Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-26 / 149. szám

2 NÖGRÄD 1987. június 26., PÉNTEK Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) felelősséget követel az új bankoktól és a vállalatoktól is. A központi intézkedések egy másik része a megtaka­rításokban kívánja fenntar­tani az érdekeltséget. Ezért a lakossági betéti kamatlá­bakat májusban átlagosan egy százalékponttal növel­tük és új betételhelyezési formákat vezettünk be. Bá­torítjuk a kötvényvásárlást, és keressük a vállalati gaz­dálkodáshoz kapcsolódó la­kossági pénzügyi részvétel egyéb formáit is. Másirányú lépéseket is kezdeményeznünk kellett. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kormány meg­állapodása alapján április elsejéig általános béreme­lésre nem került sor. A la­kossági jövedelemnövekedés némi mérséklésére ez ide­ig áprilisban hajtottunk végre fogyasztói áremelése­ket, amelyek hatását a nyugdíjaknál és a szociális ellátásoknál ellentételeztük. Június elsejétől megemel­tük a rövid lejáratú válla­lati hitelek kamatlábát. A felhalmozási kiadásokat egy-, milliárd forinttal mérsékel­tük. Másfél milliárd forint­tal csökkentetük a vállalati támogatásokat, egymilliárd forinttal mérsékeltük az állami költségvetésnek a szanálási alaphoz nyújtott támogatását. Ugyanakkor a természeti csapások miatt lehetetlen helyzetbe ke­rülő gazdálkodók, 1987-ben sem maradnak magukra. Tájékoztatta az Országgyű­lést, hogy a költségvetési tehervállalás mérséklése ér­dekében a Minisztertanács a költségvetési intézményrend­szer szervezetének, gazdál­kodásának, finanszírozásának átfogó felülvizsgálatát in­dította el. Végezetül elmondotta: van esélyünk a kibontakozásra, erőnk a megújulásra, de ehhez gondjainkról őszintén kell szólni, hogy világos és következetes programmal mozgósítani tudjuk egész társadalmunkat a cselekvés­re. A kibontakozás megváló-* sításához garanciák is szük­ségesek. Ilyen biztosíték a jól megválasztott eszközrend­szer, a gazdasági mechaniz­mus fejlesztése. A reformfo­lyamatot folytatni kell és ki kell terjeszteni. Korszerűsí­teni kell a népgazdasági ter­vezés rendszerét. Felül kell vizsgálni a nemzetközi együttműködés mechaniz­musának valamennyi lénye­ges elemét. Szükség van adó- és árre­formra, a keresetszabályozás, a szociálpolitika, a vállalati jövedelemszabálvozás ezzel összehangolt módosítására is. A társadalom ezekre a kér­désekre természetesen na­gyon érzékenyen reagál. Az elkövetkező néhány hónap­ban ezért olyan konkrét meg­oldások kialakítására kell törekednünk, amelyekből vi­lágossá válik, hogy a közter­hek viselésében mindannyi- unknak jövedelmük arányá­ban kell részt vennünk. De az adóviselő képességet a gyerekek száma, kora és a szociális helyzet egyéb ténye­zői alapvetően behatárolják. Az adórendszert ezzel min­denképpen össze kell han­golnunk. A társadalom energiáinak, szellemi teljesítőképességé­nek, megújulókészségének teljes mozgósítására van szükség ahhoz, hogy a stag­nálás után az előttünk álló konszolidációt tartós, az egész társadalomnak távla­tokat nyújtó kibontakozási szakasz kövesse. Ezt kell szolgálnia az élet minden te­rületén a reformok tovább­folytatásának is — mondot­ta végezetül a pénzügymi­niszter. Kiss Dezső (Borsod-Abaúj- Zemplén m„ 8. vk.), a Bor­sodi Szénbányák vezérigaz­gatója, a törvényjavaslat bizottsági előadója kiemelte: tavaly —, mint a költségve­tés adatai bizonyítják — az irányt helyesen meghatáro­zó gazdaságpolitika, az ezt szolgáló irányítási mechaniz­mus és a következetes vég­rehajtás között hiányzott a kellő összhang. A kormány­zati intézkedések nem vol­tak élég mélyrehatóak, ezért hatásuk is korlátozott ma­radt. A vitában felszólalt Rujsz Lászlóné (Vas m., 3. vk.), a Sabaria Cipőgyár személy­zeti és oktatási főosztály- vezetője, Oross Imre (Győr- Sopron m., 5. vk.), a Bácsai Kossuth Mgtsz elnöke. Nagy Endréné (Heves m., 12. vk.), a Füzesabony és Vidéke Ta­karékszövetkezet osztályve­zetője. dr. Nemes Tamás (Komárom m., 6. vk.), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának má­sodfőorvosa, Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank vezérigazgató-helyette­se, és Király Zoltán (Csong- rád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójá­nak szerkesztő-riportere. A költségvetés végrehaj­tásáról szóló törvényjavas­lathoz több hozzászóló nem jelentkezett, az elhangzottak­ra Medgyessy Péter vála­szolt. A vitában elhangzottakat összefoglalva, elsősorban azt emelte ki, hogy a képvise­lők nem új igényeket fogal­maztak meg a költségvetés­sel szemben, hanem szigo­rúbb, következetes magatar­tást kértek a kormánytól. A pénzügyminiszter egyetérté­sét fejezte ki azzal a ja­vaslattal, hogy a Parlament az eddigieknél gyakrabban kapjon tájékoztatást a költ­ségvetés végrehajtásának helyzetéről, s adott esetben a kormány kérjen felhatal­mazást az Országgyűléstől a korábban már elfogadott költ­ségvetési tételek megváltoz­tatásához. A kibontakozás fő irányát illetően a miniszter ki­emelte a szerkezetátalakítás és a műszaki, technikai fej­lődés jelentőségét. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés az 1986. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot — öt ellen- szavazattal és tizennégy tar­tózkodással — elfogadta. Dr. Markója Imre expozéja Ezt követően — az elfo­gadott napirendnek megfe­lelően — dr. Markója Imre igazságügyminiszter expozé­ja következett a Büntető Törvénykönyvet és a bünte­tő eljárási törvényt módosí­tó törvényjavaslatról. Dr. Markója Imre beveze­tőben — egyebek között — hangsúlyozta, hogy a ja­vasolt módosítások nem cé­lozzák a jogterület átfogó felülvizsgálatát, sem az alap­elvek, illetve az intézmény rendszer gyökeres reformját, és nincs szükség a büntető­politika átalakítására sem. Nem hagyhatjuk azonban fi­gyelmen kívül azokat a tár­sadalmi-gazdasági változá­sokat, amelyek a szóban forgó törvények megalkotá­sa — .1973, illetve 1978 — óta bekövetkeztek. Dr. Markója Imre ezután, a beterjesztett két törvény- javaslat részletes elemzésé­vel és indoklásával folytatta beszédét: — Elsődleges célunk az volt,, hogy a jogalkotás esz­közeivel javítsuk a bűnüldö­ző szerveknek a bűncselek­mények felderítésére irányu­ló tevékenységét, és fokoz­zuk a büntető felelősségre vonás visszatartó hatását. Ami a büntetési rendszer továbbfejlesztését illeti: a javasolt módosítások elfoga­dása esetén általánossá vá­lik az alternatív büntetések rendszere. A törvény tehát a bűncselekmények jelen­tős részére többféle bünte­tést rendel, és ezek közül az ítélkező bíró választja ki a legmegfelelőbbet. Végül, a javasolt módosí­tások között találhatók olyanok is, amelyek az el­múlt évtizedek alapvető jog­fejlődési irányába illeszked­nek, és a jelenlegi helyzet­hez képest egyes cselekmé­Sándor Gábor (Pásztó), Tőzsér Gáspár (Bátonyterenye) és dr. Szilágyi Tibor (Salgótarján déli városrész), országgyűlési képviselők a tanácskozás szünetében. fotó: Bábel László nyék enyhébb megítélését teszik lehetővé. Ezután a törvényjavas­latok legfontosabb jellem­zőiről szólt a miniszter: — A Büntető Törvény- könyv, a büntetések -és a bűncselekmények miatt al­kalmazható intézkedések olyan rendszerét alakította ki, amely a nemzetközi ösz- szehasonlítás mércéjével is korszerű. A büntetési rend­szer továbbfejlesztését most mégis szükségesnek tartjuk. A javító-nevelő munkát, a Büntető Törvénykönyv 1950-ben megalkotott Álta­lános Része vezette be. Ez a büntetés módot ad a bíró­ságnak arra, hogy azokban az enyhébb esetekben, ami­kor a büntetés célja a rend­szeres munka és a nevelés együttes hatásával elérhető, ne alkalmazzon szabadság- vesztést. Ezért indokolt — a nem­zetközi tapasztalatok fel- használásával — a továbblé­pés. A törvényjavaslat fenn­tartja ugyan a javító-nevelő íjnunka jelenlegi formáját, de emellett új végrehajtási formát, közérdekű mun­kát vezet be. Ez azt jelen­ti, hogy az elítélt hetenként egy napon, a heti pihenő­napon vagy a szabadnapján köteles díjazás nélkül dol­gozni, olyan vállalatnál, in­tézménynél, szövetkezetnél, amely akkor is működik. A Büntető Törvénykönyv megalkotásakor gondot for­dítottunk a bűncselekményt elkövető alkoholistákkal szembeni hatékony bünte­tőjogi eszközök megterem­tésére. Most egy újabb ve­szély fenyeget bennünket: a kábítószer-függőség tér­Ábrahám A napirend szerint Ábra­hám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke következett, aki a környezet- és természetvéde­lemnek a VI. ötéves terv­ben elért eredményeiről, a VII. ötéves terv feladatairól, a hivatal munkájáról szá­molt be. Elöljáróban kiemelte: a környezetvédelem ügye az Országgyűlés által alkotott törvény végrehajtásának megkezdése óta egyre job­ban felértékelődik. Mindez kifejezésre jut abban is, hogy a törvényhozó testü­let a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság munkájára támaszkodva, rendszeresen foglalkozik a környezetvédelem átfogó kér­déseivel. A továbbiakban arról szólt: korunk új jelensége, egyben gyors ütemben ki­bontakozó cselekvése a kör­nyezetvédelem. Egyre foko­zódó ütemben használjuk fel a termeléshez, a fogyasztás­hoz a természeti erőforráso­kat, és eközben szennyezzük a termőföldet, a vizet, a le­vegőt, átalakítjuk tájainkat. Erre a kihívásra a társa­dalom egyre érzékenyebben és határozottabban reagál. Egyrészt követelményeket támaszt a politikai vezetés­sel, a kormányzattal szem­ben az egészséges, kultúrált környezet megteremtése ér­dekében, másrészt fokozza aktivitását az ártalmak csök­kentése, illetve megszünteté­se céljából. A társadalom a környezet állapotának javítására vo­natkozó igényeinek és szük­ségleteinek lehetőségeinkkel összehangolt és fokozatos ki­elégítése a pártnak és a kor­mánynak eltökélt szándéka. A környezetvédelem nem­csak az egyes országok, ha­nem az egész emberiség kö­zös problémája, a nemzetkö­zi politika és a gazdasági kapcsolatok fontos kérdése. A társadalmak érzékenyebbé váltak a földi életre lesel­kedő veszélyekre és érték­rendjükben előtérbe került jedése. A kábítószer-fogyasz­tás kedvezőtlen tendenciája arra késztet, hogy a Bünte­tő Törvénykönyv módosí­tása terjeden ki a kábító- szerfüggőségben szenvedők­kel szemben meghozható intézkedésre is. Az utóbbi évek tapasz­talatai azt mutatják, hogy a közélet tisztasága elleni — más szóval: korrupciós — bűncselekmények kedve­zőtlen társadalmi megítélé­se erősödik. A törvényja­vaslat bűncselekménnyé nyilvánítja azt a jelenleg szabálysértést megvalósító cselekményt, amikor az álla­mi szerv vagy a gazdálkodó szervezet dolgozója — aki nem hivatalos személy — a működésével kapcsolatban előnyt kér. Gazdasági viszonyaink változása szükségessé tet­te, hogy a hitelezők meg­károsításával kapcsolatos szabályozást újból átgon­doljuk. Kitért a miniszter arra, hogy van a törvényjavasla­toknak egy olyan új szabá­lyozása, amely mind a Bün­tető Törvénykönyvet, mind a büntető eljárásról szóló tör­vényt érinti. Ez a jogszabály megszegésével külföldön tar­tózkodó személyek felelős­ségre vonásához kapcsolódik. Befejezésül dr. Markója Imre a Minisztertanács ne­vében kérte, hogy az Ország- gyűlés a Büntető Törvény- könyvet és a büntető eljárás­ról szóló törvényt módosító törvényjavaslatokat vitassa meg, fogadja el, és iktassa a Magyar Népköztársaság törvényei közé. Dr. Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar m., 4. vk.), Hajdú-Bi­har megyei főügyész, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója hangsúlyozta: a bünte­tőjog módosítása szükséges és időszerű. A büntetési rendszer javasolt módosítása eredményesen szolgálhatja az egyéniesített, a megelőzést szem előtt tartó büntetéski­szabást. A továbbiakban kifejtette véleményét Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Termelő- szövetkezet párttitkára, és Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a budapesti ügyvédi kamara elnöke. Ezután dr. Kereszti Csa­ba, a törvényjavaslat bizott­sági előadója számolt be az Országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságá­nak a délutáni szünet idején összehívott üléséről, majd dr. Markója Imre válaszolt a vitában elhangzottakra. Határozathozatal követke­zett. Áz Országgyűlés előbb a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság korábban megfogalmazott, s a képvi­selők között írásban is szét-, osztott módosító javaslatai­ról döntött: a bizottság mó­dosító indítványait 9 el­lenszavazattal és 23 tartózko­dással elfogadta. A képvise­lők ezt követően a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításá­ról, valamint a büntetőeljá­rásról szóló 1973. évi I. tör­vény módosításáról ' szavaz­tak: a javaslatot általános­ságban, és a már megszava­zott módosításokkal, részle­teiben is — 12 ellenszavazat­tal és 32 tartózkodás mellett — elfogadták. Kálmán beszámolója az élet minősége, illetve az ahhoz elengedhetetlenül szükséges megfelelő környe­zet. A jövőben csak olyan fej­lesztéseket szabad tervezni, amelyek nem veszélyeztetik az életet fenntartó természe­tes rendszereket, a légkört, a vizet, a talajt és az élővi­lágot. Lehetőségeink határa­in belül eddig is megtettük és a jövőben is megtesszük mindazt, ami a szomszédos országokat, az európai kon­tinenst és az egész földet érintő környezetvédelmi fel­adatokból reánk hárul. Ezután Ábrahám Kálmán hangsúlyozta: a társadalmi­gazdasági fejlődés hazánk­ban is együtt jár a termé­szeti erőforrások fokozottabb igénybevételével, a termelés és a fogyasztás bővülésével, a környezti ártalmak nö­vekedésével. Az emiberi kör­nyezetben lejátszódó folya­matok kedvezőtlen hatásai sok esetben hosszú idő el­teltével jelentkeznek, és a társadalom általában csak akkor ismeri fel ezeket, ha már gazdasági gondokat, egészségkárosodást, vagy, amikor új típusú konfliktu­sokat okoznak. Ezért a fej­lesztéseket különös gonddal kell előkészíteni. Az elmúlt középtávú terv­időszak hazai környezetvé­delmi munkájáról szólva el­mondotta: sokat tettünk, de még mindig nem eleget. Eredményeink közül kiemel­kedik a Balatont érintő kör­nyezetvédelmi tevékenység. A kormányzati ösztönzés és a vállalatok aktív kör­nyezetvédelmi törekvései jelentős eredményeket hoz­tak. Dorog, Leninváros * és Kazincbarcika mellett a jó példák között említette áz államtitkár azt is, hogy Sal­gótarján térségében az öt­vözetgyár szűrőberendezé­seinek beépítése nagyban javította a térség levegőjét. Az OKTH elnöke szólt ar­ról is, hogy mennyibe kerül az országnak a környezet- védelem. Mint mondotta: a VI. ötéves tervidőszakban a közvetlen ráfordítások mintegy 32 milliárd forin­tot tettek ki, és ezek 75 szá­zaléka a vízminőség és a termőföld védelmét szolgál­ta. A VII. ötéves tervidő­szakban a hasonló ráfordí­tások tervezett összege 47 milliárd forint. Hazánk környezeti álla­potát alapvetően befolyá­solja a rendelkezésre álló víz mennyisége és minősége. Felszíni vízkészleteink több­sége kielégítő minőségű, felszín alatti vízkincsünk nagyobb részét azonban a kommunális; az ipari és a mezőgazdasági tevékenység szennyezései veszélyeztetik. Egyre több település ivó­vize válik szennyezetté. A gazdaság és a környe­zetvédelem jobb -összehango­lása érdekében számos meg­oldandó feladatunk van. Ezek közé tartozik a termé­szeti erőforrások reálisabb értékelése és ennek a piac­cal történő elismertetése. Miélőbb meg kell erősíte­ni a környezetvédelem ipari hátterét. Expozéja befejező részé­ben hangsúlyozta: a környe­zetet az egész társadalom­nak kell védenie, és ezt a munkát a hivatalnak kell koordinálnia. Gondolkodásunkat is vál­toztatni kell a természeti környezettel kapcsolatban éppúgy, mint az ember al­kotta tárgyak világával szemben. Az igazi emberi magatartás csak olyan lehet, amely számol a saját érde­kein kívüli érdekekkel is, és számba veszi tetteinek követ­kezményeit. A vitában felszólalt Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke és Fenyvesi Henrik (Somogy ni., 7. vk.), a Bala­tonszárszói Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnök- helyettese. Ezzel az Országgyűlés nyá­ri ülésszakának első munka­napja — amelyen felváltva elnökölt Sarlós István, Pé­ter János és Cservenka Fe- rencné — befejeződött. A képviselők ma folytatják az OKTIJ elnökének beszámo­lója feletti vitát.

Next

/
Thumbnails
Contents