Nógrád, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-22 / 171. szám
2 NOGRAD 1987. július 22., SZERDA Kádár János látogatása a MOM-ban Üdvözlő távirat Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János. a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának élnöke üdvözlő táviratot küldött Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Woj- ciech Jaruzelakinek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa elnökének és Zbigniew Messner- nek, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének : Tisztelt elvtársak! Lengyelország újjászületésének 43. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és a baráti lengyel népnek. Nagyra értékeljük a Lengyel Népköztársaságnak a szocializmus építésében elért eredményeit, társadalmigazdasági fejlődését, valamint a béke és biztonság megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó tevékenységét, melynek nyomán évről évre nő országuk nemzetközi tekintélye. Örömünkre szolgál, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sokoldalú együttműködése — közös eszméinkkel és céljainkkal összhangban — eredményesen szolgálja országaink és népeink javát. A jövőben is e gyümölcsöző kapcsolatok bővítésén és a barátság elmélyítésén fogunk munkálkodni. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk szociális1^ hazáiuk felvirágoztatásáért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott tevékenységükhöz. ☆ Sarlós István az Országgyűlés elnöke Lengyelország újjászületésének 43. évfordulója alkalmából táviratban üdvözölte Roman Malinowskit, a Lengyel Népköz- társaság szeimjének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) műszakiak megfelelő anyagi javadalmazását megoldani. Segítséget jelenítene esetleg az is, ha a műszakiak a bevezetendő új adórendszerben valamilyen kedvezményt kapnának a néhány évre tervezett stabilizációs időszakban — hangsúlyozta. Kovács István, a Ságvá- ri Endre Szocialista Brigád vezetője, ezt követően arról tájékoztatta a vendéget, hogy már több mint negyedszázados múltra tekint vissza a MOM-ban a munkaverseny, összesen 350 brigád tevékenykedik, ha kell, társadalmi munkával, ha kell többletmunka-vállalásával készek a termelést az igényeknek megfelelően fokozni. Sokat tehetnek ezek a közösségek az eszköz- és anvagtakarékos- ságért. Elmondta, hegy brigádja is drága, csak valutáért beszerezhető üveg- • anyaggal dolgozik, s közös- séeük összefogásával növekvő termelés mellett is több mint 260 ezer forint anyag- megtakarítá'* értok el. Ezt köve+ö«n KéH^-r János emelk“d°tt <;7óiá«’'a Kádár János kőszörie<«t Munkánk ku-so körülményéiről, a nemzetközi viszonyokról szólva az új tényezők közül elsőként azt a megújulási programot kell említenem, amely a Szovjetunióban, és gyakorlatilag az egész szocialista világban, nálunk is megvalósul. E törekvések nagyon fontosak az adott országok számára, de fontosak nemzetközileg is. Az egész világ oroszul emlegeti például az SZKP kongresszusán, majd a januári plénumán elfogadott program kulcsszavait; átépítés, nyíltság, realitás, gyorsítás. Óriási jelentőségű mindez a Szovjetunió, az egész szocialista világ szempontjából. A körülményektől, az adottságoktól függően, a sajátosságok figyelembevételével e feladatok vannak napirenden minden szocialista országban, a Szovjetunióban. Kínában és másutt is. mert lezárult a szocialista társadalom építésének korai, extenzív szakasza Véget ért az a korszak, amikor még elemi szükségletek kielégítéséről kellett gondoskodni, háború pusztította iromországokat kellett újjáépíteni. Akkor a „legyen” volt a legfontosabb cél. Bizonyos tartalékaink voltak, szabad munkaerő volt az iparosításhoz. Ez már a múlté; a korábbinál összetettebb, intenzívebb szakasz kezdődött: energikus és határozott törekvések bontakoztak ki a szocializmus megújítására. Mindez hatással van a nemzetközi helyzetre, befolyásolja a világ közvéleményét, és — feltehetően — megnöveli a szocializmus vonzerejét. Máris érezhető ez a hatás: a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a Varsói Szerződés kezdeményezései új elemeket vittek be a világpolitikába, új biz- * itonségpolitiiikaii meghatározásokkal léptek fel. Az egyenlő biztonság élvét hangsúlyozzák, amely minden féltől realitást követel és mindegyik fél biztonságát szem előtt tartja. A békepolitika most offenzívábam van, ezeket a javaslatokat már nem lehet leseperni az asztalról. Az új javaslatok bizonyos szempontból még a korábbi, nyugati állásfoglalásokat és azok indítóokait is figyelembe véve születtek meg. Atomfegyvermentes, békésebb világról van szó, hogy a fegyverkezési hajsza végre lefékeződjön, megmondott a meghívásért, majd rámutatott: rendkívül hasznosnak és fontosnak tanítom az .ilyen találkozókat, látogatásokat, hiszen felbecsülhetetlen jelentőségük van abban, hogy jobban értsük egymást, hogy egységesek legyünk a legfontosabb kérdések megítélésében, majd a cselekvésben. A mi munkánk — beosztástól függetlenül — nagyon szorosan összefügg, még akkor is, ha nem minden nap jut idő kötetlen beszélgetésre. Nem először járok a Magyar Optikai Műveikben, van összehasonlítási alapom, igy nem udvari askodástoál mondom, hogy jó munka folyik népgazdaságunk e fontos üzemében. A kor követelményeire figyelve, az ipar egészével szemben támasztott igényeknek megfelelően dolgoznak a szerkezet- váltáson. terrréke;k differenciált fejlesztésén, külpiaci pozícióik megőrzésén, megerősítésén. Ez utóbbinak különleges jelentősége van, hiszen — önök ezt nagyon jól tudják — hazánk adottságaiból eredően nemzeti jövedelmünknek megközelítőleg a fele a nemzetközi forgalomban reaüzá’ófhk szűnjön és a nagyobb biztonságot a fegyverek alacsonyabb szintjén lehessen megteremteni. A biztonságpoltikai javaslatainkról végre érdemi tárgyalások kezdődtek. A helsinki folyamat különböző rendezvényein, a szovjet— amerikai, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti tárgyalásokon is elérhető közelségbe jutott bizonyos kérdések megoldása. Ilyen például az Európában elhelyezett közép-hatótávolságú harcászati atomfegyverek teljes felszámolása. Ez lenne a fegyverek első érdemi csökkentése. A szovjet kezdeményezésnek a nemzetközi biztonsági helyzetre gyakorolt, máris érezhető hatása perspektívát ad mindenki számára, aki békét akar. Igaz. hogy a tőkésországokban vannak a haditermelésben érdekelt körök és ott még a dolgozó emberek egy része is azt hiszi, hogy a fegyverkezés foglalkoztatást jelent nekik. De a szocialista országok szerint a normális, a békés kapcsolatok, és ezek alapján az ésszerű, a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok fejlődése sokkal nagyobb piacot biztosítana minden országnak, s még a tőkéseknek is. A Szovjetunió törekvéseit üdvözöljük, és őszintén sikert kívánunk megvalósításukhoz. A szovjet népnek, amely oly sokat áldozott már az emberiségért, tiszteletből, barátságból is kívánjuk, hogy nyugodtabban, jobban élhessen. De érdekünk is fűződik ehhez, hiszen az országunk adottságaiból is következik széles körű együttműködésünk és ezt a jövőben még tovább bővítjük. A mi helyzetünkről, a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásáról, a gazdasági, társadalmi kibontakozás programjáról is szólni kívánok. Úgy tűnik, a MOM-ban ennek lényegét értik. Az állásfoglalás hosszabb, mély elemzések alapján született. Ez most a munka- programunk, hogy úgy mondjam, a kommunisták harci programja. Az állásfoglalás nyíltan feltárja a helyzetet és az előzményeket. A folyamat megértéséhez emlékezni kell arra. hogy 1956-ban nagyon mély, súlyos válság volt Magyarországon, a szocialista rendszer kritikus helyzetbe került A törvényes rend helyreállítására, a konszolidálásra vagy három évet kellett fordítanunk. Utána jöttek a lendületes fejlődés évei, mintegy 10— 14 esztendő nagyon szép eredményetekéi. Mind a termelés fejlesztésében, mind az életszínvonal növelésében ütemesen előre haladtunk, megváltoztak az emberek életkörülményei. A további fejlődést azonban új tényezők akadályozták. A változás az olajárrobbanással kezdődött majd annak hatásaként ugrásszerűen emelkedtek a hazánkba csak külföldről behozható termékek árai. Néhány éven belül értékesítési nehézségekkel kellett szembenéznünk a külpiacon. hiszen a versenyfeltételek kedvezőtlenebbé váltak. Ma már a szocialista országok is — érthetően — mind igényesebb vásárlók. A külső körülmények tehát kedvezőtlenné váltak számunkra. Manapság sokan megkérdezik, hogy miért van adóssága az országnak, ki. vagy kik az okai a kialakult helyzetnek? És ezt rendszerint olyanok kérdik — nagy hangerővel —, akik előbbrejutásunkért még egy szalmaszálat is alig tettek odébb, s, ahogy én ismerem egyiküket, másikukat nem is fognak. Ám azt, hogy ki a felelős, azt megkérdezik. Nos, a felelősség széles skálán oszlik meg. Nem lehet — például — egy valakit, vagy egy brigádot felelősnek mondani azért, ami bekövetkezett, s a vezetést sem, mert nem volt világos: ez új világgazdasági helyzet. E viszonyok között a mi vezetésünk egy KGST-átlag- szintnek megfelelő termelésfejlesztési és fogyasztás- növekedést tervezett évről évre. Béremelés, fogyasztásnövekedés — ez ment egy pár esztendeig, s kiderült, hogy az átmenetinek vélt hátrányos körülmények tartósak, sőt. még komi- szabbá váltak. Kezdtünk egyre többet fogyasztani, mint amit megtermelTehát en valahogyan úgy képzelem a dolgot, ahogyan ebben az üzemben cselekszenek: már most nekikez- tek összeállítani a saját programjukat. S ez így helyes, hiszen ki más tudná jobban, hogy mit kell cselekedni, mint, akik itt dolgoznak. Időnként felvetődik a kérdés, hogy érvényesül-e nálunk a párt vezető szerepe. Ezt a témakört egyébként a Központi Bizottság is napirendre tűzi majd. A tavaly novemberi KB- ülés után mindenesetre nekem az volt a benyomásom, hogy pozitív és negatív értelemben egyaránt érvényesül a vezető szerep. Mit értek ezalatt? Mindenki nagyon várta már azt a határozatot ami bizonyította, hogy az emberek a párttól várnak útmutatást ebben az országban. Sokan csalódva mondták viszont, hogy nem elég konkrét, nem mondja meg, személy szerint kinek, mit kell csinálni. Erre gondoltam, amikor a negatív megnyilvánulást említettem. Ez a csodavárásnak egy formája, amelynek ideje véget vetni. Azokat a feladatokat, amelyeket a kibontakozási programunk tartalmaz, akkor lehet végrehajtani ha mindenütt a saját tennivalóikkal foglalkoznak komolyan. Van, amit a kormánynak kell megoldania, de azt nem tudja, amit a vállalatoknál kell elvégezni. és a vállalatvezetés sem tudja megoldani, amit a brigádoknak kell. Kibontakozási programunk előirányoz egy olyan időszakot, amelyet stabilizáció' szakasznak nevezünk. Ennek az időszaknak az egyik fő jellemzője, hogy tünk. A Központi Bizottság megítélése szerint —, s aki a legutóbbi ülésünk határozatát elolvasta, az világosan érti is — ez a folyamat rossz irányú, megengedhetetlen. így nem mehet tovább! Változtatnunk kell, ezt célozza a kibontakozási program. A programoi — eddigi benyomásaink szerint — megértéssel fogadták az emberek. Érzik, hogy most már tenni kell, ezt a negatív folyamatot meg kell állítani, sőt, vissza kell fordítani! Mert terveztünk ugyan, de az elosztási tervet mindig teljesítettük, sőt, túlteljesítettük, a termelési tervet pedig alig vagy egyáltalán nem. Másképpen kell hoz- záállnunk a dolgokhoz, ezt a célt szolgálja — alapvető irányjelzőként — a Központi Bizottság július 2-i állás- foglalása, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja. Ezt fogja majd követni a kormány programja, amely a végrehajtás konkrét munkaterve lesz. Több kibontakozási program ne legyen. De annál inkább legyen meg mindenkinek a saját munkaterve: minisztériumoknak. vállalatoknak. brigádoknak. Ezeket nem hirdetni, hanem végrehajtani kell. Grósz elvtárssal beszélgettünk arról, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén tárgyaltak az Országgyűlés szeptemberi ülésszaka elé terjesztendő kormányprogramról. Azt kértem tőle is: az egyes minisztériumok ne várjanak szeptember végéig. a KB-határozatból kiindulva. határozzák meg saját tennivalóikat. hiszen jól tudják, mi van a házuk táján. Amikor az Ország- gyűlés jóváhagyta a kormány programtervezetét, akkor az esetleges egyeztetés elvégezhető lesz egy hét alatt s nem akkor kell nekilátni a minisztériumi, főhatósági feladatok kidolgozásának. sem a közületi, sem a lakossági fogyasztás nem növekedhet. Mégpedig azért, mert csak így tudjuk megfordítani a korábban kialakult rossz sorrendet és előbb megtermeljük mindannak a fedezetét, amelyet azután elosztunk. Olyan követelmény ez, amelyet minden háztartást vezető asszony jól ért, és tudja, hogy a család sem költekezhet előre, vásárolhat hozómra tartósan. Hát még egy ország! A közeljövő tennivalói közé tartozik az adórendszer átalakítása is, talán ezzel foglalkozik ‘ most legtöbbet a közvélemény. Mi ezzel a célunk? A vállalati adó elsőszámú rendeltetése, hogy a gazdálkodás tiszta, áttekinthető legyen és a produktív vállalatoknak teremtsen jobb feltételeket. Ami pedig nem produktív és nem tehető azzá, azt fel kell számolni, legyen szó akár tevékenységről, akár vállalatról. Ezt csupán agi- tációval nem lehet elérni. További törekvésünk, hogy a jövőben ne terheljük meg sokféle adóval a termelést, így kedvezőbb feltételek között dolgozhassanak az emberek. Ügy gondolom, az állampolgárt sem mint fogyasztót kell ösztönözni, hanem mint termelőt. Szélsőséges véleményeket hallani a személyi jövedelemadóról. Az a célunk, ha bizonyos nehézségeken túljutottunk, akkor utat nyissunk annak, hogy aki dolgozik, az kereshessen is. De a közteherviselésből az is következik, hogy a jól kereső ember a jövedelmével arányosan járuljon hozzá a társadalmi kiadásokhoz. Mindenképpen nagyobb mértékben, mint aki szerényen keres, vagy aki nélkülözik — mert sajnos ilyenek is vannak. A személyijövedelemadónak az igazi ereje később, a fejlődésben, a kibontakozásban, a termelőmunkában mutatkozik majd meg igazán. Ez jó lesz az embereknek, még akkor is. ha a kibontakozásnak vannak nem túl kellemes velejárói. Említhetem például a legutóbbi áremeléseket. Nem kerülhettük el, szükségszerű volt, mert a fogyasztás már régen meghaladta a termelést, s tűrhetetlenné duzzadt a költségvetés hiánya. A termelés szintjét meghaladó életszínvonal fenntartása mára szükségszerűen vezetett el a kényszerű intézkedésekhez. Senki sem lelkes, amikor ezt tudomásul kell venni, de el kell viselni. Azért a nemszeretem dolgokkal együtt is lehet élni, dolgozni. Meg kell tanulnunk beosztani a pénzt. Most egy kicsit nehezebb szakasz következik, de végig kell csinálnunk, mert nincs más út. Nem szabad A társadalom előtt álló követelmények a pártra, annak minden egyes tagjára fokozottan érvényesek. Olyan módon kell élni, dolgozni, cselekedni, hogy a kommunisták feltétlen a kibontakozás élén járjanak. A párttagság önkéntes, viszont aki vállalja az azzal járó politikai és erkölcsi kötelezettséget, attól meg is kell követelni, hogy eszerint cselekedjék. A pártmunkát is szükséges megvizsgálnunk, annak érdekében, hogy kisebb apparátussal, rövidebb ülésekkel és kevesebb papírmunkával, de mindenképpen hatékonyabban dolgozzunk. Tettekre van szükség! Ezek a tettek jelentik a legfőbb garanciát a kibontakozási program megvalósulására. Tetteket várunk az állami, a gazdálkodó szervektől, a társadalmi és a tömegszervezetektől is. Annál inkább, mert hiszem, hogy a szocialista rendszerben rejlő erőket még nem bontakoztattuk ki megfelelően. felelőtlenül élnünk, az ország sorsával nem játszhat senki sem. Most á fő kérdés az, hogy egyetérthetünk-e ezzel a programmal és hozzálátunk- e a végrehajtásához. A végrehajtás káderpolitikai feltételeinek biztosítása érdekében — mint tudják — átcsoportosításra, frissítésre, fiatalításra került sor bizonyos területeken. A folyamat ezzel nem fejeződött be. A kibontakozási program e tekintetben is egyfajta vízválasztó lesz: aki érti ezt a programot, és kész cselekedni a megvalósításáért, az dolgozzon a maga beosztásában, aki nem, azt le kell cserélni. Hallani olyan véleményeket is, hogy bizonyos létszámot irányítsunk vissza a termelésbe. Nos, volt erre már példa, s emlékszem, ahol ez történt, eleinte az érintettek többsége elégedetlen volt. Néhány hónap múlva megnyugodtak, mert tapasztalhatták, hogy jobban kereshetnek a termelésben, mint az adminisztrációban. A kibontakozás forrása mindenekelőtt a hazai munka. Ezt persze megfelelő nemzetközi tevékenységgel kell kiegészítenünk, beleértve a szocialista országokkal való együttműködés hatékonyabbá tételét, és a kapcsolatok építését minden állammal, amely hajlandó erre. Grósz Károly elvtárs, röviddel kormányelnöki hiva- talbalépése után Moszkvában járt. Nyílt, elvtársi beszélgetéseket folytatott Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov elvtárssal. Ezúttal is megállapították, hogy a tö- rekvéseink közösek. Kölcsönös a szolidaritás, és gyorsabban tudjuk a céljainkéit megvalósítani — itt és á Szovjetunióban egyaránt —, ha jó együttműködést alakítunk ki. Van tehát nemzetközi támaszunk, hátterünk. Itthon pedig arra a túlnyomó többségre támaszkodhatunk, aki becsülettel kíván munkálkodni. Hozzájuk kell szólnunk és velük egvüft dolgoznunk — akkof valóra válik a kibontakozási program. Űj elemek a világpolitikában Helyes sorrend a termelésben, az elosztásban A kibontakozás forrása a kazal munka
