Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-30 / 152. szám

2 NÖGRÁD 1987. június 30. KEDD A gazdaság gyökeres átalakításáról tanácskozik a szovjet parlament A bizonytalanság légkörében EGK-csúcs Hétfőn Moszkvában, a Kreml nagypalotájában megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka. A küldöttek elsőként a tanácskozás napirendjét és munkarendjét hagyták jó­vá. Első napirendi pont­ként az ülésszak változtatá­sokat hajtott végre az el­nökség összetételében. Má­sodik napirendi pontként áttekinti a népgazdaság irá­nyításának gyökeres átala­kításával kapcsolatos kér­déseket," köztük az állami vállalatokról szóló törvényt és más törvényhozási aktu­sokat. Ezután az elnökség előterjesztésében az ülés­szak elé kerül az állami élet fontos kérdéseinek össznépi vitára bocsátását előíró törvény tervezete. A napirend és a munka­rend elfogadását követően, Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titká­_(Folytatás az 1. oldalról) é s adaptálni, hanem tovább­fejleszteni is érdemes! A termelési szerkezet kor­szerűsítésének a salgótarjáni ipari üzemekben lemérhető eredményeiről Szálai László, a salgótarjáni városi pártbi­zottság első titkára beszélt az aktíva előtt. Mint mon­dotta, az utóbbi tíz eszten­dőben az új termelőkapaci­tások belépésével, a nagyobb rekonstrukciók eredménye­ként az üzemek termelési szerkezete javult, a termék- szerkezet korszerűbb lett. Ennek ellenére lényeges struktúraváltás nem követ­kezett be: továbbra is ma­gas a felhasznált anyag és energia mértéke, a vállalatok egy része ma már rendelési gondokkkal küzd. A terme­lési szerkezet nem eléggé érzékeny a külpiac válto­zásaira, a tőkésexport nagy­sága és ágazati megoszlása kedvezőtlen. A város ipari üzemeinek átlagos műszaki színvonala közepes, jellemző a túlfoglalkoztatottság. Az egy főre számított ter­melési érték nem éri el az országos átlagot, fokozatosan romlik a termelési eszközök kihasználtsága. Üj gyártási eljárások, termékek fejlesz­tésére, elavult, veszteséges termékek megszüntetésére a mostani szűkös anyagi vi­szonyok közt is bátrabban kellene vállalkozni! A vitában résztvevők a sa­ját vállalati tapasztalatokból kiindulva fűztek gondolato­kat az elhangzottakhoz. Már­ton József, az ötvözetgyár párttitkára azokról a felada­tokról beszélt, melyeket az ötvözetgyári termékek iránti kereslet csökkenése helyezett előtérbe. A kollektíva most jól értékesíthető, új termé­kek gyors piaci bevezetésén, ra, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének tagja terjesztet­te elő az elnökség személyi kérdésekről szóló javasla­tát. Ezt követően Nyikolaj Rizskov előadói beszédével megkezdődött a második napirendi pont áttekintése. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa által a Legfelsőbb Tanács elé terjesztett jelen­tésben, Nyikolaj Rizskov kormányfő a gazdaságban végbemenő változások je­lentőségét hangsúlyozta, számba vettß azok legfon­tosabb .irányait,, megjelölte a végrehajtandó legfonto­sabb feladatokat. A gazdaságirányítás át­alakításának alapja az állami vállalatról (termelési egye­sülésről) szóló törvény — mondotta Nyikolaj Rizskov. A küldötteknek ezt kell végleges formában jóvá­hagyniuk a jelenlegi ülés­valamint a tőkéskivitel bő­vítésén fáradozik. Klug Nán­dor, a BRG Mechatronikai Vállalat salgótarjáni gyárá­nak igazgatója a gyártmány­fejlesztés5 eredményeket, va­lamint a tőkésimport-kivál- tási törekvéseket vázolta az aktíva előtt. Kazinczi András, a Nóg­rádi Szénbányák műszaki vezérigazgató-helyettese a bányánál jelenleg végbemenő szerkezetváltást ecsetelte. Kemény idők járnak a nóg­rádi bányászatra, a szénter­melés jövőjét csak a racio­nalizálási program követke­zetes végrehajtásával ala­pozhatják meg. Szabó István, az SKÜ ve­zérigazgatója a vállalat ka­pacitáskihasználási gond­jairól szólva a komoly ter­melésszervezési zavarokat is okozó alapanyag-szállítási zökkenőket említette. Hang­súlyozta. hogy a kapacitás- kihasználás javításának a struktúraváltás a legfonto­sabb feltétele, a vállalat fej­lesztési lehetőségei azonban erre csak módjával adnak alkalmat. A rendelkezésre álló le­hetőséget koncentrálják, 90 százalékát a hengermű el- odázhatátlan rekonstrukció­jára fordítják. Kapacitás- kihasznláltsógi kérdés is a tőkésexport, számottevőbb bővítését azonban akadá­lyozza a kalkulációs bizony­talanság. ☆ Ugyancsak az ipar idősze­rű kérdéseiről tanácskoztak a fővárosban. Iparvállalati vezetők, szociológusok és filozófusok, neves írók, köz­gazdászok, közéleti személyi­ségek részvételével hétfőn ankétot rendeztek az Ipari Minisztériumban. ,,Az ipari szerkezetátalakítás és az szakon. A Szovjetunióban először kidolgozott törvény- tervezet központi gondolata az, hogy a népgazdasági mechanizmusnak * olyan ter­melési és társadalmi felté­teleket kell létrehoznia, amelyek aktivizálják a dol­gozói kollektívák tevékeny­ségét. A termelési és a szociális fejlesztés mostantól köz­vetlenül, sőt szigorúan fog függeni a vállalati tevé­kenység eredményeitől, a kollektíva munkájával meg­keresett eszközök nagyságá­tól. A gazdasági gyakorlat­ban új kategória kerül be­vezetésre — jelentette be a szovjet kormányfő —, a gazdasági elszámolási szer­ződés. Ez lesz a munkabér­nek és az anyagi ösztönzés­nek, a vállalat termelési, tu­dományos és műszaki fej­lesztési alapjának és a szo­ciális fejlesztési alapnak a legfőbb forrása. emberi erőforrás fejlesztése” címmel. Kapolyi László bevezető előadásában ismertette a minisztérium által kidolgo­zott iparpolitikai elképze­léseket, a szerkezetátalakí­tási programot. Hangoztatta hogy nem lehet hatékonyan megvalósítani az ipari ter­melési szerkezet váltását a társadalompolitikai össze­függések . figyelembevétele nélkül. Különösen nagy súlyt kell helyezni a?. inf­rastrukturális fejlesztések­re. a kulturális-oktatási ala­pok megteremtésére', a dol­gozók megfelelő és szervezett folyamatos át- és tovább­képzéséhez. A képzési tema­tikáiban elsődlegesen kell szerepelniük az információs technikának, az elektroniká­nak, a menedzseri tevékeny­ségnek, a korszerű üzem- szervezésnek. Kapolyi László hangoztatta, hogy a vállalati gazdálko­dásban mind nagyobb sze- repet kell kapniuk a külön­böző belső vállalkozásoknak, mégpedig egyenlő esélyek mellett. Az autonóm mun­kacsoportok megalakulása a különböző belső vállalkozási forrnak elterjedése lényege­sen javíthatja a kapacitá­sok kihasználását, a ma még igen magas arányú, mint­egy 20—25 százalékos, „ka­pun belüli” munkanélküli­ség felszámölását. Az ankéton felszólalt Kul­csár Kálmán, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtit­kárhelyettese is. Annak a véleményének adott hangot, hogy a hazai iparfejlesztés ma alapvető fontosságú a gazdasági reform továbbvite­lében, ami azonban csak a társadalom egészének átala­kulásával, modernizálásával valósítható meg. Brüsszelben Teljes bizonytalanság kö­zepette kezdődött meg hét­főn délután a nyugat-euró­pai közösség állam- és kor­mányfőinek szokásos félévi értekezlete. Francois Mitter­rand francia elnök és a 12 kormányfő, Wilfried Martens belga miniszterelnök elnök­letével úgy ült össze a brüsszeli miniszteri tanács épületében, hogy a napiren­det sem sikerült előzetesen tisztázni és rögzíteni. A külügyi főtisztviselők és a közösségi illetékesek egész vasárnap és hétfő délelőtt dolgoztak, hogy egyeztessék a nézeteket. Martens külön- megbeszélést folytatott még a Benelux-országok kor­mányfőivel és Jacques De- lors-ral, a brüsszeli főbizott­ság elnökével. Delors előzőleg kifejtette: az EGK pénzügyi válság előtt áll, halaszthatatlanul meg kell oldani a közös kassza pénzforrásainak bő­vítését és a mezőgazdasági kiadások befagyasztását. Az EGK-főbizottság azt javasol­ta, hogy a nemzeti összter­mékekkel arányos új hozzá­járulásokkal bővítsék a kö­zös költségvetés forrásait. Margaret Thatcher brit miniszterelnök a tanácskozás előtt azonban kijelentette, hogy nem hajlandó addig a költségvetési források bőví­téséről tárgyalni sem, amíg nincs jelentős előrelépés a mezőgazdasági támogatások visszafogásában és a költ­ségvetési takarékosság és szigor érvényesítésében. Teng—-Carter találkozó Teng Hsziao-ping kínai vezető hétfőn Pekingben fo­gadta Carter volt amerikai elnököt, és a többi között tájékoztatta őt a Kínai Kommunista Párt ez év őszén tartandó XIII. kong­resszusának előkészületei­ről. A találkozón Teng kije­lentette, hogy a kongresszu­son ismételten megerősítik majd a reformok és a kül­világ felé való nyitás 1978 óta folytatott politikáját. A legfelsőbb kínai pártfórum egyik további feladata a csúcsszintű vezetés megfia­talítása lesz — fűzte hozzá. Napirendre tűzik a politikai rendszer reformját is, amely­nek két vetülete van: a de­mokrácia megszilárdítása és a jogrendszer tökéletesítése — fejtette ki Teng, hangsú­lyozva, hogy „ami a demok­ráciát illeti, nem fogjuk má­solni az Egyesült Államo­kat”. Ipari aktíva Salgótarjánban , ♦ —vUai kommentárunk.---------------------------------------------------------­K ét legyet egy csapásra? Caspar Weinberger,'az Egyesült Államok hadügymi­nisztere Japánban tárgyal. Ez az az utazás, amelynél messze nemcsak arról van szó, hogy az illetékesek „kipi­páljanak” egy, a diplomáciai naptárba jó előre beterve­zett protokolleseményt. Közismert, hogy a tőkésvilág alig­hanem két legnagyobb riválisa éppen az Egyesült Álla­mok és „a felkelő nap országa”, vagyis Japán. Az is közismert, hogy a nagy vetélkedő számos viszonylatban Japán javára alakul (elég egy pillantást vetnünk a dol­lár és a jen manapság annyit emlegetett és pénzügyi kö- / rökben oly fontosnak minősített viszonyára). Japán részben azért nyeri meg Amerikával szemben e békés csatákat (persze más tényezők mellett), mert al­kotmánya értelmében viszonylag keveset fordít katonai célokra. Weinberger négynapos útjának elsődleges célja ennek megváltoztatása, az arány növelése lenne. Ezzel csökkentené a Pentagon távol-keleti terheit és egyben megnehezítené a japán gazdaságnak, hogy továbbra is oly eredményes legyen az amerikaiakkal vívott verseny­ben, mint amilyen eddig volt. Siker esetén alighanem ez lenne a „két legyet egy csapásra” tipikus esete. E koncepció részeként Japánnak hamarosan új típusú vadászgépeket kellene rendszerbe állítania. Weinberger most azon dolgozik, hogy ezek az új gépek amerikai gyártmányúak legyenek. Az erre irányuló nyomás egyik eszköze most az általa nyilván felemelt mutatóujjal — és emelt hangon — emlegetett Toshiba-ügy. A dolog lé­nyege: a cég állítólag stratégiailag felhasználható termé­keket adott el a Szovjetuniónak, és ez úgymond kettős — katonai és gazdasági — kárt okozott Washingtonnak. Nakaszone miniszterelnöknek már meglehetősen nagy rutinja van az amerikai követelésekkel kapcsolatban. Megfigyelők szerint stratégiája ezúttal is a „rugalmas reagálás” lfesz, ami az engedékenység és az álengedékeny­ség sajátos kombinációja. A nagyságrendek persze min­dig nehezen összevethetők, de számos kommentátor em­lékeztet arra: aligha véletlen, hogy az amerikai hadügy­miniszter útja időben egybeesik egyrészt a kínai—japán kormányközi konzultációkkal, másrészt egy szovjet—ja­pán moszkvai kerekasztal-konferenciával és végül, de nem utolsósorban Jaruzelski lengyel államfő látványos tokiói utazásával. Mindez szelíd emlékeztető az amerikai kabinet egyik legbefolyásosabb tagja számára arról, hogy 1987. nyarán Japánnak már nemcsak bilaterális (kétoldalú), hanem globális (egyetemes) politikája is van. Harmat Endre V BARÁTAINK ÉLETÉBŐL 750 éves város Séta a jubiláló Berlinben A Schauspielhaus hang­versenypalotában megtar­tott pompás koncerttel nyílt meg a 750 éves Berlint kö­szöntő jubileumi ünnepség- sorozat. Kiállítások, népün­nepélyek, nemzetközi talál­kozók és kongresszusok, ne-- vés művészek és együttesek vendégjátékai, sportverse­nyek — ösáeesen kétezer­kétszáznál is' több rendez­vény ígér felejthetetlen él-* ményeket a berlinieknek, s az ország egész lakosságá­nak, valamint az évforduló alkalmából odalátogató'Ncül- földi vendégeknek. Berlin­nek az idén sok-sok alkal­ma adódik arra, hogy to­vább öregbítse hírnevét, mint virágzó, lüktető életű világváros. Az NSZEP 1971-ben meg­tartott VIII. kongreszusa óta eltelt; időszak a város tör­ténetének legtermékenyebb korszakává vált. Még soha nem folyt olyan ütemű épít­kezés, mint az utóbbi tizen­öt év alatt. Tegyünk egy sétát az NDK jubiláló fővárosában. Mindenekelőtt egy kis tör­ténelmi visszapillantás. Köz­tudott, hogy a második vi­lágháború után a város köz­pontja úgyszólván romok­ban hevert A másik tény, hogy Berlin külvárosaiban egykor hatalmas nyomorne­gyedek voltak. Ez a két té­nyező magyarázza, hogy a belvárosban hatalmas re­konstrukciós munkálatokra volt szükség, más területe­ken pedig hatalmas új la- lakóterületek épültek. A Kedvelt találkozóhely az Alexanderplatz a világórá­val megmaradt, felhasználható épületeket korszersítették, megszűntek a szűk és sö­tét hátsó udvarok, a laká­sokat pedig igyekeztek ké­nyelmessé, otthonossá tenni. Induljunk ki a városköz­pontban emelkedő köztársa- gi palotától, ahol a parla­ment tartja üléseit, és szá­mos társadalmi és kulturá­lis rendezvény színhelye. Ha­ladjunk tovább a történel­mi nevezetességű Unter den Lindenen az Akadémia té­rig. Az eredeti pompájában I2.T i iiniiiii m? 1II1II111 H BERLIN helyreállított Schinkelschen Schauspielhaussal (színház), a francia és német dóm­mal, és a többi történelmi épülettel a tér valóban le­nyűgöző látványt nyújt. A város képe szinte na­ponta változik. A régi Ni- kolai-kirche (Miklós-temp- lom) környéke teljesen új képet mutat. Itt is, mint mindenfelé másutt, pompás oszlopsorok jellemzik a tör­ténelmi épületeket. Az NDK fővárosának fej­lesztésében, építésében az egész köztársaság tevéke­nyen vesz részt. Ki kell emelni az ifjúság szerepét, amely tevékenyen mindent elkövet, hogy a város érté­kes építészeti örökségeit megóvja. 1971 óta nem kevesebb, mint negyedmillió lakást építettek, rekonstruáltak, vagy modernizáltak Berlin­ben. Különösen kiemelkedik a Marzahn városnegyed, ahol 1977 óta 150 ezren találtak új, szép és kényelmes ott­honra. És még nem beszél­tünk az egész várost behá­lózó hatalmas parkokról és játszóterekről. És valódi nyugalmat nyújtanak a vi­zek, a tavak, a Spree folyó csatornái, amelyeken a ber­liniek oly szívesen hajóz­nak, csónakáznak. G. I. A kétárbocos vitorlástól az atomipari gépekig Az izsorszki hajóépítők új feladata A leningrádi izsorszki gyárban felszerelték egy 12 ezer tonna teljesítményű, 500 tonnás öntvények gyár­tására alkalmas présgép el­ső alapegységeit. A gyár története 1722-ig nyúlik vissza. I. Péter cár akkor adott parancsot, hogy munkásokat vezényeljenek a Toszna és Izsóra folyók partjára, kétárbocos hajók építésére. Az izsorszki hajó­építők szerelték fel azokat a vitorlásokat is, amelyek­kel az orosz tengerészek föld körüli útjaik során fel­fedezték a fehér földrészt, az Antarktiszt. A legendás „Aurora cir­káló” és a „Patyomkin” kü­lönleges páncélzata is az izsorszki gyárban készült. Száz évvel ezelőtt kezdték meg torpedónaszádok és ak­naszedők építését. A nagy honvédő háború éveiben páncélozott hadihajókat gyártottak. Ma az izsorszki gyár az atomipari gépgyártás első számú szovjet vállalata. Gyártási körébe tartozik to­vábbá energetikai berende­zések, exkavátorok és új konstrukciós anyagok elő­állítása is. Az „Intenzifikáció—90”- program keretében a válla­lat rekonstrukciója gyors ütemben folyik. A hagyo­mányos technológiákat újak váltják fel. Többek között bevezetik a plazmameg­munkálási módszert is. Szé­les körben alkalmazzák az automatizált tervezési és technológiai folyamatirá­nyítási rendszereket. I

Next

/
Thumbnails
Contents