11., SZOMBAT NOGRAD 3 “ Ötvenöt dollár 80 gramm vasért Elképzelhető-e, hogy 55 dollárt fizet nekünk a Nyu­gat — 80 gramm vasért? El­juthat-e oda egy magyar vállalat, hogy jobbnak tart­sák termékeit, mint amelye­ket a világszerte ismert tő­kés cégek előállítanak? A válasz: miért ne? A VASKÚT például már ké­pes erre. Vasipari Kutató Intézet­nek nevezték régebben, ám néhány éve Vasipari Kutató- ég Fejlesztő Vállalatra vál- . toztatták nevüket. Ezzel is hangsúlyozva, hogy vállal­kozásokon alapuló válla­latszerű gazdálkodást akar­nak folytatni. Miniatűr szupermágnes Hogy mire vállalkoznak konkrétan, arról szemléltető képet kaphatunk dr. Pálmai Zoltán vezérigazgató-helyet­tes irodájában. Herédi Kál­mán főmérnök ötkilós kerek vasdarabot helyez a dohány­zóasztalra, majd pedig két piciny — mindössze 25x8 milliméteres — mágneses lapocskát állít rá az élével — fogantyú gyanánt. Azt mondja, hogy az 5 kilós súlyt is felemelhetjük a két „va­cak” kis lapocskával, hiszen ez — .szupermágnes. Vagyis olyan ritkaföldfém alapanya­gú mágnes, amelynek szo­katlanul nagy energiatar­talma van. A kát vezető számokkal igazolja, hogy van olyan jó az ő termékük, sőt talán még jobb is, mint amilyet példá­ul a japán Hitachi, az NSZK- beli Thyssen, vagy francia Ugimag nevű cég előállít. Ha ugyanis nem volna legalább olyan jó, nem vennék meg tőlük. Pedig nem olcsó a termékük: egykilónyi ilyen „vas” ára ugyanis 700 NSZK- márka. Dehát az ilyen mág­nest nem tudja nélkülözni a műszeripar, s még kevésbé az elektronika, robottechni­ka, hiszen —. minthogy az egészen piciny darabkának is igen nagy az energiatar­talma — kitűnően alkalmas a miniatürizálásra. A szupermágnes csak kedv­csináló akar lenni a látoga­táshoz. A vállalat laborató­riumaiban, műhelyeiben jár- va-kelve például egy kisbő- rönd nagyságú fogantyús csomagra figyelhetünk fel. Herédi Kálmán szerint any- nyit ár, mint egy Opel sze­mélyautó. Ugyanis az a „cso­mag” emissziós-imissziós por­mintavevő berendezést rejt magában. Senkit se riasszon el a kissé ijesztő név: az emisszió kibocsátást, az itmisszió pedig benne levőt, benne keletkezőt jelent ma­gyarul. Vagyis olyan készülék ez, amely — mondjuk egy -vas­kohó, vagy pedig atomerő­mű kéményébe helyezve — gyors és pontos választ ad arra, mennyi és milyen ösz- szetételű por keletkezik ott, illetve távozik él —. hanem akadályozzák meg. Ilyen be­rendezést használnak pél­dául az NSZK stadei atom­erőművében is. Ez azárt is szembeötlő, mert az NSZK- ban magas fejlettségi fokot ért el az ártalmas porok el­leni védelem, a porelhárítás. Ezt bizonyítja például az a tény is, hogy külön, képes folyóiratot adnak ki, Por címmel. Ismerkedés dr. Sajóval Az egyik laboratóriumba érve. 67 éves, halk beszédű öregúrral talákozunk, aki dr. Sajó István néven mu­tatkozik be. Kísérőnk. Heré­di Kálmán elmondja, hogy az Eötvös-díjas mérnök ne­vét világszerte ismerik.» Egy testes, angol nyelvű köny­vet lapoz fel bizonyságul, amely New Yorkban, Toron­tóban, Londonban s Melbo- ume-ben jelent meg, s lépten- nyomon emlegetik benne Sa­jó Istvánt. Több szellemes találmány fűződik ugyanis a zseniális magyar szakember nevéhez, köztük például az Actiimet nevű kémiai gyorselemző műszer. Az EGI-vel (Ener­giagazdálkodási Kutató Inté­zettel) együtt fejlesztették ki. E műszer segítségével per­cek alatt meg lehet határoz­ni. hogy a kiszemelt erőmű, kohó pernyéje, salakja al­kalmas-e mondjuk cement­gyártásra? Összehasonlításul nem árt tudni, hogy erre a kérdésre még a legjobb nyu­gati gyártmányú készülék is csak 72 óra múlva tud vá­laszt adni. Színvonalas kutatás, virágzó gazdálkodás Azzal kezdtük az írásun­kat, hogy olyan vasat állí­tottak elő a VASKUT-ban, amelynek 80 grammja 55 dol­lárt ér Nyugaton. Magától értetődik, hogy nem közön­séges, hanem különleges ké­miai összetételű, homogén vasról van szó, amelyet eta­lonként, vagyis mintának használnak fel a színkép- elemzések során. Ilyen vasat gyártani, vagy inkább alkot­ni igen nehéz. Ez fejeződik ki abban, hogy már-már a nemesfémekével vetekszik a termék ára. Mindez azonban csak íze­lítőt nyújthat abból, mivel foglalkozik a VASKÚT 500 embere, köztük a 150 dip­lomás. Úgyszólván semmit sem árultunk el például ar­ról, mennyire ötletgazdag en­nek a kutatásra-fejlesztésre szakosodott vállalatnak az irányítása és gazdálkodása: mennyi köze van a cégnek például a .Rába. a Tungsram, a Dunai Vasmű műszaki fej­lesztési és üzleti sikereihez? Ezt, meg a többit már csak az tudhatja meg. aki ellátogat hozzájuk, s szemé­lyesen győződik meg arról: ez az etalont gyártó vállalat maga is etalon; annak a mintája, hogyan lehet ösz- szekapcsolni a kiemelkedően magas színvonalú műszaki fejlesztést az eredményes, virágzó gazdálkodással. Az automata gépeken Valló Lászlódé a tárcsakondenzátort osztályozza. Sajóvölgyi Béláné a fólia szeletelését végzi félautomata gépeli. Kondenzátorokból milliók A KÖPORC balassagyar­mati gyáregységében az év első felében 61 millió 500 ezer forint értékben gyártottak tárcsa-, cső- és fóliakondenzátorokat, ame­lyeket^ ELEKTROMODUL részére szállítottak. Az itt- dolgozók a fedezeti tervet 16 millió forintra teljesítet­ték, amely 1 százalékkal több a tervezettnél. A hat hónap alatt mintegy 45 millió darab híradástechni­kai alkatrész készült el az Ipoly-parti városban. Fel­vételeink” a kondenzátor­gyártást mutatják be. Kosik Istvánné az elkészült anyagokat burkolja. — Fotó: — Rigó Tibor — A gl gKj* mg* ■ mg" mjw ■■ mgg ge* * mm EH HE !■ HE lm VJI HE 5HP n d n grg mm mm mun n mm Hnft mjm mup mm JP mm A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága július 2-án állást foglalt a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programjáról. Az irányelveket ki­bővített ülésen vitatta meg és egészítette ki a legfőbb megyei tennivalókkal, a megyei pártbizottság. Már itt, mind az előterjesz­tésben, mind a vitában meggyőző erejű volt a határozat melletti kiállás: értjük a tennivalót, dolgozni akarunk érte! A jövő héttől kezdődően pedig területi és üzemi pártbizottságok munkaasztalára, majd tag­gyűlések napirendjére kerül a program. E testületi ülésekkel veszi kezdetét Nógrádban a történelmi jelentőségű határozat feldol­gozása, a végrehajtás megszervezése. Hatalmas volt a várakozás, amely a Központi Bizottság ülését, határozatának megjelenését megelőzte. A megye társadal­ma is jól érzékeli —• elsősorban a napi gondok sűrűsödése, súlyosbodása által — a változások szükségességét, sürgősségét. A felfokozott várakozást — ne kendőzzük az igazságot — vegyes fogadtatás követte. Mohón olvasva a közlemény sorait, az em­berek egy része konkrétságát kevesellte, mások több új feladat megfogalmazását várták, míg vannak olyanok is, akikben a megvalósítás garanciáinak fel nem lelése hagyott hiányérzetet. Akik azt remélték, hogy a párt e ki­emelkedő fontosságú dokumentuma e^ csa­pásra feloldja a társadalomban felhalmozó, dott feszültségeket, s máról holnapra az egész magyar gazdaságot „katapultálja” az egy helyben topogás állapotából — azok csalódása bizony törvényszerű. Gondjaink tornyosulásának okai mi magunk vagyunk, nem várhatjuk hát a megoldást sem felül­ről, sem kívülről. Sorsunk, jövőnk a mi kezünkben van! Miről is szól a július 2-i állásfoglalás? Reális helyzetértékelést ad gazdaságunk és társadalmunk jelenlegi állapotáról, s mond­juk meg, e sorok tanulmányozása a legke­vésbé sem ad okot illúziókra. Ringatni magunkat azonban a nyugalom, s jó kilá­tások kellemes hullámain — veszélyes ön- ámitás lenne. A gyógyuláshoz vezető első lépés minden esetben a pontos diagnózis. Gondjainkat gyökerükig tárja fel az állás- foglalás, majd megmutatja az irányt, amely felé haladva jó reménnyel lehetünk úrrá sokáig elodázott gyengeségeinken. Megérett az idő a változásokra. A tette­ket tovább halogatni, a konfliktusok elől meghátrálni, kibúvókba menekülni — ön­magunk, s az utánunk következő generáció ellen elkövetett bűn. A nekibuzdulás, a bő­ven buzgó ígéretek, elszánások —, majd az eredeti állapotba való csendes visszarende­ződés sehová .sem vezet. A teljesítmény ígérvényekkel való helyettesítésére nem vevő a világpiac. A Központi Bizottság állásfoglalása vilá­gosan fogalmaz a tekintetben is, hogy vál­lalkozásra ösztönző, teljesítményt kikény­szerítő közgazdasági, társadalmi környezet­re van szükség. Hamis tudatot, torzult ér­tékeket billent vissza egészséges helyük­re, hiszen hovatovább általánossá kezd vál­ni az a felfogás, miszerint a vállalkozó­szellem, a rizikó szükséges mértékig való elfogadása csupán a magán- és kisvállal­kozások sajátja. Ne menjünk tovább Nógrád határainál: a Salgótarjáni Ruhagyár gyors helyzetfelismerése, bátor, de átgon­dolt kockázatvállalása, mely a bátonytere- nyei új , üzem létrehozását megelőzte, a példa ra, hogy szocialista nagyvállalat is képes a kínálkozó piaci lehetőségek azon­nali megragadására, ha vezetésére a hatá­rozottság, a menedzserszellem a jellemző. Nem hagy kétséget a program afelől sem, hogy a termelés fejlődése elsősorban az exportképes gyártmányok esetében kívána­tos. Magától- értetődőnek tűnik e passzusa is. s hogy mégis szükséges volt megfogal­mazni, arra megint csak jelenlegi helyze­tünk szolgáltat okot. A Salgótarjánban legutóbb megtartott ipari aktíván is el­hangzott: a termelés növekedése és az ex­portképesség között nincs szoros összefüg. gés, ezáltal a termékek egy része csak nyo­mott árakon, számottevő állami támogatás segítségével talál vevőre a külhoni piaco­kon. Ugyanitt hallhattuk azt is, hogy a megye kiemelt ipari üzemeiben készülő gyártmányok alig negyedrésze fiatalabb ötévesnél, viszont kétharmada tartozik a tízévesnél is öregebbek korosztályába! Gon. dqljuk csak meg, a robbanásszerű műszaki fejlődéssel jellemezhető korunkban ki haj­landó elfogadható árat adni túlhaladott szellemi teljesítményt megtestesítő termé­kekért? Meg kell értenünk —, s e tekintetben a vitának sem helye, sem ideje nincs —, hogy a bibliai hét csapásként emlegetett cserearányromlásnak nem elsősorban a vi­lágpiac rosszindulata az oka. Megérteni azonban kevés, ha a követel­ményeket hozzá nem igazítjuk. Társadalmi közmegegyezést nem abban kell elérni, hogy minél lazább követelményeket telje­sítve minél tetemesebb jövedelemhez jus­sunk, hiszen az effajta kényelmesség csak általános elégedetlenséghez vezet. Abban kell egyetértenünk —, s eszerint is csele­kedni —, hogy a szigorú követelmények alól nincs kivétel! Ha mégis van, hát a jó átlagot meghaladóan lehet és semmiképpen sem alatta. A Központi Bizottság állásfog­lalása kilátásba helyezte, .hogy támogatásra, segítségre az önállóan, sikeresen gazdálko­dók számíthatnak. A központi források a tehetséget, a merszet, a piacismeretet és a kemény, sikeres munkát honorálják, ahe­lyett, hogy — mint eddig — hiábavalóan injekcióznák a helyüket megállni képtelen üzemeket, vállalatokat. A határozat olvastán sok gazdasági szak­ember tette fel a kétkedő kérdést: honnan lesz nekünk pénzünk a termékszerkezet átalakításához, az ehhez elengedhetetlenül szükséges műszaki fejlesztéshez? Tőke hí­ján mit ér az akarás? Nos, a kibontakozás programja e kérdésben is útmutató. Min­denekelőtt meglévő tartalékaink maximális kihasználását vehetjük számba. Tudjuk azt is, hiszen a Központi Bizott­ság állásfoglalása sem hagy kétséget efelől, hogy a gazdasági fejlődés gyorsításáért nekünk magunknak is áldozatot kell hozni. Magyarán arról van szó, hogy míg eddig „túlfogyasztottunk'’, s ez lakossági és ter­melőfogyasztásra egyaránt vonatkozik, az elkövetkező években fel kell adnunk vala­melyest elért életszínvonalunkból. Fel kell készülnünk rá, hogy a program végrehaj­tását megkövetelő következetes erőfeszíté­seket nem kíséri majd azonnali, érezhető eredmény. Miután azonban a társadalom közérzetének rosszabbodása ez idő szerint sem csupán az életszínvpnal alakulására vezethető vissza, joggal bízhatunk abban, hogy dolgaink fokozatos rendeződése még akkor is javítja azt, ha pénztárcánkon egy ideig még nem érzékeljük. Mindebből az is következik, hogy igé­nyességünket mind személyes életünkben, mind a termelőmunkában jócskát} át kell rendeznünk. Igényesnek ott kell lennünk, ahol értékteremtő munkáról van szó, s ez ugyanúgy jelenti az okos takarékosságot, mint a feladat pontos, színvonalas elvég­zését. Nem elég igényesnek lenni akkor, amikor beruházásról, gépvásárlásról van szó, e magatartás szellemében kell eljárni akkor is, amikor a súlyos összegekért be­szerzett gép kihasználása van soron. A Nógrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik nemrégiben befejezett vizsgálata döbbenetes, ugyanakkor roppant tanulságos tényeket tárt fel e tekintetben; korszerű, a műszaki fejlődés legfrissebb eredményeit megtestesítő gépek állnak a termelőüze­mekben minősíthetetlenül alacsony fokon kihasználva, s gyakran híján a többi, kap­csolódó berendezéshez való illeszkedésnek is. De el kell fogadnunk azt is, hogy a csa­lád megélhetésének színvonalát a munka­helyen nyújtott teljesítmény alakítsa. A jövedelmek közt a teljesítmények szerinti különbségtétel az erejüket nem kímélök, a felkészültségüket magas szinten haszno­sítók általános igénye. Velük vállaljunk közösséget, ahelyett, hogy a kelletlenül be- járogatók bérét iparkodunk valamicskével megtoldani, mondván, ő is a piacról él! Ennyiből is kitűnik bizonyára, nemcsak a gazdaság, hanem a gondolkodás, a szem­lélet reformját is sürgetni kell. Tetteinket a határozottság, a mersz, a követelménytá­masztás, a következetes számonkérés jelle­mezze és sutba végre a tunyasággal, ké­nyelmességgel! Tiszteletet, elismerést azok a közösségek érdemelnek, amelyek ered­ményes öntevékenységükkel hívják fel magukra a figyelmet! A Központi Bizottság július 2-i állásfog­lalása teljes körű iránymutatás mindazok­nak, akik a nehézségeinkből való kilábalást szolgáló változásokat akarják. Most tanul­mányozásán a sor, hiszen nemcsak betűjét, szellemét is érteni kell. Ne essünk azonban abba a hibába, hogy míg vitatjuk, míg be­szélünk róla, meditálunk fölötte, addig ér­telmes cselekvés nélkül múlik az idő. A vitának akkor van haszna, ha nemcsak a dokumentumban foglaltakat helyezzük a tárgyalóasztalra, hanem azzal együtt saját, legsürgetőbb teendőinket is. Hűségnyilat­kozatokkal nem megyünk semmire. Egyet­értésünket azzal fejezhetjük ki és semmi mással, hogy azonnal és teljes erővel hozzá fogunk a végrehajtás megszervezéséhez, a feladatok megoldásához. Ezért, hát ne kérdezzük, hol a garancia a határozat végrehajtásához. Mint ahogyan csodát sem várhatunk, biztosítékot se re­méljünk kívülről. A garancia két kezünk munkájában, tudásunk maradéktalan hasz­nosításában van! A kormány küszöbön álló intézkedései segítenek majd abban, hogy a határozat mielőbb a hétköznapok valósá­gává váljon, ám a benne foglaltakat sem­miféle intézkedés nem váltja valóra he­lyettünk. H a számítunk valamire, az csak ki­ll tartó, kemény, áldozatvállaló mun­kánk lehet. Leggazdagabb erőforrá­sunk ez, ne engedjük hát, hogy haszonta­lanul csorogjon el! A Központi Bizottság a gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramját adta a kezünkbe. Helyesen azon­ban úgy értelmezhetjük csak, ha a cselek­vés programjának tekintjük!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents