Nógrád, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-17 / 141. szám
2 NÖGRÄD 1987. június 17., SZERDA Csao Ce-jang vidékre látogatott Vidéki látogatással folytatódott kedden Csao Ce- jangnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízott főtitkárának, az államtanács elnökének magyarországi programja. A magas rangú vendéget a vidéki útra elkísérte Maróthy László,. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Iván László, hazánk pekingi nagykövete. Csao Ce-jang, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, elsőként a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár tevékenységével ismerkedett. A világszerte ismert vállalat kereskedelmi központjában Kapolyi László ipari miniszter, Lakatos László, az MSZMP Győr- Sopron Megyei Bizottságának első titkára, Szabó Mihály megyei tanácselnök, illetve a gyár vezetői fogadták Csao Ce-jangot és kíséretét. A nagyvállalat gazdálkodásáról Horváth Ede vezérigazgató . adott nagy érdeklődéssel fogadott tájékoztatást. A Rába fejlődésének főbb állomásait felelevenítve elmondta, hogy az immár 90 éves cég életében az 1965 és 1970 közötti időszak nagy változásokat hozott. A termékszerkezet jelentős átalakításával ekkor alakult ki a vállalat jelenlegi arculata. A vasúti gördülő- anyagok előállítása visz- szaszorult, s a járműgyártás átfogó korszerűsítéséhez kapcsolódva,, felfejlődött a motorgyártás. Ezt a mind nagyob termelési értéket képviselő tevékenységet jelentősen felgyorsította az NSZK-beli MAN céggel kötött licencvásárlási megállapodás. Azóta csaknem egymillió nagy teljesítményű motor került le a vállalat szerelősorairól. A Rába „stratégiai” termékeinek sorába tartoznak még a saját fejlesztésű futóművek, s a cég emellett fontos szerepet vállal a mezőgazdaság korszerű gépekkel való ellátásában. A termékszerkezet-átalakító, kapacitásbővítő beruházások eredményeként a vállalat mintegy 17 ezer dolgozója évente csaknem 26 milliárd forint termelési értéket állít elő, s az itt készülő erőgépek, berendezések, motorok 85 százalékát exportálják; gyártmányaik a szocialista országokban és a tőkéspiacokon egyaránt jól ismertek. Kínával csaknem két ■ éve tartanak fenn szorosabb kereskedelmi, illetve műszaki együttműködési kapcsolatokat. A kínai utakon futó több ezer magyar teherautó és autóbusz öregbíti a Rába hírnevét a távol-keleti országban. A vállalat az eddigi eredményekre alapozva a partnerkapcsolatok elmélyítésére törekszik. Ezt szolgálják a kínai autógyártókkal folyó kooperációs tárgyalások is, amelyek eredményeként a hetekben 350 kínai szakmunkás érkezik Győrbe. Hároméves továbbképzésük során gépiforgácsoló-, autószerelő- és hőkezelőszakmákban tökéletesíthetik tudásukat, megismerkedhetnek a szakmájuknak megfelelő szám jegy vezérlésű technika alapjaival. A kínai vendégek érdeklődésének középpontjában a műszaki megújulással kapcsolatos kérdések álltak. Csao Ce-jang kérdésére válaszolva Horváth Ede elmondta, hogy a rendkívül tőkeigényes fejlesztéshez főként bankhiteleket használnak fel. A korábbi évek szerkezetátalakításához felvett hiteleket már visszafizették, így most újabb kölcsönöket igényeltek a műszaki színvonal további fejlesztésére. Csao Ce-jang — a kínai gyakorlattal ösz- szevetve — részletesen tájékozódott a magyarországi hitelnyújtási feltételekről, illetve a vállalat pénzügyi gazdálkodásának részleteiről. A tájékoztatót követőén a vendégek megismerkedtek két termelőegység, a műszaki színvonal reprezentánsának is tekinthető szerszámüzem, valamint a futómű- üzem munkájával. Az üzem- látogatás módot adott arra is, hogy a kínai vezetők tájékozódjanak az itt dolgozók élet- és munkakörülményeiről. Csao Ce-jang és kísérete délután a Kocsi Aranykalász Termelőszövetkezetet látogatta meg, ahol Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Anta- lóczy Albert, az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára, Varga Gyula Komárom megyei tanácselnök, illetve a közös gazdaság vezetői üdvözölték a vendégeket. Az Aranykalász Tsz tevékenységét ismertetve Zá- borszky Zsigmond elnök elmondta a kínai vendégeknek, hogy a jó minőségű termőtalajjal rendelkező szövetkezet három község határában 5600 hektáron gazdálkodik, s évente mintegy 590 millió forint termelési értéket állít elő. Eredményeiket a növénytermesztés és az erre épülő fejlett állattartás határozza meg. A kocsiak főként szarvasmarhával és sertéssel foglalkoznak, de számottevő a juhásza tűk is. A gazdálkodás részleteiről szóló tájékoztató során élénk eszmecsere bontakozott ki Csao Ce-jang és a termelő- szövetkezet elnöke között. A magas rangú látogató a többi között érdeklődött a műtrágyaellátás és -felhasználás helyi tapasztalatairól, a közös gazdaság dolgozóinak bérezési rendszeréről, s érdeklődéssel hallgatta a szövetkezet és a háztáji gazdaságok kapcsolatáról, együttműködéséről szóló beszámolót. A látogatás befejezéseként a vendégek megtekintették az Aranykalász Termelőszövetkezet sertéstelepét, terményszárítóját, műtrágyakeverő üzemét, s László Kálmán tsz-tag portáján közvétlen tapasztalatot is szereztek a háztáji gazdálkodásról. (MTI) Mubarak fogadta a szovjet parlamenti küldöttséget Hoszni Mubarak egyiptomi államfő kedden fogadta a szovjet parlamenti küldöttséget, A magas szintű szovjet delegáció előzőleg találkozott Rifaat el-Mahgubbal, az egyiptomi parlament elnökével. Egyiptomi közlés szerint a szovjet politikusok megerősítették: a Szovjetunió támogatja a nemzetközi közel-keleti béke- konferencia összehívására, a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítására irányuló egyiptomi erőfeszítéseket. Egyiptomi részről méltatták és támogatásukról biztosították a szovjet leszerelési indítványokat és a Közel-Kelet viszonyainak rendezése érdekében kifejtett széles körű erőfeszítéseket. A törvényhozás elnöke hangoztatta, hogy fejleszteni kívánják országuk és a Szovjetunió kapcsolatait. Párbeszéd és összhang Nemcsak mi mondjuk, nyugati lapok is írják: felértékelődtek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok. Számunkra mindig is kiemelkedő fontosságú volt a magyar—szovjet viszony, de az utóbbi időszak megnövekedett szovjet kül- és belpolitikai aktivitása jócskán felértékelte a rendszeres eszmecsere rangját. A magas szintű tárgyalások persze csak a betetőzését jelentik egy-egy szakasz kitartó munkájának, a különböző csatornákon folytatott együttgondolkodásnak, közös munkának. Miután a mindennapok során teljes egyetértés, a közös célok hasonló megközelítése tapasztalható, nem lehet csodálkozni azon, hogy a politikai párbeszédben is teljes az összhang a magyar és a szovjet vezetők között. Az egységnek ez a formája különös jelentőséget kap a jelenlegi nemzetközi feltételek között, amikor a nagyhatalmak minden fórumon tárgyalási pozícióik erősítésére törekszenek. Hazánk külpolitikai kezdeményezései is azért számíthatnak sikerre Bécstől New Yorkig, mert magunkénak tudhatjuk a szocialista közösség és a Szovjetunió támogatását. De korántsem csupán külpolitikai téren van jelentősége a magyar—szovjet kapcsolatok ápolásának. Mindkét ország a jelentős változások periódusában van, amikor minden tapasztalat hasznosítható, minden kis segítség nagy eredményeket hozhat. Természetesen nem a „modellek” másolásáról van szó — az ilyen módszer eredménytelensége ma már történelmi tény. Az sem véletlen azonban, hogy a két ország elméleti közgazdászai egyre jobban megértik egymást, s a gazdasági szakemberek is mindinkább „egy nyelven beszélnek”. Mihail Gorbacsov tavalyi budapesti, Kádár János és Lázár György moszkvai tárgyalásai, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének budapesti, majd berlini ülése által kínált lehetőség a tartalmas eszmecserére — mind jó alkalom annak felmérésére, hol tart, milyen problémákkal kénytelen szembenézni a másik fél, hogyan vélekedik a partnerek által hozott döntésekről, a világ objektív folyamatairól. Alapvető kérdésekben kaphatunk majd első kézből származó információkat e napokban is, Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter budapesti látogatásakor. A nemzetközi életben ma mindennap szó esik a közelgő szovjet— amerikai külügyminiszteri tárgyalások, az egyre közelibb lehetőségnek tűnő újabb, ezúttal már konkrét eredményeket hozó csúcs- találkozóról. Nem érdektelen tehát meghallgatni, hogyan vélekedik ezekről a kérdésekről az egyik közvetlenül is érintett politikus. Persze Eduard Sevardnadze nem csupán külügyminiszter — az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjaként részt vesz más döntések előkészítésében is. Emlékezetes élmény maradt az az elsősorban belpolitikai vonatkozású irterjúja, amit még a Grúz KP első titkáraként a Magyar Televíziónak adott; realista, őszinte, nyílt tekintetű és gondolkodású, a humort is értő embernek ismertük meg. Mostani látogatása mindenképpen fontos állomás a két ország örvendetesen erős kapcsolatainak fejlődésében. Horváth Gábor Zsivkov— Sevardnadze találkozó A Szovjetunió támogatja azokat a bolgár erőfeszítéseket, amelyek'a Balkán-félsziget atom- és ve- gyifegyver-mentesítését célozzák — egyebek között ezt hangsúlyozta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter kedden Szófiában Todor Zsiv- kowal, a BKP KB főtitkárával, az államtanács elnökével tartott tárgyalásán. Todor Zsivkov kifejtette, hogy á bolgár nép nagyra értékeli és támogatja a Szovjetunióban megvalósuló átalakításokat, a szovjet vezetés újító irányvonalát. A találkozón kedvezően értékelték a bolgár—szovjet kapcsolatok alakulását. A nemzetközi helyzetet értékelve megállapították, hogy egyre inkább megerősödik az új politikai gondolkodás- mód, körvonalazódnak a leszerelés és a biztonság problémáinak megoldása irányába mutató pozitív tendenciák. Ebben döntő jelentőséggel bír a szocialista közösség országainak egyeztetett külpolitikai tevékenysége, kezdeményezéseik.-----diai kommentárunk' T iberis-parti változatok Vasárnap délig még úgy tűnt, hogy teljes érdektelenség kíséri az előre hozott olaszországi választásokat, mert az állampolgárok többsége, a kánikulában inkább a hűsölésre alkalmas helyeket kereste fel, a szavazóhelyiségek helyett. Ám estére, teljes fordulat következett be, amely hétfőn délelőtt is folytatódott — különösen, hogy a gyárak, intézmények e napon kivételesen nem büntettek a tetemes reggeli késésekért. S amennyire közömbösség volt megfigyelhető a szavazás előtt, meglepő módon annyira felfokozott várakozás kísérte az első eredmények nyilvánosságra hozását. Nos, a számok ismeretében már elmondhatjuk, hogy a túlzott várakozás tulajdonképpen feleslegesnek bizonyult: az itáliai erőviszonyokban nem következett be alapvető változás — mint ahogyan már évtizedek óta. A kereszténydemokrata párt megmaradt az ország legerősebb pártjának, a kommunisták követik őket, míg a szocialisták jelentősen lemaradva, a harmadikok. Más kérdés, hogy nem egyformán örül mindenki, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokratákat és a szocialistákat elégedettséggel tölti el a megizmosodás, míg a kommunisták keserű szájízzel konstatálhatják újbóli szavazatveszteségüket. (Ügy tűnik, hogy a különböző kis pártok, baloldali irányzatú csoportosulások leginkább az OKP-tól vettek el voksokat.) Az olasz viszonyokat ismerve nehéz még pontos jóslatokba bocsátkozni, kik is fognak végül kormányozni „csizmaországban”, hiszen mint ismeretes, éppen az utóbbi időben sikerrel tevékenykedő ötpárti kabinet megoldhatatlan viszályai miatt kényszerültek a tervezettnél korábban az urnákhoz. Most pedig a legnagyobb valószínűsége ismét csak a fenti kormányzási módnak van, mivel a második legnagyobb politikai erő, az OKP hatalomba kerülésére nincsen esély. Elkezdődnek tehát a pártközi alkudozásqk, amelyek akár hosszú hetekig is eltarthatnak. A kérdések kérdése, hogy a Bettino Craxi vezette szocialisták milyen álláspontra helyezkednek az alkudozások során. Feltehetően Craxi — aki mellesleg rekordhosszúságú időt töltött, s nem is eredménytelenül a kormányrúdnál — ismét a miniszterelnöki bársonyszék felé kacsintgat. Ám a kereszténydemokraták természetesen saját jelöltjüket szeretnék látni az említett székben. (Mondván: elég volt a kisebbségi Craxi diktatórikus módszereiből, s különben is, a szavazatok megmutatták, ki a vezető erő.) Amennyiben tehát a szocialisták, ha ismét adnak is minisztereket a kormányba — vezetni minden bizonnyal nem fogják azt. Ha pedig ez így nem felel meg nekik, lehet, hogy önmagukat zárják ki a koalícióból. Akkor viszont felbukkan a Tiberis partján nem ritka kérdés: meddig lehet működőképes egy ekkora ellenzékkel rendelkező kabinet? Pedig mihamarabb szükség lenne egy eredményesen tevékenykedő kormányra ahhoz, hogy megőrizhessék az olasz líra előkelő helyét az európai valutaháborúban, s hogy megoldást találjanak az energiapolitika és a közszolgáltatások egyre sokasodó problémájára. Daróczi Reagan bízik a genfi tárgyalások sikerében Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök . számának gyökeres csökkentéséről szóló szerződésbe „szerves részként” foglaljanak bele megállapodást valamennyi szovjet és amerikai róvi- debb hatótávolságú rakéta világméretű felszámolásáról is. Ezt Reagan elnök jelentette be hétfői televíziós beszédben. Reagan kö-, zölte: utasítást adott az amerikai küldöttségnek, hogy Genfben terjesszék elő ezt a javaslatot. Mint ismeretes, a rövi- debb hatótávolságú eszközök felszámolását a Szovjetunió javasolta, eredetileg az Európa területén levő ilyen rakétákkal kapcsolatban. Az Egyesült Államoknak jelenleg nincsenek olyan fegyverei, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak, azonban tervbe vette, hogy a Nyugat-Euró- pába telepített Pershing—2 rakéták átalakításával létrehozza saját, rövidebb hatótávolságú rakétáit. Az elnök ezúttal is azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások „történelmi jelentőségű leszerelési egyezményhez vezethetnek” a közepes hatótávolságú eszközökről. Kijelentette, hogy a NATO Reykjavikban megtartott értekezletén „tökéletes egyetértés jött létre a tárgyalási álláspontról”, s az amerikai elképzeléseket korábban Velencében a vezető tőkésországok is támogatták. Szerinte Velencében abban is egyetértettek, hogy „nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra a leszerelési tárgyalások más fontos területein történő előrehaladás érdekében”, így például a hadászati nukleáris fegyverek számának ötvenszázalékos csökkentéséért. Mindössze húszperces beszéde egy részét Reagan arra használta, hogy bizonygassa: a velencei csúcstalálkozó — az általános véleménnyel ellentétben — hasznos és az Egyesült Államok számára eredményes volt. ☆ A NATO-külügyminiszte- rek múlt heti döntése, amellyel elfogadták a közepes és a rövid hatótávolságú rakéták ügyében tett szovjet javaslatot, elméletileg megteremti a lehetőséget a tényleges leszerelést célzó első szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásához — mondotta keddi sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. Geraszimov szólt azokról a kikötésekről és feltételekről is, amelyeket a NATO- tagállamok szabtak beleegyezésük fejében, mindenekelőtt az amerikai robbanófejekkel ellátott nyugatnémet Pershing rakéták ügyére. A szovjet szóvivő kifejtette: ha a Szovjetunió ■ elfogadná az erre vonatkozó amerikai és nyugatnémet érveket, ez lehetőséget teremtene a szovjet—amerikai megállapodás megkerülésére: az amerikaiak ma a nyugatnémeteknek adnák át az amerikai nukleáris tölteteket, holnap pedig Olaszországnak,, Törökországnak, hogy utána arra hivatkozhassanak: ezek harmadik ország fegyverei. Felmerül annak lehetősége is, hogy az NDK vagy Csehszlovákia kéri: a Szovjetunió hagyja meg területükön az SS—12 típusú hadműveleti-harcászati rakétákat, bocsássa ezeket rendelkezésükre, biztosítson hozzájuk szovjet nukleáris robbanótölteteket, és mondja azt, hogy ezek már harmadik országok fegyverei. Egy ilyen helyzet semmiképpen sem mozdítaná elő az európai közepes hatótávolságú és hadműveletiharcászati rakéták felszámolását — hangsúlyozta a szóvivő.
