Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
„Egyszer ölelj át egy fát” Vitatott, sok indulatot, érveket és ellenérveket kavaró problémája napjainknak a cigányok helyzete. Rokonszenvek és előítéletek, emberiességi szempontok és türelmetlenségek, idegenkedés és megismerni vágyás gomolyognak ekörül a társadalomban. Az utóbbi . esztendőkben örvendetes lendületet kapott pozitív változások — az Országos Cigánytanács megalakulása, a Romane Nyevipe. a cigányújság megjelenése stb. — eredményeként könyvelhetjük el ennek a kölcsönös megismerést szolgáló elősegítő kötetnek, az „Egyszer ölelj át egy fát" című cigánvalmanach- nak a megjelenését is. A szerkesztő-összeállító Murányi Gábor lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy a beválogatott szövegekkel — tanulmányokkal, interjúkkal, riportokkal. szociográfiai munkákkal és szépíróalkotásokkal —* az almanach műfaji követelményeinek is megfelelve. több oldalról igyekszik megvilágítani a tulajdonképpeni tárgyat: a magyarországi cigányság múltját, jelenét, valamint sajátos — tehetséges és kiemelkedő cigány művészek által továbbfejlesztett — kulturális örökségét hagyományait. ' A kötetet, — épp sokszínűsége miatt — lehetetlen teljes mélységében bemutatni. Ezért meg. kell elégednem a számomra legemlékezetesebb írások megemlítésével. Elsőül az egész kérdéskör megközelítéséhez, a helyes szemlélet kialakításához támpontot adó, a HNF főtitkárával, Pozsgay , Imrével készült bevezető beszélgetésre hívom föl a figyelmet. A tanulmányok és interjúk sorából Csengey Dé- nesnek a cigány írók és köl- Itők magyar irodalomban elfoglalt helyéről, szerepéről elmélkedő dolgozatát. a Szentnndrássy István képzőművésszel készült beszélgetést és Kovács István Láthatatlan tömegsírok című. az európai cigányság II. világháborús irtásának adatszerűén. statisztikai pontossággal föltáró, tényszerűségében is megrázó erejű írását tartom — főként ismeretközlő jellege miatt — kiemelkedőnek. A változatos és gazdag szépirodalmi anyag Lakatos Menyhért és Osztojkán Béla regényrészleteiből, Balogh Attila és mások versein. Choli Daróczi József műfordításain ál Szepesi József egészséges humorral fűszerezett lírai hangvételű regényes szociográfiájáig terjed.. Az olvasó figyelmébe ajánlom Lojko Lakatos József Tátosok című. eredeti írói tehetségről tanúskodó filmballadáját, Choli Daró- czi József ..Otthon" voltam Indiában című bensőséges útibeszámolóját és Szepesi József Balázs Jánosra, a salgótarjáni autodidakta cigány íestőre-költőre keser- nyés-szomorúan visszaemlékező írását. A kötetet Péli Tamás. Péli Ildikó és Szentandrássy István cigány képzőművészek alkotásai, illusztrációi teszik tefjessé. E. Sz. E.A Hilton és építészeti emlékeink Annak idején, amikor ti- zenegy-néhány évvel ezelőtt elhatároztatott: a Mátyás- templom szomszédságában, a budai várnegyed legnagyobb romtelkére szálloda épül, széles körű vita bontakozott ki. Kell-e egyáltalán erre a helyre szállodát építeni, és ha igen, milyet. Meddig kövesse a régi stílusokat. mennyire legyen modern? Hogy illeszkedik az üvegfalú épülettömb a vár és a templom sziluettjéhez? Építészek. írók. műemlékesek. szakértők és laikusok mondták el pro és kontra érveiket. Aztán felépült a Hilton, s mindannyian megnyugodtunk : elegáns, a környezetbe illő, s a megmenthető építészeti örökségeket felhasználó szálloda született. Az építkezést megelőzően több mint tíz évig folytak a helyszínen történeti, régészeti kutatások, és feltárások. Azért ilyen sokáig, mert a helyszínen sok. különböző korokból származó maradvány rejtőzött. amelyeket a műemlék- védelem szellemében egyedülállóan eredeti módon — és azóta példaként állítva — a modern épületbe beépítettek. A mai Hess András téren, a Hilton helyén a 1242-es évet követően építették fel a Szent Miklós-templomot. és kolostort. 1254-ben már a domonkos rend generális káptalanját tartották benne. egyhajós. templomot egyenes záródású szentéllyel építették. s csak a XIV. században alakították ki a nyújtott sokszögzáródású szentélyét. E templom kolostorában a XV. században domonkos főiskola működött. A török időkben a templomot előbb magtárnak, majd istállónak használták. A XVIII. században a jezsuiták. az akkori tulajdonosok bontották le. A templom háKégi kövek a Hilton folyosóján romemeletes késő gótikus tornya faragott, köves, mér- műves ablakaival, a Hilton szerves része. Román ablakaival a templom északi falmaradványai és a .kerengő ma szépen' megoldott kőtár a szállóban. Nyáron a kerengő és a dominikánus udvar színházzá alakul át. ahol vígoperákat, zenés esteket (korabeli művekkel), prózai darabokat adnak elő. A feltárt kőemlékek egy részét a Hilton Szálló épületébe foglaltak, s itt látható, egy címeres kút is. A Hilton különlegessége az első magyar- országi nyomda rekonstruált helyisége. Ugyanis az 1400 as évek végén a mai szálló épülete helyén állott nyomdában adta ki Hess András a Chronica Hungaricumot. Ennek emlékére építették az elegáns Codex bárt. melynek bőrrel borított falán egy egykori kódexlap 1 másolata látható kutyabőrre festve. 1974-től folyt az építkezés, s 1976-ról. 77-re virradó éjszakán, szilveszteri bállal nyitott Budapesten a Hilton, a Hilton International Co nemzetközi szállodalánc első szocialista országbeli szállodája. amely elsősorban az igépyes külföldi vendégek számára épült, azonban szá- mos látnivalóval és színvonalas előadásokkal szolgál a hazai vendégeknek is. K. M. A Mihály-torony a régi épületegyüttesben Herend hírneve Herend neve ma már azon ritka porcelángyárak közöt szerepel, mint Meissen vagy Sevres, amelyeket időtálló formák, kézi festésű díszítések tesznek egyénivé. Az 1826-ban alapított gyár világhírét az 1851. évi londoni világkiállításon nyert első díj alapozta meg. Viktória angol királynő itt rendelte meg a kínai hatás alatt született lepkés, virágos készletet, amely azóta is ÁDÁM TAMÄS: Szerintünk LINDÁNAK Kislányom szerint vérzik a bögre szerintem ez már költészet szerinte a lila kakastaréjú fiúk bunkók szerintem punkok szerinte ősszel a fákat leöntötték festékkel szerintem is Szépen magyarul Kiértesítünk V Átbeszélünk? Kiértesítünk? Nem. Csak értesítünk valakit. Átbeszélünk? A kerítésen igen, de valamilyen kérdést megbeszélünk. Íme, ez a két kiragadott ige is rávilágít arra, hogy igekötőihkkel nincs minden rendben. Igekötőink pedig nyelvünk kifejezésbeli gazdagságának forrásai. A cselekvés befejezettségét általában a meg igekötővel jelöljük: a levelet írtam és megírtam a levelet szembeállítása világosan igazolja. Nyelvi leleményünk mindig újabb igekötőket próbál bevonni erre a feladatra, egyszer helyesen, másszor pedig helytelenül. Néhol feleslegesen használunk igekötőt: leszámláz, leellenőriz, leközöl, leigazoltat, kiértesít, kihangsúlyoz, bepótol. Üjabban sokszor vétünk helyes használatuk ellen. Helytelenül mondják: a kérdést kitárgyalják vagy átbeszélik, helyesen megtárgyalják, vagy megbeszélik. Igekötőink gazdag kifejezési lehetőségei közül idézzünk néhányat! Reggel meg-- mosakszunk, a sebész bemosakszik. Más a megtanult és a betanult lecke. Az újságot betiltják, az orvos a betegnek a dohányzást megtiltja. A növény elszárad, az envv kiszárad, a kimosott ruha megszárad. Igekötőkkel ,új szókat is alkothatunk. A ruház mellett a beruház már mesz- szire visz a ruhával ellát fogalomtól. Az elad is az adásnak egészen különleges esete. A tej összemegy, a szövet szétmegy. ezek is messze vannak az alapige jelentésétől. K. I. a lekedvesebb herendi minták közé tartoziiik. A világhírű bakonyi üzemben napjainkban több' miint 100(1 rajzolatot tartanak számon és alkalmaznak. Minden egyes porcelán egyedi darab. s bár a festők minta után dolgoznak, a festési mód azonban egyénenként változó, ezért nem lehet két egyforma herendi porcelánt találni. Herenden — úgy mondják — csak a víz, a levegő, no meg a szaktudás helybeli. A messze földön híres herendi porcelán ugyanis importalapanyagokból készül. Előállításához kvarcra, kaolinra. földpátra. festékekre és mázokra van szükség. Ezek mindegyike — a Csehszlovákiából származó kaolin kivételével —■ tőkésországokból érkezik. Mégis megéri az import, mert megsokszorozható a bekerülési öszA mezőgazdasági gépek térhódításáig a parasztember a legfáradságosabb munkáját az aratás és a szemnyerés, a learatott gabona elcséplése jelentette. Nem csupán a rendkívüli fizikai génybevétel miatt tulajdonítottak ennek , a munkafolyamatnak különös fontosságot, hanem a hagyományos gabonatermelő gazdálkodás idején az aratás és a szemnyerés eredményességén múlott a parasztcsalád boldogulása, egész évi kenyere. A ho.sz- szadalmas kézi aratás és c.séplés miatt a termésben mind az időjárás, mind a rágcsálók tetemes kárt okozhattak. Ezért is igyekeztek a levágott gabonát mielőbb elcsépelni még a gabonatá- 1 roló épületekkel, a csűrökkel rendelkező hegyvidéki területeken is. A hagyományos szemnyerés legelterjedtebb módja- kétségtelenül az ál-latokkal való kitapostatás. a nyomtatás volt. Az Alföldön ezt a munkatechnikát régi idők óta széltére gyakorolták, de nagyobb gabonakészletekkel rendelkező hegyvidéki területeken is elterjedtségnek örvendett. így pl. a Nógrád és Heves megyei palóc falvakban az 1960-a.s évek elején még több idős parasztember a legapróbb részletességgel tudta felidézni ezt a jellegzetes munkaformát. amit a század elején maga is tapasztalhatott. A palóc falvakban "egykor a nyomtatást a csűr alatt, végezték. mégpedig az épület középső, átjárható tágas helv'-égében. am;t ezen okból szérűnek neveztek. Noha az épület alatt szűkösebben férték el a szétterített gabonán forgolódó lovaik, azonban nem kellett attól tartani, hogy egy hirtelen támadt zivatar eláztatja a gabonát. Az Alföldön viszont, ahol a szabad ég alatti hatalmas szérűkön nyomhattak, nemegyszer előfordult, hogy — amint mondták — ..medvét fogtak". vagyis az eső elverte a gabonát, amit aztán hosz- szasan szárítgattalk. Az öt-hpt méter hosszú és hasonlóan széles csűrfolyosó keményre döngölt földjén a gabonakévóket. sorokban fektették egymásra, mégpedig úgy. hogy az egyes sorok feje minél közelebb kerüljön az alatta lévőhöz. Majd a kévék kötését kibontották. A . négyszögletes alakúra készített gabonahalmot ágyásnak nevezték, ami fél méter magas réteget képezett. A csűr alá egyszerszeg. Mintegy másfél évszázadon át tartotta magát a hiedelem, hogy csak bükkfa lángjával lehet kellőiképpen kiégetni a porcelánedényeket, illetve rájuk égetni a mázt és a festéket. Kiderült azonban, hogy a föld- gáztüzelés és az elektromos fűtés is megfelel, sőt ezekkel még le is rövidíthető a kiégtetési idő. A legnagyobb herendi porcelánként az 1954-ben készült 217 cm magas. 150 kg súlyú emlékvázát tartják számon, amelyre az ország- ház képét festették (a gyár házimúzeumában található). A képünkön látható készülöfélben lévő padlóváza viszont „csak" 125 cm magas. Az arab növényi motívumokkal díszített óriás vázán két porcelánfestő három hónapig dolgozott. Képünkön : készül a „herendi" re 60—80 kévét tudtak lerakni. Amikor az ágyással elkészültek, ráugratták a lovakat. Legtöbb esetben két lovat járattak, de a nagyobb gazdák három-négy lóval is nyomtattak egyszerre. A lovakat párosával kötötték össze, a kötőféket a hajtó, amint mondták a kocsis tartotta. A kocsisnak állandóan mozognia kellett, ' a lovakkal együtt forgolódott. A lovak kis köröket tettek meg a hájtó körül, aki időnként továbblépett, hogy a lovak patái mindenfelé érjék a gabonát. Amint mondták, a lovak kis karikákba mentek, körükarikára. A lovakat már, a nyomtatás előtti hetekben felkészítették a munkára. Az udvaron körben járatták őket, és bőségesen abrakolták, hogy a megerőltető munkát jobban bírják. Ezért is mondták, hogy a „nyomtató lónak nincs bekötve a szája"’. Nem bánták, ha a gabonából nagyokat harapott, öthat fordulás után ugyanis annyira letaposta a gabonaszálakat. hogy nem tudott hozzáférni. Az ágyason a lov.ak mindig bal kéz felé köröztek. Ügy szokta meg a ló. nem is tudott volna másként menni. Taposás közben az ágvás sarkait — ahova nem értek a lovak — az emberek villával középre dobálták. A nyomtatást végzők nagy szalmakalapot viseltek. hogy a törek ne menjen a hajuk közé. Nyomtatás közben gondosan ügyeltek arra. hogy a lovak ne piszkítsák össze a gabonát. Amikor látták, hogy valamelyik ló meg akar állni vizelni, azonnal levezették. Ha pedig „ganajolt", erre a célra szolgáló vesszőkosarat, szakajtót vagy jobb híján kalapot tartottak alá. De ha ezzel elkéstek, a kocsis megállította a lovakat, és beküldte a gyerekeket az ágyasra „körtét szedni"’. Amikor a lovak megfelelően összetaposták az elterített gabonát. levezették őket az ágyásról. enni. inni kaptak. Közben két ember egymással szémben haladva háromágú favillával átforgatta az ágyast. így a gabona feje az ellenkező irányba került. Majd ezután visz- szavezették a lovakat, és folytatták a taposást. A harmadik fordítás után már nagyfogú gereblyével szedték fel a szalmát, jól kirázták, és félrehordták. A visszamaradt gabonaszemet pedig garmadába tolták. Egy nap alatt két-három ágvást tudjak elnvomtatni. Selmeczi Kovács Attila Kis palóc néprajz Nyomtatás lovakkal
