Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-17 / 141. szám

2 NÖGRÄD 1987. június 17., SZERDA Csao Ce-jang vidékre látogatott Vidéki látogatással foly­tatódott kedden Csao Ce- jangnak, a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága megbízott főtitkárá­nak, az államtanács elnö­kének magyarországi prog­ramja. A magas rangú ven­déget a vidéki útra elkísér­te Maróthy László,. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnö­ke és Iván László, hazánk pekingi nagykövete. Csao Ce-jang, aki hiva­talos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, el­sőként a Győri Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár tevékenységével ismerke­dett. A világszerte ismert vállalat kereskedelmi köz­pontjában Kapolyi László ipari miniszter, Lakatos László, az MSZMP Győr- Sopron Megyei Bizottságá­nak első titkára, Szabó Mi­hály megyei tanácselnök, illetve a gyár vezetői fo­gadták Csao Ce-jangot és kíséretét. A nagyvállalat gazdálkodásáról Horváth Ede vezérigazgató . adott nagy érdeklődéssel foga­dott tájékoztatást. A Rába fejlődésének főbb állomásait felelevenítve el­mondta, hogy az immár 90 éves cég életében az 1965 és 1970 közötti időszak nagy változásokat hozott. A termékszerkezet jelentős átalakításával ekkor alakult ki a vállalat jelenlegi ar­culata. A vasúti gördülő- anyagok előállítása visz- szaszorult, s a járműgyár­tás átfogó korszerűsítésé­hez kapcsolódva,, felfejlő­dött a motorgyártás. Ezt a mind nagyob termelési ér­téket képviselő tevékenysé­get jelentősen felgyorsítot­ta az NSZK-beli MAN cég­gel kötött licencvásárlási megállapodás. Azóta csak­nem egymillió nagy telje­sítményű motor került le a vállalat szerelősorairól. A Rába „stratégiai” termékei­nek sorába tartoznak még a saját fejlesztésű futómű­vek, s a cég emellett fontos szerepet vállal a mezőgaz­daság korszerű gépekkel való ellátásában. A termékszerkezet-átala­kító, kapacitásbővítő be­ruházások eredményeként a vállalat mintegy 17 ezer dolgozója évente csaknem 26 milliárd forint termelési értéket állít elő, s az itt készülő erőgépek, berende­zések, motorok 85 százalé­kát exportálják; gyárt­mányaik a szocialista or­szágokban és a tőkéspiaco­kon egyaránt jól ismertek. Kínával csaknem két ■ éve tartanak fenn szorosabb ke­reskedelmi, illetve műsza­ki együttműködési kapcso­latokat. A kínai utakon fu­tó több ezer magyar te­herautó és autóbusz öreg­bíti a Rába hírnevét a tá­vol-keleti országban. A vállalat az eddigi ered­ményekre alapozva a part­nerkapcsolatok elmélyíté­sére törekszik. Ezt szolgál­ják a kínai autógyártókkal folyó kooperációs tárgyalá­sok is, amelyek eredménye­ként a hetekben 350 kínai szakmunkás érkezik Győr­be. Hároméves továbbképzé­sük során gépiforgácsoló-, autószerelő- és hőkezelőszak­mákban tökéletesíthetik tu­dásukat, megismerkedhet­nek a szakmájuknak meg­felelő szám jegy vezérlésű technika alapjaival. A kínai vendégek érdek­lődésének középpontjában a műszaki megújulással kap­csolatos kérdések álltak. Csao Ce-jang kérdésére vá­laszolva Horváth Ede el­mondta, hogy a rendkívül tőkeigényes fejlesztéshez fő­ként bankhiteleket használ­nak fel. A korábbi évek szerkezetátalakításához fel­vett hiteleket már vissza­fizették, így most újabb kölcsönöket igényeltek a műszaki színvonal további fejlesztésére. Csao Ce-jang — a kínai gyakorlattal ösz- szevetve — részletesen tájé­kozódott a magyarországi hitelnyújtási feltételekről, il­letve a vállalat pénzügyi gaz­dálkodásának részleteiről. A tájékoztatót követőén a vendégek megismerkedtek két termelőegység, a műsza­ki színvonal reprezentánsá­nak is tekinthető szerszám­üzem, valamint a futómű- üzem munkájával. Az üzem- látogatás módot adott arra is, hogy a kínai vezetők tá­jékozódjanak az itt dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeiről. Csao Ce-jang és kísérete délután a Kocsi Aranyka­lász Termelőszövetkezetet látogatta meg, ahol Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Anta- lóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottsá­gának első titkára, Varga Gyula Komárom megyei ta­nácselnök, illetve a közös gazdaság vezetői üdvözöl­ték a vendégeket. Az Aranykalász Tsz te­vékenységét ismertetve Zá- borszky Zsigmond elnök el­mondta a kínai vendégek­nek, hogy a jó minőségű termőtalajjal rendelkező szö­vetkezet három község ha­tárában 5600 hektáron gaz­dálkodik, s évente mintegy 590 millió forint termelési értéket állít elő. Eredmé­nyeiket a növénytermesztés és az erre épülő fejlett ál­lattartás határozza meg. A kocsiak főként szarvasmar­hával és sertéssel foglalkoz­nak, de számottevő a juhá­sza tűk is. A gazdálkodás részleteiről szóló tájékoztató során élénk eszmecsere bontakozott ki Csao Ce-jang és a termelő- szövetkezet elnöke között. A magas rangú látogató a töb­bi között érdeklődött a mű­trágyaellátás és -felhasz­nálás helyi tapasztalatairól, a közös gazdaság dolgozói­nak bérezési rendszeréről, s érdeklődéssel hallgatta a szövetkezet és a háztáji gazdaságok kapcsolatáról, együttműködéséről szóló be­számolót. A látogatás befejezése­ként a vendégek megtekin­tették az Aranykalász Ter­melőszövetkezet sertéstele­pét, terményszárítóját, mű­trágyakeverő üzemét, s László Kálmán tsz-tag por­táján közvétlen tapasztala­tot is szereztek a háztáji gazdálkodásról. (MTI) Mubarak fogadta a szovjet parlamenti küldöttséget Hoszni Mubarak egyipto­mi államfő kedden fogadta a szovjet parlamenti kül­döttséget, A magas szintű szovjet delegáció előzőleg találko­zott Rifaat el-Mahgubbal, az egyiptomi parlament el­nökével. Egyiptomi közlés szerint a szovjet politiku­sok megerősítették: a Szov­jetunió támogatja a nem­zetközi közel-keleti béke- konferencia összehívására, a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítására irányuló egyiptomi erőfe­szítéseket. Egyiptomi rész­ről méltatták és támogatá­sukról biztosították a szov­jet leszerelési indítványo­kat és a Közel-Kelet vi­szonyainak rendezése ér­dekében kifejtett széles kö­rű erőfeszítéseket. A tör­vényhozás elnöke hangoz­tatta, hogy fejleszteni kí­vánják országuk és a Szov­jetunió kapcsolatait. Párbeszéd és összhang Nemcsak mi mondjuk, nyugati lapok is írják: fel­értékelődtek a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatok. Szá­munkra mindig is kiemel­kedő fontosságú volt a ma­gyar—szovjet viszony, de az utóbbi időszak megnöve­kedett szovjet kül- és bel­politikai aktivitása jócs­kán felértékelte a rendsze­res eszmecsere rangját. A magas szintű tárgyalások persze csak a betetőzését jelentik egy-egy szakasz ki­tartó munkájának, a külön­böző csatornákon folyta­tott együttgondolkodásnak, közös munkának. Miután a mindennapok során teljes egyetértés, a közös célok hasonló meg­közelítése tapasztalható, nem lehet csodálkozni azon, hogy a politikai párbeszéd­ben is teljes az összhang a magyar és a szovjet veze­tők között. Az egységnek ez a formája különös jelentő­séget kap a jelenlegi nem­zetközi feltételek között, amikor a nagyhatalmak minden fórumon tárgyalá­si pozícióik erősítésére tö­rekszenek. Hazánk külpoli­tikai kezdeményezései is azért számíthatnak sikerre Bécstől New Yorkig, mert magunkénak tudhatjuk a szocialista közösség és a Szovjetunió támogatását. De korántsem csupán kül­politikai téren van jelentő­sége a magyar—szovjet kap­csolatok ápolásának. Mind­két ország a jelentős válto­zások periódusában van, amikor minden tapasztalat hasznosítható, minden kis segítség nagy eredményeket hozhat. Természetesen nem a „modellek” másolásáról van szó — az ilyen módszer eredménytelensége ma már történelmi tény. Az sem vé­letlen azonban, hogy a két ország elméleti közgazdá­szai egyre jobban megértik egymást, s a gazdasági szakemberek is mindinkább „egy nyelven beszélnek”. Mihail Gorbacsov tavalyi budapesti, Kádár János és Lázár György moszkvai tár­gyalásai, a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületének budapesti, majd berlini ülése által kí­nált lehetőség a tartalmas eszmecserére — mind jó alkalom annak felmérésére, hol tart, milyen problémák­kal kénytelen szembenézni a másik fél, hogyan véleke­dik a partnerek által ho­zott döntésekről, a világ ob­jektív folyamatairól. Alapvető kérdésekben kaphatunk majd első kéz­ből származó információ­kat e napokban is, Eduard Sevardnadze, szovjet kül­ügyminiszter budapesti lá­togatásakor. A nemzetközi életben ma mindennap szó esik a közelgő szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások, az egyre köze­libb lehetőségnek tűnő újabb, ezúttal már konkrét eredményeket hozó csúcs- találkozóról. Nem érdekte­len tehát meghallgatni, ho­gyan vélekedik ezekről a kérdésekről az egyik köz­vetlenül is érintett poli­tikus. Persze Eduard Sevard­nadze nem csupán külügy­miniszter — az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jaként részt vesz más dön­tések előkészítésében is. Emlékezetes élmény maradt az az elsősorban belpoliti­kai vonatkozású irterjúja, amit még a Grúz KP első titkáraként a Magyar Te­levíziónak adott; realista, őszinte, nyílt tekintetű és gondolkodású, a humort is értő embernek ismertük meg. Mostani látogatása mindenképpen fontos állo­más a két ország örvende­tesen erős kapcsolatainak fejlődésében. Horváth Gábor Zsivkov— Sevardnadze találkozó A Szovjetunió támogat­ja azokat a bolgár erőfe­szítéseket, amelyek'a Bal­kán-félsziget atom- és ve- gyifegyver-mentesítését cé­lozzák — egyebek között ezt hangsúlyozta Eduard Se­vardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter ked­den Szófiában Todor Zsiv- kowal, a BKP KB főtitká­rával, az államtanács el­nökével tartott tárgyalásán. Todor Zsivkov kifejtette, hogy á bolgár nép nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunióban megvalósuló átalakításokat, a szovjet ve­zetés újító irányvonalát. A találkozón kedvezően érté­kelték a bolgár—szovjet kap­csolatok alakulását. A nemzetközi helyzetet ér­tékelve megállapították, hogy egyre inkább megerősödik az új politikai gondolkodás- mód, körvonalazódnak a le­szerelés és a biztonság prob­lémáinak megoldása irányá­ba mutató pozitív tendenci­ák. Ebben döntő jelentőség­gel bír a szocialista közös­ség országainak egyeztetett külpolitikai tevékenysége, kezdeményezéseik.-----diai kommentárunk' T iberis-parti változatok Vasárnap délig még úgy tűnt, hogy teljes érdekte­lenség kíséri az előre hozott olaszországi választásokat, mert az állampolgárok többsége, a kánikulában inkább a hűsölésre alkalmas helyeket kereste fel, a szavazó­helyiségek helyett. Ám estére, teljes fordulat következett be, amely hétfőn délelőtt is folytatódott — különösen, hogy a gyárak, intézmények e napon kivételesen nem büntettek a tetemes reggeli késésekért. S amennyire kö­zömbösség volt megfigyelhető a szavazás előtt, meglepő módon annyira felfokozott várakozás kísérte az első eredmények nyilvánosságra hozását. Nos, a számok ismeretében már elmondhatjuk, hogy a túlzott várakozás tulajdonképpen feleslegesnek bizonyult: az itáliai erőviszonyokban nem következett be alapvető változás — mint ahogyan már évtizedek óta. A kereszténydemokrata párt megmaradt az ország legerősebb pártjának, a kommunisták követik őket, míg a szocialisták jelentősen lemaradva, a harmadikok. Más kérdés, hogy nem egyformán örül mindenki, mert hi­szen nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokratákat és a szocialistákat elégedettséggel tölti el a megizmosodás, míg a kommunisták keserű szájízzel konstatálhatják újbóli szavazatveszteségüket. (Ügy tűnik, hogy a külön­böző kis pártok, baloldali irányzatú csoportosulások leg­inkább az OKP-tól vettek el voksokat.) Az olasz viszonyokat ismerve nehéz még pontos jóslatokba bocsátkozni, kik is fognak végül kormányoz­ni „csizmaországban”, hiszen mint ismeretes, éppen az utóbbi időben sikerrel tevékenykedő ötpárti kabinet megoldhatatlan viszályai miatt kényszerültek a terve­zettnél korábban az urnákhoz. Most pedig a legnagyobb valószínűsége ismét csak a fenti kormányzási módnak van, mivel a második legnagyobb politikai erő, az OKP hatalomba kerülésére nincsen esély. Elkezdődnek tehát a pártközi alkudozásqk, amelyek akár hosszú hetekig is eltarthatnak. A kérdések kérdése, hogy a Bettino Craxi vezette szocialisták milyen álláspontra helyezked­nek az alkudozások során. Feltehetően Craxi — aki mel­lesleg rekordhosszúságú időt töltött, s nem is eredmény­telenül a kormányrúdnál — ismét a miniszterelnöki bár­sonyszék felé kacsintgat. Ám a kereszténydemokraták természetesen saját jelöltjüket szeretnék látni az emlí­tett székben. (Mondván: elég volt a kisebbségi Craxi diktatórikus módszereiből, s különben is, a szavazatok megmutatták, ki a vezető erő.) Amennyiben tehát a szocialisták, ha ismét adnak is minisztereket a kormányba — vezetni minden bizonnyal nem fogják azt. Ha pedig ez így nem felel meg nekik, lehet, hogy önmagukat zárják ki a koalícióból. Akkor viszont felbukkan a Tiberis partján nem ritka kérdés: meddig lehet működőképes egy ekkora ellenzékkel ren­delkező kabinet? Pedig mihamarabb szükség lenne egy eredményesen tevékenykedő kormányra ahhoz, hogy megőrizhessék az olasz líra előkelő helyét az európai valutaháborúban, s hogy megoldást találjanak az ener­giapolitika és a közszolgáltatások egyre sokasodó prob­lémájára. Daróczi Reagan bízik a genfi tárgyalások sikerében Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök . számának gyökeres csökkentéséről szóló szer­ződésbe „szerves rész­ként” foglaljanak bele megállapodást valamennyi szovjet és amerikai róvi- debb hatótávolságú rakéta világméretű felszámolásá­ról is. Ezt Reagan elnök je­lentette be hétfői televízi­ós beszédben. Reagan kö-, zölte: utasítást adott az amerikai küldöttségnek, hogy Genfben terjesszék elő ezt a javaslatot. Mint ismeretes, a rövi- debb hatótávolságú esz­közök felszámolását a Szov­jetunió javasolta, eredeti­leg az Európa területén le­vő ilyen rakétákkal kap­csolatban. Az Egyesült Ál­lamoknak jelenleg nincse­nek olyan fegyverei, ame­lyek ebbe a kategóriába tartoznak, azonban tervbe vette, hogy a Nyugat-Euró- pába telepített Pershing—2 rakéták átalakításával lét­rehozza saját, rövidebb ha­tótávolságú rakétáit. Az elnök ezúttal is azt mondotta, hogy a genfi tár­gyalások „történelmi je­lentőségű leszerelési egyez­ményhez vezethetnek” a közepes hatótávolságú esz­közökről. Kijelentette, hogy a NATO Reykjavikban megtartott értekezletén „tö­kéletes egyetértés jött lét­re a tárgyalási álláspont­ról”, s az amerikai elkép­zeléseket korábban Velen­cében a vezető tőkésorszá­gok is támogatták. Szerinte Velencében abban is egyet­értettek, hogy „nyomást kell gyakorolni a Szovjet­unióra a leszerelési tárgya­lások más fontos területein történő előrehaladás érde­kében”, így például a ha­dászati nukleáris fegyve­rek számának ötvenszáza­lékos csökkentéséért. Mindössze húszperces beszéde egy részét Reagan arra használta, hogy bizony­gassa: a velencei csúcsta­lálkozó — az általános vé­leménnyel ellentétben — hasznos és az Egyesült Ál­lamok számára eredményes volt. ☆ A NATO-külügyminiszte- rek múlt heti döntése, amellyel elfogadták a kö­zepes és a rövid hatótávol­ságú rakéták ügyében tett szovjet javaslatot, elméleti­leg megteremti a lehetősé­get a tényleges leszerelést célzó első szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásá­hoz — mondotta keddi saj­tótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet kül­ügyminisztérium szóvivője. Geraszimov szólt azokról a kikötésekről és feltételek­ről is, amelyeket a NATO- tagállamok szabtak bele­egyezésük fejében, min­denekelőtt az amerikai rob­banófejekkel ellátott nyu­gatnémet Pershing rakéták ügyére. A szovjet szóvivő kifejtette: ha a Szovjetunió ■ elfogadná az erre vonatko­zó amerikai és nyugatné­met érveket, ez lehetőséget teremtene a szovjet—ame­rikai megállapodás meg­kerülésére: az amerikaiak ma a nyugatnémeteknek adnák át az amerikai nuk­leáris tölteteket, holnap pe­dig Olaszországnak,, Tö­rökországnak, hogy utána arra hivatkozhassanak: ezek harmadik ország fegyverei. Felmerül annak lehetősége is, hogy az NDK vagy Csehszlovákia kéri: a Szov­jetunió hagyja meg terüle­tükön az SS—12 típusú had­műveleti-harcászati raké­tákat, bocsássa ezeket ren­delkezésükre, biztosítson hozzájuk szovjet nukleáris robbanótölteteket, és mond­ja azt, hogy ezek már har­madik országok fegyverei. Egy ilyen helyzet semmi­képpen sem mozdítaná elő az európai közepes hatótá­volságú és hadműveleti­harcászati rakéták felszá­molását — hangsúlyozta a szóvivő.

Next

/
Thumbnails
Contents