Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

2 NOGRAD 1987. június 24., SZERDA E mozgalom valódi politikai tényezőt jelent Mihail Gorbacsov felszólalása a nők világkongresszusán A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában kedden ünnepélyes keretek között megnyílt a nők világkongresszusa. Magyarországot a Magyar Nők Országos Tanácsának 16 tagú küldöttsége képviseli. Az elnöklő Freda Brown, a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszü vétség (NDNSZ) elnöke meg­nyitó beszédében üdvözölte a kongresszus elnök­ségében helyet foglaló Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, valamint Raisza Gorbacsovát, aki meghívott vendégként vesz részt a nemzetközi fórum munkájában. A tanácskozás nyílt vitafórum lesz: az érdemi munka a bizottságokban, a különböző témájú nem hivatalos találkozókon lesz. Nem lesznek határozatok, dokumentumok, nem lesz szavazás. Az NDNSZ elnöke kitért az előző világkongresszus óta történt eseményekre, s hangsúlyozta: a moszk­vai világkongresszus célja, hogy a nők meghatároz­zák azokat az utakat, amelyek segítségével elérhetik kitűzött céljaikat. A moszkvai világkongresszust szá­mos állam- és kormányfő, politikus üdvözölte, köz­tük Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára is, aki a közeli napokban érkezik a Szovjetunióba. A mai ülésén szót kapott számos nőszervezet veze­tője is. A küldötteket üdvözölték a világ gyermekei­nek képviselői, akik jelképesen kristályglóbusszal ajándékozták meg Mihail Gorbacsovot és Freda Brownt. A realista politikára nem­csak a Szovjetuniónak van szüksége, hanem a világ minden államának, minden népének — hangoztatta Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főlitkára kedden a nők vi­lágkongresszusának megnyi­tóján elmondott üdvözlő be­szédében. Mihail Gorbacsov meg­állapította: a tanácskozás moszkvai megtartása a szov­jet állam békepolitikája irán­ti bizalmat jelzi. Az SZKP KB főtitkára kifejtette: a harmadik évez­redhez közeledve az embe­riségnek bátran és józanul kell értékelnie számos bo­nyolult problémát, kezdve az energiaforrások kimerülé­sétől, milliók éhezésén és szegénységén át a gyakorla­tilag minden országot érin­tő ökológiai kérdésekig. Ezek és más problémák így. vagy úgy, összefüggnek az atom­háború veszélyének elhárí­tásával. A nőszervezetek és -mozgalmak határozott, szen­vedélyes háborúellenes kez­deményezései és megmozdu­lásai a társadalmi-politikai légkör elválaszthatatlan sa­játosságaivá váltak. A nem­zetközi nőmozgalom érzé­kelhetően szilárdította a bé­ke, a jóakarat erőit. E moz­galom valódi politikai té­nyezőt jelent — mondotta a főtitkár. Amit a nők adnak és ad­hatnak a társadalomnak, az áttól is függ, hogy a társa­dalom nyújt-e valódi jogo­kat, szociális védelmet a nőknek. hogy biztosítja-e szükséges társadalmi közér­zetüket. A női emancipáció foka az egész társadalom egyenjogúságának .is fokmé­rője. A nők helyzete bár­mely állam demokratizmu­sának, az emberi jogok tisz­teletben tartásának is mér­céje —- mondotta az SZKP KB főtitkára. A Szovjetunióban a nők valóban a férfiakkal egyen­lő. sőt, annál nagyobb .lo­gokkal rendelkeznek. Nincs megkülönböztetés a fizetés­ben, egyenlőek az oktatási feltételek. A Szovjetunióban a felső és középfokú vég­zettséggel rendelkező szak­emberek 60 százaléka nő. Mindezek ellenére nem le­het azt mondani — folytat­ta Mihail Gorbacsov —, hogy minden rendben van. Egyes problémák kiéleződtek a szolgáltatások és a kereske­delem hiányosságai miatt, így a nők szociális megterhe­lése növekedett. Igen idősze­rű társadalmi feladatunk a családok helyzetének javítá­sa. Mihail Gorbacsov szólt az átalakítás céljairól és mód­szereiről, s hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés szá­mít a nőknek e folyamatban való tevékeny és kezdemé­nyező részvételére. Ezért nemrégiben jelentős lépést tettek: létrehozták az or­szágban a nőtanácsok háló­zatát, s ezt a szoVjet nőbi­zottság vezetésével egységes rendszerré formálták. A gyermeknevelés gond­jából szólva, a főtitkár rá­mutatott: a családban az is­kolában és az élet mind m területén a nők hatalmas fe­lelősséget viselnek azért, hogy a leendő állampolgárokat ko­ra ifjúságuktól kezdve né­pük, a kultúra, a többi nem­zetiség és emberfajta tiszte­letére neveljék. 'A XX. század vége for­dulópontot jelentő időszak­ká vált az emberiség törté­nelmében — folytatta a szó­nok. A Szovjetunió megíté­lése szerint a fejlődés érde­kében leszerelésre, bizalom­ra és együttműködésre, van szükség. Ez az a három ki­indulópont, amelyről a jövő­be lehet lépni. A Szovjetunió — jelentette ki a szónok — az új poli­tikai gondolkodásmódot kö­veti, s külpolitikájának cél­ja a fegyverkezési hajsza megakadályozása, a nukle­áris veszély felszámolása, a nemzetközi légkör javítása. Az Egyesült Államok eköz­ben továbbra is a fegyverek erejére épít, a katonai ver­sengés különböző színterei­nek — beleértve a világűrt is — bővítésére törekszik. Ezután a szónok a Szov­jetunió leszerelési kezdemé­nyezéseiről és az ezekre adott válaszokról beszélt, majd a jelenlegi tárgyalá­sokra utalva azt mondta: mint korábban annyiszor, a NATO most ismét arra tö­rekszik, hogy visszalépjen Moszkva és Washington po­litikai szinten létrejött meg­állapodásától. Ismét olyan követeléseket hangoztatnak, amelyek el­lentmondanak az egyenlő biztonság elveinek. Az ame­rikai kormányzat nagyon nagy mértékben függ a mi­litarista csoportoktól. Ezt jelzi, hogy engedményeket tesznek azoknak, akik nem akarnak megbékélni a nuk­leáris leszerelést szolgáló el­ső ilyen megállapodás lét­rejöttének lehetőségével — mutatott rá Mihail Gorba­csov. Végezetül hangsúlyozta- a nők világkongresszusán résztvevő küldöttek széles köre és nagy száma azt bi­zonyítja, hogy az asszonyok komolyan veszik a béke ügyét. Ez egyben megerősí­ti azt a hitet, hogy a béke nem utópia, s ha a férfiak és nők világszerte összefog­nak és együtt cselekszenek e célért, akkor sikerül is megőrizni a békét — mon­dotta az SZKP KB főtitká­ra, és sikert kívánt a talál­kozó és a nőmozgalom mun­kájához. ■fr A plenáris ülést követően a nőkongresszus résztvevői bizottságokban és szekciók­ban folytatták a munkát. Marjai József hazaérkezett Svájcból Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese ha­zaérkezett Géniből, ahol részt vett a világgazdasági fórumnak a magyar gazda­ság és a világgazdaság kap­csolatairól rendezett találko­zóján. Hazautazása előtt megbeszélést folytatott Ge­rald Hintereggerrel, az euró­pai gazdasági bizottság fő­titkárával és helyettesével Gennadij Birjukovval, vala­mint az UNCTAD főtitká­rával, Kenneth S. Dadzieval. Lemondott a perui kormány Lemondott a perui kor­mány keddre virradóra. A miniszterek ezzel fejezték ki szolidaritásukat Luis Alva Castro miniszterelnökkel és gazdasági miniszterrel. Ez utóbbi hétfőn este rendkívü­li kormányülésen jelentette be lemondását, de elhatáro­zásának okait nem hozták nyilvánosságra. Peruban ez az első kor­mányválság 1985 óta, ami­kor hatalomra jutott az AP­HA, Alan Garcia államfő pártja. Egyes megfigyelők emlé­keztetnek arra, hogy nézet- eltérés volt gazdaságpolitikai kérdésekben a kormányfő és Alan Garcia elnök között. Mások szerint a miniszterel­nök azért távozott, hogy szabad kezet kapjon állam­elnöki ambíciói megvalósí­tásához: elnökjelöltként in­dulhasson az 1990-es vá­lasztáson. ENSZ­alkalmazottak Az amerikai külügymU nisztérium felszólította az ENSZ titkárságának ötezer alkalmazottját, hogy június 30-ig kötelező jelleggel tölt­senek ki egy „kiegészítő adatlapot” önmagukról és családtagjaikról. Ebben — nemzetiségi hovatartozástól, az alkalmazott állásától és rangjától függetlenül —rész­letes válaszokat kell adni a felsorolt kérdésekre. Az ENSZ-titkárság alkal­mazottai — köztük az ame­rikai állampolgárok — kö­rében nyugtalanságot keltett a külügymih’isztériumi kérés. Az ENSZ-alkalmazottak szö­vetségének tanácsa tiltakozott az eljárás ellen. r— Ütni kommentárunk Garda gondjai Kormányválság robbant ki keddre virradóan Peruban. A mintegy 20 millió lakosú, hatalmas területű dél-ame­rikai ország elnöke, Alan Garcia két évvel ezelőtti be­iktatása óta most találja magát szemben első ízben ka­binetválsággal. A spanyol alkirályok egykori városából, Limából tudósító hírügynökségek véleménye megoszlik arról, hogy mi húzódik meg a válság hátterében. Luis Alva Castro miniszterelnök és gazdasági miniszter mon­dott le hétfő este, a kabinet többi tagja formálisan, ugyancsak benyújtotta lemondását, hogy szabad kezet adjon az elnöknek a kormány átalakítására. A rendkívül népszerű, fiatal Alan Garcia és kormány­fője közti nézeteltérésekről már hoszabb ideje cikkez­tek a limai lapok. Mégsem lehet kizárni azt a lehetősé­get, hogy taktikai döntésről van szó. Á kormányon lévő szociáldemokrata színezetű APRA párt ma már az 1990- ben esedékes elnökválasztásra gondol: olyan időszakban kí­vánja tehermentesíteni az államfői jelölés érdekében Alva Castrót, amikor a kormányzás „mézeshetei” tova­tűnnek, s Peru mind súlyosabb gazdasági és szociális gondokkal küszködik. Alan Garcia súlyos örökséget vett át 1985 nyarán az ország élén. A munkanélküliség, a hivatalos statisztikák szerint is majd 30 százaléknyi, a 6 millió lélekszámra duzzadt fővárosban, Limában csaknem 40 százalékra teszik azok arányát, akik nem rendelkeznek állandó megélhetéssel. Ebben a közegben tevékenykedik a szél­sőséges terrorszervezet, a polpotista eszméket követő Fé­nyes Ösvény. Az elnök erőfeszítései ellenére sem sike­rült visszaszorítani sem a gerillákat, sem a nagyvárosi bűnözést. Alan Garcia nagyszabású tisztogatást hajtott végre, a korrupt rendőrségben, több mint ezer tisztet bocsátott el. A biztonsági erők azonban azóta is vissza­vágnák: éppen egy hónapja tartottak háromnapos sztrájkot a fővárosban, s a nyílt zendülést csak a kato­naság bevetésével sikerült elfojtani. Az elnök gazdaságpolitikája kezdetben jelentős ered­ményeket hozott. Béremelésekre került sor, miközben az árakat befagyasztották. Növelte Alan Garcia népszerűsé­gét, hogy hadat üzent a hitelezőknek. Bejelentette, hogy Peru 15 milliárd dollárnyi adósságának törlesztését az ország fizetőképességéhez igazítják, így csupán az ex­portbevételek 10 százalékát fordítják a kamatok vissza­fizetésére. Időközben a tartalékok így is kimerültek — ez év elejétől a kormány már a béreket is visszafogta. Fokozódik a tömegek elégedetlensége, amit a májusi egy­napos általános sztrájk is jelzett. Elkerülhetetlennek lát­szik a további nadrágszíj-megszorítás, ami várhatóan az elnök népszerűségének megkopását hozhatja magával. Ezt a pillanatot választotta a lemondásra Alva Castro. A felelősség így egyedül Alan Garciát terheli, s a volt kormányfő abban reménykedhetik, hogy három év múl­va „tiszta lappal” indulhat az elnökválasztáson. Csak­hogy Peru gazdasági és szociális gondjai megmaradnak. Ortutay L. Gyula Találkozók Genfben — A genfi szovjet—ameri­kai leszerelési tárgyaláso­kon az elmúlt napokban több találkozó zajlott le Julij Vo- roncov, a szovjet küldöttség vezetője, a szovjet külügy­miniszter első helyettese és Max Kampelm an, az ameri­kai delegáció vezetője, ame­rikai külügyminiszteri ta­nácsadó között. A talákozók során figye­lemreméltó volt a haladása közepes hatótávolságú raké­tákról kötendő egyezmény- tervezet kidolgozásában. Egy­idejűleg a szovjet fél rámu­tatott: az amerikaiaknak az a törekvése, hogy megőriz­zék nukleáris robbanófejei­ket a Pershing—1A típusú rakétákon, ahogyan az NSZK javasolta, teljesen ellentmond annak, hogy az Egyesült Ál­lamok egyetért a harcászati­hadműveleti rakéták teljes megsemm isítésével. Szovjet részről ismét rá­mutattak, hogy meg kell egyezni az ABM-egyezmény erősítésére szolgáló intézke­désekben és abban, hogy út­ját állják a fegyverkezési hajszának a világűrben. Ez új távlatot nyitna a legfon­tosabb kérdés, a felek stra­tégiai támadófegyvereinek 50 százalékos csökkentése fe­lé. Jó esély van arra, hogy még az idén létrejöjjön a megállapodás a közepes ha­tótávolságú nukleáris esz­közök felszámolásáról — je­lentette ki Max Kampelman nagykövet, a genfi tárgyalá­sokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője az NBC amerikai televíziós hálózat­nak kedden reggel adott nyi­latkozatában. Dél-Afrika számos településén megemlékeztek a 11 évvel ezelőtti sowetói rendörsortűz áldozatainak emlékéről. A ké­pen: asszonyok egy 13 éves áldozat johannesburgi sírjánál. (Fotó: EPA—MTI) Csúcsértekezlet előtt EGK-külügyminiszterek tanácskozása Leo Tindemans belga kül­ügyminiszter, az EGK mi­niszteri tanácsának soros el­nöke a külügyminiszterek egynapos tanácskozása után reményét fejezte ki, hogy a jövő héten Brüsszelben tar­tandó csúcsértekezleten' a kormányfők megoldást talál­nak majd a közösség közép­távú problémáira, és nem fulladnak 'meddő vitába a mezőgazdasági árak kérdésé­ben. A külügyminiszterek a június 29-én kezdődő kor­mányfői tanácskozás előké­szítése céljából üléseztek. Mi­után alig történt közeledés köztük a leginkább vitatott kérdésekben (mezőgazdasági árak, költségvetési hozzájá­rulások), újabb ülést tűztek ki szombatra és vasárnapra Brüsszelbe. Tindemans szerint a leg­fontosabb á közösség költség- vetési problémájának rende­zése, a hozzájárulások eme­lésével. Ha ez sikerül, a me­zőgazdasági reform, a ki­adások csökkentése isköny- nyebben megoldható. ' A brüsszeli főbizottság ter­vezete (a „Delors-csomag”) a mezőgazdasági támogatások erőteljes csökkentését java­solja a kormányoknak, va­lamint azt, hogy a hozzájá­rulásokat a tagországok nemzeti össztermékével ará­nyosan, és a jelenleginél ma­gasabb szinten állapítsák; meg. A tervezetet a közösség fő teherviselői, az NSZK és Nagy-Britannia ellenzi leg­inkább. A miniszteri tanács intéz­kedéseket határozott el a kö­zösségben érvényes dömping­ellenes szabályok szigorításá­ra. Meg akarják akadályoz­ni, hogy külső — elsősorban japán és más távol-keleti — szállítók olcsó alkatrészeket szállítsanak a közösségbe, majd ott összeszerelő üze­met létesítve, megkerüljék a közösség vámhatárait. Ha az ilyen összeszerelt termékek legalább 60 százalékban tar­talmaznak importalkatrésze­ket, vám alá esnek a jövő­ben — határozták el. Weinberger az esetleges csapatcsökkentésről ..Az olyan tervek, hogy ak­kor csökkentsük az amerikai csapatok létszámát Nyugat- Európában, amikor éppen csökkentjük ott a nukleáris elrettentő erőt, a legsúlyo­sabb veszélyeket teremthetik meg” — írja Caspar Wein­berger amerikai hadügymi­niszter a The Washington Post keddi számában. Cikké­ben Weinberger Zbigniew Brzezinski volt nemzetbizton­sági tanácsadónak válaszol: Brzezinski egy korábbi írá­sában azt javasolta, hogy a közel-keleti és a Perzsa- öbölben kialakult helyzet mi­att az Egyesült Államok von­jon ki mintegy százezer ka­tonát Nyugat-Európából és tartsa őket készenlétben sa­ját területén. Ez a volt ta­nácsadó szerint arra ösztö­nözné Washington NATO- partnereit, hogy növeljék sa­ját katonai erőfeszítéseiket.

Next

/
Thumbnails
Contents